“A végén minden olyan egyszerű lesz – minden, ami volt és ami lehetett volna. Pornál és hamunál is kevesebb lesz minden, ami egykor tény volt. Amitől úgy égett szívünk, hogy azt hittük, nem lehet elviselni, belehalunk, vagy megölünk valakit… mindez kevesebb lesz, mint a por, melyet a temetők fölött kavar és sodor a szél.” (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)
Árnyékszélen töltjük napjaink
tengernyi gondunk
egyszer csak elillan,
felzuhan, elsurran
valahova bohócruhába
alászállva
a találkozások nélküli lét
homályába.
Borotvaélen kopogunk
újraértelmezve önmagunk
hosszúra nyúlt árnyát,
de nem jön a megbocsátás.
Sarkaikra állított
pillanatok
fenyegetnek
idegen kódokkal
sorsaink
szövevényes
megoldásai
abnormális minőséget
adnak végső struktúránknak
látványosan
bomlunk szét
perifériára szorítva.
Ördögünk a tömjénfüst
elől
egyre csak menekül
rövidlátón,
ma misztériuma
odébb lépett
mégsem tépjük fel
fogainkkal
csuklóinkon ereink,
noha visszaragasztanánk
halottunk
agyát, életét,
mit
megölni vélünk ma ostobán,
s csak az asszimetria
hajlott háta
volt éltünk titkos tánca,
míg a földön
jártunk
és mindketten alászálltunk
és minden összeért
a borzadály, a rettegés
a csillag és két személy
apa és lánya
dühös mentalitása
tükörjátékot írt
a legvégső határig,
a világteremtő Égig.
Mocsár Gáborné Fehérvári Judit
Debrecen, 2010. február 6.
2010. február 6., szombat
2010. február 3., szerda
A francia polgári színjáték, Moliere, Boileau: Poetika
A francia polgári színjáték, Moliere, Boileau: Poetika
„Az újkori modern polgári színház 3 alapvető jellemzője: hivatásos, nyilvános, rendszeres
Alapmodell: 16. sz. Erzsébet-kori angol, spanyol, olasz színházi struktúra.
Jellemzői: a) születésekor anyanyelvű, belső fejlődése spontán
b) megteremti a polgári- nemzeti drámát (melyet megelőz egy humanista anyanyelvű drámatermés
c) mellette él egy zárt, udvari, humanista színházi struktúra
d) alulról szerveződik”
(Katona Ferenc: A Glóbusztól a Rondelláig, Bp., 1990.)
A francia polgári színjátszás (e három jellemző) mintegy 50 éves késéssel egy újabb modellt hoz létre.
Meghökkentő, hogy nem az első modellben van, hisz a 17. században élvonallá válik a francia kultúra.
Meglévő adottságok: - nagyszámú polgárság Párizsban – potenciális alap
- van vásári színjátszás is, de nem tud önerejéből, spontán módon túllépni a mutatványosság és a legegyszerűbb triviális bohóctréfák műfaján
Lemaradás okai:
- a korai polgárosodás sokkal erősebb és zártabb feudális keretek között zajlik
- a katolikus klérus keményen akadályozza a vásári szórakozást (ellentmondás, hogy ugyanakkor az arisztokráciával érintkező felső papság az udvari-humanista színjátszás legfőbb támogatója)
- emiatt a vásári komédiások nem tudnak tőkét gyűjteni és beintergrálódni a polgárságba (mint Spanyolország, Anglia és Itália esetén)
- erkölcstelen, bűnözőknek tekintik őket (e szemléletmód oly mély, hogy még 100 év múlva is megtagadják a színészektől az egyházi temetést, ha haláluk előtt nem tagadják meg színészetet – Lásd Molière, ill. 1730 Adrienne Lecouvreur, kora legnagyobb színésznője)
A klasszicizmus jellemzői:
• ha a színházban kitalál valamit, azt azonnal kanonizálja
• az arisztotelészi dramaturgia szerint alkot, azt szó szerint veszi, így félreértelmez
• fajtái: comedia dell’ arte – a mesterség drámája – a színpadon improvizál is, művelőit fülemilének tartották
• comedia erudita – tudós dráma – íróasztal mellett születik, a tudós dráma, művelőit papagájnak tartották
Mivel a növekvő igényeket az elmaradott mutatványosság nem tudja kielégíteni, jól szervezett olasz commedia dell’arte-társulatokat importál az udvar. Az udvarnak, klérusnak, felső arisztokratáknak vannak olasz kapcsolataik.
Feladatuk: a különböző udvari-főúri ünnepségek színházi igényeit kielégíteni DE ez csak alkalomszerű – a többi időszakban az udvar nem látja el őket .
Így viszonylag szabadon kóborolhatnak a francia városokban – fellépnek – megélhetésük kiegészül – nagyszámú polgári közönség előtt – nyilvános színháznak minősülnek.
Társadalmi helyzetük más, mint a francia komédiásoké, ők főúri meghívásra érkeztek, vendégek, idegenek.
Sikerük oka: - nem szövegcentrikus a műfaj; - tipi fissi-k a francia polgári-népi közönségnek is ismerősek; - akrobatikus, pantomimikus, bohózati játékmód; - a legfontosabb verbális tréfákat, poénokat megtanulták franciául
A commedia olasz figurái elfranciásodnak (Harlequin, Scaramouche)
Az ügyesebb francia mutatványosokat, vágáns diákokat betagozzák egy lépés Molière (korai drámái nincsenek meg – olasz mintákat követnek)
Az 1650-es évekre már egyértelműen van francia színjátszás.
Jellemzői:
1/ nem spontán, öntörvényű fejlődés eredményeképpen jön létre, hanem más nemzet importja útján (Erejét dicséri, hogy nem sokkal létrejötte után maga is exportáló lesz.)
2/ két kizáró műfaj (Shakespeare, Lope de Vega ír tragédiát, komédiát, minden műfajban alkotnak. Párhuzamosan alkotnak.) Franciaországban kialakul a komédia, szinte egyszerre a tragédia, de egy szerző vagy csak komédiákat ír (Molière), vagy csak tragédiákat (Corneille, Racine). Legalábbis csak egyikben sikeres.
Más társulatok játsszák a komédiákat és a tragédiákat (A 17. században végig).
Az olasz komédián iskolázott francia komédia fejlődése egyértelmű.
Mi hatott a tragédia-fejlődés irányába?
A) Az olasz commedia dell’arte színészeinek, mint hivatásosoknak ki kellett elégíteni az udvar humanista színházi igényeit is. Elfranciásodásukkal alkalmassá tették magukat – kénytelenek voltak – ilyen feladatra is. DE olyan előadásokat kellett létrehozniuk, melyek eladhatók lesznek majd a polgári közönségnek is, akik viszont nem voltak humanista műveltségűek (nem ismerték a görög mitológiát, történelmet stb.)
B) Áthidaló megoldás kellett: olyan drámákat írtak, írattak és tűztek műsorra, melyek nem kizárólag a humanista színjátszásban megszokott mitológiai és más antik görög történeti témákat dolgozták fel, de tárgyukban mégis ki tudták elégíteni az udvar igényeit.
C) Más külföldi mintában találták meg: a spanyol aranykor színházának dramaturgiájában. Sajátos tematika: becsületközpontú, nemes eszmények, szenvedélyek – Lope de Vega, s még inkább Calderon – nemesi eszmények, de a feltörekvő vallásos polgárság is talál magának üzenetet = Corneille: Cid
Spanyol mintára válik a korai francia polgári dráma (tragédia) központi témájává a devoir és az honneur, a kötelesség és a becsület védelmének konfliktusrendszere.
Hogy a polgári-plebejus közönség számára is élvezetesek legyenek, kellenek: kiélezett konfliktusok, elsöprő szenvedélyek, a hősök nemes céljait az ármány fenyegeti, végül a gonosz megbűnhődik.
Spanyol színészek franciaországi jelenlétéről nincs adat, valószínűleg irodalmi közvetítéssel jutottak el Franciaországba.
D) A francia tragédia másik vonulta: belső fejlődés eredménye, amikor már az udvari színjátszás teljesen francia. színészek kezébe került. Bár már megjelennek körülötte a barokk látványosságok és szcenikai „csodák”
E fordulat a dráma következő lépcsőfokát jelzi: Racine
Az udvari előadások céljaira olyan álhumanista színműveket írtak, melyek kielégítik az udvari humanista igényeket, de az antik történetekre épülő allegorikus példázatokat emberi drámákká, izgalmas konfliktusokká transzformálták.
A játék lényege az emberi jellemek és feszültségeik.
Formai jegyek: kevés szereplő, minimális színpadi igények, bármilyen helyen előadható.
Az udvarban, nagy barokk díszletben, elő- és utójátékokkal (balett, pásztorjáték, tűzijáték)
(Mert a díszlet nem a társulat tulajdona volt.)
A polgárok előtt e nélkül.
A drámai kompozíció szempontjából lényegtelen.
3/ a francia színészek (tragédia, komédia egyaránt) az olaszoktól tanultak – hamar hivatásos francia társulatok jönnek létre
4/ a társulatok nyilvánossá válásának útja ellentétes: egy speciális udvari színjátszásként indul, melléktermékként tudnak „lefelé demokratizálódni”
„Le grand siecle” Ekkor kerül az európai kultúra élvonalába a francia kult..
I. Történelmi háttér
elmaradott anarchiából – egységes nemzetállam
16. sz. vallásháború, feudális anarchia: hugenották – katolicizmus – IV. Henrik - Medici Mária - XIII. Lajos, Richelieu
Francia nagyhatalmi hegemónia (1648 westfáliai béke) - Mazarin 1661, XIV. Lajos – abszolutizmus - a polgárság támogatása –
II. A kulturális élet
Az abszolutizmus új lehetőségeket teremt.
Az udvar maga mellett akarja tudni az arisztokráciát – udvari kult. (Párizs, Versailles)
- intrikák (még barokk Versailles) - etiquette – mindent szabályozott
- a polgári körök ezt majmolják – finomkodó nyelv, modor (vér, gyomor nem illett kimondani)
Rend, nyugalom. Centralizmus. ezt tükrözte a művészet is. Centralizált. Dotált művészeti élet. (dicsőítésért)
- 1635 – Acadèmie Francaise – Richelieu alapította.
- Colbert az udvar köré gyűjtötte az ország legjelentősebb művészeit – mecénás
- a főúri paloták számára is minta lett a királyi udvar
III. A színházi élet
Igény a szórakozásra – bálok – színház. A drámaírás divatos és előkelő lett.
A színjátszás (eleinte alkalomszerűen) bevonul minden kastélyba - majd építettek színháztermeket –kicsi, meghitt.
Növekvő igény – rendszeres, hivatásos előadásokra. Honnan tudja kielégíteni?
A kor színházi hagyományai:
1) kastélyok, egyetemek – antik drámákat játszottak (pásztorjáték) - elszigetelt
2) falusi vándortársulatok, népi bohózat, tréfa – szegény negyedekben.
leghíresebb művész (többnek a nevét nem ismerjük): Tabarin (színész, drogista), Pathelin
3) olasz commedia dell’arte színtársulatok járják az országot – először lyoni selyemgyárosok hívták be őket, hogy kedveskedjenek a városon áthaladó olasz származású királynőnek (Medici Katalinnak)
4) középkori hagyomány – ami életrevaló, még él: „szimultán díszletezés” – egyszerre több helyszín, cselekmény sok bonyodalommal, érvelő párbeszéd, monológok) Confrèrie de la Passion – középkori misztérium társulat – hagyományos középkori szimultán színpad. 1629-ben XIV. Lajos betiltja.
+ irodalmi úton spanyol hatás: happy end, „köpenyes-kardos”
+ balett, opera
A társulatok Párizsba özönlenek – Hol tudnak játszani? (míg fel nem épülnek a színházak)
- hagyományos szimultán színpadon
- labdaházakban (kb. 250 volt Párizsban): téglalap alapú, 15 láb magas fal, nincs ablak (világítás kellett)
hosszában páholyok, földszinten álltak, az előkelők a színpadon ültek – alig van díszlet, kevés a hely,
sok színváltásra nincs lehetőség dramaturgiai vitába torkollik
Az udvar (mecénás) tart fenn színházakat melyekben különféle csoportok játszanak: :
a) Hôtel de Bourgogne – társulata: Comèdiens du Roi (A király színészei) 1629-től
b) Theatre du Marais
c) Palais Cardinal (később a neve: Palais Royal – első kizárólag színháznak épült épület – Jacopo Torelli olasz színházépítész, szcenikus építette, 1400 néző)
d) Comèdie Francaise – először opera előadásokra
IV. Dramaturgiai elvek és viták
A viták ellenfelei: különböző kultúrájú társulatok
középkori, szimultán hagyomány reneszánsz-antik elv újjászületése
a Hôtel de Bourgogne-ban játszó régi társulat a labdaházak társulatai
az utca színháza és az állandó társulatok udvari, egyetemi kult.
*bonyodalmak *egyetlen főcselekmény, ua. hely
*szabadság a cselekményvezetés., időkezelésben *24 órán belül, hármas egység
*látvány *minél hívebben imitálni az antikokat
*epikus cselekménybonyodalom *Arisztotelész nyomán elméleti irod.
Az abszolutizmus kultúrpolitikájának ez felelt meg.
Szemben a széles közönség ízlésével.
Az Akadémia (és Richelieu) célja: az új dráma tervszerűségeinek megállapítása
• Az etikett szabályozza a viselkedést, szabályozzák azt is, hogyan kell drámát írni.
• A drámaírók és színészek az udvarba kerültek, királyi kegyből éltek, nem a műveikből
• Ezért az elit finomabb ízlését kellett kiszolgálniuk.
• Az Akadémia még életükben halhatatlanná választhatta a költőket.
• A polgársággal nincs közvetlen kapcsolatuk – bár ők is megnézték az udvarban bemutatott előadásokat az udvar így tudja irányítani az ő ízlésüket is.)
A rend és centralizált kultúrpolitika elvárásai:
- stíluseszmény: a fegyelem, mérték, arány, értelem világossága, racionalizmus
- minta: az antik újjászületés, de csak formai, eszményítés: egyetemes, örök emberi ábrázolása
A klasszicista esztétika születése a barokk udvari kultúrában.
V. Nicolas Boileau esztétikája= Boileau elvei
A Napkirály hivatalos esztétája. Nevéhez kötik az elvárások legkifejezőbb megfogalmazását.
A viták összegzését, lezárását, normává tételét. (Más nézetek szerint: a vita már eldőlt, amikor versbe önti, kodifikálja. Kötelezően követendő lesz.)
Poetika (1674) (Költészettan) – 4 részes elbeszélő költemény.
Főleg formai követelményeket rögzít. Elutasítja a spanyol drámák eljárásait.
1. A tragédia a rendezett, a megjavított világ tükre.
2. A dráma célja: az erény jutalmazása és a bűn büntetése.
3. Csak a szép lehet igaz, csak az igaz lehet szép.
4. Racionalizmus: ész vezérli az érzelmeket.
5. Eszménykép: nagylelkű ember, akinek megfékezett szenvedélyei alá vannak vetve az erkölcsöknek és az érzéseknek, mert az erény és az értelem vezeti őket.
6. A színház a jólneveltség iskolája. Tiszteletben kell tartani az udvari etikettet.
Illedelmesség. Csúnya szó nem hangozhat, el erőszakos nem történhet. Ezért játszhattak a nők is.
7. Téma: történelmi, antik tört., mitológia, bibliai
8. Minta: antik gr. és római drámák
9. Hármas egység: egyenesvonalú cselekményvezetés, nincs epizód, mellékszál, egy nap, egy helyszín
10. A cselekményben nincs szerepe a véletlennek. Már az expozícióban benne a megoldás. Nincs meglepetés.
11. Meghatározott versforma: alexandrinus: 12-es, 6-6 felezéssel
A francia klasszicista dráma formai jellemzői:
a) Antik 5-ös tagoltság: expozíció, konfliktus, bonyodalom, tetőpont, megoldás
b) ennek megfelelően 5 felvonás - függöny
c) a sűrítés miatt az események jelentős része nem a színpadon történt meg, itt csak a hatását látjuk
d) a cselekmény nem eseménydús – de emberi érzelmek, gondolatokat fogalmaz meg.
Mocsár Gáborné Fehérvári Judit
„Az újkori modern polgári színház 3 alapvető jellemzője: hivatásos, nyilvános, rendszeres
Alapmodell: 16. sz. Erzsébet-kori angol, spanyol, olasz színházi struktúra.
Jellemzői: a) születésekor anyanyelvű, belső fejlődése spontán
b) megteremti a polgári- nemzeti drámát (melyet megelőz egy humanista anyanyelvű drámatermés
c) mellette él egy zárt, udvari, humanista színházi struktúra
d) alulról szerveződik”
(Katona Ferenc: A Glóbusztól a Rondelláig, Bp., 1990.)
A francia polgári színjátszás (e három jellemző) mintegy 50 éves késéssel egy újabb modellt hoz létre.
Meghökkentő, hogy nem az első modellben van, hisz a 17. században élvonallá válik a francia kultúra.
Meglévő adottságok: - nagyszámú polgárság Párizsban – potenciális alap
- van vásári színjátszás is, de nem tud önerejéből, spontán módon túllépni a mutatványosság és a legegyszerűbb triviális bohóctréfák műfaján
Lemaradás okai:
- a korai polgárosodás sokkal erősebb és zártabb feudális keretek között zajlik
- a katolikus klérus keményen akadályozza a vásári szórakozást (ellentmondás, hogy ugyanakkor az arisztokráciával érintkező felső papság az udvari-humanista színjátszás legfőbb támogatója)
- emiatt a vásári komédiások nem tudnak tőkét gyűjteni és beintergrálódni a polgárságba (mint Spanyolország, Anglia és Itália esetén)
- erkölcstelen, bűnözőknek tekintik őket (e szemléletmód oly mély, hogy még 100 év múlva is megtagadják a színészektől az egyházi temetést, ha haláluk előtt nem tagadják meg színészetet – Lásd Molière, ill. 1730 Adrienne Lecouvreur, kora legnagyobb színésznője)
A klasszicizmus jellemzői:
• ha a színházban kitalál valamit, azt azonnal kanonizálja
• az arisztotelészi dramaturgia szerint alkot, azt szó szerint veszi, így félreértelmez
• fajtái: comedia dell’ arte – a mesterség drámája – a színpadon improvizál is, művelőit fülemilének tartották
• comedia erudita – tudós dráma – íróasztal mellett születik, a tudós dráma, művelőit papagájnak tartották
Mivel a növekvő igényeket az elmaradott mutatványosság nem tudja kielégíteni, jól szervezett olasz commedia dell’arte-társulatokat importál az udvar. Az udvarnak, klérusnak, felső arisztokratáknak vannak olasz kapcsolataik.
Feladatuk: a különböző udvari-főúri ünnepségek színházi igényeit kielégíteni DE ez csak alkalomszerű – a többi időszakban az udvar nem látja el őket .
Így viszonylag szabadon kóborolhatnak a francia városokban – fellépnek – megélhetésük kiegészül – nagyszámú polgári közönség előtt – nyilvános színháznak minősülnek.
Társadalmi helyzetük más, mint a francia komédiásoké, ők főúri meghívásra érkeztek, vendégek, idegenek.
Sikerük oka: - nem szövegcentrikus a műfaj; - tipi fissi-k a francia polgári-népi közönségnek is ismerősek; - akrobatikus, pantomimikus, bohózati játékmód; - a legfontosabb verbális tréfákat, poénokat megtanulták franciául
A commedia olasz figurái elfranciásodnak (Harlequin, Scaramouche)
Az ügyesebb francia mutatványosokat, vágáns diákokat betagozzák egy lépés Molière (korai drámái nincsenek meg – olasz mintákat követnek)
Az 1650-es évekre már egyértelműen van francia színjátszás.
Jellemzői:
1/ nem spontán, öntörvényű fejlődés eredményeképpen jön létre, hanem más nemzet importja útján (Erejét dicséri, hogy nem sokkal létrejötte után maga is exportáló lesz.)
2/ két kizáró műfaj (Shakespeare, Lope de Vega ír tragédiát, komédiát, minden műfajban alkotnak. Párhuzamosan alkotnak.) Franciaországban kialakul a komédia, szinte egyszerre a tragédia, de egy szerző vagy csak komédiákat ír (Molière), vagy csak tragédiákat (Corneille, Racine). Legalábbis csak egyikben sikeres.
Más társulatok játsszák a komédiákat és a tragédiákat (A 17. században végig).
Az olasz komédián iskolázott francia komédia fejlődése egyértelmű.
Mi hatott a tragédia-fejlődés irányába?
A) Az olasz commedia dell’arte színészeinek, mint hivatásosoknak ki kellett elégíteni az udvar humanista színházi igényeit is. Elfranciásodásukkal alkalmassá tették magukat – kénytelenek voltak – ilyen feladatra is. DE olyan előadásokat kellett létrehozniuk, melyek eladhatók lesznek majd a polgári közönségnek is, akik viszont nem voltak humanista műveltségűek (nem ismerték a görög mitológiát, történelmet stb.)
B) Áthidaló megoldás kellett: olyan drámákat írtak, írattak és tűztek műsorra, melyek nem kizárólag a humanista színjátszásban megszokott mitológiai és más antik görög történeti témákat dolgozták fel, de tárgyukban mégis ki tudták elégíteni az udvar igényeit.
C) Más külföldi mintában találták meg: a spanyol aranykor színházának dramaturgiájában. Sajátos tematika: becsületközpontú, nemes eszmények, szenvedélyek – Lope de Vega, s még inkább Calderon – nemesi eszmények, de a feltörekvő vallásos polgárság is talál magának üzenetet = Corneille: Cid
Spanyol mintára válik a korai francia polgári dráma (tragédia) központi témájává a devoir és az honneur, a kötelesség és a becsület védelmének konfliktusrendszere.
Hogy a polgári-plebejus közönség számára is élvezetesek legyenek, kellenek: kiélezett konfliktusok, elsöprő szenvedélyek, a hősök nemes céljait az ármány fenyegeti, végül a gonosz megbűnhődik.
Spanyol színészek franciaországi jelenlétéről nincs adat, valószínűleg irodalmi közvetítéssel jutottak el Franciaországba.
D) A francia tragédia másik vonulta: belső fejlődés eredménye, amikor már az udvari színjátszás teljesen francia. színészek kezébe került. Bár már megjelennek körülötte a barokk látványosságok és szcenikai „csodák”
E fordulat a dráma következő lépcsőfokát jelzi: Racine
Az udvari előadások céljaira olyan álhumanista színműveket írtak, melyek kielégítik az udvari humanista igényeket, de az antik történetekre épülő allegorikus példázatokat emberi drámákká, izgalmas konfliktusokká transzformálták.
A játék lényege az emberi jellemek és feszültségeik.
Formai jegyek: kevés szereplő, minimális színpadi igények, bármilyen helyen előadható.
Az udvarban, nagy barokk díszletben, elő- és utójátékokkal (balett, pásztorjáték, tűzijáték)
(Mert a díszlet nem a társulat tulajdona volt.)
A polgárok előtt e nélkül.
A drámai kompozíció szempontjából lényegtelen.
3/ a francia színészek (tragédia, komédia egyaránt) az olaszoktól tanultak – hamar hivatásos francia társulatok jönnek létre
4/ a társulatok nyilvánossá válásának útja ellentétes: egy speciális udvari színjátszásként indul, melléktermékként tudnak „lefelé demokratizálódni”
„Le grand siecle” Ekkor kerül az európai kultúra élvonalába a francia kult..
I. Történelmi háttér
elmaradott anarchiából – egységes nemzetállam
16. sz. vallásháború, feudális anarchia: hugenották – katolicizmus – IV. Henrik - Medici Mária - XIII. Lajos, Richelieu
Francia nagyhatalmi hegemónia (1648 westfáliai béke) - Mazarin 1661, XIV. Lajos – abszolutizmus - a polgárság támogatása –
II. A kulturális élet
Az abszolutizmus új lehetőségeket teremt.
Az udvar maga mellett akarja tudni az arisztokráciát – udvari kult. (Párizs, Versailles)
- intrikák (még barokk Versailles) - etiquette – mindent szabályozott
- a polgári körök ezt majmolják – finomkodó nyelv, modor (vér, gyomor nem illett kimondani)
Rend, nyugalom. Centralizmus. ezt tükrözte a művészet is. Centralizált. Dotált művészeti élet. (dicsőítésért)
- 1635 – Acadèmie Francaise – Richelieu alapította.
- Colbert az udvar köré gyűjtötte az ország legjelentősebb művészeit – mecénás
- a főúri paloták számára is minta lett a királyi udvar
III. A színházi élet
Igény a szórakozásra – bálok – színház. A drámaírás divatos és előkelő lett.
A színjátszás (eleinte alkalomszerűen) bevonul minden kastélyba - majd építettek színháztermeket –kicsi, meghitt.
Növekvő igény – rendszeres, hivatásos előadásokra. Honnan tudja kielégíteni?
A kor színházi hagyományai:
1) kastélyok, egyetemek – antik drámákat játszottak (pásztorjáték) - elszigetelt
2) falusi vándortársulatok, népi bohózat, tréfa – szegény negyedekben.
leghíresebb művész (többnek a nevét nem ismerjük): Tabarin (színész, drogista), Pathelin
3) olasz commedia dell’arte színtársulatok járják az országot – először lyoni selyemgyárosok hívták be őket, hogy kedveskedjenek a városon áthaladó olasz származású királynőnek (Medici Katalinnak)
4) középkori hagyomány – ami életrevaló, még él: „szimultán díszletezés” – egyszerre több helyszín, cselekmény sok bonyodalommal, érvelő párbeszéd, monológok) Confrèrie de la Passion – középkori misztérium társulat – hagyományos középkori szimultán színpad. 1629-ben XIV. Lajos betiltja.
+ irodalmi úton spanyol hatás: happy end, „köpenyes-kardos”
+ balett, opera
A társulatok Párizsba özönlenek – Hol tudnak játszani? (míg fel nem épülnek a színházak)
- hagyományos szimultán színpadon
- labdaházakban (kb. 250 volt Párizsban): téglalap alapú, 15 láb magas fal, nincs ablak (világítás kellett)
hosszában páholyok, földszinten álltak, az előkelők a színpadon ültek – alig van díszlet, kevés a hely,
sok színváltásra nincs lehetőség dramaturgiai vitába torkollik
Az udvar (mecénás) tart fenn színházakat melyekben különféle csoportok játszanak: :
a) Hôtel de Bourgogne – társulata: Comèdiens du Roi (A király színészei) 1629-től
b) Theatre du Marais
c) Palais Cardinal (később a neve: Palais Royal – első kizárólag színháznak épült épület – Jacopo Torelli olasz színházépítész, szcenikus építette, 1400 néző)
d) Comèdie Francaise – először opera előadásokra
IV. Dramaturgiai elvek és viták
A viták ellenfelei: különböző kultúrájú társulatok
középkori, szimultán hagyomány reneszánsz-antik elv újjászületése
a Hôtel de Bourgogne-ban játszó régi társulat a labdaházak társulatai
az utca színháza és az állandó társulatok udvari, egyetemi kult.
*bonyodalmak *egyetlen főcselekmény, ua. hely
*szabadság a cselekményvezetés., időkezelésben *24 órán belül, hármas egység
*látvány *minél hívebben imitálni az antikokat
*epikus cselekménybonyodalom *Arisztotelész nyomán elméleti irod.
Az abszolutizmus kultúrpolitikájának ez felelt meg.
Szemben a széles közönség ízlésével.
Az Akadémia (és Richelieu) célja: az új dráma tervszerűségeinek megállapítása
• Az etikett szabályozza a viselkedést, szabályozzák azt is, hogyan kell drámát írni.
• A drámaírók és színészek az udvarba kerültek, királyi kegyből éltek, nem a műveikből
• Ezért az elit finomabb ízlését kellett kiszolgálniuk.
• Az Akadémia még életükben halhatatlanná választhatta a költőket.
• A polgársággal nincs közvetlen kapcsolatuk – bár ők is megnézték az udvarban bemutatott előadásokat az udvar így tudja irányítani az ő ízlésüket is.)
A rend és centralizált kultúrpolitika elvárásai:
- stíluseszmény: a fegyelem, mérték, arány, értelem világossága, racionalizmus
- minta: az antik újjászületés, de csak formai, eszményítés: egyetemes, örök emberi ábrázolása
A klasszicista esztétika születése a barokk udvari kultúrában.
V. Nicolas Boileau esztétikája= Boileau elvei
A Napkirály hivatalos esztétája. Nevéhez kötik az elvárások legkifejezőbb megfogalmazását.
A viták összegzését, lezárását, normává tételét. (Más nézetek szerint: a vita már eldőlt, amikor versbe önti, kodifikálja. Kötelezően követendő lesz.)
Poetika (1674) (Költészettan) – 4 részes elbeszélő költemény.
Főleg formai követelményeket rögzít. Elutasítja a spanyol drámák eljárásait.
1. A tragédia a rendezett, a megjavított világ tükre.
2. A dráma célja: az erény jutalmazása és a bűn büntetése.
3. Csak a szép lehet igaz, csak az igaz lehet szép.
4. Racionalizmus: ész vezérli az érzelmeket.
5. Eszménykép: nagylelkű ember, akinek megfékezett szenvedélyei alá vannak vetve az erkölcsöknek és az érzéseknek, mert az erény és az értelem vezeti őket.
6. A színház a jólneveltség iskolája. Tiszteletben kell tartani az udvari etikettet.
Illedelmesség. Csúnya szó nem hangozhat, el erőszakos nem történhet. Ezért játszhattak a nők is.
7. Téma: történelmi, antik tört., mitológia, bibliai
8. Minta: antik gr. és római drámák
9. Hármas egység: egyenesvonalú cselekményvezetés, nincs epizód, mellékszál, egy nap, egy helyszín
10. A cselekményben nincs szerepe a véletlennek. Már az expozícióban benne a megoldás. Nincs meglepetés.
11. Meghatározott versforma: alexandrinus: 12-es, 6-6 felezéssel
A francia klasszicista dráma formai jellemzői:
a) Antik 5-ös tagoltság: expozíció, konfliktus, bonyodalom, tetőpont, megoldás
b) ennek megfelelően 5 felvonás - függöny
c) a sűrítés miatt az események jelentős része nem a színpadon történt meg, itt csak a hatását látjuk
d) a cselekmény nem eseménydús – de emberi érzelmek, gondolatokat fogalmaz meg.
Mocsár Gáborné Fehérvári Judit
Hamvas Béla idézetek
Hamvas Béla: A holnapban élünk
Senki közülünk nem él a mának és a mában és a pillanatban. Mindnyájan ma a holnapot éljük- holnap: a holnaputánt. Sorsunkat a jövőbe vetjük: azt hisszük holnap érünk el oda, ahol aztán már igazán el lehet kezdeni élni. Mert azt senki sem gondolja komolyan, hogy amit ma csinál, az teljes értékű élet.
Hamvas Béla: A hatalom hazugságára a nép hazugsága
Kiderült, hogy a demokráciának a nép önkormányzatához semmi köze, hanem hatalmi kisebbségi csoport kormányzati hazugsága.
A nép teljesen függetlenül attól, hogy valamely tétel igaz, vagy sem, sőt személyes véleményétől is függetlenül, szavazatát a hatalom nyomásának irányában fogja leadni, vagyis a hatalom hazugságára a válasz a nép hazugsága.
Hamvas Béla: Apparátus
Eszméket gyártani csak azért, hogy az embert el lehessen nyomni és ki lehessen zsákmányolni. Ez már a múlté. A Nagyinkvizitor helyébe ma már az apparátus lépett. A megoldás kitűnő. Már prédikálni sem kell. Már ideológiára sincs szükség. Az apparátus felelősség nélkül, dicsőség nélkül van. Előnye, hogy az emberből automatikusan kiírtja az öntudatot és az önérzetet.
Hamvas Béla: Az öröm beszennyezése
Sok millió előszobában folyik az emberi örömnek ez a beszennyezése.
Beszélhetsz neki mézről és virágról, a szerelemről és a csillagokról, és az öröm imájáról, amely előtt az égi csarnoknak minden kapuja kitárul.
Ez itt hivatal, itt nem szabad beszélgetni, és nem szabad kopogtatni, és várni kell, amíg az írnok bent a kenyérhéjat rágcsálja, és az ablakon kibámul, és el kell merülni a béna és sötét nemlétezésben, és tűrnie kell, hogy az örömre szomjas szívet megpörköljék, mindezt meg nem fellebbezhető hatalommal, évezredes hagyománnyal, a magasabb közérdek nevében.
Hamvas Béla: Barátság
Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk.
Mintha régen testvérek lettünk volna. Még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás, csak viszontlátás.
Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.
Hamvas Béla: Bizalom?
Az ember azzal a bizalommal születik meg, hogy itt otthon lesz és magával hozott életét kedvére élheti.
Ehelyett valószínűleg életének első öt percében észreveszi, hogy nemcsak hogy nem élheti, hanem mintha a világ egész ereje arra összpontosulna, hogy a benne lévő életet kikezdje és aláássa, destruálja és megfojtsa, elnyomja és összetörje.
Hamvas Béla: Blöff-többség, vagyis demokrácia
Ehhez még csak annyit kell megjegyezni, hogy a világ nem az igazságra hivatkozik. Amire a világ hivatkozni szokott, az a többség. A többséget úgy szerzi meg, hogy aki nem áll melléje, attól az élet lehetőségeit megvonja, lázadónak bélyegzi, és a társadalomból kizárja. A többségi véleménynek az igazsághoz semmi köze, de a korrupt közösségben az az igazság funkcióját végzi. A helyzetet bonyolítja, hogy a többség - a világ minél korruptabb, annál kevésbé tényleges - csupán politikai többség, részben félrevezetett, részben becsapott, részben terrorizált és egyéb politikai trükkel létrehozott, a valódi többség ellenére koholt statisztikai blöff-többség, vagyis demokrácia.
Hamvas Béla: Létrendszer és léthazugság
Egy rendszerben nem a kijelentések tényleges igazságtartalma a döntő, hanem, hogy a kijelentés az organizációban miképpen építhető be, vagyis, hogy az organizációt tökéletesebbé teszi, vagy sem. Egy kijelentés az abszolút igazságot is kimondhatja, de ha a rendszerbe nem illeszthető be, semmit sem jelent. És a rendszer valóságbázisa minél szűkebb, igazságbefogadó képessége annál csekélyebb. Idők folyamán a rendszerek rugalmasságukat és asszimiláló képességüket elvesztik, és semmiféle tőlük idegen gondolat befogadására nem képesek. Megújulási tehetségük nincs többé. Ez az a pillanat, amikor egy rendszer az igazsággal szemben negatív magatartást vesz fel, vagyis amikor a létrendszer léthazugság rendszerré válik.
Hamvas Béla: Optimizmus?
Mintegy száz évvel ezelőtt néhány költő és gondolkodó elkezdte hirdetni, hogy a lét, szenvedés.
A tanítás régi volt, és mégis meglepő. Az elsők akik erről beszéltek: Byron, Leconte de Lisle, Schopenhauer, Poe, Kierkegaard, Baudelaire, azt mondták, amit az őskíniak, a hinduk, az egyiptomiak, a görögök, az őskeresztények.
A tanítás hamar terjedt, és az életöröm-felfogást rongyokra tépte.
Ma már nagyobbára mindenki tudja, hogy semmi okunk sincs az élet szép, igaz, jó, nemes és vidám voltában hinni.
A dolog nem azon múlik, hogy arcunk megráncosodik, mint ötezer éve a kínaiaké; nem attól, hogy a boldogság használt el bennünket; szemünket megtörik, agyunk elfárad, gerincünk meghajlik, elkezdünk unatkozni, magunkra maradunk és meghalunk, mint a görögök, hinduk, régi keresztények.
Az öregasszony csontos, bütykös, aszott, száraz, remegő keze nem azért ilyen, mert sokat dolgozott.
A kéz, az öröm után nyúlt.
Arc sosem tud ilyen megrendítően és megsemmisítően őszinte lenni. A kéz láttán a világ legoptimistább lénye is megszeppen.
Végül mindnyájunk keze ilyen lesz, ilyen szomorú, fáradt, tanácstalan, elhagyatott, szegény, öreg kéz. Az egyetlen, amit az ember tehet, mint Dosztojevszkij, leborul előtte és nyög: nem előtte, hanem az egész emberiség szenvedése előtt!
Amikor mintegy száz évvel ezelőtt újra észrevették, hogy az élet szenvedés, semmi egyebet nem vettek észre, mint az öregasszony kezét.
S a helyzet azóta csak annyiban változott, hogy az emberiség egy része kitart az optimizmus mellett, s mindenekfölött ragaszkodik annak látszatához, hogy az élet öröm.
Hamvas Béla: Oszd meg amid van!
A legenda beszéli, hogy négy bölcs addig imádkozott, amíg elérte amit kívánt: a mennyországba léphetett az üdvözültek közé.
Teljes napot tölthettek itt a boldogok között, napkeltétől napnyugtáig élhettek elíziumi életet.
- Az első bölcs az élményt nem bírta el, és belehalt;
- a második elméjében megzavarodott;
- a harmadik az élményt magába zárta, őrizte élete végéig, s a megszerzett boldogságot magának tartotta meg.
- Csak a negyedik bölcs távozott egészségesen és épen, mert a látottakat arra használta fel, hogy azon, aki hozzáfordult, segítsen.
A szenvedés köréből mindenki szabadon kiléphet, ahogy tud, és a boldogságot elérheti. De azoknak, akik az üdvözültek világát megismerik, negyedrésze a nagy élményt nem tudja elviselni és belepusztul. Minden nap látni olyan embert, aki a mennyország kapujában összeesett és meghalt.
A másik negyedrész megkótyagosodik. Ilyen fanatikus bolondot is látni eleget.
A harmadik negyed rész a boldogságot magába zárja és önmagának tartja meg, és nem ad belőle másnak...
A boldogságot csak a negyedik bölcs bírta el. Mert a gazdagságot, örömet, tehetséget meg szabad szerezni, de jaj annak, aki hozzá nem elég erős.
Egy része belehal, egy része eszét veszti, egy része a kincset magába ássa, és senkinek sem ad belőle. Az elíziumi kertek fénye benne sötétséggé változik.
A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, ami másnak is ad belőle...
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg.
Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik...
Hamvas Béla: Poeta sacer
A járvány úgy kezdődött, hogy mindenki trónkövetelő lett. Úgy folytatódott, hogy mindenki elkezdett igényt támasztani a papságra, aztán az arisztokráciára, aztán a tudásra. Nem nagy dolog, szóltak. Mindenkiből lehet uralkodó, pap, tudós, művész. Mindnyájan egyenlők vagyunk, mindnyájan mindent tudunk, és ha nem tudjuk, megtanuljuk. Mintha megtanulható lenne a királyság, a főnemesség és a papság.
Amikor a királyok ezt hallották, leköszöntek; a papok, a tudósok, a katonák, az államférfiak szintén. Volt néhány, aki szavát fölemelte, azt szétmarcangolták. A többi azt mondta: ha ez nektek uralom, legyetek uralkodók; ha ez nektek nemesség, legyetek nemesek. Mit tehettek?
Később a járványnak már evangéliuma is támadt, és megindult a világ nagy átfestése visszafelé, beszennyezni mindent, ami tiszta, lerángatni azt, ami nagy, eltaposni, akinek feje kiemelkedik és megmérgezni azt, ami egészséges. Így vész és veszett el az állam, a nemzet, a nép, a munka, a gazdagság, a vallás, a szerelem, a szépség, az erő, a háború, a játék, az ízlés, az igazság...
Senki közülünk nem él a mának és a mában és a pillanatban. Mindnyájan ma a holnapot éljük- holnap: a holnaputánt. Sorsunkat a jövőbe vetjük: azt hisszük holnap érünk el oda, ahol aztán már igazán el lehet kezdeni élni. Mert azt senki sem gondolja komolyan, hogy amit ma csinál, az teljes értékű élet.
Hamvas Béla: A hatalom hazugságára a nép hazugsága
Kiderült, hogy a demokráciának a nép önkormányzatához semmi köze, hanem hatalmi kisebbségi csoport kormányzati hazugsága.
A nép teljesen függetlenül attól, hogy valamely tétel igaz, vagy sem, sőt személyes véleményétől is függetlenül, szavazatát a hatalom nyomásának irányában fogja leadni, vagyis a hatalom hazugságára a válasz a nép hazugsága.
Hamvas Béla: Apparátus
Eszméket gyártani csak azért, hogy az embert el lehessen nyomni és ki lehessen zsákmányolni. Ez már a múlté. A Nagyinkvizitor helyébe ma már az apparátus lépett. A megoldás kitűnő. Már prédikálni sem kell. Már ideológiára sincs szükség. Az apparátus felelősség nélkül, dicsőség nélkül van. Előnye, hogy az emberből automatikusan kiírtja az öntudatot és az önérzetet.
Hamvas Béla: Az öröm beszennyezése
Sok millió előszobában folyik az emberi örömnek ez a beszennyezése.
Beszélhetsz neki mézről és virágról, a szerelemről és a csillagokról, és az öröm imájáról, amely előtt az égi csarnoknak minden kapuja kitárul.
Ez itt hivatal, itt nem szabad beszélgetni, és nem szabad kopogtatni, és várni kell, amíg az írnok bent a kenyérhéjat rágcsálja, és az ablakon kibámul, és el kell merülni a béna és sötét nemlétezésben, és tűrnie kell, hogy az örömre szomjas szívet megpörköljék, mindezt meg nem fellebbezhető hatalommal, évezredes hagyománnyal, a magasabb közérdek nevében.
Hamvas Béla: Barátság
Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk.
Mintha régen testvérek lettünk volna. Még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás, csak viszontlátás.
Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.
Hamvas Béla: Bizalom?
Az ember azzal a bizalommal születik meg, hogy itt otthon lesz és magával hozott életét kedvére élheti.
Ehelyett valószínűleg életének első öt percében észreveszi, hogy nemcsak hogy nem élheti, hanem mintha a világ egész ereje arra összpontosulna, hogy a benne lévő életet kikezdje és aláássa, destruálja és megfojtsa, elnyomja és összetörje.
Hamvas Béla: Blöff-többség, vagyis demokrácia
Ehhez még csak annyit kell megjegyezni, hogy a világ nem az igazságra hivatkozik. Amire a világ hivatkozni szokott, az a többség. A többséget úgy szerzi meg, hogy aki nem áll melléje, attól az élet lehetőségeit megvonja, lázadónak bélyegzi, és a társadalomból kizárja. A többségi véleménynek az igazsághoz semmi köze, de a korrupt közösségben az az igazság funkcióját végzi. A helyzetet bonyolítja, hogy a többség - a világ minél korruptabb, annál kevésbé tényleges - csupán politikai többség, részben félrevezetett, részben becsapott, részben terrorizált és egyéb politikai trükkel létrehozott, a valódi többség ellenére koholt statisztikai blöff-többség, vagyis demokrácia.
Hamvas Béla: Létrendszer és léthazugság
Egy rendszerben nem a kijelentések tényleges igazságtartalma a döntő, hanem, hogy a kijelentés az organizációban miképpen építhető be, vagyis, hogy az organizációt tökéletesebbé teszi, vagy sem. Egy kijelentés az abszolút igazságot is kimondhatja, de ha a rendszerbe nem illeszthető be, semmit sem jelent. És a rendszer valóságbázisa minél szűkebb, igazságbefogadó képessége annál csekélyebb. Idők folyamán a rendszerek rugalmasságukat és asszimiláló képességüket elvesztik, és semmiféle tőlük idegen gondolat befogadására nem képesek. Megújulási tehetségük nincs többé. Ez az a pillanat, amikor egy rendszer az igazsággal szemben negatív magatartást vesz fel, vagyis amikor a létrendszer léthazugság rendszerré válik.
Hamvas Béla: Optimizmus?
Mintegy száz évvel ezelőtt néhány költő és gondolkodó elkezdte hirdetni, hogy a lét, szenvedés.
A tanítás régi volt, és mégis meglepő. Az elsők akik erről beszéltek: Byron, Leconte de Lisle, Schopenhauer, Poe, Kierkegaard, Baudelaire, azt mondták, amit az őskíniak, a hinduk, az egyiptomiak, a görögök, az őskeresztények.
A tanítás hamar terjedt, és az életöröm-felfogást rongyokra tépte.
Ma már nagyobbára mindenki tudja, hogy semmi okunk sincs az élet szép, igaz, jó, nemes és vidám voltában hinni.
A dolog nem azon múlik, hogy arcunk megráncosodik, mint ötezer éve a kínaiaké; nem attól, hogy a boldogság használt el bennünket; szemünket megtörik, agyunk elfárad, gerincünk meghajlik, elkezdünk unatkozni, magunkra maradunk és meghalunk, mint a görögök, hinduk, régi keresztények.
Az öregasszony csontos, bütykös, aszott, száraz, remegő keze nem azért ilyen, mert sokat dolgozott.
A kéz, az öröm után nyúlt.
Arc sosem tud ilyen megrendítően és megsemmisítően őszinte lenni. A kéz láttán a világ legoptimistább lénye is megszeppen.
Végül mindnyájunk keze ilyen lesz, ilyen szomorú, fáradt, tanácstalan, elhagyatott, szegény, öreg kéz. Az egyetlen, amit az ember tehet, mint Dosztojevszkij, leborul előtte és nyög: nem előtte, hanem az egész emberiség szenvedése előtt!
Amikor mintegy száz évvel ezelőtt újra észrevették, hogy az élet szenvedés, semmi egyebet nem vettek észre, mint az öregasszony kezét.
S a helyzet azóta csak annyiban változott, hogy az emberiség egy része kitart az optimizmus mellett, s mindenekfölött ragaszkodik annak látszatához, hogy az élet öröm.
Hamvas Béla: Oszd meg amid van!
A legenda beszéli, hogy négy bölcs addig imádkozott, amíg elérte amit kívánt: a mennyországba léphetett az üdvözültek közé.
Teljes napot tölthettek itt a boldogok között, napkeltétől napnyugtáig élhettek elíziumi életet.
- Az első bölcs az élményt nem bírta el, és belehalt;
- a második elméjében megzavarodott;
- a harmadik az élményt magába zárta, őrizte élete végéig, s a megszerzett boldogságot magának tartotta meg.
- Csak a negyedik bölcs távozott egészségesen és épen, mert a látottakat arra használta fel, hogy azon, aki hozzáfordult, segítsen.
A szenvedés köréből mindenki szabadon kiléphet, ahogy tud, és a boldogságot elérheti. De azoknak, akik az üdvözültek világát megismerik, negyedrésze a nagy élményt nem tudja elviselni és belepusztul. Minden nap látni olyan embert, aki a mennyország kapujában összeesett és meghalt.
A másik negyedrész megkótyagosodik. Ilyen fanatikus bolondot is látni eleget.
A harmadik negyed rész a boldogságot magába zárja és önmagának tartja meg, és nem ad belőle másnak...
A boldogságot csak a negyedik bölcs bírta el. Mert a gazdagságot, örömet, tehetséget meg szabad szerezni, de jaj annak, aki hozzá nem elég erős.
Egy része belehal, egy része eszét veszti, egy része a kincset magába ássa, és senkinek sem ad belőle. Az elíziumi kertek fénye benne sötétséggé változik.
A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, ami másnak is ad belőle...
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg.
Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik...
Hamvas Béla: Poeta sacer
A járvány úgy kezdődött, hogy mindenki trónkövetelő lett. Úgy folytatódott, hogy mindenki elkezdett igényt támasztani a papságra, aztán az arisztokráciára, aztán a tudásra. Nem nagy dolog, szóltak. Mindenkiből lehet uralkodó, pap, tudós, művész. Mindnyájan egyenlők vagyunk, mindnyájan mindent tudunk, és ha nem tudjuk, megtanuljuk. Mintha megtanulható lenne a királyság, a főnemesség és a papság.
Amikor a királyok ezt hallották, leköszöntek; a papok, a tudósok, a katonák, az államférfiak szintén. Volt néhány, aki szavát fölemelte, azt szétmarcangolták. A többi azt mondta: ha ez nektek uralom, legyetek uralkodók; ha ez nektek nemesség, legyetek nemesek. Mit tehettek?
Később a járványnak már evangéliuma is támadt, és megindult a világ nagy átfestése visszafelé, beszennyezni mindent, ami tiszta, lerángatni azt, ami nagy, eltaposni, akinek feje kiemelkedik és megmérgezni azt, ami egészséges. Így vész és veszett el az állam, a nemzet, a nép, a munka, a gazdagság, a vallás, a szerelem, a szépség, az erő, a háború, a játék, az ízlés, az igazság...
2010. február 2., kedd
Joseph Roth
"Akkoriban a nagy háború előtt még nem volt teljesen mindegy, hogy egy ember él-e vagy meghalt. Hogyha valaki a halandók sorából kihullt, nem lépett azonnal egy másik a helyére, hogy a halottat elfeledtesse, hanem a helyén hézag maradt.
Mindennek, ami nőtt, sok idő kellett a növéshez. És mindennek, ami elpusztult, sok idő kellett, hogy elfeledjék. Az emberek abban az időben emlékeikből éltek, mint ahogy ma abból a képességünkből élünk, hogy gyorsan és erélyesen el tudunk felejteni mindent."
(Radeczky-induló)
Mindennek, ami nőtt, sok idő kellett a növéshez. És mindennek, ami elpusztult, sok idő kellett, hogy elfeledjék. Az emberek abban az időben emlékeikből éltek, mint ahogy ma abból a képességünkből élünk, hogy gyorsan és erélyesen el tudunk felejteni mindent."
(Radeczky-induló)
Mácz István: Szíveket gyűjtök
Szeretem azt, aki gyűjt. Naponta van öröme. Megnézi gyűjteményét, gyarapítja, ápolja, gondozza, megmutatja barátainak. Közben örül, hogy neki van az, amit szeret.
Tisztelem a bélyeggyűjtőket, a rovargyűjtőket és azokat, akik címkéket, képeslapokat, érméket gyűjtenek. Bármit.
Te mit gyűjtesz?
Amit én gyűjtök, ahhoz nem kell pénz. Amit gyűjtök, annak nincs ára, mégis mindennél többet ér.
Szíveket gyűjtök.
A szív jelkép. Az embert jelenti.
Úgy járom útjaimat, élem napjaimat, hogy szíveket keresek. Talán bolondnak hinnének, ha tudnák, miért nézek kutatón mások szemébe. Bolondnak hinnének, mint a görög bölcset, aki nappal lámpásával embert keresett a piacon.
Szíveket gyűjtök. Nekem nem valami kell, hanem valaki. Ember.
Ember, aki rám mosolyog; aki megért; aki tisztességes; aki hűséges; akiben szeretet él; aki örül, hogy észreveszik; akiben a tehetség egy szóra kinyílik; ember, aki egyszerűen érték, mert ember.
Ha van olyan nap, hogy nem találok, az én hibám.
Nem néztem eléggé szét, nem néztem a látszat mögé, az előítéletek alá.
Szerencsétlensége az embernek, hogy a jót szégyelli. Rejti, mint kagyló a gyöngyét. Hát én feltöröm a kagylót figyelemmel, érdeklődéssel és a gyöngyhalászoknál boldogabb vagyok. Mert az emberek között több az ember, aki méltó, hogy annak lássák, mint az, aki összetörte magában az emberséget.
Elfogult vagyok? Téged nem ismerlek. Embernek tartod magad. Hányan vesznek észre? Hányan kérik a szíved? Hányan látják, hogy jó vagy?
Szíveket gyűjtök. Őrzöm arcukat. A szemük tüzére emlékszem. Ha azt felejtem, énjük bennem marad, amely belém égett egy pillanat alatt.
Nincsenek érméim, bélyegjeim, címkéim, sem galambgyűjteményem.
Szíveket gyűjtök.
Szívem tele van.
Velük és az örömmel, amelyet csak ők adhatnak.
Nézd el nekem, hogy végig magamról írtam. Eszelősen hiszem, hogy nincs nagyobb, fontosabb, mint az ember. Embertelen korban élünk? Ne hidd el. Csak nézz önmagadba, nézz a mások belső világába s meglátod az Embert. Csak annyi időt fordíts embertársaidra, mint a gyűjtők gyűjteményeikre. Kincseid lesznek. Nem olyan, mit pénzzel kifejezni lehet, nem valamik, hanem sok-sok szív benned, valakik, akiknek értéke semmivel ki nem fejezhető és mind személyes öröm életedben.
Tisztelem a bélyeggyűjtőket, a rovargyűjtőket és azokat, akik címkéket, képeslapokat, érméket gyűjtenek. Bármit.
Te mit gyűjtesz?
Amit én gyűjtök, ahhoz nem kell pénz. Amit gyűjtök, annak nincs ára, mégis mindennél többet ér.
Szíveket gyűjtök.
A szív jelkép. Az embert jelenti.
Úgy járom útjaimat, élem napjaimat, hogy szíveket keresek. Talán bolondnak hinnének, ha tudnák, miért nézek kutatón mások szemébe. Bolondnak hinnének, mint a görög bölcset, aki nappal lámpásával embert keresett a piacon.
Szíveket gyűjtök. Nekem nem valami kell, hanem valaki. Ember.
Ember, aki rám mosolyog; aki megért; aki tisztességes; aki hűséges; akiben szeretet él; aki örül, hogy észreveszik; akiben a tehetség egy szóra kinyílik; ember, aki egyszerűen érték, mert ember.
Ha van olyan nap, hogy nem találok, az én hibám.
Nem néztem eléggé szét, nem néztem a látszat mögé, az előítéletek alá.
Szerencsétlensége az embernek, hogy a jót szégyelli. Rejti, mint kagyló a gyöngyét. Hát én feltöröm a kagylót figyelemmel, érdeklődéssel és a gyöngyhalászoknál boldogabb vagyok. Mert az emberek között több az ember, aki méltó, hogy annak lássák, mint az, aki összetörte magában az emberséget.
Elfogult vagyok? Téged nem ismerlek. Embernek tartod magad. Hányan vesznek észre? Hányan kérik a szíved? Hányan látják, hogy jó vagy?
Szíveket gyűjtök. Őrzöm arcukat. A szemük tüzére emlékszem. Ha azt felejtem, énjük bennem marad, amely belém égett egy pillanat alatt.
Nincsenek érméim, bélyegjeim, címkéim, sem galambgyűjteményem.
Szíveket gyűjtök.
Szívem tele van.
Velük és az örömmel, amelyet csak ők adhatnak.
Nézd el nekem, hogy végig magamról írtam. Eszelősen hiszem, hogy nincs nagyobb, fontosabb, mint az ember. Embertelen korban élünk? Ne hidd el. Csak nézz önmagadba, nézz a mások belső világába s meglátod az Embert. Csak annyi időt fordíts embertársaidra, mint a gyűjtők gyűjteményeikre. Kincseid lesznek. Nem olyan, mit pénzzel kifejezni lehet, nem valamik, hanem sok-sok szív benned, valakik, akiknek értéke semmivel ki nem fejezhető és mind személyes öröm életedben.
Harmadnap
Rendkívüli emberekkel ritkán találkozik az ember. Ez kegyelmi állapot. Talán arra esély sem lenne, hogy valaha is egymásra találjunk, ha az internet nem hozna közelségbe. Olvastam egy történetet. Zsidai Erzsébet írta. S oly annyira a magaménak éreztem világát, hogy így szeretném megköszönni.
Zsidai Erzsébetnek
Tizennegyedik napja kanyarog az út
katonák gyűrűjében anyám arca
gyötrőn néz az égre…
A magaslaton két lator sóhaja
ekképpen száll
régóta sorsukra várva:
„Éli, Éli! Lama sabaktáni?”,
hisz van erőm
majdani
szavaim ajkukra
írni…
Miért éppen én legyek középen,
hiszen alászálltam a Föld gyomrába is,
kérve,
hogy az Isten magához intsen.
Tizennegyedik állomás…
Lehet, nem is napok teltek el,
csak torz órái a Világegyetemnek
a gyűlölet ködében minden
távolba vész,
s nem látok én sem mást,
csak azt a félelmetes
patibulum és stipes
keresztfákat
korbácsütéseim
feloldozásaként.
Sóhajt a tizenötödik
pillanat.
Pannicularia
köntösöm a sorsom,
ím
látom jövőm
azon a harmadnapon,
mit közelségbe hoz a Pészah.
Kisdedeket dajkálnak
szüleik
Golgotára nem
gondolva
s elgördül
a barlang előtti
kő is,
valahol gyerekek sikongatnak,
míg édesanyjuk
dajkadallal ringat.
Gyönyörűséges szép
idő lesz
három óra táján
oszlani kezd az eddigi
éjsötét
már ébrednek
a kakasok
közöttük lesz Péteré is,
ki hármat kukorékolt
öntörvényűen
szomjúzva a rendet,
s Tamásnak keresztelnek
minden csecsemőt
és felzokognak
a fák
az Ég,
s a hamisak is
hamut szórnak
fejükre
ruháikat szaggatják
óhajtván
a megbocsátást
azon a
végső
harmadnapon.
Mocsár Gáborné Fehérvári Judit
Debrecen, 2010-02-01.
Magyarázatok:
Szenvedésének legmélyebb pontján Jézus így kiáltott fel: Éli, Éli! Lama sabaktani?/ „Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?” (Mt. 27:46)./ Ez a mondat a 22. zsoltár kezdősora. Valószínűleg ennek az elmondása adott erőt Jézusnak akkor, amikor a maga valóságában át kellett élnie az Istentől való elhagyatottságot.
patibulum: a kereszt vízszintes szárai
stipes: a kereszt függőleges szárai
Pannicularia: keresztre feszítés előtt az áldozat ruhái a kivégzőié lettek
Pészah: zsidó húsvét, pászkaünnep, az egyiptomi kivonulás ünnepe
Zsidai Erzsébetnek
Tizennegyedik napja kanyarog az út
katonák gyűrűjében anyám arca
gyötrőn néz az égre…
A magaslaton két lator sóhaja
ekképpen száll
régóta sorsukra várva:
„Éli, Éli! Lama sabaktáni?”,
hisz van erőm
majdani
szavaim ajkukra
írni…
Miért éppen én legyek középen,
hiszen alászálltam a Föld gyomrába is,
kérve,
hogy az Isten magához intsen.
Tizennegyedik állomás…
Lehet, nem is napok teltek el,
csak torz órái a Világegyetemnek
a gyűlölet ködében minden
távolba vész,
s nem látok én sem mást,
csak azt a félelmetes
patibulum és stipes
keresztfákat
korbácsütéseim
feloldozásaként.
Sóhajt a tizenötödik
pillanat.
Pannicularia
köntösöm a sorsom,
ím
látom jövőm
azon a harmadnapon,
mit közelségbe hoz a Pészah.
Kisdedeket dajkálnak
szüleik
Golgotára nem
gondolva
s elgördül
a barlang előtti
kő is,
valahol gyerekek sikongatnak,
míg édesanyjuk
dajkadallal ringat.
Gyönyörűséges szép
idő lesz
három óra táján
oszlani kezd az eddigi
éjsötét
már ébrednek
a kakasok
közöttük lesz Péteré is,
ki hármat kukorékolt
öntörvényűen
szomjúzva a rendet,
s Tamásnak keresztelnek
minden csecsemőt
és felzokognak
a fák
az Ég,
s a hamisak is
hamut szórnak
fejükre
ruháikat szaggatják
óhajtván
a megbocsátást
azon a
végső
harmadnapon.
Mocsár Gáborné Fehérvári Judit
Debrecen, 2010-02-01.
Magyarázatok:
Szenvedésének legmélyebb pontján Jézus így kiáltott fel: Éli, Éli! Lama sabaktani?/ „Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?” (Mt. 27:46)./ Ez a mondat a 22. zsoltár kezdősora. Valószínűleg ennek az elmondása adott erőt Jézusnak akkor, amikor a maga valóságában át kellett élnie az Istentől való elhagyatottságot.
patibulum: a kereszt vízszintes szárai
stipes: a kereszt függőleges szárai
Pannicularia: keresztre feszítés előtt az áldozat ruhái a kivégzőié lettek
Pészah: zsidó húsvét, pászkaünnep, az egyiptomi kivonulás ünnepe
Harmadnap
Rendkívüli emberekkel ritkán találkozik az ember. Ez kegyelmi állapot. Talán arra esély sem lenne, hogy valaha is egymásra találjunk, ha az internet nem hozna közelségbe. Olvastam egy történetet. Zsidai Erzsébet írta. S oly annyira a magaménak éreztem világát, hogy így szeretném megköszönni.
Zsidai Erzsébetnek
Tizennegyedik napja kanyarog az út
katonák gyűrűjében anyám arca
gyötrőn néz az égre…
A magaslaton két lator sóhaja
ekképpen száll
régóta sorsukra várva:
„Éli, Éli! Lama sabaktáni?”,
hisz van erőm
majdani
szavaim ajkukra
írni…
Miért éppen én legyek középen,
hiszen alászálltam a Föld gyomrába is,
kérve,
hogy az Isten magához intsen.
Tizennegyedik állomás…
Lehet, nem is napok teltek el,
csak torz órái a Világegyetemnek
a gyűlölet ködében minden
távolba vész,
s nem látok én sem mást,
csak azt a félelmetes
patibulum és stipes
keresztfákat
korbácsütéseim
feloldozásaként.
Sóhajt a tizenötödik
pillanat.
Pannicularia
köntösöm a sorsom,
ím
látom jövőm
azon a harmadnapon,
mit közelségbe hoz a Pészah.
Kisdedeket dajkálnak
szüleik
Golgotára nem
gondolva
s elgördül
a barlang előtti
kő is,
valahol gyerekek sikongatnak,
míg édesanyjuk
dajkadallal ringat.
Gyönyörűséges szép
idő lesz
három óra táján
oszlani kezd az eddigi
éjsötét
már ébrednek
a kakasok
közöttük lesz Péteré is,
ki hármat kukorékolt
öntörvényűen
szomjúzva a rendet,
s Tamásnak keresztelnek
minden csecsemőt
és felzokognak
a fák
az Ég,
s a hamisak is
hamut szórnak
fejükre
ruháikat szaggatják
óhajtván
a megbocsátást
azon a
végső
harmadnapon.
Mocsár Gáborné Fehérvári Judit
Debrecen, 2010-02-01.
Magyarázatok:
Szenvedésének legmélyebb pontján Jézus így kiáltott fel: Éli, Éli! Lama sabaktani?/ „Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?” (Mt. 27:46)./ Ez a mondat a 22. zsoltár kezdősora. Valószínűleg ennek az elmondása adott erőt Jézusnak akkor, amikor a maga valóságában át kellett élnie az Istentől való elhagyatottságot.
patibulum: a kereszt vízszintes szárai
stipes: a kereszt függőleges szárai
Pannicularia: keresztre feszítés előtt az áldozat ruhái a kivégzőié lettek
Pészah: zsidó húsvét, pászkaünnep, az egyiptomi kivonulás ünnepe
Zsidai Erzsébetnek
Tizennegyedik napja kanyarog az út
katonák gyűrűjében anyám arca
gyötrőn néz az égre…
A magaslaton két lator sóhaja
ekképpen száll
régóta sorsukra várva:
„Éli, Éli! Lama sabaktáni?”,
hisz van erőm
majdani
szavaim ajkukra
írni…
Miért éppen én legyek középen,
hiszen alászálltam a Föld gyomrába is,
kérve,
hogy az Isten magához intsen.
Tizennegyedik állomás…
Lehet, nem is napok teltek el,
csak torz órái a Világegyetemnek
a gyűlölet ködében minden
távolba vész,
s nem látok én sem mást,
csak azt a félelmetes
patibulum és stipes
keresztfákat
korbácsütéseim
feloldozásaként.
Sóhajt a tizenötödik
pillanat.
Pannicularia
köntösöm a sorsom,
ím
látom jövőm
azon a harmadnapon,
mit közelségbe hoz a Pészah.
Kisdedeket dajkálnak
szüleik
Golgotára nem
gondolva
s elgördül
a barlang előtti
kő is,
valahol gyerekek sikongatnak,
míg édesanyjuk
dajkadallal ringat.
Gyönyörűséges szép
idő lesz
három óra táján
oszlani kezd az eddigi
éjsötét
már ébrednek
a kakasok
közöttük lesz Péteré is,
ki hármat kukorékolt
öntörvényűen
szomjúzva a rendet,
s Tamásnak keresztelnek
minden csecsemőt
és felzokognak
a fák
az Ég,
s a hamisak is
hamut szórnak
fejükre
ruháikat szaggatják
óhajtván
a megbocsátást
azon a
végső
harmadnapon.
Mocsár Gáborné Fehérvári Judit
Debrecen, 2010-02-01.
Magyarázatok:
Szenvedésének legmélyebb pontján Jézus így kiáltott fel: Éli, Éli! Lama sabaktani?/ „Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?” (Mt. 27:46)./ Ez a mondat a 22. zsoltár kezdősora. Valószínűleg ennek az elmondása adott erőt Jézusnak akkor, amikor a maga valóságában át kellett élnie az Istentől való elhagyatottságot.
patibulum: a kereszt vízszintes szárai
stipes: a kereszt függőleges szárai
Pannicularia: keresztre feszítés előtt az áldozat ruhái a kivégzőié lettek
Pészah: zsidó húsvét, pászkaünnep, az egyiptomi kivonulás ünnepe
Ma még...
Ma még...
Ma még játszom, holnap talán álmodok.
Valójában két világ határán vagyok.
Halvány árnyként követ a lét.
Fantomként szennyezi be napom
ezernyi megélt, s távolringó fájdalom.
Amiről azt hittem, hogy érzés, jel,
mi örökre megmarad, az nem egyéb,
mint szél szárnyán lebukó szürke por,
allergizáló anyag, semmi más:
korom, s lepel
cudarul elnyel
gyárkémények gomolygó Hirosimája
az útszéli virágok
genetikai mutációja.
Évezredek homályából felbukkanó agyagkatonák
érezhettek így a föld alatt,
mikor a civilizációk súlya rájuk szakadt
nem tudván előbukkannak-e még
vagy lesz-e megszállott tudós,
ki oly merész,
hogy ásni kezd ő maga is
a múltért, mi éppúgy Övé ,
mint enyém e költemény.
Malomkőnyi súly.
Ennyit hagyhatok emlékül abból,
mi érzés, mi jel…
Ma még játszom, holnap talán álmodok.
Az Isten se tudja, hogy kiért, miért vagyok.
Halvány árnyként követ a lét.
Fantomként szennyezi be napom.
ezernyi megélt, s távolringó fájdalom.
Amiről azt hittem sejtelem, sugallat
mi örökre megmarad, az nem egyéb,
mint szél szárnyán lebukó szürke por,
allergizáló anyag, semmi más:
korom, s lepel
cudarul elnyel
engem is a föld pora,
csak ne legyek ott is mihaszna mostoha
anyag, térben rekedő
irgalomkereső Föld fia.
Ma még játszom, holnap talán álmodok.
Mocsár Gáborné Fehérvári Judit
Debrecen, 2010. február 1.
Ma még játszom, holnap talán álmodok.
Valójában két világ határán vagyok.
Halvány árnyként követ a lét.
Fantomként szennyezi be napom
ezernyi megélt, s távolringó fájdalom.
Amiről azt hittem, hogy érzés, jel,
mi örökre megmarad, az nem egyéb,
mint szél szárnyán lebukó szürke por,
allergizáló anyag, semmi más:
korom, s lepel
cudarul elnyel
gyárkémények gomolygó Hirosimája
az útszéli virágok
genetikai mutációja.
Évezredek homályából felbukkanó agyagkatonák
érezhettek így a föld alatt,
mikor a civilizációk súlya rájuk szakadt
nem tudván előbukkannak-e még
vagy lesz-e megszállott tudós,
ki oly merész,
hogy ásni kezd ő maga is
a múltért, mi éppúgy Övé ,
mint enyém e költemény.
Malomkőnyi súly.
Ennyit hagyhatok emlékül abból,
mi érzés, mi jel…
Ma még játszom, holnap talán álmodok.
Az Isten se tudja, hogy kiért, miért vagyok.
Halvány árnyként követ a lét.
Fantomként szennyezi be napom.
ezernyi megélt, s távolringó fájdalom.
Amiről azt hittem sejtelem, sugallat
mi örökre megmarad, az nem egyéb,
mint szél szárnyán lebukó szürke por,
allergizáló anyag, semmi más:
korom, s lepel
cudarul elnyel
engem is a föld pora,
csak ne legyek ott is mihaszna mostoha
anyag, térben rekedő
irgalomkereső Föld fia.
Ma még játszom, holnap talán álmodok.
Mocsár Gáborné Fehérvári Judit
Debrecen, 2010. február 1.
Bodor Ádám: Sinistra körzet
BODOR ÁDÁM: Sinistra körzet
I. Bevezetés
Bodor Ádám az erdélyi magyar irodalom kortárs képviselője. Művészetét alapvetően meghatározza a trianoni békediktátumot követő kisebbségi sors.
Az első világháborút lezáró Versailles-washingtoni békerendszer, s a hazánk további sorsát formáló trianoni békeszerződés ugyanis nemcsak Magyarország, hanem az egész kelet-közép-európai térség helyét is meghatározta a világ-és Európa politikai felépítményében.
1920. június 4-e után a leghamarabb az antanthoz tartozó Románia szórványmagyarságát is magában rejtő Erdélyben alakult ki önálló szellemi-kulturális élet. Ehhez az is hozzájárult, hogy Erdélynek már korábban is volt egyfajta kulturális önállósága. Jelentős szervező munkát végzett Kós Károly, Benedek Elek és Tamási Áron., akik önálló folyóiratokkal is rendelkezetek.
Ilyenek voltak a Pásztortűz, az Erdélyi Helikon és a Korunk.
1945 után azonban Romániában is kommunista fordulat zajlott le. Ezt még súlyosbította, hogy a kisebbségben levő magyarságot folyamatosan ellenségesen, idegenként kezelték, s törekedtek az anyanyelvi kultúra visszaszorítására. Eme terhek ellenére bontakozott ki főleg a hatvanas évektől az erdélyi magyar irodalom, többek között Sütő András, Kányádi Sándor, Szilágyi István és Bodor Ádám munkásságában.
Az erdélyi magyar írók műveit egyértelműen meghatározza a kisebbségi létből fakadó fenyegetettség, illetve a magyar kultúra, az anyanyelv őrzésére irányuló törekvés.
II. Bodor Ádám pályaképe
Az 1936. február 22-én született szerző gyermek- és ifjúkorát nagyrészt Kolozsváron töltötte.
Édesanyja, a székely Tóháti Ida felmenői között számos tisztviselőt találunk. Ez az életpálya az örmény-magyar földbirtokos apai ágtól sem állt távol. Bankigazgató édesapját, a mérsékelten konzervatív, hívő, nagy tekintélyű Bodor Bertalant 1944-ben a budapesti székhelyű Országos Pénzintézeti Központ és a Pesti Takarékpénztár és Hitelbank élére helyezték. A háború után meghívták a debreceni kormányba, de a család inkább visszatelepült Kolozsvárra.
1952-ben államellenes összeesküvésért öt év börtönbüntetésre ítélték. Barátaival kommunista-ellenes röplapokat gyártott és terjesztett. A börtönből, amelynek élményei Bodor Ádám írói világának alakulására döntő hatással voltak, 1954-ben szabadult, majd nem sokkal később a Református Teológiai Főiskola hallgatója lett.
1960-tól, a főiskola elvégzése után a kolozsvári egyházkerület levéltárának levéltárosa, később szabadfoglalkozású író, Magyarországra történő áttelepülése (1982) után pedig kiadói szerkesztőként kereste a kenyerét (1964 és 1968 között egy másoló-fordító irodában dolgozott szülővárosában.)
Magyarországon a Magvető Könyvkiadó lektora és szerkesztője.
Első írását az Utunk c. folyóirat közölte 1965-ben, majd 1969-ben A tanú címmel önálló novelláskötete is megjelent. A hetvenes- és nyolcvanas években az író egyelőre megmaradt a kisepikai műfajoknál: karcolatok (Behavazott lábnyomok, Milyen is egy hágó?), novellák (Én, a részvétlátogató, A Zangezur-hegység) és egy-egy hosszabb elbeszélés (Az Eufrátesz Babilonnál, A részleg, Gyergyó éghajlata) fűződik a nevéhez, melyeknek legkiválóbb darabjait az először 1992-ben megjelent Vissza a fülesbagolyhoz c. kötet gyűjti egybe.
Bodor eddigi életművének betetőzése a 1992-ben megjelent Sinistra körzet, melyet 1999-ben egy újabb regény, Az érsek látogatása követett.
