"Ne ijeszd el magad az élettől azzal,
hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz.
Ne vetítsd előre még nem létező,
se ne éleszd újra letűnt bajaidat.
Amikor gondok kínozzák sorsod,
tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen?
A választ magad előtt is szégyellni fogod
- sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád,
mindig csak a jelen.
Az előbbi talán be sem következik,
az utóbbi pedig már régen elmúlt.
A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod.
Milyen ember az, aki még a jelent
sem képes önmagában elviselni?
- Ha félreteszed, ami bánt,
máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.
Vajon ér-e annyit bármilyen dolog,
hogy lelked rosszul érezze magát miatta?
Találsz-e valamit, ami miatt érdemes
a bánkódáshoz lealacsonyodnod;
sóvárgó, magába süppedő arccal
csüggedned valami mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg,
ami nem emberi; ahogyan ökörrel,
szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi,
ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik.
Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.
Ha egy külső jelenség bánt,
tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít,
hanem a róla alkotott elképzelésed.
Márpedig csak tőled függ,
hogy ezt megszüntesd.
Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik
- tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett
-, ugyan ki akadályozhatná meg
hogy hibás felfogásodat magad orvosold?
Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz,
nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni,
mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell,
az eredménytelenség oka nem benned rejlik.
A dolgokat elfogadni tudni annyi,
mint helyesen értelmezni.
Ha ezt megértetted,
semmi felett nem kell bánkódnod:
az út a te utad, a természet mérte rád
- neked csak járnod kell rajta."
Marcus Aurelius
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése