A VADKACSA (1884)
1.Az illúziók és a valóság összeütközésének első darabja
Ibsen már érett drámaíró:
„A színház ítélőszék, ahol nemcsak karaktereket kell megítélni, de ahol vádlottá válhat minden néző is.”
Előző darabjaiban mint erkölcsi prédikátor jelenik meg.
Itt: meg kell bélyegezni a moralistát is.
2.Analitikus szerkezet:
-idilli indulás – megjelenik a múlt: Gregers, s morálja
A történet jó része az első felvonás előtt lejátszódott.
A szereplők jelenét a múlt határozza meg.
3.Jelenettechnika:
I. felvonás: Werlénél, II-V. felv.: Hjalmar lakásán
1 vagy 2 nap alatt
Tudatosság:
I. felvonás: előzmányek
II.-III. felvonás: lassú előkészítés – előjelek, szimbólumok
megemelt, lirizált szöveg
IV-V. felvonás: összeomlás: Hedvig nem a lánya – vadkacsa – halála
I. felvonás Werlénél:
- nősülés előtt (vaksága),
Gregersszel, fiával ki akar békülni - fia, 17 év után hazatér: anyjáért rajongott, apját gyűlöli
- sok mindent tud apjáról, s rendet akar tenni „én csak erkölcsiséget akarok”
- minden baj okát a hazugságban látja, erre rá akarja döbbenteni a másikat is
- naiv: elég a hazugságot leleplezni, s az emberek boldogok lesznek
Igaz morálok, hamis hirdetője.
Ezen az estén a vacsoránál 12-n ülnének az asztalnál, de Gregers meghívta Hjalmart is – 13-an
rossz előjel
II. felvonás (a többi felvonás Hjalmar lakásán, két nap alatt):
-viszonylag nyugodt, békés családi légkör
-Hjalmar: „nagy felfedezés”-re készül, a család kiszolgálja
-Gina: egyszerűségével összetartja a családot
-Hedvig:imádja szüleit, bár egyre erősödik szembetegsége, legőszintébb kapcsolata Hjalmarral
-öreg Egdal: a múltban él, a padlásra jár vadászni
Ebbe a családba avatkozik bele Gregers – a maga megszállott erkölcsével, hogy a hamis idillt szétrombolja
Ezzel szemben
Reling doktor: táplálja illúzióikat, tartja a hitet Hjalmarban
Ha az átlagembertől elveszik az illúzióit, akkor belehal.
Az emberiség átkai a moralisták.
Két morál ütközik.
IV. és V. felvonás: összeomlás:
Kiderül, hogy
Hedvig nem az ő lánya – öröklött szembetegsége Werlére vall – naturalizmus
Gina – korábbi kapcsolata Werlével
Hjalmar képtelen elviselni a szemébe mondott igazságot
menekülni szeretne, de hova – érzelmek zűrzavara
Hedvig: éli meg igazán válságként – eddig szeretetben nőtt, most eltaszítja – óriási törés
Gregers: tanács: a vadkacsa halálával győz az igazság
Ráveszi a kislányt, hogy ölje meg a vadkacsát – Hedvig öngyilkos lesz.
Hedvig és Hjalmar együtt maradnak.
Gregers megmoralizálja: most már hazugság nélkül nézhetnek egymás szemébe.
Nem változik semmi. Hjalmarnak mindig szüksége lesz, hogy hazugságai legyenek, hogy élni tudjon.
A vadkacsa többszörös szimbólum:
-a padláson bezárt vadkacsa nem láthatja meg a napvilágot, mert akkor nem érzi jól magát = család
= a hazug élet szimbóluma (ez a polgári lét csak addig mard meg, míg föl nem villan a másként élés fénye – mélyebb szimbolizmus)
-a vadkacsát Werle sebesített meg – nem tud már repülni, tönkre ment az élete = Edgal
-a szárnyaszegett élet jelképe: sorsa azonos Hedvigével (Werle hibája a múlt /apa/, hazugságának terhe a gyereket sújtja)
-az ártatlan áldozat = Hedvig
4.Jellemek:
Gregers A cselekmény fő inventora.
Elvei: elég a hazugságot leleplezni, s az emberek boldogok lesznek
naivitás, elzárva élt, nem ismeri a realitást, nőt, családot
Relling: „amíg a hegyekben volt, nem tudta követeléseit beváltani”
fantaszta, világboldogító – hívatlanul avatkozik bele mások életébe: életcél: kimentelek „kutya”
Hamis prófétizmusa pusztít, rombol. Ő, aki nem akarja apja életét folytatni, csak azt tuja folytatni.
Meglopja az álmokat. Werle a jövőt, Gregers az álmokat lopja el.
Ezt maga is felismeri: rájön, hogy nem volt több hivatása, minthogy „13.-nak üljön oda az asztalhoz”
Semmilyen morál nem engedi meg, hogy az eleven emberrel kísérletezni lehessen.
Hjalmar: a kisember; lusta, tehetségtelen, falánk, mindig fogadkozik,
önző, kicsinyes (csak étlapot hozott, süteményt nem)
„a nagy felfedezésre készül” – de még semmit nem tud róla
álvilágban ringatja magát „az én házamban nem szokás kellemetlen dolgokat mondani”
(pedig nem ő teremtette meg)
alapvetően elégedett, szereti kislányát – a realitás felborítja = alszik
–„a te gyerekednek van-e joga …” (197)
Humora (fekete) – könyvek, folyóiratok, Hedvig nem vágta fel – nem olvas (210)
-(191)
-Kimerít ez a csomagolás! (212)
-megy meghalni, de vesz egy kalapot
Gina: egyszerű, összetartja családját, odavan férjéért - belekényszerült
múltja – álszent? kispolgári? – tehet mást?,de
érzéketlen a költőibb dolgok iránt – szellőztetés
kihasználják vagy ő is áltat? – férje büszke, hogy ő tartja el – hazugság, Gina titkolja, hogy nélküle Hjalmarból még ennyi sem lett volna
Egdal: a múltban él, a padláson vadászik, elmenekül a jelen elől
Hedvig:egyetlen őszinte, még tiszta, romlatlan lény – gyerek a felnőttek között
Werle: tipikus üzletember, a vagyon érdekében mindent
Relling: szócső, rezonör – ha az átlagembertől elveszik illúzióit, hazugságait – belehal
a saját életét mindenki elronthatja, de a másikéba nincs joga beavatkozni
„az emberiség átkai a moralisták” (meg kell őket bélyegezni)
segít elhitetni Hjalmarnak, hogy van célja az életének (168) – találmány, feleség, gyerek
látja: Hjalmar egy senki, csak azáltal vki, hogy környezete azzá teszi
A hazugság az élet mozgatója. Életben tart.
„Az eszmény a legnagyobb hazugság.”
pontosan tudja Gregers elveinek veszélyét: világboldogítás (175)
Gregers mániája is élethazugság – a legveszélyesebb, mert másokat pusztít el
Ál figurák, álmodozók.
5.Szimbólumok:
a)13-an
b)padlás = elzártság, álomvilág
c)vadkacsa
d)kutya = Gregers
e)szövegek:
„az idő is megállt a vadkacsa tanyáján” (156) – nincs előrehaladás, csak vegetálás
„olyan ez az egész, mint a tenger mélye” (158)
„az lesz a vége a puskázásnak, hogy kárt tesztek magatokban” (159)
„mitől poshadt a levegő, mikor naponta szellőztetek” (170, Gina)
f)londoni könyv címlapja (156): halál – óra – kislány = már csak idő kérdése
6.Naturalizmus:
-szembetegség
-meglopja az álmokat: apa és fiú
Ennek a világnak a hazugságai éppoly embertelenek, mint az igazságaié.
Naturalista téma szimbolista költészettel.
7.Kérdések:
-Van-e joga egy embernek beleavatkozni a másik életébe? (aki beavatkozik, az nem kopog)
-Milyen világban élnek? Lehet-e ítéletet mondani kívülről?
-A vérszerinti kötelék mennyire köt? Hogyan lehet feldolgozni egy ilyen fordulatot?
-Kellenek-e tragédiák az ember életébe?
-Élethazugságok = remény?
2010. május 14., péntek
Ibsen: Nóra ( Babaház)
NÓRA (1879)
1.Az új típusú dráma megteremtése:
- társadalmi, modern polgári dráma
- analitikus szerkesztés először (a múlt határozza meg a szereplők jelenét)
- formai újítás, új szerkesztésmód (Scribe-től)
Cselekményvázlat:
I. felvonás:
Idilli környezet, idilli indítás. Polgári család.
-Lindéné: Milyen boldog Nóra - büszke, hogy megmentette férje életét –
Itáliába vitte, de a férj nem tudta, hogy milyen áron
-Krogstad: „benyújtja a számlát a múlt”
-Rank doktortól megtudjuk: Krogstadnak zavaros ügyei vannak, s
most felkeresi Nórát, segítséget akar - hamisított - lecsúszott, gyerekei miatt meg kell tartania az állását
Nóra elve: szeretetből, s a férje segít
-Nóra – Helmer: puhatolózik, hamisított – hazudós
II. felvonás:
-Lindéné – Nóra: kiderül, hogy Krogstad volt a hitelező
Nóra kéri férjét, hogy hagyja állásában
Helmer: kispolgár, erkölcsös, a levelet elküldi
Rank: halálos beteg, szerelmes – Nóra nem tud segítséget kérni tőle
Nóra – Krogsadt: zsarolás – mindent elmond levélben - CSODA ?
tarantella-jelenet: időhúzás, élet vagy halál
III. felvonás:
Krogstad - Lindéné: ő erősködik, hogy hazugságban nem lehet élni
Nóra –Helmer – Rank: halál, búcsú
evél – kifakadás
adóslevél – minden rendben - Nóra el.
2.Nóra:
múlt:
- beteg férjét megmenti
- itáliai gyógykezelés
- tudta nélkül pénzt vett fel - a pénzt váltóhamisítással teremti elő (apja halála után)
- titokban törleszti
- önálló, szuverén, önzetlen, felelősségteljes döntés volt
- büszke rá
- de titokban maradt
jelen:
- idilli házasság, férje dolgozik, ő otthon neveli a gyerekeket
I. felvonás:
- éppen ecsetelni kezdi, hogy mennyire boldog, amikor megjelenik Krogstadt
- Krogstad: gyerekeiért – felkapaszkodás – állás – zsarolás, ő is váltót hamisított
Két zsarolás – kívülről hasonlítanak – a társadalom, a polgári rend nem nézi az indokot
Nóra: önzetlen szerelemből Krogstad: nem önzetlen szerelemből
nem tartja bűnnek
A dráma alapeszméje:
Ibsen így határozza meg: „Az igazságot kétféleképpen mérik.
-naiv, tiszta, romlatlan erkölcsiség
-tényleg hiszi, hogy fontos az indok, s ez felmenti őt
-I. felvonás vége: kétely (jelzés) (40. old.)
II. felvonás – segítséget akar Rank doktortól – az szerelmet vall – nem kérhet
- zsarolás – a CSODÁT várja, hogy férje mellé áll, megérti
III. felvonás: - a csoda elmarad, levél
-Helmer kiborulása – saját jó hírét félti,
-miután megvan a váltó: nincs baj – pálfordulás – ez az igazi arca a férjének, tudatosodik benne, hogy férje erkölcsileg értéktelen
felismerés - akció
- Nóra el: „Hogy ne lássam soha többé. Soha.”
„Nem fogsz megmenteni, Torvald!”
Hová? Vissza fog-e jönni? A gyerekek?
Háttér: a századvég feminista mozgalmai, új nőalak
széteső házasság: nem egy 3. miatt, hanem különböző értékrendek miatt
3.Jellemek:
Helmer:
-a polgári rend híve – „Tudod-e …”
-kispolgári
-semmit sem vesz észre Nóra vívódásából
-a külvilágnak mutatott látszat a fontos – „meg vagyok mentve” (E/1)
Lindéné:
-minden baj oka a hazugság
-van-e joga beleszólni?
Rank:
-Nóra lelki, szellemi társa
-külsőleg megnyomorított (betegségét apja kicsapongó élete miatt örökölte
4.Szimbólumok:
-cím
két fordítás:
Nóra:
-női hős, a nő a társadalomban
-naturálisabb
-a női emancipáció propagandája
-„a modern nő Magna Chartája”, szabadságlevele
Babaszoba (Németh László):
-jelképesebb
-szimbólum
-a nő helye: gyerekszoba, magas sem nőhet ki onnan
-élethazugság jelképe
-szövegben, megszólalásokban:
•„Köszönöm a tüzet” – Rank
•„Levetem a jelmezemet”
•„Nem fogsz megmenteni Helmer.”
-tarantella = halláltánc, hattyúdal
5.Naturalizmus:
-Rank betegsége – kicsapongó apja miatt
6.Fogadtatás:
Vihar. Az első társadalmi darabja.
Témavilág:
-nem mese, nem történelmi
-napi aktualitás
-morális magatartást vizsgál: álszenteskedés, hazugság, illúziókra épített élet
Nyelv: nem verses, a leghétköznapibb próza
7.Tipológiailag:
tézisdráma: egy tantételt olvashatunk ki belőle: a polgári házasság nem szent intézmény
analitikus dráma: a múltat elemző, konfliktust feltáró dráma
középpontos: Nóra
1.Az új típusú dráma megteremtése:
- társadalmi, modern polgári dráma
- analitikus szerkesztés először (a múlt határozza meg a szereplők jelenét)
- formai újítás, új szerkesztésmód (Scribe-től)
Cselekményvázlat:
I. felvonás:
Idilli környezet, idilli indítás. Polgári család.