Fontosabb díjak, elismerések:
1969 – Első Kötetesek Díja
1970, 1975 – Román Írószövetség Prózai Díja
1975 – Kritikusok Díja
1986 – József Attila-díj
1989, 1992 – Déry Tibor-jutalom
1990 – Artisjus Irodalmi Díj
1991 – Krúdy Gyula-díj
1991 – Magyar Napló Díj
1991 – Kortárs-nívódíj
1992, 1997 – a Soros Alapítvány Életmű Díja
1996 – Művészeti Alap Literatúra Díja
1996 – Márai Sándor-díj
1998 – Magyar Köztársaság Babérkoszorúja
2002 – Irodalmi Alkotói Díj
2003 – Kossuth-díj
III. Prózavilágának általános jellemzői
• nyelvi sűrítettség és szuggesztivitás
• epikai látomások
• groteszk előadásmód és helyzetek
• Kaffka és Faulkner írói világának megőrzése
• a motívumok egymásra utaltsága
• sztoikus líraiság
• gyanús jelek követése
• irracionális fordulatok, valószerűtlen jelenetek: a Sinistra körzet egy szereplőjének, Géza Hutirának például váratlanul letörik a füle, amelyet a menyétek azonnal elropogtatnak, Borcan ezredes tetemének szájában madárfészek található, míg őt magát dárdával és pántokkal kötik a földhöz, hogy nehogy a griffmadarak elragadják
• a szereplők között gyakoriak a mesébe illően groteszk figurák: a Sinistra körzet hatszáz kilós kamionsofőrje, a világító hajú Bebe Tescovina vagy a szintén Sinistra-beli albinó ikerpár, a két Hamza Petrika
• a szereplők nevei általában egzotikus hangzásúak (Mustafa Mukkermann, Bobadilla), sokszor beszélő nevek (Emil Sopornytz, Mauzi Anies)
• novelláit és a későbbi két regényt a titokzatosság és állandó feszültség levegője tölti be, ahol a huszadik század közép-európai diktatúráira jellemző paranoid hatalom állandó jelenléte adja az egyetlen bizonyosságot
• művei rokonságba állíthatók az újkatasztrofizmus irányzatával a lepusztult, világvége hangulatú környezet ábrázolása miatt
IV. A Sinistra körzet elemzése
1. A műfaji besorolás problémája
Alcíme: Egy regény fejezetei. A mű nem kötődik a regény-műfaj metonimikus történetvezetésű hagyományához: tizenöt, egymáshoz viszonylag lazán kapcsolódó, önálló novellaként is élvezetes fejezetből áll, amelyek történései ha térben nem is, de időben sokszor távol kerülnek egymástól, tehát nem lineárisan, nem időrendben követik egymást.
2. Az elbeszélői nézőpont és a beszédhelyzet
• A történet főszereplője Andrej Bodor útkaparó, aki többnyire E/1. személyű narrátor is egyben (azért csak többnyire, mert a regény vége felé az elbeszélői nézőpont sokszor E/3. személyűre változik), a Sinistra körzetbe mostohafiának, Béla Bundasiannak megkeresésére érkezik, ám e célnak mindent alárendelve lassanként teljesen asszimilálódik a börtönkörzet-szerű regényhelyszín sajátos szokásrendszeréhez.
• Andrej Bodor személye, szenvtelen közlésmódja tartja össze a történetet
3. A történet
Andrej Bodor iratai azonnal Dobrinba érkezése után elvesznek, és mivel a körzet társadalmába minél tökéletesebben próbál meg beilleszkedni, minden jobbat ígérő, megüresedett pozíciót szeretne elfoglalni, s válik valamiféle „általános helyettes”-sé. Andrej e helyettesítései során folyton halottak helyére lép (ilyenek Valentin Tomoiaga fényképész, Zoltán Marmorstein, az útkaparó és Augustin Konnert), de például az elüldözött Vili Dunka után lesz Aranka Westin szeretője is, ráadásul mindezt bárminemű kommentár nélkül teszi (a történetmesélés szenvtelensége, reflektálatlansága amúgy is alapvetően fontos jellemzője Bodor Ádám szövegvilágának).
A történet kimenetele nehezen összefoglalható, az mindenesetre nyilvánvaló, hogy Andrej kezdeti célja folyamatosan háttérbe szorul. Fogadott fia – mikor végül sor kerül a találkozásukra – szinte megtagadja az Andrejjel való kapcsolatát, valamivel később pedig a főszereplő Mustafa Mukkermann kamionjával megszökik a körzetből. Az utolsó epizódban Andrej hosszú távollét után, idegenként tér vissza Sinistra körzetbe, mivel azonban az éjszakai kijárási tilalmat megszegi, örökre kitiltják a körzetből. Béla Bundasian, eddigre már felgyújtotta magát: “még a körme is izzott, szikrát vetett az orra hegye, a füle, a zsebei kiszakadtak, s amerre a rengeteg aprópénz szertegurult, a perzselt fű és avar is füstölni kezdett. Szemüvege kerete is megolvadt, de a forróságtól a lencsék még jó ideig a szeme előtt lebegtek…”
4. Értelmezési kísérlet
• a szöveg legfontosabb metaforája: a határ, a „határon-lét”
• ez már a kezdő mondatban megjelenik: „Két héttel azelőtt, hogy meghalt, Borcan ezredes magával vitt terepszemlére a dobrini erdőkerület egyik kopár magaslatára.”
Borcan ezredes közeledik a lét és a nemlét határa felé
a dobrini erdővidék is országhatáron van
határhelyzetben, mégpedig növényhatáron (és nem mellesleg a föld–ég határon) fekszik az említett kopár magaslat is
• Az egyik szereplő, Connie Illafeld a Punte Sinistra felső végén, közel a vízválasztóhoz lakik (ez is határ), a címben is jelenlévő Sinistra pedig folyó, azaz természetes határ
• A lét-nemlét határosság is átszövi az egész szöveget. A halál fogalma például Sinistra körzetben kiterjed az életre is, ahogy azt a halottkém státusz meghatározásából is látjuk: „A helyettes halottkém teendője abból áll, ül egy kamrában a halottal, lesi, kémleli, megmoccan-e a műszak alatt.”
V. Összegzés
Bodor Ádám Sinistra körzete a kilencvenes évek magyar prózairodalmának egyik csúcsteljesítménye. A huszadik század közép-európai történelméből táplálkozó motívumai, amelyeknek egy része már az író korábbi kisprózáiban is megjelent, itt sajátos antiutópikus színezetű, összetéveszthetetlen atmoszférájú mesevilággá állnak össze.
PS: Sajnos a saját elemzésem elszállt a gépemről, s ez itt egy netről összevágott, s saját megjegyzésekkel is ellátott változat.
Ha valaki nem tudná elolvasni a művet, a lényeget ki tudja bogozni belőle!
I. Bevezetés
Bodor Ádám az erdélyi magyar irodalom kortárs képviselője. Művészetét alapvetően meghatározza a trianoni békediktátumot követő kisebbségi sors.
Az első világháborút lezáró Versailles-washingtoni békerendszer, s a hazánk további sorsát formáló trianoni békeszerződés ugyanis nemcsak Magyarország, hanem az egész kelet-közép-európai térség helyét is meghatározta a világ-és Európa politikai felépítményében.
1920. június 4-e után a leghamarabb az antanthoz tartozó Románia szórványmagyarságát is magában rejtő Erdélyben alakult ki önálló szellemi-kulturális élet. Ehhez az is hozzájárult, hogy Erdélynek már korábban is volt egyfajta kulturális önállósága. Jelentős szervező munkát végzett Kós Károly, Benedek Elek és Tamási Áron., akik önálló folyóiratokkal is rendelkezetek.
Ilyenek voltak a Pásztortűz, az Erdélyi Helikon és a Korunk.
1945 után azonban Romániában is kommunista fordulat zajlott le. Ezt még súlyosbította, hogy a kisebbségben levő magyarságot folyamatosan ellenségesen, idegenként kezelték, s törekedtek az anyanyelvi kultúra visszaszorítására. Eme terhek ellenére bontakozott ki főleg a hatvanas évektől az erdélyi magyar irodalom, többek között Sütő András, Kányádi Sándor, Szilágyi István és Bodor Ádám munkásságában.
Az erdélyi magyar írók műveit egyértelműen meghatározza a kisebbségi létből fakadó fenyegetettség, illetve a magyar kultúra, az anyanyelv őrzésére irányuló törekvés.
II. Bodor Ádám pályaképe
Az 1936. február 22-én született szerző gyermek- és ifjúkorát nagyrészt Kolozsváron töltötte.
Édesanyja, a székely Tóháti Ida felmenői között számos tisztviselőt találunk. Ez az életpálya az örmény-magyar földbirtokos apai ágtól sem állt távol. Bankigazgató édesapját, a mérsékelten konzervatív, hívő, nagy tekintélyű Bodor Bertalant 1944-ben a budapesti székhelyű Országos Pénzintézeti Központ és a Pesti Takarékpénztár és Hitelbank élére helyezték. A háború után meghívták a debreceni kormányba, de a család inkább visszatelepült Kolozsvárra.
1952-ben államellenes összeesküvésért öt év börtönbüntetésre ítélték. Barátaival kommunista-ellenes röplapokat gyártott és terjesztett. A börtönből, amelynek élményei Bodor Ádám írói világának alakulására döntő hatással voltak, 1954-ben szabadult, majd nem sokkal később a Református Teológiai Főiskola hallgatója lett.
1960-tól, a főiskola elvégzése után a kolozsvári egyházkerület levéltárának levéltárosa, később szabadfoglalkozású író, Magyarországra történő áttelepülése (1982) után pedig kiadói szerkesztőként kereste a kenyerét (1964 és 1968 között egy másoló-fordító irodában dolgozott szülővárosában.)
Magyarországon a Magvető Könyvkiadó lektora és szerkesztője.
Első írását az Utunk c. folyóirat közölte 1965-ben, majd 1969-ben A tanú címmel önálló novelláskötete is megjelent. A hetvenes- és nyolcvanas években az író egyelőre megmaradt a kisepikai műfajoknál: karcolatok (Behavazott lábnyomok, Milyen is egy hágó?), novellák (Én, a részvétlátogató, A Zangezur-hegység) és egy-egy hosszabb elbeszélés (Az Eufrátesz Babilonnál, A részleg, Gyergyó éghajlata) fűződik a nevéhez, melyeknek legkiválóbb darabjait az először 1992-ben megjelent Vissza a fülesbagolyhoz c. kötet gyűjti egybe.
Bodor eddigi életművének betetőzése a 1992-ben megjelent Sinistra körzet, melyet 1999-ben egy újabb regény, Az érsek látogatása követett.
Fontosabb díjak, elismerések:
1969 – Első Kötetesek Díja
1970, 1975 – Román Írószövetség Prózai Díja
1975 – Kritikusok Díja
1986 – József Attila-díj
1989, 1992 – Déry Tibor-jutalom
1990 – Artisjus Irodalmi Díj
1991 – Krúdy Gyula-díj
1991 – Magyar Napló Díj
1991 – Kortárs-nívódíj
1992, 1997 – a Soros Alapítvány Életmű Díja
1996 – Művészeti Alap Literatúra Díja
1996 – Márai Sándor-díj
1998 – Magyar Köztársaság Babérkoszorúja
2002 – Irodalmi Alkotói Díj
2003 – Kossuth-díj
III. Prózavilágának általános jellemzői
• nyelvi sűrítettség és szuggesztivitás
• epikai látomások
• groteszk előadásmód és helyzetek
• Kaffka és Faulkner írói világának megőrzése
• a motívumok egymásra utaltsága
• sztoikus líraiság
• gyanús jelek követése
• irracionális fordulatok, valószerűtlen jelenetek: a Sinistra körzet egy szereplőjének, Géza Hutirának például váratlanul letörik a füle, amelyet a menyétek azonnal elropogtatnak, Borcan ezredes tetemének szájában madárfészek található, míg őt magát dárdával és pántokkal kötik a földhöz, hogy nehogy a griffmadarak elragadják
• a szereplők között gyakoriak a mesébe illően groteszk figurák: a Sinistra körzet hatszáz kilós kamionsofőrje, a világító hajú Bebe Tescovina vagy a szintén Sinistra-beli albinó ikerpár, a két Hamza Petrika
• a szereplők nevei általában egzotikus hangzásúak (Mustafa Mukkermann, Bobadilla), sokszor beszélő nevek (Emil Sopornytz, Mauzi Anies)
• novelláit és a későbbi két regényt a titokzatosság és állandó feszültség levegője tölti be, ahol a huszadik század közép-európai diktatúráira jellemző paranoid hatalom állandó jelenléte adja az egyetlen bizonyosságot
• művei rokonságba állíthatók az újkatasztrofizmus irányzatával a lepusztult, világvége hangulatú környezet ábrázolása miatt
IV. A Sinistra körzet elemzése
1. A műfaji besorolás problémája
Alcíme: Egy regény fejezetei. A mű nem kötődik a regény-műfaj metonimikus történetvezetésű hagyományához: tizenöt, egymáshoz viszonylag lazán kapcsolódó, önálló novellaként is élvezetes fejezetből áll, amelyek történései ha térben nem is, de időben sokszor távol kerülnek egymástól, tehát nem lineárisan, nem időrendben követik egymást.
2. Az elbeszélői nézőpont és a beszédhelyzet
• A történet főszereplője Andrej Bodor útkaparó, aki többnyire E/1. személyű narrátor is egyben (azért csak többnyire, mert a regény vége felé az elbeszélői nézőpont sokszor E/3. személyűre változik), a Sinistra körzetbe mostohafiának, Béla Bundasiannak megkeresésére érkezik, ám e célnak mindent alárendelve lassanként teljesen asszimilálódik a börtönkörzet-szerű regényhelyszín sajátos szokásrendszeréhez.
• Andrej Bodor személye, szenvtelen közlésmódja tartja össze a történetet
3. A történet
Andrej Bodor iratai azonnal Dobrinba érkezése után elvesznek, és mivel a körzet társadalmába minél tökéletesebben próbál meg beilleszkedni, minden jobbat ígérő, megüresedett pozíciót szeretne elfoglalni, s válik valamiféle „általános helyettes”-sé. Andrej e helyettesítései során folyton halottak helyére lép (ilyenek Valentin Tomoiaga fényképész, Zoltán Marmorstein, az útkaparó és Augustin Konnert), de például az elüldözött Vili Dunka után lesz Aranka Westin szeretője is, ráadásul mindezt bárminemű kommentár nélkül teszi (a történetmesélés szenvtelensége, reflektálatlansága amúgy is alapvetően fontos jellemzője Bodor Ádám szövegvilágának).
A történet kimenetele nehezen összefoglalható, az mindenesetre nyilvánvaló, hogy Andrej kezdeti célja folyamatosan háttérbe szorul. Fogadott fia – mikor végül sor kerül a találkozásukra – szinte megtagadja az Andrejjel való kapcsolatát, valamivel később pedig a főszereplő Mustafa Mukkermann kamionjával megszökik a körzetből. Az utolsó epizódban Andrej hosszú távollét után, idegenként tér vissza Sinistra körzetbe, mivel azonban az éjszakai kijárási tilalmat megszegi, örökre kitiltják a körzetből. Béla Bundasian, eddigre már felgyújtotta magát: “még a körme is izzott, szikrát vetett az orra hegye, a füle, a zsebei kiszakadtak, s amerre a rengeteg aprópénz szertegurult, a perzselt fű és avar is füstölni kezdett. Szemüvege kerete is megolvadt, de a forróságtól a lencsék még jó ideig a szeme előtt lebegtek…”
4. Értelmezési kísérlet
• a szöveg legfontosabb metaforája: a határ, a „határon-lét”
• ez már a kezdő mondatban megjelenik: „Két héttel azelőtt, hogy meghalt, Borcan ezredes magával vitt terepszemlére a dobrini erdőkerület egyik kopár magaslatára.”
Borcan ezredes közeledik a lét és a nemlét határa felé
a dobrini erdővidék is országhatáron van
határhelyzetben, mégpedig növényhatáron (és nem mellesleg a föld–ég határon) fekszik az említett kopár magaslat is
• Az egyik szereplő, Connie Illafeld a Punte Sinistra felső végén, közel a vízválasztóhoz lakik (ez is határ), a címben is jelenlévő Sinistra pedig folyó, azaz természetes határ
• A lét-nemlét határosság is átszövi az egész szöveget. A halál fogalma például Sinistra körzetben kiterjed az életre is, ahogy azt a halottkém státusz meghatározásából is látjuk: „A helyettes halottkém teendője abból áll, ül egy kamrában a halottal, lesi, kémleli, megmoccan-e a műszak alatt.”
V. Összegzés
Bodor Ádám Sinistra körzete a kilencvenes évek magyar prózairodalmának egyik csúcsteljesítménye. A huszadik század közép-európai történelméből táplálkozó motívumai, amelyeknek egy része már az író korábbi kisprózáiban is megjelent, itt sajátos antiutópikus színezetű, összetéveszthetetlen atmoszférájú mesevilággá állnak össze.
PS: Sajnos a saját elemzésem elszállt a gépemről, s ez itt egy netről összevágott, s saját megjegyzésekkel is ellátott változat.
Ha valaki nem tudná elolvasni a művet, a lényeget ki tudja bogozni belőle!
2010. január 31., vasárnap
Oravecz Imre: A hopik könyve részletek
Oravecz Imre
11
12
Első könyv
13
14
A mindenség születése
És látja maga körül Taiova, a Teremtő az ürességet,
és látja, hogy nincsen tér és idő,
és látja, hogy nincsen kezdet és vég,
és látja, hogy nincsen alak és kiterjedés,
és elhatározásra jut Taiova,
és megszünteti maga körül az ürességet,
és megalkotja a teliséget,
és az üresség helyébe teszi,
és lesz tér és idő,
és lesz kezdet és vég,
és lesz alak és kiterjedés,
és tervet sző Taiova,
és terve megvalósításához társra van szüksége,
és terve megvalósításához társat teremt magának,
és társát elnevezi Szotuknangnak,
és összeköti Szotuknang a teret és időt,
és elrendezi Szotuknang a kezdetet és véget,
és alakot ad Szotuknang a kiterjedésnek,
és létrejön a mindenség,
és megvalósul Taiova terve.
15
A földről, tűzről, vízről, levegőről
Föld az, ami föld alakját ölti,
és a föld rendjéhez igazodik a mindenségben,
tűz az, ami a tűz alakját ölti,
és a tűz rendjéhez igazodik a mindenségben,
víz az, ami a víz alakját ölti,
és a víz rendjéhez igazodik a mindenségben,
levegő az, ami a levegő alakját ölti,
és a levegő rendjéhez igazodik a mindenségben.
16
Az első világ teremtése
És elhatározásra jut Taiova,
és parancsot ad helytartójának, Szotuknangnak,
és földet vesz ki Szotuknang a mindenségből,
és a földből megteremti az első világot,
és törvényeket ültet az első világba,
és nevet ad az első világnak,
és a mindenségbe helyezi,
és földet vesz ki Szotuknang az első világból,
és a földből megteremti a növényeket,
és szívósságot ültet a növényekbe,
és nevet ad a növényeknek,
és az első világba helyezi őket,
és földet vesz ki Szotuknang az első világból,
és a földből megteremti az állatokat,
és alázatot ültet az állatokba,
és nevet ad az állatoknak,
és az első világba helyezi őket,
és földet vesz ki Szotuknang az első világból,
és a földből megteremti az embereket,
és bölcsességet ültet az emberekbe,
és nevet ad az embereknek,
és az első világba helyezi őket,
és szemügyre veszi Szotuknang az első világot,
szemügyre veszi
az első világ törvényeit,
az első világ növényeit,
17
az első világ állatait,
az első világ embereit,
és a törvények közül kiválasztja a megértést,
és megteszi az első világ törvényének,
és a növények közül kiválasztja a négylevelet,
és megteszi az első világ növényének,
és az állatok közül kiválasztja a kígyót,
és megteszi az első világ állatának,
és az emberek közül kiválasztja a halászt,
és megteszi az első világ emberének.
18
A teremtésről
A Teremtés ajtó,
amely a semmiből a valamibe nyílik,
és sarokpántján öröktől fogva jár.
19
A teremtés fokozatai
Elhallgat a lágyságokban a cuppogás,
megszólal a keménységekben a zengés,
véget ér a zártságokban a zsugorodás,
elkezdődik a nyitottságokban a tágulás,
elfogy a ritkulásokban a nyugvás,
megnő a sűrűségekben a mozgás,
megszakad a szögletekben a hegyesség,
elterjed a hajlatokban a gömbölyűség,
elapad a szűkületekben a torlódás,
megerősödik a bővültekben az áramlás,
megáll a gyűrődésekben a ráncosodás,
megindul az egyenletességekben a kisimulás,
megakad a mélységekben a süllyedés,
kiszabadul a magasságokban az emelkedés,
megtorpan a közelségekben a maradás,
nekilendül a távolságokban a haladás,
csökken a dermedésekben a hidegség,
megsokszorozódik a hevületekben a melegség,
elhal a törekvésekben a zűrzavar,
megszületik az alakulásokban a rend.
20
Tokpela
Tokpela a végtelen tér,
a föld Tokpelában van,
Tokpela a föld,
a sivatag Tokpelában van,
Tokpela a sivatag,
az ország Tokpelában van,
Tokpela az ország,
a falu Tokpelában van,
Tokpela a falu,
a ház Tokpelában van,
Tokpela a ház,
az ágy Tokpelában van,
Tokpela az ágy,
az asszony Tokpelában van,
Tokpela az asszony,
az öl Tokpelában van,
Tokpela az öl,
a magzat Tokpelában van,
Tokpela a magzat,
a férfi Tokpelában van,
Tokpela a férfi,
a szív Tokpelában van,
Tokpela a szív,
az erő Tokpelában van,
Tokpela az erő,
a lét Tokpelában van,
Tokpela a lét,
az ima Tokpelában van,
Tokpela az ima,
a dicséret Tokpelában van,
Tokpela a dicséret,
21
az út Tokpelában van,
Tokpela az út,
a cél Tokpelában van,
Tokpela a cél,
a vég Tokpelában van,
Tokpela a vég,
a kezdet Tokpelában van,
Tokpela Tokpela,
Tokpela Tokpelában van.
22
Az első emberekről
Az első emberek kezdetben boldogok voltak,
mert a Föld emlőjén éltek,
füvek, magvak és gyümölcsök tejét szívták magukba,
tisztelték az állatokat,
nem éreztek egymás közt különbséget,
és beszéd nélkül megértették egymást.
23
Az első világ pusztulása
És megelégeli Taiova
a sok gonosz cselekedetet,
mely elűzi az emberektől az állatokat,
és megsokallja Taiova
a sok helytelen beszédet,
mely egymás ellen fordítja az embereket,
és kiválasztja a törvénytisztelőket,
és megnyitja bölcsességük csukott kapuját,
és felhő és csillag segélyével
biztonságos helyre,
óriási hangyazsombék méhébe vezérli őket,
és parancsot ad helytartójának, Szotuknangnak,
és Szotuknang kinyitja a tűzhányók hólyagos száját,
és a tűzhányók hólyagos szája
fortyogó tüzet okád az első világra,
és megolvad a kemény föld,
és felforr a hideg víz,
és kiszárad a párás levegő,
és elég az első világ színe, a sárga,
és elég az első világ ásványa, az arany,
és elég az első világ iránya, a nyugat,
és elég az első világ növénye, a négylevél,
és elég az első világ állata, a kígyó.
24
A második világ pusztulása
És megelégeli Taiova
az emberek gőgjét,
mely miatt testük központjaival visszaélnek,
és megsokallja Taiova
az emberek állhatatlanságát,
mely miatt földi útjaikon eltévelyednek,
és kiválasztja a törvénytisztelőket,
és jó meleg ruhát ad rájuk,
és gondviselése erejével
biztonságos helyre,
hatalmas jegesmedvebarlang mélyére rejti őket,
és parancsot ad helytartójának, Szotuknangnak,
és Szotuknang összegyűjti a mindenség minden hidegét,
és a mindenség minden hidege
kövér jeget hizlal a második világra,
és elpattannak az erős zátonyok,
és összetörnek a tömör szigetek,
és meghasadnak a szilárd földrészek,
és megfagy a második világ színe, a kék,
és megfagy a második világ ásványa, az ezüst,
és megfagy a második világ iránya, a dél,
és megfagy a második világ növénye, a fenyő,
és megfagy a második világ állata, a borz.
25
A harmadik világ pusztulása
És megelégeli Taiova
az emberek mohóságát,
hogy mind több jószágot akarnak,
és megsokallja Taiova
az emberek jószágát,
hogy mind nagyobb mohóságra vetemednek,
és kiválasztja a törvénytisztelőket,
és megtölti tarisznyájukat kukoricakenyérrel,
és mindenható kezével
biztonságos helyre,
vastag nádszál üregébe bújtatja őket,
és parancsot ad helytartójának, Szotuknangnak,
és Szotuknang felvonja az ég vizeinek redves zsilipjét
és az ég vizeinek redves zsilipje
hömpölygő árt zúdít a harmadik világra,
és eltűnnek a széles síkok,
és megtelnek a tágas völgyek,
és alámerülnek a magas hegyek,
és megfullad a harmadik világ színe, a piros,
és megfullad a harmadik világ ásványa, a réz,
és megfullad a harmadik világ iránya, a kelet,
és megfullad a harmadik világ növénye, a dohány,
és megfullad a harmadik világ állata, a szarvas.
