Avatar, avagy a nagy trükkáradat rohama mégis lenyűgözhet?!

A történet banális, már-már mindenhonnan összevágott saláta azért, hogy bármely korosztály számára befogadható, „ehető” és eladható legyen.
Megannyi előző film kiragadott sztorija vagy hőse jutott eszembe, amíg néztem. Meg az órám, amit otthon feledtem, mert amikor azt hittem, hogy végre vége, akkor újabb csavar következett. Így aztán számomra valóban időtlenné sikeredett e movie (S nem véletlenül használom ezt a szót!) néha idegesítő idétlensége.
A látvány azonban kárpótolt mindenért! A csoda szó nem jó, mint ahogyan a gyönyörűséges sem mond el semmit a filmről.
Igazából csak akkor reális a megközelítés, ha tudjuk, hogy a rendező, Cameron valaha makettépítőként kezdte, míg később trükkmesterként folytatta filmes pályafutását. A Titanic óta meg nem kétséges, hogy szereti a kékséget és a mélységet…
Bizonyára busás hasznot hoz majd a hatalmas költségvetésű vállalkozás, amelyben azért vannak olyan pillanatok, amelyre azt mondanám, hogy állj, mert szép a minutum, s olyan impressziók hasítanak belém, amelyek valahonnan nagyon mélyről szakadnak fel…
Mondjuk, nem ez volt azért a jellemző!
Igaz, csak olyan vetítőterembe szabad bemenni, ahol igazi 3 dimenzióban láthatjuk az alkotást, ami szerintem egyébként sem laposka, ha valaki szereti a Poccahontast, a Disney filmeket, a G.I. Joe-t, a Terminátort, az Őslények országát, a horror- és a véres akciófilmeket, az indiános kalandfilmeket, a katasztrófa-féle opusokat, a romantikus szerelmi lángolásokat és sorolhatnám. Sigourney Weaver-ről azon nyomban A nyolcadik utas: a Halál és más efféle történetek ugrottak be…
Az előbb egy halom egymástól igen távoleső filmes műfajt soroltam fel. Vajon kinek jön ez be így mind egyszerre?!
Valószínűleg annak a fiatalságnak, amely szabad idejében nem a könyvtárakat, múzeumokat és színházakat járja, hanem bódulni vágyik és feledni…
Meg egy egészen más mitológián és térközi állapotokon uralkodni, hiszen a sztori szerint a béna veteránból egy bolygó és egy faj megmentője lehet.
Vajon mennyire káros ez?!
És továbbfokozható egy második filmmel az a mánia, amelyet lavinaként egész korosztályokra zúdíthat egy-egy alkotás?!
Nem tudom, de valójában egyáltalán nem jó érzésekkel álltam fel a film végén, s a horrorfilmek befejezéséhez hasonlatos „..és hirtelen kinyílik egy zöld szempár…” zárlattól egészen mostanáig ráz a hideg, de holnapra jót nevetek rajta!

http://www.youtube.com/watch?v=S134FUktQ9M


Ditta