-Lindéné: Milyen boldog Nóra - büszke, hogy megmentette férje életét –
Itáliába vitte, de a férj nem tudta, hogy milyen áron
-Krogstad: „benyújtja a számlát a múlt”
-Rank doktortól megtudjuk: Krogstadnak zavaros ügyei vannak, s
most felkeresi Nórát, segítséget akar - hamisított - lecsúszott, gyerekei miatt meg kell tartania az állását
Nóra elve: szeretetből, s a férje segít
-Nóra – Helmer: puhatolózik, hamisított – hazudós
II. felvonás:
-Lindéné – Nóra: kiderül, hogy Krogstad volt a hitelező
Nóra kéri férjét, hogy hagyja állásában
Helmer: kispolgár, erkölcsös, a levelet elküldi
Rank: halálos beteg, szerelmes – Nóra nem tud segítséget kérni tőle
Nóra – Krogsadt: zsarolás – mindent elmond levélben - CSODA ?
tarantella-jelenet: időhúzás, élet vagy halál
III. felvonás:
Krogstad - Lindéné: ő erősködik, hogy hazugságban nem lehet élni
Nóra –Helmer – Rank: halál, búcsú
evél – kifakadás
adóslevél – minden rendben - Nóra el.
2.Nóra:
múlt:
- beteg férjét megmenti
- itáliai gyógykezelés
- tudta nélkül pénzt vett fel - a pénzt váltóhamisítással teremti elő (apja halála után)
- titokban törleszti
- önálló, szuverén, önzetlen, felelősségteljes döntés volt
- büszke rá
- de titokban maradt
jelen:
- idilli házasság, férje dolgozik, ő otthon neveli a gyerekeket
I. felvonás:
- éppen ecsetelni kezdi, hogy mennyire boldog, amikor megjelenik Krogstadt
- Krogstad: gyerekeiért – felkapaszkodás – állás – zsarolás, ő is váltót hamisított
Két zsarolás – kívülről hasonlítanak – a társadalom, a polgári rend nem nézi az indokot
Nóra: önzetlen szerelemből Krogstad: nem önzetlen szerelemből
nem tartja bűnnek
A dráma alapeszméje:
Ibsen így határozza meg: „Az igazságot kétféleképpen mérik.
-naiv, tiszta, romlatlan erkölcsiség
-tényleg hiszi, hogy fontos az indok, s ez felmenti őt
-I. felvonás vége: kétely (jelzés) (40. old.)
II. felvonás – segítséget akar Rank doktortól – az szerelmet vall – nem kérhet
- zsarolás – a CSODÁT várja, hogy férje mellé áll, megérti
III. felvonás: - a csoda elmarad, levél
-Helmer kiborulása – saját jó hírét félti,
-miután megvan a váltó: nincs baj – pálfordulás – ez az igazi arca a férjének, tudatosodik benne, hogy férje erkölcsileg értéktelen
felismerés - akció
- Nóra el: „Hogy ne lássam soha többé. Soha.”
„Nem fogsz megmenteni, Torvald!”
Hová? Vissza fog-e jönni? A gyerekek?
Háttér: a századvég feminista mozgalmai, új nőalak
széteső házasság: nem egy 3. miatt, hanem különböző értékrendek miatt
3.Jellemek:
Helmer:
-a polgári rend híve – „Tudod-e …”
-kispolgári
-semmit sem vesz észre Nóra vívódásából
-a külvilágnak mutatott látszat a fontos – „meg vagyok mentve” (E/1)
Lindéné:
-minden baj oka a hazugság
-van-e joga beleszólni?
Rank:
-Nóra lelki, szellemi társa
-külsőleg megnyomorított (betegségét apja kicsapongó élete miatt örökölte
4.Szimbólumok:
-cím
két fordítás:
Nóra:
-női hős, a nő a társadalomban
-naturálisabb
-a női emancipáció propagandája
-„a modern nő Magna Chartája”, szabadságlevele
Babaszoba (Németh László):
-jelképesebb
-szimbólum
-a nő helye: gyerekszoba, magas sem nőhet ki onnan
-élethazugság jelképe
-szövegben, megszólalásokban:
•„Köszönöm a tüzet” – Rank
•„Levetem a jelmezemet”
•„Nem fogsz megmenteni Helmer.”
-tarantella = halláltánc, hattyúdal
5.Naturalizmus:
-Rank betegsége – kicsapongó apja miatt
6.Fogadtatás:
Vihar. Az első társadalmi darabja.
Témavilág:
-nem mese, nem történelmi
-napi aktualitás
-morális magatartást vizsgál: álszenteskedés, hazugság, illúziókra épített élet
Nyelv: nem verses, a leghétköznapibb próza
7.Tipológiailag:
tézisdráma: egy tantételt olvashatunk ki belőle: a polgári házasság nem szent intézmény
analitikus dráma: a múltat elemző, konfliktust feltáró dráma
középpontos: Nóra
2010. május 12., szerda
Középkori dráma és színház
ÁTHIDAL, MEGŐRIZ, ELŐKÉSZÍT: ebben a három szóban rejlik a lényege
I. Mimus-utódok
526. A római egyház befolyása alatt lévő területeken az összes színházat bezárták.
Megszűnt az intézményes, rendszeres színházkultúra.
Zsinati határozatok, tilalmak, fenyegetések - a színjátszás mégis élt.
Mindig játékosokról beszéltek, soha színházról.
A Római Birodalom mímusai: vándorlásra kényszerítve, országúton kóboroltak - épület nélkül – leleményesen (kocsmákban, piactéren) - épp ezért elpusztíthatatlanok, betilthatatlanok
A keresztény elutasítás okai:
-a klasszikus tragédia forrása az antik mitológia, melynek világnézete szemben állt az új, keresztény világnézettel
-könnyű, szatirikus műfajok szemben a szigorú erkölcsi normával
Hosszú és lassú folyamat az elsorvasztás.
Pl.: Augustinus fiatalon maga is járt rendszeresen színházba,de később az ördög találmányának nevezte
A színészek „elnevezései”: mimus (1508. velencei határozat tiltja be)
histrio (etruszk eredet)
iokulator / jongleur (fr)
igric (szláv megfelelője Magyarországon)
Játszóhelyek:
•országúton, piactéren, kocsmákban, vendégfogadókban
•(a szerencsések, főleg zenészek) főúri vagy királyi udvarokban, lakomákon (asztal körül) – ők a magyarországi oklevelek szerint hamar letelepedtek, otthonra találtak a királyi birtokokon
Játékmódjuk:
•mozgékonyság: akrobatika, bábjáték, bűvészkedés
•a játékszöveg részben rögzített, részben rögtönzött
pl.: megcsalt férj, hűtlen asszony, falánk szolga, együgyű paraszt
•egy- (monológ) vagy kétszemélyes (dialóg) játék
ÁTMENTETTÉK a színjátszást – életközeli hagyomány, a mindennapi ember szükséglete,de a drámát nem.
A dráma meghalt.
Seneca (4-65) halála után a 950-es évekig nem született drámai alkotás.
A X. sz. második felétől szórványosan előbukkan: kolostorokban másolták a plautusi és terentiusi szövegeket, de kiveszett még az emlékezetből is, hogy ezt valaha
előadták.
Pl.: Hrotswitha, gandersheimi apáca kb. 955-959-ben 6 latin nyelvű drámát írt Terentius után.
Elszigetelt kolostori termékek, nincs hatásuk. Ha elő is adták őket, csak papok papoknak.
II. A középkor vallásos színjátékai:
A IX-X. századra fedezi fel az egyház a színjátszásban rejlő hiterősítő lehetőséget.
Nagyobb a katarzis, ha látja, ha hallja, ha azonosul vele.
Fajtái:
1)Liturgikus játékok (10-12.sz.)
IX. sz. vége: szokássá vált a hagyományos liturgia egyes részeit új, kiegészítő szövegekkel, ún. trópusokkal bővíteni. Dialogizált vagy kórus énekelte kérdés-felelet.
Színjátszássá akkor válik, amikor el is játsszák, élő szereplőkkel (kispapok)
Dramatizál trópusok szemben a liturgikus játékokkal:
a) húsvéti liturgiába illesztve - első feljegyzése: 965-75, Concordia Regularis - rekonstruált szöveg és helyzet: sír előtt – Quem queritis? =
"- Kit kerestek?"
"– A názáreti Jézust."
"– De hisz ő nincs itt, mert feltámadott"
b) karácsonyi liturgiába (Kardos Tibor rekonstruálta) pl. kisded, 3 királyok stb.
Jellemzői:
- a mise része
- az oltár előtt
- latin nyelvű
(egyre bővül)
2)Félliturgikus játékok (12-13. sz.):
Egyre bővülő témák, már nem csak a liturgiához kapcsolódik.
Pl.: egyéb bibliai történetek: betlehemi gyerekgyilkosságok, Jézus élete
Egyre több szereplő, ezért nem fér el az oltár előtt, így kikerül a templom elé, itt láthatja a lakosság is, ezáltal tömegekre tud hatni, akik nem papok, s így nem értenek latinul
Ebből fakad az igény az anyanyelvűségre, a végeredmény: ELVILÁGIASODÁS
3)Vallásos előadások (Késő kkor XIV-XV. sz.):
Városi polgárság, céhek, laikus vallási társulatok adják elő.
Cél: az írni-olvasni nem tudó tömegek számára képes Biblia legyen.
A szövegek hatalmas terjedelművé nőnek.
Műfaji tagozódás: (Egyre világiasabb,a reneszánsz felé haladunk)
a)Misztériumjáték:
a Biblia történeteit (Ó- és Újszövetség) állítja színpadra
pl.: Noé bárkája, Mária Magdolna története
b)Passió:
Jézus szenvedéstörténete, az előző tematikai leszűkítése, a liturgikus dráma örököse
pl.: a stációk, kereszthalál, Mária-siralma
c)Mirákulum: ("csoda") szentek élete
d)Moralitás:
allegorikus témák, moralizáló, bölcselkedő az egyes ember története és jövendője(halál)
az emberi lélek sorsa, s a befogadóra érvényes követelményei; általános érvényű
a XIV. sz. végén alakult ki, legkésőbbi kkori műfaj; hangsúly a bűnösségérzeten, bűnbánaton, pokoltól való félelmen, általában jó a vége, Isten mindig megbocsát
Kötelező olvasmány: Akárki: jön a halál a módosabb emberért – nem segít rajta a vagyona, elhagyják a barátai, csak a remény és a hit segíti
Alapelv:
a hitigazságok szemléltetése.
Lényeg: a látványosság.
A színpad a középkori kézművesség remeke.
III. A középkor színpadi formái:
1)Szimultán / misztériumszínpad (francia, német területeken)/
a) a város főterén előre elkészített, szilárd díszletek – több színpad, fal nélküli emelvények
- minden jelenetnek/helyszínnek külön színpad
– vagy átvonultak a szereplők egyik helyszínről a másikra
– vagy minden szereplő a saját helyszínén maradt, s mikor ő következett, megelevenedett
- a nézők körös körül (erkélyekről, háztetőkről)nézték a játékot
b) egy nagyon nagy színpadon van a több, szimultán helyszín kialakítva pl. a színpad(ok) két végén:
mennyország és pokol, köztük egyéb jelenetek
2)Körszínpad
a régi római színházépületek formáját követi, középen egy színpad, körben ülnek a nézők
3)Mozgószínpad (angol kocsiszínpad (pageant)
minden jelenetnek külön kocsija és szereplői, a történet sorrendjében a város fő útjain, terein, meghatározott pontokon megállnak – eljátsszák – tovább mennek – a közönség nem mozdul – érkezik a következő jelenet
IV. A középkor világi (profán) műfaja(i):
Elsősorban Franciaországban virágzik.
Virágkora: 1450-1550 körülre tehető
Műfajai:
•monológ - régi jongleur műfaj, 1450-től újra népszerű, parodisztikus "legendák"
•sottie "bolondok játéka" - egy vagy több bolond játssza a legjellegzetesebb szerepet, a világ rendjét megfordítják: bohóckodó igazmondás, a fintorgó szatíra szócsöve (továbbél: Shakespeare műveiben)
•farce (bohózat)
4-5 szereplő, kb. 200-t ismerünk
kevesebbet törődik politikával, erkölccsel, eszmékkel, mindennapi, polgári-paraszti élet pl. házastársak civakodása
meghatározott szerepkörű típusok kikristályosodása
verés – pofon – rúgás – bot
versben írják, de már nem kizárólag páros rímű nyolcasokban
kevésbé vaskos, mértéktartóbb
Előadók: sokféle tarkaság.
V. Összegzés:
A középkori vallásos és világi színjátszás drámatörténeti érdeme:
1) Megőrző – a színjátszóművészetet megőrizte, átmentette:
joculatorok – mesterségbeli fogások, dinasztiák
céhek, laikusok, amatőrök
XIV. sz.-tól állandó társulatok jönnek létreű
l.: Compagnia del gonfalone (Róma)
Confrèrie de la Passion (Párizs) – 200 évig működött
enélkül a commedia dell’arte nem lehetett volna
a fejlődés útja
2) Új színpadi tér, színpadtechnika születik:
teljesen eredeti, az antikot nem folytatja
A színpad a középkori kézművesség remeke.
A reneszánszban is képzőművészek készítették a szcenikát.
Ismét a fejlődés útja
3) A drámaművészet sajátos válfaja születik:
Ez nem lesz a továbbfejlődés útja, vakvágány,
de elemeiben, tendenciáiban mégiscsak előremutat,hiszen
látható az elvilágiasodás lassú folyamata:
egyre világiasabb tematika:
misztérium, passió – Biblia
mirákulum – szentek – lélektani ábrázolása
moralitás – erkölcsi téma, az emberi lélek, bár nincs egyénítés
+
az alulról jóvá műfajok beépülnek a felső körök szórakozásába:
a bohózat – XVI. századtól a nagyúri, királyii udvarok fogadják be=
vakvágány
I. Mimus-utódok
526. A római egyház befolyása alatt lévő területeken az összes színházat bezárták.
Megszűnt az intézményes, rendszeres színházkultúra.
Zsinati határozatok, tilalmak, fenyegetések - a színjátszás mégis élt.
Mindig játékosokról beszéltek, soha színházról.
A Római Birodalom mímusai: vándorlásra kényszerítve, országúton kóboroltak - épület nélkül – leleményesen (kocsmákban, piactéren) - épp ezért elpusztíthatatlanok, betilthatatlanok
A keresztény elutasítás okai:
-a klasszikus tragédia forrása az antik mitológia, melynek világnézete szemben állt az új, keresztény világnézettel
-könnyű, szatirikus műfajok szemben a szigorú erkölcsi normával
Hosszú és lassú folyamat az elsorvasztás.
Pl.: Augustinus fiatalon maga is járt rendszeresen színházba,de később az ördög találmányának nevezte
A színészek „elnevezései”: mimus (1508. velencei határozat tiltja be)
histrio (etruszk eredet)
iokulator / jongleur (fr)
igric (szláv megfelelője Magyarországon)
Játszóhelyek:
•országúton, piactéren, kocsmákban, vendégfogadókban
•(a szerencsések, főleg zenészek) főúri vagy királyi udvarokban, lakomákon (asztal körül) – ők a magyarországi oklevelek szerint hamar letelepedtek, otthonra találtak a királyi birtokokon
Játékmódjuk:
•mozgékonyság: akrobatika, bábjáték, bűvészkedés
•a játékszöveg részben rögzített, részben rögtönzött
pl.: megcsalt férj, hűtlen asszony, falánk szolga, együgyű paraszt
•egy- (monológ) vagy kétszemélyes (dialóg) játék
ÁTMENTETTÉK a színjátszást – életközeli hagyomány, a mindennapi ember szükséglete,de a drámát nem.
A dráma meghalt.
Seneca (4-65) halála után a 950-es évekig nem született drámai alkotás.
A X. sz. második felétől szórványosan előbukkan: kolostorokban másolták a plautusi és terentiusi szövegeket, de kiveszett még az emlékezetből is, hogy ezt valaha
előadták.
Pl.: Hrotswitha, gandersheimi apáca kb. 955-959-ben 6 latin nyelvű drámát írt Terentius után.
Elszigetelt kolostori termékek, nincs hatásuk. Ha elő is adták őket, csak papok papoknak.
II. A középkor vallásos színjátékai:
A IX-X. századra fedezi fel az egyház a színjátszásban rejlő hiterősítő lehetőséget.
Nagyobb a katarzis, ha látja, ha hallja, ha azonosul vele.
Fajtái:
1)Liturgikus játékok (10-12.sz.)
IX. sz. vége: szokássá vált a hagyományos liturgia egyes részeit új, kiegészítő szövegekkel, ún. trópusokkal bővíteni. Dialogizált vagy kórus énekelte kérdés-felelet.
Színjátszássá akkor válik, amikor el is játsszák, élő szereplőkkel (kispapok)
Dramatizál trópusok szemben a liturgikus játékokkal:
a) húsvéti liturgiába illesztve - első feljegyzése: 965-75, Concordia Regularis - rekonstruált szöveg és helyzet: sír előtt – Quem queritis? =
"- Kit kerestek?"
"– A názáreti Jézust."
"– De hisz ő nincs itt, mert feltámadott"
b) karácsonyi liturgiába (Kardos Tibor rekonstruálta) pl. kisded, 3 királyok stb.
Jellemzői:
- a mise része
- az oltár előtt
- latin nyelvű
(egyre bővül)
2)Félliturgikus játékok (12-13. sz.):
Egyre bővülő témák, már nem csak a liturgiához kapcsolódik.
Pl.: egyéb bibliai történetek: betlehemi gyerekgyilkosságok, Jézus élete
Egyre több szereplő, ezért nem fér el az oltár előtt, így kikerül a templom elé, itt láthatja a lakosság is, ezáltal tömegekre tud hatni, akik nem papok, s így nem értenek latinul
Ebből fakad az igény az anyanyelvűségre, a végeredmény: ELVILÁGIASODÁS
3)Vallásos előadások (Késő kkor XIV-XV. sz.):
Városi polgárság, céhek, laikus vallási társulatok adják elő.
Cél: az írni-olvasni nem tudó tömegek számára képes Biblia legyen.
A szövegek hatalmas terjedelművé nőnek.
Műfaji tagozódás: (Egyre világiasabb,a reneszánsz felé haladunk)
a)Misztériumjáték:
a Biblia történeteit (Ó- és Újszövetség) állítja színpadra
pl.: Noé bárkája, Mária Magdolna története
b)Passió:
Jézus szenvedéstörténete, az előző tematikai leszűkítése, a liturgikus dráma örököse
pl.: a stációk, kereszthalál, Mária-siralma
c)Mirákulum: ("csoda") szentek élete
d)Moralitás:
allegorikus témák, moralizáló, bölcselkedő az egyes ember története és jövendője(halál)
az emberi lélek sorsa, s a befogadóra érvényes követelményei; általános érvényű
a XIV. sz. végén alakult ki, legkésőbbi kkori műfaj; hangsúly a bűnösségérzeten, bűnbánaton, pokoltól való félelmen, általában jó a vége, Isten mindig megbocsát
Kötelező olvasmány: Akárki: jön a halál a módosabb emberért – nem segít rajta a vagyona, elhagyják a barátai, csak a remény és a hit segíti
Alapelv:
a hitigazságok szemléltetése.
Lényeg: a látványosság.
A színpad a középkori kézművesség remeke.
III. A középkor színpadi formái:
1)Szimultán / misztériumszínpad (francia, német területeken)/
a) a város főterén előre elkészített, szilárd díszletek – több színpad, fal nélküli emelvények
- minden jelenetnek/helyszínnek külön színpad
– vagy átvonultak a szereplők egyik helyszínről a másikra
– vagy minden szereplő a saját helyszínén maradt, s mikor ő következett, megelevenedett
- a nézők körös körül (erkélyekről, háztetőkről)nézték a játékot
b) egy nagyon nagy színpadon van a több, szimultán helyszín kialakítva pl. a színpad(ok) két végén:
mennyország és pokol, köztük egyéb jelenetek
2)Körszínpad
a régi római színházépületek formáját követi, középen egy színpad, körben ülnek a nézők
3)Mozgószínpad (angol kocsiszínpad (pageant)
minden jelenetnek külön kocsija és szereplői, a történet sorrendjében a város fő útjain, terein, meghatározott pontokon megállnak – eljátsszák – tovább mennek – a közönség nem mozdul – érkezik a következő jelenet
IV. A középkor világi (profán) műfaja(i):
Elsősorban Franciaországban virágzik.
Virágkora: 1450-1550 körülre tehető
Műfajai:
•monológ - régi jongleur műfaj, 1450-től újra népszerű, parodisztikus "legendák"
•sottie "bolondok játéka" - egy vagy több bolond játssza a legjellegzetesebb szerepet, a világ rendjét megfordítják: bohóckodó igazmondás, a fintorgó szatíra szócsöve (továbbél: Shakespeare műveiben)
•farce (bohózat)
4-5 szereplő, kb. 200-t ismerünk
kevesebbet törődik politikával, erkölccsel, eszmékkel, mindennapi, polgári-paraszti élet pl. házastársak civakodása
meghatározott szerepkörű típusok kikristályosodása
verés – pofon – rúgás – bot
versben írják, de már nem kizárólag páros rímű nyolcasokban
kevésbé vaskos, mértéktartóbb
Előadók: sokféle tarkaság.
V. Összegzés:
A középkori vallásos és világi színjátszás drámatörténeti érdeme:
1) Megőrző – a színjátszóművészetet megőrizte, átmentette:
joculatorok – mesterségbeli fogások, dinasztiák
céhek, laikusok, amatőrök
XIV. sz.-tól állandó társulatok jönnek létreű
l.: Compagnia del gonfalone (Róma)
Confrèrie de la Passion (Párizs) – 200 évig működött
enélkül a commedia dell’arte nem lehetett volna
a fejlődés útja
2) Új színpadi tér, színpadtechnika születik:
teljesen eredeti, az antikot nem folytatja
A színpad a középkori kézművesség remeke.
A reneszánszban is képzőművészek készítették a szcenikát.
Ismét a fejlődés útja
3) A drámaművészet sajátos válfaja születik:
Ez nem lesz a továbbfejlődés útja, vakvágány,
de elemeiben, tendenciáiban mégiscsak előremutat,hiszen
látható az elvilágiasodás lassú folyamata:
egyre világiasabb tematika:
misztérium, passió – Biblia
mirákulum – szentek – lélektani ábrázolása
moralitás – erkölcsi téma, az emberi lélek, bár nincs egyénítés
+
az alulról jóvá műfajok beépülnek a felső körök szórakozásába:
a bohózat – XVI. századtól a nagyúri, királyii udvarok fogadják be=
vakvágány
Euripidész
EURIPIDÉSZ (Kr. e. 480-406)
A klasszikus kor alkonyának alkotója.
Válságos kor válságokkal teli életműve.
A triász legfiatalabb tagja, az athéni polisz utolsó nagy drámaírója.
”A színpad filozófusa”
I. Élete
Kr. e. 480. Szalamisz szigetén született
sokfajta adat egyik: szatócs szülők, anyja zöldséges kofa
másik: jómódúak – előkelő neveltetés
apja atlétikára íratta – jóslat miatt: „játékokban szerez babérokat”
Kr. e. 455. első versenye – 3. hely, Aiszkhülosz halálának éve
Első könyvgyűjtő (ill. tekercsgyűjtő) Athénban.
Kr.e. 422. első győzelme (58 éves)
Összesen 5x nyert – utolsó győzelmét nem érte meg.
II. Korabeli megítélése
Hajlamos volt a mogorvaságra. Szüksége volt a gyakori magányra. Legszívesebben az athéni otthon asztala mellett vagy a mindig kedvelt Szalamisz füves tengerpartján, ölében tartott írótáblával ült és írta műveit.
Titok, homály burkolja életét – magába húzódó, nem vállalt közéleti szerepet
Csúnya ember – szerencsétlen a szerelemben (2x elvált), nőgyűlölő
Szoros kapcsolatban áll a filozófusokkal (szofisták)
Totális ellentéte Szophoklésznek. Arisztophanész állandóan gúnyolja.
Humor nélküli ember. Nem volt zenei tehetsége, rendezni nem tudott.
Újításainak hátterében érzékenysége, éleslátása: megérezte és ki akarta fejezni a bomló polisz, az problémákkal küszködő athéni demokráciát – de a tömeg ezt ekkor még nem érti – első sikere idején már zajlik a peloponészoszi háború – ekkor már mindenki érti, mitől beszél
III. Művei
88 tragédiát írt – 19 maradt fenn (egyes források szerint 17, ill. 18)
Őt másolták a legtöbben, őt játszották a legtöbben. (Hatása: Racine, Ibsen)
Alkésztisz (438) Médeia (431) Hippolütosz (428)
Hekabé (425) Trójai nők (415) Elektra (413)
Heléna (412) Iphigeneia Auliszban (412) Iphigenia a tauruszok között (412)
Oresztész (408) Bakkhánsnők (406)
IV. Az euripidészi dráma általános jellemzői
a leginkább különbözik a triász másik két tagjától
A sikerei sohase voltak egyhangúak. A nézők nagy tömegének mindig nagyon tetszett, hiszen ezekben a művekben az istenek és a mondabeli hősök ugyanolyan nyelven beszélnek, mint ahogy ők használják a szavakat hétköznapjaikban. Azután ezek az istenek, hősök, hősnők nem voltak magasztos lények. Mindenki ismerősöket fedezhetett fel közöttük.
Ez az antik köznapiság a fordításokban elvész.
Formailag is voltak újításai. Korábban Aiszkhülosz két személy által ábrázolta az összeütközést. Szophoklész már melléjük léptet egy harmadik személyt is. Euripidész számlálgat: annyian lépnek színre, beszélnek és cselekszenek, ahányra a cselekményben akkor szükség van. Ezzel is közeledik Euripidész a modern drámák formáihoz.
Nem kevésbé azzal, hogy a korábban oly fontos kórusnak szinte szerepe sincs a cselekményben. A nézők megszokták, tehát a szerző is felvonultatja a kórust, de csak mint kísérő mozzanatot, énekeik dalbetétek, a jelenetek közt időmúlást jeleznek. Ha egy újkori előadás elhagyja a kórust, a darabban mi sem változik.
Emellett nála jelenik meg először a cselekményen kívüli előkészítő, illetve beleszóló: a prológus meg az értelmező személy, akit manapság narrátornak nevezünk.