26
A feljövetel útja
A feljövetel útja hosszú is meg rövid is,
a feljövetel útja távoli is meg közeli is,
a feljövetel útja széles is meg keskeny is,
a feljövetel útja sima is meg göröngyös is,
a feljövetel útja száraz is meg sáros is,
a feljövetel útja népes is meg kihalt is,
a feljövetel útja meleg is meg hideg is,
a feljövetel útja benti is meg kinti is,
a feljövetel útja nyitva is meg zárva is,
a feljövetel útja világos is meg sötét is,
a feljövetel útja néma is meg beszédes is,
a feljövetel útja nyugodt is meg viharos is,
a feljövetel útja új is meg régi is,
a feljövetel útja egyszerű is meg bonyolult is,
a feljövetel útja otthonos is meg idegen is,
a feljövetel útja édes is meg keserű is,
a feljövetel útja véges is meg végtelen is,
a feljövetel útja ellentéteket egyesít magában,
és a kiválasztottak az ellentétek létrafokain jutnak át
az egyik világból a másik világba.
27
A feljövetel jelképéről
A magányos, függőleges vonal a labirintus képzeletbeli tengelye,
és a feljövetel útját jelképezi,
amelyen a kiválasztottak végigmennek,
a labirintus képzeletbeli tengelyének alsó vége a labirintusban van,
és a feljövetel útjának kezdetét jelképezi,
ahonnan a kiválasztottak elindulnak,
a labirintus képzeletbeli tengelyének egy pontja közös a labirintussal,
és a feljövetel útjának közepét jelképezi,
ahol a kiválasztottak megpihennek,
a labirintus képzeletbeli tengelyének felső vége a labirintuson kívül van,
és a feljövetel útjának végét jelképezi,
ahova a kiválasztottak megérkeznek.
28
A sas-nemzetség keletkezése
Vándorlása során egy nemzetség magas hegyre ér,
a hegy tetején sas ül,
a sas maga elé rendeli a nemzetség szószólóit,
és próbát tesz velük,
nyílvesszőt lő a szószólók testébe,
és a nyílvessző átfúrja a szószólók testét,
a szószólók oldalukban a kiálló nyílvesszővel
előveszik fuvolájukat,
és fuvolájukból édes, lágy dallamot csalnak elő,
az édes, lágy dallam megrezegteti a levegőt,
kiveti a szószólók testéből a nyílvesszőt,
és begyógyítja a szószólók sebét,
és látja a sas,
hogy a nemzetség elég erős,
és a nemzetségnek adja a nevét.
29
Oraibi alapítása
Hóna alatt a látomással
kilopakodik a faluból Macsito, a nemzetségfő,
kilopakodik éjjel,
és elindul a holdfényben,
a hiányos rendeltetésben,
és a föld arcán kőbe botlik a lába,
és a kő eligazítja,
és a föld arcán gyökérbe botlik a lába,
és a gyökér eligazítja,
és a föld arcán sündisznóba botlik a lába,
és a sündisznó eligazítja,
és a nagy sziklán
tévedhetetlenül megleli az új lakóhelyet,
és elkeríti hagyománnyal,
és engedélyt ad népének a letelepedésre.
30
A nemzetség erejéről
Az agávéfonál erős,
a gyapotöv erős,
a bölénybőr bocskortalp erős,
az őzbél íjhúr erős,
a Józsué-fa erős,
a kojoti-farkas erős,
a férfikar erős, a kőház erős,
a gránitszikla erős,
de a legerősebb a nemzetség.
31
A három világ három bűne
És a világba helyezte Taiova a kukorica jóságát,
az első világba helyezte a vörös kukorica jóságát,
a második világba helyezte a sárga kukorica jóságát,
a harmadik világba helyezte a fekete kukorica jóságát,
és a világba helyezte Taiova a kukorica bölcsességét,
az első világba helyezte a vörös kukorica bölcsességét,
a második világba helyezte a sárga kukorica bölcsességét,
a harmadik világba helyezte a fekete kukorica bölcsességét,
és a világba helyezte Taiova a kukorica engedelmességét,
az első világba helyezte a vörös kukorica engedelmességét,
a második világba helyezte a sárga kukorica engedelmességét,
a harmadik világba helyezte a fekete kukorica engedelmességét,
de a világ nem élt a kukorica jóságával,
az első világ nem élt a vörös kukorica jóságával,
a második világ nem élt a sárga kukorica jóságával,
a harmadik világ nem élt a fekete kukorica jóságával,
de a világ nem élt a kukorica bölcsességével,
az első világ nem élt a vörös kukorica bölcsességével,
a második világ nem élt a sárga kukorica bölcsességével,
a harmadik világ nem élt a fekete kukorica bölcsességével
de a világ nem élt a kukorica engedelmességével,
32
az első világ nem élt a vörös kukorica engedelmességével,
a második világ nem élt a sárga kukorica engedelmességével,
a harmadik világ nem élt a fekete kukorica engedelmességével,
és elpusztította Taiova a világot,
elpusztította az első világot,
elpusztította a második világot,
elpusztította a harmadik világot.
33
A vékony, rövid kukoricacső legendája
És tudni akarja a Teremtő,
hogy mennyi a mohóság már a népekben,
és összegyűjti a népeket,
és többféle kukoricacsövet tesz eléjük:
kicsit, nagyot, rövidet, hosszút, vékonyat, vastagot,
és megparancsolja nekik,
hogy válasszanak,
és lökdösik, tapossák egymást,
tülekednek a kukoricacsőért a népek,
viszik a nagyot, a hosszút, a vastagot,
de a hopik egy vékony, rövid kukoricacsövet választanak,
mert az a legszívósabb,
és az fejezi ki leghívebben
a Teremtő iránti alázatukat.
34
Hopi középkor
(A negyedik világ pusztulásának kezdete)
A megművelt teraszföldeken túl
a sivatag homokfolyama megáll,
a lapos háztetők, ágaskodó létrák,
kenyérsütő kemencék fölött a forró szél megáll,
a felsöpört főtéren a papmenet
kukoricalisztvonalban megáll,
a henger alakú kivákban
a kígyók édesgetése megáll,
a teremtés titkos helyén
a beavatottak éneke megáll,
a sorban kiültetett
imavesszőkben az üzenet megáll,
a hajtincsek alatt
a koponyatetők lüktetése megáll,
a meleg Földtengelyt forgató
Pöqanghoja és Palöngauhoja megáll,
és a világ déli ajtaján, a mesa lábánál
aranysóváran és vértesen belép
az elveszett fehér testvér, az első hamis pahána.
35
36
Második könyv
37
38
A fontos helyek megnevezése
A falu,
mert oltalmazza az embert,
a ház,
mert otthona az embernek,
az ágy,
mert pihenteti az embert,
a tűzgödör,
mert melegíti az embert,
a kukoricaföld,
mert eteti az embert,
a forrás,
mert itatja az embert,
a füves zacskó,
mert gyógyítja az embert,
az izzasztó kamra,
mert tisztítja az embert,
az ösvény,
mert vezeti az embert,
a sivatag,
mert tanítja az embert,
az erdő,
mert megajándékozza az embert,
a hegytető,
mert felemeli az embert,
a látóhatár,
mert hívja az embert,
a kiva,
mert befogadja az embert.
39
Beavatás
Meztelenül,
arccal keletnek,
állnak az oltár előtt a beavatottak,
állnak a tűzgödör mellett,
állnak a visszafojtott sötétben,
állnak látásuk vizében,
állnak a lét kettős félkörén,
állnak születés és halál között,
állnak egyszerre két helyen:
állnak a felső világban,
állnak az alsó világban.
40
Névfelvétel
A tűz lángját eloltották,
csak a parazsat kímélték meg,
s a zsúfolt kivában tapogatózva
elindulnak a beavatottak,
éreznek mindenféle állatjelmezt,
éreznek szarvat, szőrt, patát, prémet,
mezítláb átkelnek az izzó pirosságon,
de talpuk nem ég meg,
mellkasról mellkasra haladva
végül kezükkel meglelik a rokoni vonzást,
a megfelelő szívdobogást
és immár teljes sötétben
tulajdon állatnevük révébe érnek.
41
Ünnep előtt
Haját mossa jukkaolajban,
arcát festi agyagiszappal,
homlokát övezi faháncskoszorúval,
nyakát ékíti kojotifogakkal,
vállát leplezi gyékénypalásttal,
mellét keresztezi vászonfonállal,
derekát keríti szarvasbőrszíjjal,
szemérmét fedezi gyapotgyolccsal,
csuklóját gyűrűzi gyöngyfüzérrel,
bokáját pántolja kígyóbőrrel,
tenyerét hinti kaktuszvirágporral,
talpát fürdeti harmatban,
szavát éleszti gondolattal,
énekét köti dallammal.
42
Első koan
Oraibi fennsíkon van,
a fennsíkra út visz,
Taiovához nem visz út,
Taiova az út maga.
43
Kis hopi anatómia
Az embernek lába van,
az ember a lábával megy,
az ember lába azért van, hogy bejárja a világot,
az embernek nemiszerve van,
az ember a nemiszervével szaporodik,
az ember nemiszerve azért van, hogy benépesítse a világot,
az embernek tüdeje van,
az ember a tüdejével lélegzik,
az ember tüdeje azért van, hogy sóhajával könnyítsen a világon,
az embernek szíve van,
az ember a szívével érez,
az ember szíve azért van, hogy szeresse a világot,
az embernek keze van,
az ember a kezével fog,
az ember keze azért van, hogy építse a világot,
az embernek nyelve van,
az ember a nyelvével beszél,
az ember nyelve azért van, hogy megszólítsa a világot,
az embernek szeme van,
az ember a szemével lát,
az ember szeme azért van, hogy gyönyörködjék a világban,
az embernek agya van,
az ember az agyával gondolkodik,
az ember agya azért van, hogy megértse a világot.
44
Könyörgés esőért
Nedvesség,
gyűlj össze az ég korsójában,
és légy pára,
pára,
gyűlj össze az ég korsójában,
és légy felhő,
felhő,
gyűlj össze az ég korsójában,
és légy vízcsepp,
vízcsepp,
gyűlj össze az ég korsójában,
és légy eső,
és gyere le a szomjazó földre,
és itasd meg a szomjazó földet,
hadd legyen magja a napraforgónak,
hadd legyen szeme a babnak,
hadd legyen húsa a töknek,
hadd legyen csöve a kukoricának.
45
Második koan
A Kis Kolorádo Holbrooknál nyugatnak fordul,
Winslownál északnak fordul,
akármerre fordul,
a Nagy Kolorádóba folyik.
46
A sivatag leírása
A sivatag lába a szárazság,
a sivatag lába nyomot hagy,
a sivatag dereka a meleg,
a sivatag dereka otthonos,
a sivatag mellkasa a hideg,
a sivatag mellkasa idegen,
a sivatag keze a szél,
a sivatag keze mindenhová elér,
a sivatag szája a homok,
a sivatag szája mindig beszél,
a sivatag tekintete az éjszaka,
a sivatag tekintete mély,
a sivatag homloka a nappal,
a sivatag homlokán világosság fészkel,
a sivatag bánata a felhő,
a sivatag bánata múló,
a sivatag öröme a kék ég,
a sivatag öröme tartós,
a sivatag ajándéka a tágasság,
a sivatag ajándékáért hálával tartozik az ember.
47
Vukoskave
Nyáron kiszárad a Vukoskave,
nem folyik benne víz,
nem súrlódik benne homok,
nem görög benne kő,
de a neve nem szárad ki,
ha a szádra veszed,
a nyelveddel nyáron is érzed,
hogy tovább folyik benne a víz,
tovább súrlódik benne a homok,
tovább görög benne a kő.
48
Sétáló fiatal asszony éneke
Alattam föld, sétálok,
fölöttem ég, sétálok,
mögöttem sivatag, sétálok,
előttem falu, sétálok,
jobb oldalamon szikla, sétálok,
bal oldalamon vízmosás, sétálok,
lábamon őzbőrbocskor, sétálok,
derekamon gyapotszoknya, sétálok,
keblemen háncsblúz, sétálok,
csuklómon rézkarkötő, sétálok,
nyakamon gyöngysor, sétálok,
hajamban ecsetvirág, sétálok,
combomban megadás, sétálok,
ölemben befogadás, sétálok,
hasamban marasztalás, sétálok,
csípőmben hullámzás, sétálok,
emlőmben törekedés, sétálok,
karomban ölelés, sétálok,
ujjamban cirógatás, sétálok,
járásomban kecsesség, sétálok,
bőrömben simaság, sétálok,
arcomon üdeség, sétálok,
tekintetemben büszkeség, sétálok,
hangomban édesség, sétálok,
szívemben melegség, sétálok,
énekemben elégedettség, sétálok.
49
Harmadik koan
Zihi-Dus-Jhini hegye 7100 láb magas,
télen hó fedi,
nyáron elolvad a hó,
és a csúcsig járhatóvá válik az ösvény,
de a csúcsnál nyáron sem jutsz magasabbra.
50
Ja-Ja hatalma
Az állatvilág istene Ja-Ja,
az állatvilág istenének papja Ja-Ja,
az állatvilág istene papjának keze Ja-Ja,
és megérinti a szarvast JaJa,
és könnyűvé válik a szarvas, mint a vadjuh,
és könnyűvé válik a vadjuh, mint a borz,
és könnyűvé válik a borz, mint a nyúl,
és könnyűvé válik a nyúl, mint a kígyó,
és könnyűvé válik a kígyó, mint a varjú,
és könnyűvé válik a varjú, mint a méh,
és könnyűvé válik a méh, mint a levegő,
és könnyűszerrel hazaviszi vállán
zsákmányát éhező családjának a vadász.
51
Könyörgés egy őzsutához aszály idején
Gyere, őzsuta,
vegyél a hátadra,
és vigyél Nuvatukiovi hegyén túlra,
ott biztosan lesz kukorica,
ott biztosan kukoricalepényt ehetek,
gyere, őzsuta,
vegyél a hátadra,
és vigyél az éhség hegyén túlra,
hogy ne kelljen megölnöm téged,
hogy ne kelljen megennem téged,
gyere, őzsuta,
eldobom a fegyverem,
gyere,
ne félj.
52
Július
Lekonyul a kukoricaszár,
elfonnyad a dohánylevél,
megaszalódik a tök,
nem válaszol a föld,
hiába dobbantanak a lábak,
egy kacsina sem jön a felső világra,
hiába hívják szíves szóval,
szentsége árnyékában
napok óta tanácskozik,
és sótalan ételen él
a Sas-, a Borz- s a Medve-pap,
hiba csúszott a szertartásba,
s eső helyett homokot küld
az égből Taiova,
már csak a kígyótánc segíthet,
kikészítik zsákjukat s kettős ölyvtollukat,
és napkeltekor kígyót fogni indulnak
a Kígyó-szekta tagjai.
53
Negyedik koan
A kivába létrán jutsz le,
jófajta ciprusból van,
sima, erős, egyenes,
nem szeged nyakad,
ha fokról-fokra haladsz.
54
Két beszélő
Hopi ifjú mondja:
bőröm feszes,
karom izmos,
derekam egyenes,
szemem, mint a sasé,
egy lövéssel leterítem az őzet,
ha kell, egész álló nap kapálok,
a kivabeli létrát könnyedén meghágom,
a hidegre fittyet hányok, a táncot jól bírom,
a labdajátékban jeleskedem,
tekintetükkel simogatnak a lányok,
az ágyban utolérhetetlen vagyok,
elmém, mint az obszidián-késpenge, éles,
de lelkem kiégetetlen, fénytelen, üres agyagkorsó
Hopi aggastyán mondja:
bőröm ráncos,
karom vézna,
derekam hajlott,
látásom, mint a bagolyé nappal,
az őzet elhibázom,
kapálni csak módjával tudok,
a kivabeli létra engem megziháltat,
az én helyem a tűz mellett van,
a tánc már nem nekem való,
a labdajátékot csak nézőként élvezem,
az asszonyok elfordulnak, ha meglátnak,
55
az ágyban hasznavehetetlen vagyok,
elmém, mint a törött nyílhegy, tompa,
de lelkem kiégetett, fényes, tele agyagkorsó.
56
Kérés egy napraforgóhoz
Napraforgó,
aki állsz földbe eresztett gyökereddel a parcellámon,
ahová vetettelek,
napraforgó,
aki integetsz húsos leveleddel a déli szélben,
amely ölelget,
napraforgó,
aki növekedni igyekszel minden porcikáddal a nyárban,
mikor meleg van,
napraforgó,
aki villogsz sárga-fekete tányéroddal a világban,
ahol a fény az úr,
szánj meg engem,
és teremj magot bőven,
hogy legyen olaj a lámpámban télen,
mikor elárvul a határ,
északira fordul a szél,
visszatér a hideg,
és megnő a sötétség hatalma.
57
Az eltévelyedett keserve
Meddő a mesquite-fa termés nélkül,
iránytalan az akarat cél nélkül.
58
Ötödik koan
A jó gazda időben
letöri a kukoricát,
hazaviszi a mezőről,
és hombárában féregtől,
nedvességtől óvja,
a szeretet hombárában
se féreg, se nedvesség,
a szeretet jó gazda.
59
Amit az őzbak mondott a vadásznak, amikor az halálosan megsebezte
Jöttem, hogy neked adjam húsomat,
neked adom húsomat, hogy húsommal jóllakhass,
jöttem, hogy neked adjam bőrömet,
neked adom bőrömet, hogy bőrömből ruhát varhass,
jöttem, hogy neked adjam csontomat,
neked adom csontomat, hogy csontomból kést hasíthass,
jöttem, hogy neked adjam agancsomat,
neked adom agancsomat, hogy agancsomból nyílhegyet csiszolhass,
jöttem, hogy neked adjam inamat,
neked adom inamat, hogy inamból fonalat fonhass,
jöttem, hogy neked adjam patámat,
neked adom patámat, hogy patámból enyvet főzhess,
jöttem, hogy neked adjam húgyhólyagomat,
neked adom húgyhólyagomat, hogy húgyhólyagomból erszényt száríthass,
jöttem, hogy neked adjam farokszőrömet,
neked adom farokszőrömet, hogy farokszőrömből díszt sodorhass,
jöttem, hogy neked adjam magamat,
neked adom magamat, hogy magammal segítsek rajtad.
60
Csillagóra
A Fiastyúk már megtette útjának felét,
és teljes fénnyel ragyog a Bikában,
felkelt a Kaszás,
és első csillaga most ér
a kiva tetőbejárata fölé,
új szertartás veszi kezdetét.
61
Hatodik koan
Shongopoviból Moencopiba az út Oraibin keresztül vezet,
a gondolkodásból a megértésbe az út az érzésen keresztül vezet.
62
Jelentések a kivában
A gödör a semmit jelenti,
a születés támaszát,
a föld a keménységet jelenti,
a születés akaratát,
a fal a határt jelenti,
a születés terét,
az oszlop a nyugalmat jelenti,
a születés hatalmát,
az oltár az áldozatot jelenti,
a születés válaszát,
a tűz a változást jelenti,
a születés melegét,
a padka a várakozást jelenti,
a születés idejét,
a létra az utat jelenti,
a születés kínját,
a tető a magasságot jelenti,
a születés egét,
a nyílás az irányt jelenti,
a születés célját.
63
Őszi napéjegyenlőség
A Szent-Ferenc-hegység mögött,
nyári házában megveti ágyát,
s nyugovóra tér a nap,
felkúszik a világ csöndje a mesákra,
felkúszik otthonosan
a meredek ösvényen,
a kopár mezőkről autón, lovon, gyalog
hazatér a hét nemzetség,
hazatér a nappali kukorica idejéből az éji kukorica idejébe,
hazatér a nappali dohány idejéből az éji dohány idejébe,
hazatér a nappali tök idejéből az éji tök idejébe,
hazatér a nappali bab idejéből az éji bab idejébe,
hazatér a nappal idejéből az éj idejébe.
64
Hetedik koan
Ha nem esik az eső,
üres a ciszterna,
ha fél napig esik az eső,
félig telik meg a ciszterna,
ha egész nap esik az eső,
egészen megtelik a ciszterna,
ha nem érzel,
nem értesz,
ha félig érzel,
félig értesz,
ha egészen érzel,
egészen értesz.
65
Eső
Esik az eső,
víz folyik az öntözőbarázdákban,
áztatja a bakhátakat,
zöldebbre vált a kukorica,
a sziklarepedésekben fű nő,
Taiova érez.
66
Az utolsó vándorút
Kibéleli szívét szeretettel,
megszelídíti lelkét alázattal,
kifényesíti elméjét értelemmel,
megitatja tekintetét derűvel,
és elindul a hopi a jelentős tájon,
elindul a Nap útját követve,
és ideje lépcsőjén lesétál az azévi alvilágba.
67
Újkori hopi tapasztalat
A növények a föld érzései,
az állatok a föld gondolatai,
az emberek a föld cselekedetei,
a föld érzései jók,
a föld gondolatai nemesek,
de a föld cselekedetei gonoszak.
68
Harmadik könyv
69
70
Palatkvapi iskola
A város közepén,
nagy vörös házban tanítja tanítványait
Eototo és Aholi, a két főkacsina,
tanítja őket szépre, jóra,
tanítja őket a négy hasznos tudományra,
az első emeleten tanítja őket a földtesttudományra,
a második emeleten tanítja őket a növénytesttudományra,
a harmadik emeleten tanítja őket az embertesttudományra,
a negyedik emeleten tanítja őket a csillagtesttudományra,
még sok mindent nem tudnak,
de a beavatás napjára mindent megtanulnak,
és tudásuk ösvényén
elindulnak az első főirányban.
71
Eototo és Aholi Taiováról
Nem tapint, de érez,
nem néz, de lát,
nem figyel, de észlel,
nem gondolkodik, de ért,
nem nyúl, de fog,
nem kér, de kap,
nem beszél, de mond,
nem ad, de jutalmaz,
nem vesz el, de megfoszt,
nem sújt, de büntet,
nem megy, de halad,
nem vár, de marad,
nem eszik, de jóllakik,
nem iszik, de szomját oltja,
nem mozdul, de cselekszik,
nem gerjed, de haragszik,
nem nevet, de örül,
nincs rajta ruha, de fel van öltözve,
nem rak tüzet, de melegszik,
nem céloz, de talál,
nem ejt vadat, de zsákmánnyal tér haza,
nincs háza, de van otthona,
nem követ, de nyomon van,
nem vet, de arat.
72
Nyolcadik koan
Ahol elhallgat a szó,
ott a némaság beszél,
ahol elhallgat a némaság,
ott a Teremtő beszél.
73
Eototo és Aholi a Földtestről
A Földtest négy őselemből:
földből, vízből, tűzből és levegőből áll,
a Földtest otthona a végtelen tér,
ott a kezdete és vége,
ott éli le életét,
a Földtest gömbölyű,
ezért könnyű megérteni,
a Földtestnek tengelye van,
melyet Pöqanghoja és Palönguahoja forgat a kezével,
a Földtest sem kívül, sem belül nem egyforma,
néhol sűrűbb, néhol ritkább,
néhol puhább, néhol keményebb,
néhol melegebb, néhol hidegebb,
a Földtestnek sok rezgésközpontja van,
melyek együtt és külön-külön is
a Teremtő dicséretét zengik,
a Földtestnek négy főiránya van:
kelet és nyugat, észak és dél,
kelet és észak az indulás iránya,
nyugat és dél az érkezés iránya,
a Földtestet különféle élőlények népesítik be,
melyek tisztelik és szeretik a Földtestet,
mert menedéket és táplálékot nyújt nekik.
74
Eototo és Aholi a születés házáról
A születés háza a halál útjának végén
és az élet útjának kezdetén áll,
a születés házának alapja a nyugvás,
a születés házának fala az állandóság,
a születés házának teteje az öröklét,
a születés házának két ajtaja van,
az egyik az érkezésé,
a másik a távozásé,
a születés házának két ablaka van,
az egyik a visszapillantásé,
a másik az előretekintésé,
a születés háza kelet-nyugati fekvésű,
a születés házának őre a Nap,
a születés házának ideje a hajnal,
a születés házának színe a bíborpiros,
a születés házának nyelve a sírás,
a születés házának fekhelye az erőfeszítés,
a születés házának edénye az életrekelés,
a születés házának tűzgödre a visszatérés,
a születés házában mindenki szívesen látott vendég,
a születés háza mindenki előtt nyitva áll.
75
Eototo és Aholi az embertestről
Az embertestnek a Földtesthez hasonlóan tengelye van,
a tengely mentén öt rezgésközpont található,
mely egészséges állapotban a létezés örömét visszhangozza,
betegség esetén viszont figyelmeztető jeleket ad,
az embertest első rezgésközpontja a fejtetőn van,
az első rezgésközponton keresztül
helyezi a Teremtő az életet az emberbe,
és azon át is veszi ki onnan,
az embertest második rezgésközpontja az agyban van,
a második rezgésközponttal az ember
képes magától gondolkodni
és megérteni a Teremtő tervét,
az embertest harmadik rezgésközpontja a torokban van,
a harmadik rezgésközpont révén
az ember ima és ének alakjában
beszélget a Teremtővel,
az embertest negyedik rezgésközpontja a szívben van,
a negyedik rezgésközpont
a Teremtő iránti alázat
érzését kelti az emberben,
az embertest ötödik rezgésközpontja a köldök alatt van,
az ötödik rezgésközpontban
a Teremtő jelen van az emberben,
és irányítja a szervek működését.
76
Eototo és Aholi az emberről
Az embernek teste van,
az ember eredendő bölcsességgel óvja testét,
az embernek anyja és apja van,
az ember eredendő bölcsességgel tiszteli anyját és apját,
az embernek társa van,
az ember eredendő bölcsességgel szereti társát,
az embernek gyermeke van,
az ember eredendő bölcsességgel neveli gyermekét,
az embernek szerszáma van,
az ember eredendő bölcsességgel használja szerszámát,
az embernek elméje van,
az ember eredendő bölcsességgel működteti elméjét,
az embernek gondolatai vannak,
az ember eredendő bölcsességgel megérti gondolatait,
az embernek érzései vannak,
az ember eredendő bölcsességgel táplálja érzéseit,
az embernek tettei vannak,
az ember eredendő bölcsességgel véghez viszi tetteit,
az embernek képességei vannak,
az ember eredendő bölcsességgel fejleszti képességeit,
az embernek természete van,
az ember eredendő bölcsességgel kutatja természetét,
az embernek nyelve van,
az ember eredendő bölcsességgel beszéli nyelvét,
az embernek neve van,
az ember eredendő bölcsességgel viseli nevét,
az embernek terve van,
az ember eredendő bölcsességgel megvalósítja tervét,
az embernek célja van,
az ember eredendő bölcsességgel követi célját,
az embernek útja van,
az ember eredendő bölcsességgel járja útját.
77
Eototo és Aholi azokról, kik értik a Teremtő tervét, és azokról, kik nem értik a Teremtő tervét
Kik szívükben érzik az élet jóságát és céljának komolyságát,
és egymás iránt nemes érzelmeket táplálnak,
és elvetik a nemtelen érzelmeket,
azok értik a Teremtő tervét,
kik szívükben nem érzik az élet jóságát és céljának komolyságát,
és egymás iránt nem táplálnak nemes érzelmeket,
és nem vetik el a nemtelen érzelmeket,
azok nem értik a Teremtő tervét.
78
Eototo és Aholi a szeretetről I.
A szeretet a Teremtő szándékának megértése,
a szeretet színhelye a Földtest,
a szeretet kezdete a világosság,
a szeretet módja az odaadás,
a szeretet eszköze az alázat,
a szeretet útja a követés,
a szeretet iránya a közeledés,
a szeretet jelentése a bizonyosság,
a szeretet célja a tökéletesedés,
a szeretet minden ember kötelessége.
79
Kilencedik koan
A fent fent van,
a közép középen van,
a lent lent van,
a lentet a közép köti össze a fenttel,
az embert a szeretet köti össze Istennel.
80
Eototo és Aholi a sivatagról
A sivatag élőlény,
a sivatagot a Teremtő teremtette,
a sivatag becsületes, szerény és őszinte,
a sivatag becsületességével, szerénységével és őszinteségével védelmet
nyújt a hopiknak a becstelenség, hivalkodás és képmutatás ellen.
81
Tizedik koan
A csúcs fent van,
a völgy lent van,
a csúcs és a völgy közt
félúton füves tisztás van,
a füves tisztás a mérce.
82
Eototo és Aholi a mongkóról
A mongkó jogar,
a mongkó fűzfából, kukoricacsőből, vadpulykatollból és földlabdából van,
a mongkót a nemzetségfők tartják a kezükben,
a mongkó a legfőbb hatalom jelképe,
a mongkó-jelképezte legfőbb hatalom a nemzetségektől ered.
83
Eototo és Aholi az élet útjáról
Az élet útja a születés házában kezdődik,
és az elmúlás házában ér véget,
az élet útján mindenki végigmegy,
aki a születés házából az elmúlás házába jut,
az élet útja a felső világban van,
az élet útja félkör alakú,
az élet útjának napszaka a nappal,
az élet útjának évszaka a nyár,
az élet útját események szegélyezik,
az élet útja kitaposatlan,
az élet útjának iránya nyugat,
az élet útja téren és időn visz keresztül,
az élet útjának folytatása a halál útja,
az élet útján nincs mit javítani,
mert az élet útja tökéletes,
az élet útján nincs mit keresni,
mert az élet útja üres,
az élet útján nem lehet megállni,
mert az élet útja folytonos,
az élet útjáról nem lehet letérni,
mert az élet útja szakadék felett ível,
az élet útját nem szabad megkurtítani,
mert az élet útja ki van szabva,
az élet útját követni kell.
84
Eototo és Aholi a fentekről és lentekről
A felső világ lentje a felső lent,
a felső világ fentje a felső fent,
az alsó világ lentje az alsó lent,
az alsó világ fentje az alsó fent,
könnyebb eljutni
a felső lentről a felső fentre,
az alsó lentről az alsó fentre,
mint a felső lentről az alsó lentre,
mint az alsó lentről a felső lentre.
85
Eototo és Aholi a gondolkodás ösvényéről
A gondolkodás ösvénye a felismerés sivatagából a megvilágosodás hegyláncán át a megértés rónájára vezet,
a gondolkodás ösvénye érzésekkel van kikövezve,
a gondolkodás ösvényén szelídség füvét tiporja a láb,
a gondolkodás ösvényét tapasztalatok pora borítja,
a gondolkodás ösvényén ismeretek virágai virítanak,
a gondolkodás ösvényét tévedések szamártövisei csúfítják,
a gondolkodás ösvénye messze elkerüli a szenvedélyek fennsíkját,
a gondolkodás ösvénye bizonytalanságok erdején halad át,
a gondolkodás ösvénye sugallatok csapása mentén kanyarog,
a gondolkodás ösvénye felett a kíváncsiság napja ragyog és a kétely holdja sápad,
a gondolkodás ösvényén az ember a tanok völgyébe ér, és merít a tudás forrásából,
a gondolkodás ösvényén nincsen szükség társra,
a gondolkodás ösvényét mindenkinek meg kell találnia.
86
Eototo és Aholi a változásról
A változás alakcsere,
a változás kezdettől fogva van,
a változás áthatja a világot,
a leggyakoribb változás a születés, növekedés, öregedés és halál,
a változás ideje a jelen,
a változás híd a múlt és jövő között,
a változásnak iránya van,
a változás a változás irányát követi,
van látható és láthatatlan változás,
a változás elől kitérni nem lehet,
minden változás változással jár,
a változásnak van kezdete és van vége,
a változás kezdete az előző változás vége,
a változás vége a következő változás kezdete,
van kedvező és kedvezőtlen változás,
Isten előtt minden változás egyenlő,
a változás alól a változás sem kivétel,
a változás együtt változik a változással,
a változás változás a változásban.
87
Eototo és Aholi a nagyról és a kicsiről
Ami nagy, az nagynak látszik,
ami kicsi, az kicsinek látszik,
de nem minden nagy látszik,
de nem minden kicsi látszik.
88
Eototo és Aholi a megfelelőről
Ami sem nagy, sem kicsi,
az megfelelőnek látszik,
de nem minden megfelelő,
ami sem nagynak, sem kicsinek nem látszik.
89
Eototo és Aholi a növénytestről
A növénytest tengelye a szár,
a növénytest rezgésközpontjai a levélhónaljakban vannak,
a növénytest a Földtestbe kapaszkodik,
mert a növénytestet a Földtest táplálja,
ha a növénytestet kiszakítjuk a Földtestből,
a növénytest elpusztul,
Földtest nélkül nincsen növénytest,
vannak ehető és ehetetlen növénytestek,
némely növénytestből házat, ruhát, szerszámot lehet készíteni,
ha a növénytestet kiszárítjuk és meggyújtjuk,
tűz keletkezik,
a növénytest tüzénél nemcsak megmelegedhetünk,
hanem növénytestet is főzhetünk vagy süthetünk,
minden növénytestnek külön neve van,
a növénytest neve arra való,
hogy meg lehessen vele nevezni a növénytestet,
vannak különleges növénytestek,
egy részük betegségeket gyógyít,
ezek a gyógyító növénytestek,
másik részük különleges erővel ruházza fel az embertestet,
ezek a szent növénytestek,
90
ha a növénytest magját a Földtestbe ültetjük,
új növénytest lesz belőle,
mely szakasztott mása a régi növénytestnek.
91
Eototo és Aholi a bejáratokról
Ahol a teremtés kiveti magából a semmit,
ott a létezés bejárata,
ahol a létezés kiveti magából a nyugalmat,
ott a mozgás bejárata,
ahol a mozgás kiveti magából a gyengeséget,
ott az erő bejárata,
ahol az erő kiveti magából a meddőséget,
ott a születés bejárata,
ahol a születés kiveti magából a hallgatást,
ott a beszéd bejárata,
ahol a beszéd kiveti magából az idegenséget,
ott az érintkezés bejárata,
ahol az érintkezés kiveti magából a közönyt,
ott a szeretet bejárata,
ahol a szeretet kiveti magából a csüggedést,
ott a hit bejárata,
ahol a hit kiveti magából a hamisat,
ott az igaz bejárata,
ahol az igaz kiveti magából a rosszat,
ott a jó bejárata,
ahol a jó kiveti magából a tévelygést,
ott a tudás bejárata.
92
Eototo és Aholi a szeretetről II.
A szeretet a Teremtő lelkének méze.
93
Eototo és Aholi a kacsinákról
A kacsinák az élet láthatatlan erőinek szellemei,
a kacsinák országa a világegyetem,
a kacsinák száma végtelen,
a kacsináknak sok fajtájuk van,
a kacsinák lehetnek ember-, állat-, növény-, hegy-, felhő- stb. kacsinák
a kacsinák az idő árján sodródnak,
a kacsinák bármiből keletkezhetnek,
a kacsinák születnek és meghalnak,
a kacsinák az év első felét a felső világban, a második felét az alsó világban töltik,
a kacsinák a téli napfordulón jönnek fel a felső világba, és a nyári napfordulón mennek le az alsó világba,
a kacsinák mindenhová elkísérik az embert,
a kacsinák kedvenc tartózkodási helyei a hegycsúcsok,
a kacsinák szívesen időznek barlangok mélyén is,
a kacsinák könnyűszerrel jutnak át egyik világból a másik világba,
a kacsinák hatalma nagy,
a kacsinák a törvények letéteményesei és őrzői,
a kacsinák szigorúak, de igazságosak,
a kacsinák irányítják az esőt, meleget, szelet, születést és növekedést,
a kacsinák továbbítják a Teremtőhöz az ember kérését,
a kacsinákkal a tánc és ének nyelvén lehet beszélni,
a kacsinákkal való beszéd öltözéke a kacsinamaszk,
a kacsinákkal való ismerkedést nem lehet elég korán kezdeni,
a kacsinákkal való ismerkedés első lépcsőfoka a gyermek kacsinababája,
a kacsinákkal ajánlatos jóban lenni.
94
Eototo és Aholi a csillagtestről
A csillagtest fénylény,
a csillagtest belsejében állandó tűz ég,
a csillagtest rezgésközpontjai a tűz fészkei,
a csillagtest rezgésközpontjaiból a rezgéssel együtt forróság árad,
a csillagtest nem áll, hanem mozog,
a csillagtest mozgása a csillagtest útja,
a csillagtest útjának vándora a csillagtest fénye
a csillagtestet senki nem tartja, mégsem esik le,
a csillagtest magától forog a tengelye körül,
a csillagtest hatással van az embertestre,
a csillagtest hatását nem szabad figyelmen kívül hagyni,
aki a csillagtest hatását figyelmen kívül hagyja, az vét maga ellen,
a csillagtest segít az embertestnek eligazodni az éjszakában,
a csillagtest az idő múlását is jelzi,
van magányos és csoportos csillagtest,
a legjelentősebb csillagtest a Nap,
a csillagtestek rendszeres látogatói a kacsinák,
a csillagtest nem él örökké,
mikor a csillagtest megöregszik, akkor meginog és leesik a mindenség alsó részébe, hol nem látni többé.
95
Eototo és Aholi a kacsinává válásról
Aki engedelmesen követi a lét tiszta parancsát,
annak nem kell megjárnia a hét világ útját,
és abból halála után mindjárt kacsina lesz,
aki vonakodva követi a lét tiszta parancsát,
annak meg kell járnia a hét világ útját,
és abból halála után nem lesz mindjárt kacsina,
aki szembeszegül a lét tiszta parancsával,
annak kínok közt kell megjárnia a hét világ útját,
és abból halála után sosem lesz kacsina.
96
Tizenegyedik koan
Ahová a Teremtő megy,
oda nem visz láb,
amiért a Teremtő nyúl,
azt nem éri el kéz,
amit a Teremtő gondol,
azt nem fogja fel elme,
amit a Teremtő érez,
azt nem bírja el szív,
láb nélkül járj,
kéz nélkül nyúlj,
elme nélkül gondolkozz,
szív nélkül érezz,
ha a Teremtőt követed.
97
98
Negyedik könyv
99
100
Tavakvaptiva és Sakvaitiva
Nyár van,
kukoricacímerezés ideje,
kihalt a ház,
a felnőttek a földeken dolgoznak,
csak a kis Tavakvaptiva
és vendége, a kis Sakvaitiva van otthon,
Tavakvaptiva most hat éves,
Sakvaitiva most nyolc éves,
nyúlprémtakarón ülnek a földön,
meztelen lábszárukat csiklandozza a nyúlszőr,
az ablakon át virágport sodor be kintről a szél,
néha tüsszentenek,
azon tanakodnak,
mit csináljanak,
Sakvaitiva új játékot tud,
a barátnőjétől hallotta,
és nagyon tetszik neki,
Tavakvaptiva is érdekesnek találja,
és azt javasolja,
próbálják ki,
Sakvaitiva ledobja szoknyácskáját,
lerúgja bugyiját,
és hanyatt veti magát,
101
Tavakvaptiva letolja gatyácskáját,
kezébe veszi petyüdt kis szerszámát,
és Sakvaitiva térde közé térdel,
Sakvaitiva széthúzza barlangja piciny száját,
és várakozón tekint Tavakvaptivára,
Tavakvaptiva a barlang piciny szájába illeszti petyüdt kis szerszámát,
és megpróbálja belegyömöszölni,
de nem sikerül neki,
Sakvaitiva jobban széthúzza barlangja piciny száját,
és várakozón tekint Tavakvaptivára,
Tavakvaptiva megint a barlang piciny szájába illeszti petyüdt kis szerszámát,
és megint megpróbálja belegyömöszölni,
de megint nem sikerül neki,
Sakvaitiva ügyetlennek nevezi Tavakvaptivát,
és dühében sírva fakad,
Tavakvaptiva ügyetlennek nevezi Sakvaitivát,
és dühében sírva fakad,
azután mindketten felöltöznek,
kibékülnek,
kimennek labdázni az udvarra,
és évtizedekre elfelejtik az egészet.
102
A négy főirány megértése
Elindul Sziliomomo nyugatnak,
megérkezik nyugat sárga felhőházába,
aláveti magát nyugat akaratának,
megérti nyugatot,
és megértése ösvényén hazatér,
elindul Sziliomomo keletnek,
megérkezik kelet piros felhőházába,
aláveti magát kelet akaratának,
megérti keletet,
és megértése ösvényén hazatér,
elindul Sziliomomo északnak,
megérkezik észak fehér felhőházába,
aláveti magát észak akaratának,
megérti északot,
és megértése ösvényén hazatér,
elindul Sziliomomo délnek,
megérkezik dél kék felhőházába,
aláveti magát dél akaratának,
megérti délt,
és megértése ösvényén hazatér.
103
Amit az öreg Tavakvaptiva mondott feleségének, Sakvaitivának arra a régi nyárra emlékezve
Ó,
Sakvaitiva,
hát nem furcsa,
hogy izgatott bennünket,
amit a nyúlprémtakarón még nem tudtunk,
ó,
Sakvaitiva,
hát nem furcsa,
hogy untat bennünket,
amit a nyúlprémtakarón már tudunk.
104
Sziliomomo és Palaomauki I.
Sziliomomónak kukoricafialáskor tetszett meg Palaomauki,
és mindjárt bizsergést érzett az ágyékában,
Palaomauki a szomszéd sort vitte,
és valamivel előtte járt
a zsenge levelek közt hajladozva,
de Sziliomomo azért jól látta,
amint gyapotszoknyája alól ki-kivillan térde-hajlása,
Sziliomomo hiába érte utol Palaomaukit,
és ebéd után is hiába feküdt a közelébe
sajgó derekát egyengetni
a jukka-bokor árnyékába,
Palaomauki hátat fordított neki,
és rá sem hederített,
Sziliomomónak kukoricatörésre mégis sikerült
akkora tüzet raknia Palaomauki hasában,
hogy máig sem tudta eloltani.
105
Amit Palaomauki gondolt lánykorában pironkodva, mikor Sziliomomóhoz menet összetalálkozott Ajauamattal
Úgy jártam,
mint a tüzelő kojoti-szuka,
aki nem törődik a veszéllyel,
ha kant lát.
106
Sziliomomo és Palaomauki II.
Mint hónapok óta minden este,
Sziliomomo kint áll az ablak előtt,
és Palaomaukit nézi,
Palaomauki bent ül a házban,
és őrlőkővel kukoricát őröl,
éppen kedvenc virágjukról
a sündisznókaktusz kehelyalakú
virágjáról beszélgetnek,
Palaomauki úgy találja, hogy cinóberpiros,
Sziliomomo úgy véli, hogy inkább karmazsinpiros,
ezen elvitatkoznak egy darabig,
Sziliomomo már éppen
vissza akarja vonni a véleményét,
mikor Palaomauki váratlanul
abbahagyja a kukoricaőrlést,
kezét ölébe teszi,
és igazat ad Sziliomomónak,
Sziliomomo majd kiugrik a bőréből örömében,
mert Palaomauki ölbe tett kezével végre azt jelzi,
hogy figyelmét teljesen neki szenteli,
és hajlandó hozzámenni feleségül,
a sündisznókaktusz kehelyalakú virága kinyílott.
107
A nyári tölgyerdő hajnali lehelete
(Kojavesima, Sziliomomo testvérbátyja beszéli, aki járt messze északon)
Mihelyt megpillantod a nyári tölgyerdőt, és mondjuk, egy elvirágzott csipkebokrokkal teli füves tisztást keresztezve vagy egy kiszáradt patak medrében felfelé kapaszkodva közeledsz feléje, először szárazságot érzel a levegőben, ha nem látnád, hogy mindent belepett a harmat, azt hihetnéd, dél van, aztán minden átmenet nélkül melegbe ütközöl, fel vagy öltözve, mégis, mint az öledben alvó macska testének hője, áthatol a ruhádon, majd pár lépés megtétele után hirtelen illatok tódulnak az orrodba, száraz avar, harangvirág, vadlucerna, fürtös zanót, rókagomba, meténg, szamóca, és még ki tudja, minek az illata, egyetlen hasonlíthatatlan illatot alkotva, és egyszeriben rájössz, hogy ez a szárazság, ez a meleg, ez az illat együtt a nyári tölgyerdő lehelete, és a felfedezés feletti örömödben a csábításnak engedve, a kötelező óvatosságról megfeledkezve, feszes bőrrel és remegő orrcimpákkal egyre beljebb hatolsz ebbe a leheletbe, egészen addig, amíg a nyári tölgyerdőhöz nem érsz, és az űzött vad nyomát szem elől vesztve magad is leheletté nem válsz.
108
Sziliomomo és Palaomauki III.
Sziliomomo jelet ad Palaomaukinak,
Palaomauki megérti a jelet,
Palaomauki bemegy a házba,
Sziliomomo követi Palaomaukit,
Palaomauki lefekszik az ágyra,
Sziliomomo Palaomauki mellé heveredik,
Sziliomomo szája megkeresi Palaomauki száját,
Palaomauki szája segít Sziliomomónak a keresésben,
Sziliomomo szerelmes szavakat suttog Palaomaukinak,
Palaomaukinak jól esnek a szerelmes szavak,
Sziliomomo megfogja Palaomauki mellét,
Palaomauki megsimogatja Sziliomomo arcát,
Sziliomomónak megmerevedik a vesszője,
Palaomaukinak nedves lesz a lába köze,
Palaomauki leveti szoknyáját,
Sziliomomo leoldja ágyékkötőjét,
Palaomauki széttárja combját,
Sziliomomo Palaomaukiba hatol,
Sziliomomo átöleli Palaomaukit,
Palaomauki Sziliomomo nyakába kapaszkodik
109
Sziliomomo döfködi Palaomaukit,
Palaomauki tűri a döfködést,
Sziliomomo most láthatatlan erők eszköze,
most Palaomauki is láthatatlan erők eszköze,
Palaomauki felsikolt,
Sziliomomo felnyög,
Palaomauki elengedi Sziliomomo nyakát,
Sziliomomo kihúzza Palaomauki dereka alól karját.
Palaomauki hálásan mosolyog Sziliomomóra,
Sziliomomo gyengédséget érez Palaomauki iránt.
110
Polipkoima születése
Előtte való este egy éles kő fölhasította
Sziliomomo kutyájának, Pamösinak a lábát,
Palaomauki és Sziliomomo ezt jeladásnak tekintette,
Sziliomomo gondosan ellátta a sebet,
tiszta lepedőt hozott,
Palaomauki alá terítette,
és kivételesen megengedte Pamösinak,
hogy a házban maradjon,
aztán maga is lefeküdt,
de Pamösi nyöszörgésétől sokáig nem tudott elaludni,
éjféltájban Palaomauki arra ébredt,
hogy elfolyt a magzatvize,
tüstént felköltötte Sziliomomót, és elküldte Csölölért, a bábáért,
Csölöl tüzet rakott,
vizet forralt,
tépést csinált,
kötelet kötött a mestergerendára,
és a kötél végét a guggoló Palaomauki kezébe adta,
hogy legyen mibe kapaszkodnia,
Sziliomomo kiment a házból az udvarra,
Sziliomomo fiút szeretett volna,
és az udvaron megkérte a Földet,
hogy fiút küldjön neki,
111
a Föld a kérést teljesítette,
és Palaomauki napkeltekor fiúgyermeket hozott a világra.
112
Amit Sziliomomo kiáltozott az udvaron, mikor megtudta, hogy fia született
Halljátok,
emberlények,
állatlények,
növénylények,
homoklények,
ásványlények,
hegylények,
síkságlények,
völgylények,
sziklalények,
szurdoklények,
ösvénylények,
levegőlények,
széllények,
felhőlények,
mennydörgéslények,
esőlények,
napsütéslények,
csillaglények,
boldog vagyok,
mert gyerekem született!
113
Pamösi nemzetése
Egy nyárvégi napon
a Papagáj-nemzetségbeli Szijovma kankutyája, Mahu
váratlanul meglátogatta Sziliomomo szűz szukáját, Pokót,
aki éppen tüzelt,
az első pillanatban nyilvánvaló volt,
hogy Pokónak tetszik Mahu,
és Mahu látogatásának jelentősége van,
de Sziliomomo anyósa, Koahvima
arra kérte Sziliomomót,
hogy ne engedje Pokóra Mahut,
mert elég egy kutya a háznál,
Sziliomomo igazat adott Koahvimának,
de mégsem kergette el Mahut,
mert nem akart a Teremtő dolgába avatkozni,
kinek feltett szándéka volt a kutyanépet szaporítani.