Fordulatos, pergő cselekmény
Eltér a mitológiától – csak téma, jelképrendszer számára
Olykor egy isten is megjelenhet, hogy a cselekményen kívülről belépve oldja meg a megoldandókat. (Deus ex machina, vagyis a szerkezetből kilépő isten - az ókor óta így nevezik a kívülről érkező megoldást.)
Képtelenségnek tűnő elemeket visz a cselekménybe.
NAGY LÉLEKÁBRÁZOLÓ
hősei szüntelen szorongásban élnek, mert tehetetlenek a váratlan eseményekkel szemben
az ember bábja saját ösztöneinek, vágyainak, szenvedélyeinek, indulatainak
az ő világában nincsenek istenek, isteni igazság, társadalmi erkölcs – csak emberek
Szophoklész így jellemzi: "Én úgy ábrázolom az embereket, amilyeneknek lenniük kellene, Euripidész úgy, amilyenek a valóságban".
háttér: a bomló polisz
Médeia: a féltékeny, megalázott, bosszút lihegő nő, aki képes saját gyermekeit is feláldozni, csakhogy a szeretett férfit megbüntesse
Bakkhánsnők: a Dionüszosz-kultusz elterjedésének nehézségei; az istennek be kell bizonyítania, hogy a hatalma (= az ösztönvilág) óriási; őrjöngő nők közé viszik ki a királyt, Pentheuszt, ahol saját anyja tépi szét
A klasszikus kor alkonyának alkotója.
Válságos kor válságokkal teli életműve.
A triász legfiatalabb tagja, az athéni polisz utolsó nagy drámaírója.
”A színpad filozófusa”
I. Élete
Kr. e. 480. Szalamisz szigetén született
sokfajta adat egyik: szatócs szülők, anyja zöldséges kofa
másik: jómódúak – előkelő neveltetés
apja atlétikára íratta – jóslat miatt: „játékokban szerez babérokat”
Kr. e. 455. első versenye – 3. hely, Aiszkhülosz halálának éve
Első könyvgyűjtő (ill. tekercsgyűjtő) Athénban.
Kr.e. 422. első győzelme (58 éves)
Összesen 5x nyert – utolsó győzelmét nem érte meg.
II. Korabeli megítélése
Hajlamos volt a mogorvaságra. Szüksége volt a gyakori magányra. Legszívesebben az athéni otthon asztala mellett vagy a mindig kedvelt Szalamisz füves tengerpartján, ölében tartott írótáblával ült és írta műveit.
Titok, homály burkolja életét – magába húzódó, nem vállalt közéleti szerepet
Csúnya ember – szerencsétlen a szerelemben (2x elvált), nőgyűlölő
Szoros kapcsolatban áll a filozófusokkal (szofisták)
Totális ellentéte Szophoklésznek. Arisztophanész állandóan gúnyolja.
Humor nélküli ember. Nem volt zenei tehetsége, rendezni nem tudott.
Újításainak hátterében érzékenysége, éleslátása: megérezte és ki akarta fejezni a bomló polisz, az problémákkal küszködő athéni demokráciát – de a tömeg ezt ekkor még nem érti – első sikere idején már zajlik a peloponészoszi háború – ekkor már mindenki érti, mitől beszél
III. Művei
88 tragédiát írt – 19 maradt fenn (egyes források szerint 17, ill. 18)
Őt másolták a legtöbben, őt játszották a legtöbben. (Hatása: Racine, Ibsen)
Alkésztisz (438) Médeia (431) Hippolütosz (428)
Hekabé (425) Trójai nők (415) Elektra (413)
Heléna (412) Iphigeneia Auliszban (412) Iphigenia a tauruszok között (412)
Oresztész (408) Bakkhánsnők (406)
IV. Az euripidészi dráma általános jellemzői
a leginkább különbözik a triász másik két tagjától
A sikerei sohase voltak egyhangúak. A nézők nagy tömegének mindig nagyon tetszett, hiszen ezekben a művekben az istenek és a mondabeli hősök ugyanolyan nyelven beszélnek, mint ahogy ők használják a szavakat hétköznapjaikban. Azután ezek az istenek, hősök, hősnők nem voltak magasztos lények. Mindenki ismerősöket fedezhetett fel közöttük.
Ez az antik köznapiság a fordításokban elvész.
Formailag is voltak újításai. Korábban Aiszkhülosz két személy által ábrázolta az összeütközést. Szophoklész már melléjük léptet egy harmadik személyt is. Euripidész számlálgat: annyian lépnek színre, beszélnek és cselekszenek, ahányra a cselekményben akkor szükség van. Ezzel is közeledik Euripidész a modern drámák formáihoz.
Nem kevésbé azzal, hogy a korábban oly fontos kórusnak szinte szerepe sincs a cselekményben. A nézők megszokták, tehát a szerző is felvonultatja a kórust, de csak mint kísérő mozzanatot, énekeik dalbetétek, a jelenetek közt időmúlást jeleznek. Ha egy újkori előadás elhagyja a kórust, a darabban mi sem változik.
Emellett nála jelenik meg először a cselekményen kívüli előkészítő, illetve beleszóló: a prológus meg az értelmező személy, akit manapság narrátornak nevezünk.
Fordulatos, pergő cselekmény
Eltér a mitológiától – csak téma, jelképrendszer számára
Olykor egy isten is megjelenhet, hogy a cselekményen kívülről belépve oldja meg a megoldandókat. (Deus ex machina, vagyis a szerkezetből kilépő isten - az ókor óta így nevezik a kívülről érkező megoldást.)
Képtelenségnek tűnő elemeket visz a cselekménybe.
NAGY LÉLEKÁBRÁZOLÓ
hősei szüntelen szorongásban élnek, mert tehetetlenek a váratlan eseményekkel szemben
az ember bábja saját ösztöneinek, vágyainak, szenvedélyeinek, indulatainak
az ő világában nincsenek istenek, isteni igazság, társadalmi erkölcs – csak emberek
Szophoklész így jellemzi: "Én úgy ábrázolom az embereket, amilyeneknek lenniük kellene, Euripidész úgy, amilyenek a valóságban".
háttér: a bomló polisz
Médeia: a féltékeny, megalázott, bosszút lihegő nő, aki képes saját gyermekeit is feláldozni, csakhogy a szeretett férfit megbüntesse
Bakkhánsnők: a Dionüszosz-kultusz elterjedésének nehézségei; az istennek be kell bizonyítania, hogy a hatalma (= az ösztönvilág) óriási; őrjöngő nők közé viszik ki a királyt, Pentheuszt, ahol saját anyja tépi szét
Euripidész: Hippolütosz
Hippolütosz
Kr. e. 428: első díj (Kr. e. 341 óta zajlik a peloponészoszi háború)
Az önpusztításba, pusztításba forduló szenvedély drámája.
1) Hippolütosz – csak Artemisznek hódol, harcias nőiség, hűvös racionalitás, szerelemtagadás híve, ócsárolja Aphroditét
Aphrodité átka: mostohaanyja, Phaidra beleszeret
Miután két istennő is megjelenik – nem pusztán emberi magánügy, hanem kozmikus erők megnyilvánulása = a világban nem egyféle erő hat, hanem több, s ezek nincsenek összhangban.
2) Phaidra jelleme – a dajkának meséli el vonzalmát, lépésről lépésre nyílik a lelke
a józanságát elveszti – elfogadja, hogy mágikus szerrel nyerje el H. szívét
3) Hippolütosz visszautasítja – női öntudat, megalázottság és vonzalom között őrlődik
feloldhatatlan konfliktus – nincs más választás, öngyilkos lesz
elvakult, kétségbeesett – hogy mentse becsületét: rágalmazó levelet hagy hátra
csúcs: Phaidra lélektani megelevenítése
részvétet kelt: nem ártó szándékból, hanem isteni határozatra tette
eszköz csak
megszégyenülten, csalatkozva menekül öngyilkosságba
érzelmileg bosszúja is indokolt
4) Theseusz(a hazatérő férj) összecsap fiával, megátkozza – az átok fogan: Hippolütoszt saját lovai viszik a halálba
5) egyértelmű Theseusz igazságtalansága – deus ex machina: Artemisz tisztázza a fiú ártatlanságát, de az apa már nem tuja bocsánatát kérni
– az ember csupán bukása percében döbbenhet rá sorsának miértjére, miután egész életén át viaskodott a boldogságért
- teljesen emberek: szenvedélyesek, reménykedők, kétségbeesettek, bánatosak, haragosak, félnek
Kr. e. 428: első díj (Kr. e. 341 óta zajlik a peloponészoszi háború)
Az önpusztításba, pusztításba forduló szenvedély drámája.
1) Hippolütosz – csak Artemisznek hódol, harcias nőiség, hűvös racionalitás, szerelemtagadás híve, ócsárolja Aphroditét
Aphrodité átka: mostohaanyja, Phaidra beleszeret
Miután két istennő is megjelenik – nem pusztán emberi magánügy, hanem kozmikus erők megnyilvánulása = a világban nem egyféle erő hat, hanem több, s ezek nincsenek összhangban.
2) Phaidra jelleme – a dajkának meséli el vonzalmát, lépésről lépésre nyílik a lelke
a józanságát elveszti – elfogadja, hogy mágikus szerrel nyerje el H. szívét
3) Hippolütosz visszautasítja – női öntudat, megalázottság és vonzalom között őrlődik
feloldhatatlan konfliktus – nincs más választás, öngyilkos lesz
elvakult, kétségbeesett – hogy mentse becsületét: rágalmazó levelet hagy hátra
csúcs: Phaidra lélektani megelevenítése
részvétet kelt: nem ártó szándékból, hanem isteni határozatra tette
eszköz csak
megszégyenülten, csalatkozva menekül öngyilkosságba
érzelmileg bosszúja is indokolt
4) Theseusz(a hazatérő férj) összecsap fiával, megátkozza – az átok fogan: Hippolütoszt saját lovai viszik a halálba
5) egyértelmű Theseusz igazságtalansága – deus ex machina: Artemisz tisztázza a fiú ártatlanságát, de az apa már nem tuja bocsánatát kérni
– az ember csupán bukása percében döbbenhet rá sorsának miértjére, miután egész életén át viaskodott a boldogságért
- teljesen emberek: szenvedélyesek, reménykedők, kétségbeesettek, bánatosak, haragosak, félnek
2010. május 9., vasárnap
A görög tragédia fejlődése nagy vonalakban
A Kr. előtti V. század óta szakadatlan irodalomtörténeti igazság, hogy a műfajteremtő görög tragédiának a három legnagyobb mestere Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész. Az értékelés általában Szophoklészt tartja közöttük a legnagyobbnak, Euripidészt a legérdekesebbnek és minden korban a legnépszerűbbnek. Mindhárman életük folyamán körülbelül 90 drámát írtak. Ezekből Aiszkhülosztól 7 maradt fenn, Szophoklésztől 7 egész és egy töredék. Euripidésztől azonban 19 teljes mű és áttekinthetetlenül sok töredék szállt örökségül az utókorra. Ez a számarány biztos jele annak, hogy Euripidészt játszották a legtöbbször, őt olvasták a legtöbben, ezért kellett sokszor sok példányban másolni.
A mindent kezdeményező Aiszkhülosz alakjait és eseményeit jogi szempontokból ítéli meg, értékelése a jogos és a jogtalan, a bűnös és a megengedhető értékrendjében alakul. Szophoklésznél az erkölcs a mérce, az erény és a bűn típusai vonulnak fel tragédiáiban. Euripidésznél ezekből semmi sincs. Az ő szempontja a lélektan, az eseményeket a szándékok és az ösztönök határozzák meg. A pszichológia mint ábrázolási módszer vele jelenik meg az irodalomban.
NYELVE:
Már a legelső sikeres drámáit is alig akarták előadásra engedni. Ennek főleg a meghökkentő, újfajta stílus volt az oka. Az eddigi tragédiák magasztos nyelvezettel szóltak. Aiszkhülosz dialógusai úgy hangzottak, mint az imádságok az istenek szentélyeiben. Szophoklész nyelve ugyan közelebb állt a hétköznapi beszédmódhoz, de választékos, költőivé magasztosított szöveg volt. Euripidész azonban sokak megdöbbenésére olyan nyelven beszéltette még az isteneket is, ahogyan a kocsmákban és a kikötőkben beszéltek a munkába fáradt emberek.
A mindent kezdeményező Aiszkhülosz alakjait és eseményeit jogi szempontokból ítéli meg, értékelése a jogos és a jogtalan, a bűnös és a megengedhető értékrendjében alakul. Szophoklésznél az erkölcs a mérce, az erény és a bűn típusai vonulnak fel tragédiáiban. Euripidésznél ezekből semmi sincs. Az ő szempontja a lélektan, az eseményeket a szándékok és az ösztönök határozzák meg. A pszichológia mint ábrázolási módszer vele jelenik meg az irodalomban.
NYELVE:
Már a legelső sikeres drámáit is alig akarták előadásra engedni. Ennek főleg a meghökkentő, újfajta stílus volt az oka. Az eddigi tragédiák magasztos nyelvezettel szóltak. Aiszkhülosz dialógusai úgy hangzottak, mint az imádságok az istenek szentélyeiben. Szophoklész nyelve ugyan közelebb állt a hétköznapi beszédmódhoz, de választékos, költőivé magasztosított szöveg volt. Euripidész azonban sokak megdöbbenésére olyan nyelven beszéltette még az isteneket is, ahogyan a kocsmákban és a kikötőkben beszéltek a munkába fáradt emberek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)