114
Tavakvaptiva kérése Szotuknanghoz a halál útjának végén
Rakd össze agyamat,
csinálj bennem helyet a gondolkodásnak,
rakd össze szememet,
csinálj bennem helyet a látásnak,
rakd össze nyelvemet,
csinálj bennem helyet a beszédnek,
rakd össze fülemet,
csinálj bennem helyet a hallásnak,
rakd össze orromat,
csinálj bennem helyet a szaglásnak,
rakd össze szívemet,
csinálj bennem helyet az érzésnek,
rakd össze tüdőmet,
csinálj bennem helyet a légzésnek,
rakd össze gyomromat,
csinálj bennem helyet az emésztésnek,
rakd össze hímvesszőmet,
csinálj bennem helyet a nemzésnek,
rakj össze bennem mindent,
csinálj bennem mindennek helyet,
115
hogy mindennek helye legyen bennem,
mielőtt ismét a születés házába lépek.
116
Polipkoima életének huszadik napja
A huszadik nap hajnalán
bal karjára ülteti újszülött fiát Palaomauki,
Sziliomomo felesége,
kukoricacsövet vesz a jobb kezébe,
és a kukoricacsövet fia köldökétől fia fejéig
négyszer felemeli,
mikor először felemeli, nevet ad fiának,
mikor másodszor felemeli, hosszú életet kíván fiának,
mikor harmadszor felemeli, egészséges életet kíván fiának,
mikor negyedszer felemeli, eredményes életet kíván fiának,
és a kukoricacső oltalma alatt
kiviszi fiát a sötétből a fényre,
kiviszi Föld anyja öléből Nap apja kebelére.
117
A gyógyító növények felfedezése
Megbetegszik Sziliomomo lánya, Hopaqa,
és Sziliomomo megkéri Ajauamatot,
a Medve-nemzetség legöregebb tagját,
hogy gyógyítsa meg Hopaqát,
erőt gyűjt Ajauamat,
és látomását követve kimegy az erdőre,
és az erdőn ismeretlen növényt talál,
az ismeretlen növény tövénél borzlyuk ásít,
az ismeretlen növény fölötti ágon sasfészek sötétlik,
az ismeretlen növény levelén harmatcsöpp csillog,
az ismeretlen növény virágán lepke ül,
az ismeretlen növény levelén napsugár táncol,
az ismeretlen növény közelében patak csobog,
a borzlyuk azt jelenti: ásd ki,
a sasfészek azt jelenti: vidd haza,
a harmatcsöpp azt jelenti: főzd ki,
a lepke azt jelenti: a főzetet itasd meg Hopaqával,
a napsugár azt jelenti: imádkozz,
a patak azt jelenti: tisztítsd meg gondolataidat,
kiássa, hazaviszi és kifőzi
az ismeretlen növényt Ajauamat,
és a főzetet ima és tiszta gondolatok kíséretében,
megitatja Hopaqával és Hopaqa meggyógyul tőle.
118
Sziliomomo és Palaomauki IV.
Sziliomomo összeveszett Palaomaukival,
elhagyta a házat,
és útmutatásért felment Csosovi hegyére,
Sziliomomo négy éjjelt és négy nappalt
töltött Csosovi hegyén,
és dolgavégezetlenül már lemenni készült,
mikor a negyedik napon
nyílalakú felhőt pillantott meg a keleti égen
és íjalakú felhőt pillantott meg a nyugati égen,
Sziliomomo nyomban lement Csosovi hegyéről,
visszatért a házba,
és haladéktalanul kibékült Palaomaukival,
mert megértette a jelet,
mely azt mondta:
annyit ér Sziliomomo és Palaomauki külön-külön,
mint amennyit a nyíl és az íj ér külön-külön.
119
Polipkoima csörgője
Sziliomomo pólyás kisfia, Polipkoima csörgőt kapott,
Polipkoima csörgője félbe vágott, szárított tökből,
kikanyarított, cserzett mókusbőrből,
hántolt fenyőágból,
és sok apró kavicsból van,
Polipkoima csörgője szépen csörög,
de csörgését nem a sok apró kavics,
hanem a Föld megannyi rezgésközpontja okozza,
melynek beszédét a sok apró kavics
a csörgés nyelvére fordítja,
hogy Polipkoima is megértse,
mit üzen a Föld,
Polipkoima örül a csörgőnek.
120
Sziliomomo álma
Sziliomomo álma tegnap éjjel azt mondta Sziliomomónak,
hogy menjen el az Ingó Sziklához,
Sziliomomo ma elment az Ingó Sziklához,
de nem talált semmi útmutatást álma értelmére nézve,
és nem tudta megfejteni álma értelmét,
mert nem a megfelelő utat választotta,
Sziliomomo álma így nyílhegy nélküli nyílvessző maradt,
Sziliomomo kezében a nyílhegy nélküli nyílvesszővel
egész nap bánatosan járt-kelt a faluban.
121
Jahoja és Sivanke
Sziliomomo öccse, Jahoja beleszeretett
Palaomauki bátyjának, Szivingiaumának feleségébe, Sivankéba,
és folyton utána koslatott,
ha Sivanke a földeken dolgozott,
Jahoja a közeli cserjésben tartózkodott,
ha Sivanke otthon szorgoskodott,
Jahoja a ház körül ólálkodott,
Jahoja már annyira nem bírt magával,
hogy egyszer,
mikor Sivanke férje vadászni volt,
Sivanke ablakához lopakodott,
és vetkőzés közben megleste Sivankét,
Jahoja munkáját elhanyagolta,
imavesszőjét eltörte,
a tavaszi áldáskérést elmulasztotta,
a nyári böjtöket megszegte,
az esőtáncot rosszul táncolta,
Sivanke férje nem volt vak,
mindent látott,
és a nemzetségfő már közbe akart lépni,
mikor Jahojának végre sikerült legyőznie
magában a Sivanke iránti vágyat,
Jahoja egy hónap múltán már
közömbösen nézett Sivankéra,
és sehogyan sem értette,
122
hogyan bolondulhatott olyan asszonyért,
akinek – csak akkor vette észre –
szemölcs van az állán.
123
Polipkoima lilioma
Liliom – mondja a kis Polipkoima,
és pillangó száll föl egy kukoricalevélről,
és a kis Polipkoima elhagyja a mesquite-fa tövét,
hová kapáló anyja ültette,
és addig kergeti a pillangót,
míg a liliomot meg nem leli,
mesquite – mondja a kis Polipkoima,
és ökörszem röppen fel egy kaktuszlevélről,
és a kis Polipkoima elhagyja a liliom lelőhelyét,
hová a pillangó vezette,
és addig üldözi az ökörszemet,
míg a mesquite-fát meg nem leli,
a kis Polipkoima délben anyjának ajándékozza a liliomot.
124
Sziliomomo és Palaomauki kérése Taiovához
Ó,
urunk,
add,
hogy legyen még gyerekünk,
add,
hogy legyen még legalább öt gyerekünk,
még öt gyerek elég lenne,
mondjuk,
még négy fiú
meg még egy lány,
persze,
lehet több is,
de ha egy mód van rá,
kevesebb ne legyen,
arra kérünk,
nem mintha nem szeretnénk
azt a kettőt,
Polipkoimát meg Hopaqát,
aki van,
szeretjük mi őket,
nagyon is szeretjük,
csak hát olyan nagy bennünk a szeretet,
hogy úgy érezzük,
túl sok két gyerekre,
még legalább ötre futná belőle,
olyan nagy,
kérünk,
teljesítsd a kérésünket,
125
hidd el,
mindnyájan jól járunk,
nekünk nagyobb lesz az örömünk,
neked meg nagyobb lesz a dicsőséged.
126
Sziliomomo és Palaomauki családjának növekedése
Taiova meghallgatta és teljesítette Sziliomomo és Palaomauki kérését,
és egy évre rá fiuk született,
ki szép volt, mint a virágokkal ékes föld,
ezért beavatáskor a Tuvengiamsi nevet kapta,
mert a Tuvengiamsi Virágokkal Ékes Földet jelent,
és három évre rá fiuk született,
ki fenséges volt, mint a kelő Nap,
ezért beavatáskor a Tuvaletsztiva nevet kapta,
mert a Tuvaletsztiva Kelő Napot jelent,
és négy évre rá fiuk született,
ki tiszta volt, mint a látóhatáron úszó fehér felhő,
ezért beavatáskor a Qöcshongva nevet kapta,
mert a Qöcshongva Látóhatáron Úszó Fehér Felhőt jelent,
és hat évre rá lányuk született,
ki üde volt, mint az álló zöld kukorica,
ezért beavatáskor a Sakhongva nevet kapta,
mert a Sakhongva Álló Zöld Kukoricát jelent,
és nyolc évre rá fiuk született,
ki alázatos volt, mint az oltár előtt álló férfi,
ezért beavatáskor a Pokunjesva nevet kapta,
mert a Pokunjesva Oltár Előtt Álló Férfit jelent,
és nagyobb lett Sziliomomo és Palaomauki öröme,
és nagyobb lett Taiova dicsősége.
127
Sziliomomo tüzet csihol
Sziliomomo előveszi tűzszerszámát:
az árkos, puha fűzdeszkát
és a kemény szömörcepálcát,
a fűzfadeszka lyukába illeszti,
és két kezével pörgetni kezdi a szömörcepálcát,
szétmorzsolódik a fűz,
a morzsa a tűz országa,
átforrósodik a fűz,
a forróság a tűz faluja,
megbarnul a fűz,
a barnaság a tűz utcája,
füstöl a fűz,
a füst a tűz udvara,
elszenesedik a fűz,
a szén a tűz ciszternája,
szikrát vet a fűz,
a szikra a tűz háza,
Sziliomomo száraz taplóval kicsalogatja házából a tüzet,
s a tűz megsüti Sziliomomo és családja vacsoráját.
128
Polipkoima válasza Palaomaukinak arra a kérdésére, hogy mit csinál
Veszem a játékíjamat
meg a játéknyilamat,
kimegyek a játékerdőbe,
játékmadarat lövök,
és hazahozom a játékházamba,
mert a játékfeleségem már türelmetlenül várja,
hogy játékebédet főzzön a játékfiamnak.
129
Sziliomomo és Pavati párbeszéde
(Gensa Zen-mester nyomán szabadon)
Sziliomomo egyszer megkérdezte Pavatit:
Hogyan jutok el Taiovához?
Látod ott azt a rezgő nyárfát? – kérdezte Pavati.
Igen, látom – felelte Sziliomomo.
Így jutsz el – mondta Pavati.
130
Sziliomomo bemutatja Polipkoimának a földet
Ez itt, fiam, a lábad alatt a föld, néhol barna, néhol fehér, néhol sárga, néhol vörös, attól függően, hogy milyen ásványokat tartalmaz, ha kedved tartja, egyik helyről a másik helyre mehetsz rajta, átvághatsz a főtéren, végighaladhatsz a házak közt, ki a faluból, le az ösvényen, egészen a nagy vízmosás fenekéig és vissza, házat építhetsz rá, árkot húzhatsz, csapdát állíthatsz, szaladhatsz, ugrálhatsz, táncolhatsz rajta, ráülhetsz, sőt, még rá is feküdhetsz, ha elfáradtál, de ha helyesen akarod használni a földet, akkor ásóbottal fúrj bele lyukat, ne túl mélyet, ne túl széleset, és a lyukba vess magot: kukoricát, tököt, napraforgót, gyapotot vagy babot, takard be, ha rendszeresen öntözöd, és gondosan ápolod, növény lesz belőle, terméséből ételt, ruhát készíthetsz magadnak, hogy életben maradhass, és méltó társa légy a földnek.
131
Ahogy Sziliomomo imádkozott a Teremtőhöz, mikor Palaomauki elhagyta
Istenem,
tekints le rám,
bűnbánó hívedre,
ki itt állok előtted,
hajadonfőtt, mezítláb,
megtépett ruhában,
ebben a hideg sziklazugban,
mindenkitől távol,
hogy ember ne lásson,
de hozzád mindenkinél közelebb,
hogy észrevegyél,
és meghallgass,
dolgoznék, de nem tudok,
pihennék, de nem tudok,
ülnék, de nem tudok,
feküdnék, de nem tudok,
ennék, de nem tudok,
gondolkodnék, de nem tudok,
énekelnék, de nem tudok,
örülnék, de nem tudok,
úgy elhatalmasodott rajtam a bánat,
úgy legyengített,
hogy minden porcikám reszket,
és semmihez sincs erőm,
se éjjelem, se nappalom,
és már attól tartok,
hogy kezet emelek magamra,
és örökre elkárhozom,
132
kérlek,
segíts rajtam,
és engeszteld meg irántam Palaomaukit,
ahogy engem megengeszteltél iránta,
ébressz a szívében szeretetet,
és vezéreld őt vissza hozzám,
hogy ismét a férje lehessek,
ő pedig a feleségem,
miként te rendelted,
mikor házasságunkat
gyermekáldással megszentelted.
133
Sziliomomo kérdése Pavatihoz
Van földem, van házam, van fegyverem, van asszonyom, van gyerekem, van egészségem, van tehetségem, a faluban becsülnek, földművelési ügyekben kikérik a véleményemet, tagja vagyok a Kék Fuvola-szektának, a Taiovához vezető utat ismerem, miért van hát, hogy mégis elégedetlen vagyok?
134
Pavati válasza Sziliomomónak
Értem, amit mondasz, és legjobb tudásom szerint megfelelek, azért vagy elégedetlen, mert nyughatatlan vagy, nyughatatlan meg azért vagy, mert még fiatal vagy, mert a fiatalság nyughatatlanság, olyan mint a fazék víz, amelybe melegítés céljából felhevített követ vetsz, forr, pezseg, buzog, majdhogy el nem szalad, míg le nem hűl a kő, az öregség hozza majd meg a nyugalmat, a nyugalom pedig a bölcsességet, amellyel ezidőszerint még szintén nem rendelkezel.
135
Sziliomomo meggyógyítása
Jön Kvauiki, a sámán,
és a beteg Sziliomomo rezgésközpontjaira teszi a kezét,
először teszi az első rezgésközpontra,
és a keze azt mondja,
az első rezgésközpont elég erős,
másodszor teszi a második rezgésközpontra,
és a keze azt mondja,
a második rezgésközpont elég erős,
harmadszor teszi a harmadik rezgésközpontra,
és a keze azt mondja,
a harmadik rezgésközpont elég erős,
negyedszer teszi a negyedik rezgésközpontra,
és a keze azt mondja,
a negyedik rezgésközpont nem elég erős,
és Kvauiki addig tartja a negyedik rezgésközponton a kezét,
amíg a keze meg nem mondja a baj okát,
és a negyedik rezgésközpont meg nem erősödik.
136
A tűzrakás szépsége
(Sziliomomo mondja Polipkoimának)
Először tenyerünkkel tisztára söpörjük a földet, ezzel eltávolítjuk az útban álló akadályokat és zavaró egyenetlenségeket, azután a bokrok alján vagy nyílt tisztáson szedett maroknyi tavalyi száraz füvet két-, a hosszúságától függően esetleg háromrét hajtjuk, és a kiszemelt és kellően előkészített helyre tesszük, majd a fák alatt gyűjtött, ugyancsak száraz rőzsét egyenlő hosszúságúra tördeljük és jobbról balra, illetőleg balról jobbra haladva és a széloldalon gyújtónyílást hagyva kúpalakban szellősen a fű fölé rakjuk oly módon, hogy felső végükkel ne a fűre, hanem egymásra támaszkodjanak, ezt követően vesszük kezünkbe a vastagabb és még vastagabb faágakat, és a már ismertetett módon rétegesen a rőzsére helyezzük, és máris kész a kicsiny máglya, csak be kell gyújtani.
A tűzrakás szépsége a felhasznált anyagok alkalmasságában, az elhelyezés célszerűségében, a műveletek helyes sorrendjében, a mozdulatok összhangjában és a kívánt eredmény elérésében rejlik.
137
Piphö
Piphö,
Sziliomomo második unokatestvére,
nős,
három gyerek apja,
jó nyomolvasó,
és a földműveléshez is van érzéke,
de felfuvalkodott,
indulatos
és hiú,
azonkívül
csalja a feleségét,
veri a gyerekeit,
trágár szavakat használ,
tiszteletlen a szüleivel szemben,
és a szertartásokon csak ímmel-ámmal vesz részt,
Piphö rossz úton jár,
és megbünteti majd a Teremtő,
eddig csak azért nem büntette meg,
mert Nöönával volt elfoglalva,
aki még Piphönél is nehezebb eset.
138
Sziliomomo beszéde Pavatihoz
Majd húsz esztendeje, hogy barátságodba fogadtál, nagyot fordult azóta a világ, hogy mást ne mondjak, te nagyapa lettél, én meg apa, csak két dolog maradt a régi, napi teendőim mellett én még mindig fazekaskodom, te pedig továbbra is szereted a cserépedényeket, azt mondják rólam, hogy tehetséges vagyok, te terjesztetted el, tréfálkozhatnék most, ha volna kedvem tréfálkozni, lehet, hogy így van, olykor már magam is elhiszem, mindenesetre akad vevőm, ha nem is sok, de nem tudom, miért, csak akkor adok ki egy munkát nyugodt lélekkel a kezemből, ha te már láttad, nem mintha mindig meg volnál velem elégedve, nem vagy, látom én azt a szemedről, olyankor is, ha merő nagyvonalúságból nem korholsz, bizony, az évek során rászoktattál, hogy kíváncsi legyek és adjak a véleményedre, az első sikerületlen próbálkozásoktól kezdve egészen a kiérlelt formákig, annál nehezebb most a szívem, mikor úgy veszem észre, mintha az utóbbi időben, egészen pontosan a téli napforduló óta meglazultak volna barátságunk kötelékei, ritkán vagy egyáltalán nem látjuk egymást, és ha véletlenül mégis összefutunk, mindenféle elfoglaltságra hivatkozol, nekem azonban az az érzésem, mintha szándékosan kerülnéd a velem való találkozást, mintha valami kivetnivalót fedeztél volna fel bennem, amiről én nem tudok, persze lehet, hogy másról van szó, viszont tény, hogy sokat változtam az utóbbi időben, és nem mindig a javamra, művészet dolgában például óvatosabb lettem, de, és bocsáss meg, hogy fiatalabb létemre erre figyelmeztetlek, változtál te is, és nem mindig a javadra, újabban például olyan fazekasok munkáit is dicséred, akik aligha elégíthetik ki kifinomult ízlésedet, akárhogyan is van, kérlek, légy elnéző velem szemben, ha valamivel megbántottalak, és ne a hibáimért, hanem az erényeimért szeress, tudom, nehéz a kettőt szétválasztani, de én is ezt teszem, mikor így szólok veled.
139
Sziliomomo számadása az ó-esztendő végén
A termést betakarítottam,
a vetőmagnak valót kiválasztottam,
a házat megtapasztottam,
a ciszternát kitisztítottam,
az öntözőcsatornát megigazítottam,
a bőröket kicserzettem,
az agyagedényeket kiégettem,
a szerszámaimat megjavítottam,
a bocskoromat megfoltoztam,
a tűzifát hazahordtam,
a gyógyító növényeket begyűjtöttem,
a feleségemnek kagylófüzért ajándékoztam,
a fiaimat vadászni tanítottam,
a törvényeknek engedelmeskedtem,
a tisztségviselőket tiszteltem,
a szertartásokon részt vettem,
a kegyhelyeket felkerestem,
a sastollakat összeszedtem,
az imavesszőket kiültettem,
a kacsinákkal beszélgettem,
a földet megérintettem,
a jót megcselekedtem,
a rosszat elvetettem,
az élet útján továbbmentem,
bizakodva tekintek az új esztendő elé.
140
Vikvaja gondolata
Vikvajának, Palaomauki idősebb bátyjának
az a gondolata támadt,
hogy meg kell változtatni a kígyó-táncot,
ahol a táncosok jobbra fordulnak,
ott forduljanak balra,
ahol négyet lépnek,
ott lépjenek ötöt,
és így tovább,
Vikvaja nem tud szabadulni a gondolattól,
éjjel-nappal az jár a fejében,
Vikvaja nem szabad többé.
141
Amit Sziliomomo mondott Pavatinak, mikor elhibázta az őzet
Ma elhibáztam az őzet,
de nem szidott össze érte
otthon a feleségem, Palaomauki,
és nem mondta,
hogy ez annak a jele,
hogy öregszem,
szerintem ez annak a jele,
hogy ő is öregszik,
és egyre jobban megérti,
hogy öregszem.
142
Sziliomomo öregkorában
Itt ülök kint,
a ház előtt,
a nagy, viharverte,
töredezett szélű, lapos homokkövön,
amelyet még néhai apai nagyapám,
Maszaviszteva görgetett fel ide
a völgyből ülőkének,
és amely része a földnek,
itt ülök,
és néhai apai nagyapámra,
Maszavisztevára gondolok,
aki után csak ez a nagy, viharverte,
töredezett szélű, lapos homokkő maradt,
amikor maga is része lett a földnek.
143
144
Ötödik könyv
145
146
Sziliomomo énekeiből
Tavaszi ének
A sárga Nap-házban meleg-gyermek ül és játszik,
a fehér felhő-házban eső-gyermek ül és játszik,
a kék levegő-házban szél-gyermek ül és játszik,
a fekete föld-házban csíra-gyermek ül és játszik,
a piros szív-házban öröm-gyermek ül és játszik.
Böjti ének
Uram, könyörülj rajtam,
vedd el éhemet,
vedd el szomjamat,
hogy minden gondolatomat
neked szentelhessem.
Ének legénykorából
Csosovi hegyén felhő ül,
az oldalban süt a Nap,
de a csúcs felett borult az ég,
ma nem láttam Palaomaukit,
az arcom mosolyog,
de a lelkem bánatos,
Csosovi hegyén felhő ül.
147
Amelyben köszönetet mond anyjának, Sakvaitivának
Hasadban voltam,
világra hoztál,
köszönöm, amit értem tettél,
éhes voltam,
enni adtál,
köszönöm, amit értem tettél,
piszkos voltam,
megmosdattál,
köszönöm, amit értem tettél,
fáztam,
betakartál,
köszönöm, amit értem tettél,
néma voltam,
beszédre tanítottál,
köszönöm, amit értem tettél,
ügyetlen voltam,
gyámolítottál,
köszönöm, amit értem tettél,
félénk voltam,
bátorítottál,
köszönöm, amit értem tettél,
szomorú voltam,
vigasztaltál,
köszönöm, amit értem tettél,
148
tudatlan voltam,
felvilágosítottál,
köszönöm, amit értem tettél.
Etetőének Hopagának
Csipegesd, csipegesd,
kis vadpulykám
a finom fűmagot.
Együgyű ének az idő múlásáról
A hajnalból kilépek,
a nappalba belépek,
a nappalból kilépek,
az estébe belépek,
az estéből kilépek,
az éjszakába belépek,
az éjszakából kilépek,
a hajnalba belépek.
Tél előtt
Üres a határ,
hideg szél fúj,
zörög a szederlevél,
varjúcsapat károg,
a kürtőkből kék füst száll,
dér lepi be a földet.
149
Amelyben Palaomauki szépségét dicséri
Hajad selymes,
mint a kukorica bojtja,
– beletúrtam,
szemed tündöklő,
mint a szivárvány,
– belenéztem,
nyakad pihés,
mint a kolibrifióka,
– ráleheltem,
melled feszes,
mint a gyapot bimbója,
– megsimogattam,
kezed finomívű,
mint a szitakötő szárnya,
– kezemben tartottam,
derekad karcsú,
mint a cirbolyafenyő törzse,
– átöleltem,
öled forró,
mint a füles szarvas horpasza,
– benne melegedtem,
combod hosszú,
mint a kaszáspók lába,
– közé férkőztem.
150
Látomás jó termésről
Gyönyörű kukoricatáblát látok,
bogárzöld kukoricalevelek integetnek,
kövér kukoricacsövek beszélgetnek,
a kukoricatáblába megyek,
kukorica leszek,
én is bogárzöld leszek,
én is beszélgetek.
Ének fiának, a kis Polipkoimának betegségekor
Bánatos vagyok,
mert nem repül az én sasfiókám.
Ének a gyermekkorról
Nincsen felhő,
csak napsütés,
nincsen bánat,
csak öröm,
nincsen színlelés,
csak őszinteség,
nincsen csüggedés,
csak bizakodás,
nincsen veszély,
csak biztonság,
151
nincsen munka,
csak játék,
nincsen múlt,
csak jelen,
nincsen gondolat,
csak érzés,
nincsen vágy,
csak kielégülés.
Altatóének
Becsukódott már a kürtvirág,
betakarta bibéjét,
aludjál,
elhallgatott már a poszáta,
szárnya alá dugta fejét,
aludjál,
üregébe bújt már a nyúl,
hátracsapta fülét,
aludjál,
lepihent már a kabóca,
puha levélhónalj az ágya,
aludjál,
lement már a Nap a hegyek mögött,
magával vitte sugarait,
aludjál,
152
elmúlt már a hőség,
fuvallatok járnak,
aludjál,
itt van már az éjszaka,
sötét lett a világ,
aludjál,
feljött már a Hold,
kigyúltak a csillagok,
aludjál,
csönd van már a faluban,
mindenki lefeküdt,
aludjál,
jön már az úton az álom,
feléd közeleg,
aludjál,
álmodban veled leszek,
vigyázok rád,
aludjál.
Siratóének apjának, Tavakvaptivának halálára
Fekszel mozdulatlan,
nem köszöntöd már a napot,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem eszel már kukoricakenyeret,
jaj, jaj.
153
fekszel mozdulatlan,
nem iszol már forrásvizet,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem fűtöd már a kemencét,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem javítgatod már a házat,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem ásol már öntözőcsatornát,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem ajzol már íjat,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem ejtesz már őzet,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem állítasz már csapdát,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem cserzel már bőrt,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem mégy már az izzasztókamrába,
jaj, jaj,
154
fekszel mozdulatlan,
nem látsz már álmot,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem lejtesz már táncot,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem zengesz már éneket,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem mondasz már imát,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem vagy már a felső világban,
jaj, jaj.
Apjának, Tavakvaptivának emlékére
Míg élt,
tele volt vele a felső világ,
mióta meghalt,
tele van vele az alsó világ.
Álmodott ének
Gyöngyházhernyó mászik a kezemre,
a gyanakvás gyöngyházhernyója ez,
lepöckölöm,
155
kengurupatkány ugrik a mellemre,
a hitetlenség kengurupatkánya ez,
elkergetem,
csörgőkígyó tekeredik a nyakamra,
a gyűlölet csörgőkígyója ez,
letépem,
ásóbagoly száll a vállamra,
az önzés ásóbaglya ez,
elhessentem,
orrszarvúbogár esik a fejemre,
a bánat orrszarvúbogara ez,
lesöpröm,
és gyanakvástól, hitetlenségtől,
gyűlölettől, önzéstől, bánattól
ment leszek.
Amelyben elpusztult kutyáját, Pamösit siratja
Ha elmentem,
őrizted a házat,
ki őrzi a házat most már?
ha megjöttem,
örömödben csaholtál,
ki csahol örömében most már?
ha vadásztam,
nyomra vezettél,
ki vezet nyomra most már?
156
ha kiültem az udvarra,
a lábamhoz hevertél,
ki hever a lábamhoz most már?
ha bánatos voltam,
jó kedvre derítettél,
ki derít jó kedvre most már?
ha bajba jutottam,
segítséget hoztál,
ki hoz segítséget most már?
ha mulatságra vágytam,
szórakoztattál,
ki szórakoztat most már?
ha rossz voltam hozzád,
mindig megbocsájtottál,
ki bocsájt meg mindig most már?
ha veled beszéltem,
szavak nélkül megértettél,
ki ért meg szavak nélkül most már?
Amelyben a világ mulandóságára gondol
A napraforgó termést hoz,
és kiszárad,
a szarvasgida megnő,
és elejtik,
a Nap felkel,
és lenyugszik,
157
a szél feltámad,
és elül,
az eső megered,
és eláll,
a tűz fellobban,
és kialszik,
a ruha elkészül,
és szétfoszlik,
az étel megfől,
és salakká változik,
az álom meglátogat,
és eltávozik,
az érzés átforrósodik,
és kihidegszik,
az erő megjön,
és elhagy,
az ember megszületik,
és meghal.
Látomás közben szerzett ének
Az űrből kilép a végtelenség és jön felém,
az égből kilép a magasság és jön felém,
a nappalból kilép a világosság és jön felém,
a levegőből kilép az áttetszőség és jön felém,
a fákból kilép a sudárság és jön felém,
158
a füvekből kilép az üdeség és jön felém,
a földből kilép a melegség és jön felém,
a vizekből kilép a lágyság és jön felém,
az állatokból kilép a szelídség és jön felém,
az emberekből kilép a szeretet és jön felém,
a szellemekből kilép az örökkévalóság és jön felém,
én is kilépek magamból és megyek magam felé.
Búcsú az ifjúságtól
Jó volt az izmok rugalmassága,
a feszülés
és ernyedés,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a csontok szilárdsága,
a tartás
és keménység,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a láb fáradhatatlansága,
a könnyűség
és fürgeség,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a kéz biztossága,
a nyugalom
és rezzenetlenség,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a szem élessége,
a megpillantás
és felismerés,
búcsúzom tőled, ifjúság,
159
jó volt az elme fogékonysága,
a kíváncsiság
és merészség,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a gondolatok szárnyalása,
a magasság
és mélység,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a szív tisztasága,
a gyanútlanság
és őszinteség,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt az érzések izzása,
az öröm
és elragadtatás,
búcsúzom tőled, ifjúság.
Egy fenyőfához
Fenyőfa,
ki itt állsz a házam előtt,
fenn a kopasz hegytetőn,
dacolva hideggel, szárazsággal, széllel,
szép vagy,
törzsed sudár,
koronád szabályos,
ágaid fejlettek,
leveleid fényesek,
kérged egészséges,
tobozaid hibátlanok,
gyantád tiszta,
160
illatod kellemes,
zúgásod megnyugtató,
gyökereidet nem látom,
de azok is épek és erősek lehetnek,
különben nem tudtad volna velük feltolni
ezt a szikladarabot,
amelyen tőled pár lépésre állok,
és merően nézlek,
hát,
nem hittem volna,
hogy megeredsz,
és így megnőlsz,
amikor egy őszi napon kiástalak,
és hazahoztalak az erdőről
– emlékszel még, kis földlabdádba
kapaszkodva, hogy remegtél? –
és ebbe a sovány földbe ültettelek,
fenyőfa,
kérlek,
bocsásd meg kishitűségemet,
és engedd meg nekem,
hogy egész életemben gyönyörködjem benned.
Agg férfi éneke
Vegyétek el tőlem a kapát,
mert nincsen hozzá erőm,
adjatok botot a kezembe,
mert támaszra szorulok,
ültessetek a tűz mellé,
mert mindig fázom,
161
gyertek közel hozzám,
mert gyengén látok,
hajoljatok a fülemhez,
mert nagyot hallok,
figyelmeztessetek a teendőimre,
mert mindent elfelejtek,
kíméljetek a rossz hírektől,
mert nyugalomra vágyom,
adjatok könnyű ételt,
mert nehezen emésztek,
legyetek velem türelmesek,
mert nyűgös vagyok,
segítsetek le a kivába,
mert gyámoltalan vagyok,
vegyetek tőlem búcsút,
mert hosszú útra indulok.
Haldokló dala I.
Éltem,
nem bánom hát,
hogy meghalok.
Haldokló dala II.
Hosszú utat kell megtennem a haláltól a születésig.
De nem félek, mert megint lesz erőm.
11
12
Első könyv
13
14
A mindenség születése
És látja maga körül Taiova, a Teremtő az ürességet,
és látja, hogy nincsen tér és idő,
és látja, hogy nincsen kezdet és vég,
és látja, hogy nincsen alak és kiterjedés,
és elhatározásra jut Taiova,
és megszünteti maga körül az ürességet,
és megalkotja a teliséget,
és az üresség helyébe teszi,
és lesz tér és idő,
és lesz kezdet és vég,
és lesz alak és kiterjedés,
és tervet sző Taiova,
és terve megvalósításához társra van szüksége,
és terve megvalósításához társat teremt magának,
és társát elnevezi Szotuknangnak,
és összeköti Szotuknang a teret és időt,
és elrendezi Szotuknang a kezdetet és véget,
és alakot ad Szotuknang a kiterjedésnek,
és létrejön a mindenség,
és megvalósul Taiova terve.
15
A földről, tűzről, vízről, levegőről
Föld az, ami föld alakját ölti,
és a föld rendjéhez igazodik a mindenségben,
tűz az, ami a tűz alakját ölti,
és a tűz rendjéhez igazodik a mindenségben,
víz az, ami a víz alakját ölti,
és a víz rendjéhez igazodik a mindenségben,
levegő az, ami a levegő alakját ölti,
és a levegő rendjéhez igazodik a mindenségben.
16
Az első világ teremtése
És elhatározásra jut Taiova,
és parancsot ad helytartójának, Szotuknangnak,
és földet vesz ki Szotuknang a mindenségből,
és a földből megteremti az első világot,
és törvényeket ültet az első világba,
és nevet ad az első világnak,
és a mindenségbe helyezi,
és földet vesz ki Szotuknang az első világból,
és a földből megteremti a növényeket,
és szívósságot ültet a növényekbe,
és nevet ad a növényeknek,
és az első világba helyezi őket,
és földet vesz ki Szotuknang az első világból,
és a földből megteremti az állatokat,
és alázatot ültet az állatokba,
és nevet ad az állatoknak,
és az első világba helyezi őket,
és földet vesz ki Szotuknang az első világból,
és a földből megteremti az embereket,
és bölcsességet ültet az emberekbe,
és nevet ad az embereknek,
és az első világba helyezi őket,
és szemügyre veszi Szotuknang az első világot,
szemügyre veszi
az első világ törvényeit,
az első világ növényeit,
17
az első világ állatait,
az első világ embereit,
és a törvények közül kiválasztja a megértést,
és megteszi az első világ törvényének,
és a növények közül kiválasztja a négylevelet,
és megteszi az első világ növényének,
és az állatok közül kiválasztja a kígyót,
és megteszi az első világ állatának,
és az emberek közül kiválasztja a halászt,
és megteszi az első világ emberének.
18
A teremtésről
A Teremtés ajtó,
amely a semmiből a valamibe nyílik,
és sarokpántján öröktől fogva jár.
19
A teremtés fokozatai
Elhallgat a lágyságokban a cuppogás,
megszólal a keménységekben a zengés,
véget ér a zártságokban a zsugorodás,
elkezdődik a nyitottságokban a tágulás,
elfogy a ritkulásokban a nyugvás,
megnő a sűrűségekben a mozgás,
megszakad a szögletekben a hegyesség,
elterjed a hajlatokban a gömbölyűség,
elapad a szűkületekben a torlódás,
megerősödik a bővültekben az áramlás,
megáll a gyűrődésekben a ráncosodás,
megindul az egyenletességekben a kisimulás,
megakad a mélységekben a süllyedés,
kiszabadul a magasságokban az emelkedés,
megtorpan a közelségekben a maradás,
nekilendül a távolságokban a haladás,
csökken a dermedésekben a hidegség,
megsokszorozódik a hevületekben a melegség,
elhal a törekvésekben a zűrzavar,
megszületik az alakulásokban a rend.
20
Tokpela
Tokpela a végtelen tér,
a föld Tokpelában van,
Tokpela a föld,
a sivatag Tokpelában van,
Tokpela a sivatag,
az ország Tokpelában van,
Tokpela az ország,
a falu Tokpelában van,
Tokpela a falu,
a ház Tokpelában van,
Tokpela a ház,
az ágy Tokpelában van,
Tokpela az ágy,
az asszony Tokpelában van,
Tokpela az asszony,
az öl Tokpelában van,
Tokpela az öl,
a magzat Tokpelában van,
Tokpela a magzat,
a férfi Tokpelában van,
Tokpela a férfi,
a szív Tokpelában van,
Tokpela a szív,
az erő Tokpelában van,
Tokpela az erő,
a lét Tokpelában van,
Tokpela a lét,
az ima Tokpelában van,
Tokpela az ima,
a dicséret Tokpelában van,
Tokpela a dicséret,
21
az út Tokpelában van,
Tokpela az út,
a cél Tokpelában van,
Tokpela a cél,
a vég Tokpelában van,
Tokpela a vég,
a kezdet Tokpelában van,
Tokpela Tokpela,
Tokpela Tokpelában van.
22
Az első emberekről
Az első emberek kezdetben boldogok voltak,
mert a Föld emlőjén éltek,
füvek, magvak és gyümölcsök tejét szívták magukba,
tisztelték az állatokat,
nem éreztek egymás közt különbséget,
és beszéd nélkül megértették egymást.
23
Az első világ pusztulása
És megelégeli Taiova
a sok gonosz cselekedetet,
mely elűzi az emberektől az állatokat,
és megsokallja Taiova
a sok helytelen beszédet,
mely egymás ellen fordítja az embereket,
és kiválasztja a törvénytisztelőket,
és megnyitja bölcsességük csukott kapuját,
és felhő és csillag segélyével
biztonságos helyre,
óriási hangyazsombék méhébe vezérli őket,
és parancsot ad helytartójának, Szotuknangnak,
és Szotuknang kinyitja a tűzhányók hólyagos száját,
és a tűzhányók hólyagos szája
fortyogó tüzet okád az első világra,
és megolvad a kemény föld,
és felforr a hideg víz,
és kiszárad a párás levegő,
és elég az első világ színe, a sárga,
és elég az első világ ásványa, az arany,
és elég az első világ iránya, a nyugat,
és elég az első világ növénye, a négylevél,
és elég az első világ állata, a kígyó.
24
A második világ pusztulása
És megelégeli Taiova
az emberek gőgjét,
mely miatt testük központjaival visszaélnek,
és megsokallja Taiova
az emberek állhatatlanságát,
mely miatt földi útjaikon eltévelyednek,
és kiválasztja a törvénytisztelőket,
és jó meleg ruhát ad rájuk,
és gondviselése erejével
biztonságos helyre,
hatalmas jegesmedvebarlang mélyére rejti őket,
és parancsot ad helytartójának, Szotuknangnak,
és Szotuknang összegyűjti a mindenség minden hidegét,
és a mindenség minden hidege
kövér jeget hizlal a második világra,
és elpattannak az erős zátonyok,
és összetörnek a tömör szigetek,
és meghasadnak a szilárd földrészek,
és megfagy a második világ színe, a kék,
és megfagy a második világ ásványa, az ezüst,
és megfagy a második világ iránya, a dél,
és megfagy a második világ növénye, a fenyő,
és megfagy a második világ állata, a borz.
25
A harmadik világ pusztulása
És megelégeli Taiova
az emberek mohóságát,
hogy mind több jószágot akarnak,
és megsokallja Taiova
az emberek jószágát,
hogy mind nagyobb mohóságra vetemednek,
és kiválasztja a törvénytisztelőket,
és megtölti tarisznyájukat kukoricakenyérrel,
és mindenható kezével
biztonságos helyre,
vastag nádszál üregébe bújtatja őket,
és parancsot ad helytartójának, Szotuknangnak,
és Szotuknang felvonja az ég vizeinek redves zsilipjét
és az ég vizeinek redves zsilipje
hömpölygő árt zúdít a harmadik világra,
és eltűnnek a széles síkok,
és megtelnek a tágas völgyek,
és alámerülnek a magas hegyek,
és megfullad a harmadik világ színe, a piros,
és megfullad a harmadik világ ásványa, a réz,
és megfullad a harmadik világ iránya, a kelet,
és megfullad a harmadik világ növénye, a dohány,
és megfullad a harmadik világ állata, a szarvas.
26
A feljövetel útja
A feljövetel útja hosszú is meg rövid is,
a feljövetel útja távoli is meg közeli is,
a feljövetel útja széles is meg keskeny is,
a feljövetel útja sima is meg göröngyös is,
a feljövetel útja száraz is meg sáros is,
a feljövetel útja népes is meg kihalt is,
a feljövetel útja meleg is meg hideg is,
a feljövetel útja benti is meg kinti is,
a feljövetel útja nyitva is meg zárva is,
a feljövetel útja világos is meg sötét is,
a feljövetel útja néma is meg beszédes is,
a feljövetel útja nyugodt is meg viharos is,
a feljövetel útja új is meg régi is,
a feljövetel útja egyszerű is meg bonyolult is,
a feljövetel útja otthonos is meg idegen is,
a feljövetel útja édes is meg keserű is,
a feljövetel útja véges is meg végtelen is,
a feljövetel útja ellentéteket egyesít magában,
és a kiválasztottak az ellentétek létrafokain jutnak át
az egyik világból a másik világba.
27
A feljövetel jelképéről
A magányos, függőleges vonal a labirintus képzeletbeli tengelye,
és a feljövetel útját jelképezi,
amelyen a kiválasztottak végigmennek,
a labirintus képzeletbeli tengelyének alsó vége a labirintusban van,
és a feljövetel útjának kezdetét jelképezi,
ahonnan a kiválasztottak elindulnak,
a labirintus képzeletbeli tengelyének egy pontja közös a labirintussal,
és a feljövetel útjának közepét jelképezi,
ahol a kiválasztottak megpihennek,
a labirintus képzeletbeli tengelyének felső vége a labirintuson kívül van,
és a feljövetel útjának végét jelképezi,
ahova a kiválasztottak megérkeznek.
28
A sas-nemzetség keletkezése
Vándorlása során egy nemzetség magas hegyre ér,
a hegy tetején sas ül,
a sas maga elé rendeli a nemzetség szószólóit,
és próbát tesz velük,
nyílvesszőt lő a szószólók testébe,
és a nyílvessző átfúrja a szószólók testét,
a szószólók oldalukban a kiálló nyílvesszővel
előveszik fuvolájukat,
és fuvolájukból édes, lágy dallamot csalnak elő,
az édes, lágy dallam megrezegteti a levegőt,
kiveti a szószólók testéből a nyílvesszőt,
és begyógyítja a szószólók sebét,
és látja a sas,
hogy a nemzetség elég erős,
és a nemzetségnek adja a nevét.
29
Oraibi alapítása
Hóna alatt a látomással
kilopakodik a faluból Macsito, a nemzetségfő,
kilopakodik éjjel,
és elindul a holdfényben,
a hiányos rendeltetésben,
és a föld arcán kőbe botlik a lába,
és a kő eligazítja,
és a föld arcán gyökérbe botlik a lába,
és a gyökér eligazítja,
és a föld arcán sündisznóba botlik a lába,
és a sündisznó eligazítja,
és a nagy sziklán
tévedhetetlenül megleli az új lakóhelyet,
és elkeríti hagyománnyal,
és engedélyt ad népének a letelepedésre.
30
A nemzetség erejéről
Az agávéfonál erős,
a gyapotöv erős,
a bölénybőr bocskortalp erős,
az őzbél íjhúr erős,
a Józsué-fa erős,
a kojoti-farkas erős,
a férfikar erős, a kőház erős,
a gránitszikla erős,
de a legerősebb a nemzetség.
31
A három világ három bűne
És a világba helyezte Taiova a kukorica jóságát,
az első világba helyezte a vörös kukorica jóságát,
a második világba helyezte a sárga kukorica jóságát,
a harmadik világba helyezte a fekete kukorica jóságát,
és a világba helyezte Taiova a kukorica bölcsességét,
az első világba helyezte a vörös kukorica bölcsességét,
a második világba helyezte a sárga kukorica bölcsességét,
a harmadik világba helyezte a fekete kukorica bölcsességét,
és a világba helyezte Taiova a kukorica engedelmességét,
az első világba helyezte a vörös kukorica engedelmességét,
a második világba helyezte a sárga kukorica engedelmességét,
a harmadik világba helyezte a fekete kukorica engedelmességét,
de a világ nem élt a kukorica jóságával,
az első világ nem élt a vörös kukorica jóságával,
a második világ nem élt a sárga kukorica jóságával,
a harmadik világ nem élt a fekete kukorica jóságával,
de a világ nem élt a kukorica bölcsességével,
az első világ nem élt a vörös kukorica bölcsességével,
a második világ nem élt a sárga kukorica bölcsességével,
a harmadik világ nem élt a fekete kukorica bölcsességével
de a világ nem élt a kukorica engedelmességével,
32
az első világ nem élt a vörös kukorica engedelmességével,
a második világ nem élt a sárga kukorica engedelmességével,
a harmadik világ nem élt a fekete kukorica engedelmességével,
és elpusztította Taiova a világot,
elpusztította az első világot,
elpusztította a második világot,
elpusztította a harmadik világot.
33
A vékony, rövid kukoricacső legendája
És tudni akarja a Teremtő,
hogy mennyi a mohóság már a népekben,
és összegyűjti a népeket,
és többféle kukoricacsövet tesz eléjük:
kicsit, nagyot, rövidet, hosszút, vékonyat, vastagot,
és megparancsolja nekik,
hogy válasszanak,
és lökdösik, tapossák egymást,
tülekednek a kukoricacsőért a népek,
viszik a nagyot, a hosszút, a vastagot,
de a hopik egy vékony, rövid kukoricacsövet választanak,
mert az a legszívósabb,
és az fejezi ki leghívebben
a Teremtő iránti alázatukat.
34
Hopi középkor
(A negyedik világ pusztulásának kezdete)
A megművelt teraszföldeken túl
a sivatag homokfolyama megáll,
a lapos háztetők, ágaskodó létrák,
kenyérsütő kemencék fölött a forró szél megáll,
a felsöpört főtéren a papmenet
kukoricalisztvonalban megáll,
a henger alakú kivákban
a kígyók édesgetése megáll,
a teremtés titkos helyén
a beavatottak éneke megáll,
a sorban kiültetett
imavesszőkben az üzenet megáll,
a hajtincsek alatt
a koponyatetők lüktetése megáll,
a meleg Földtengelyt forgató
Pöqanghoja és Palöngauhoja megáll,
és a világ déli ajtaján, a mesa lábánál
aranysóváran és vértesen belép
az elveszett fehér testvér, az első hamis pahána.
35
36
Második könyv
37
38
A fontos helyek megnevezése
A falu,
mert oltalmazza az embert,
a ház,
mert otthona az embernek,
az ágy,
mert pihenteti az embert,
a tűzgödör,
mert melegíti az embert,
a kukoricaföld,
mert eteti az embert,
a forrás,
mert itatja az embert,
a füves zacskó,
mert gyógyítja az embert,
az izzasztó kamra,
mert tisztítja az embert,
az ösvény,
mert vezeti az embert,
a sivatag,
mert tanítja az embert,
az erdő,
mert megajándékozza az embert,
a hegytető,
mert felemeli az embert,
a látóhatár,
mert hívja az embert,
a kiva,
mert befogadja az embert.
39
Beavatás
Meztelenül,
arccal keletnek,
állnak az oltár előtt a beavatottak,
állnak a tűzgödör mellett,
állnak a visszafojtott sötétben,
állnak látásuk vizében,
állnak a lét kettős félkörén,
állnak születés és halál között,
állnak egyszerre két helyen:
állnak a felső világban,
állnak az alsó világban.
40
Névfelvétel
A tűz lángját eloltották,
csak a parazsat kímélték meg,
s a zsúfolt kivában tapogatózva
elindulnak a beavatottak,
éreznek mindenféle állatjelmezt,
éreznek szarvat, szőrt, patát, prémet,
mezítláb átkelnek az izzó pirosságon,
de talpuk nem ég meg,
mellkasról mellkasra haladva
végül kezükkel meglelik a rokoni vonzást,
a megfelelő szívdobogást
és immár teljes sötétben
tulajdon állatnevük révébe érnek.
41
Ünnep előtt
Haját mossa jukkaolajban,
arcát festi agyagiszappal,
homlokát övezi faháncskoszorúval,
nyakát ékíti kojotifogakkal,
vállát leplezi gyékénypalásttal,
mellét keresztezi vászonfonállal,
derekát keríti szarvasbőrszíjjal,
szemérmét fedezi gyapotgyolccsal,
csuklóját gyűrűzi gyöngyfüzérrel,
bokáját pántolja kígyóbőrrel,
tenyerét hinti kaktuszvirágporral,
talpát fürdeti harmatban,
szavát éleszti gondolattal,
énekét köti dallammal.
42
Első koan
Oraibi fennsíkon van,
a fennsíkra út visz,
Taiovához nem visz út,
Taiova az út maga.
43
Kis hopi anatómia
Az embernek lába van,
az ember a lábával megy,
az ember lába azért van, hogy bejárja a világot,
az embernek nemiszerve van,
az ember a nemiszervével szaporodik,
az ember nemiszerve azért van, hogy benépesítse a világot,
az embernek tüdeje van,
az ember a tüdejével lélegzik,
az ember tüdeje azért van, hogy sóhajával könnyítsen a világon,
az embernek szíve van,
az ember a szívével érez,
az ember szíve azért van, hogy szeresse a világot,
az embernek keze van,
az ember a kezével fog,
az ember keze azért van, hogy építse a világot,
az embernek nyelve van,
az ember a nyelvével beszél,
az ember nyelve azért van, hogy megszólítsa a világot,
az embernek szeme van,
az ember a szemével lát,
az ember szeme azért van, hogy gyönyörködjék a világban,
az embernek agya van,
az ember az agyával gondolkodik,
az ember agya azért van, hogy megértse a világot.
44
Könyörgés esőért
Nedvesség,
gyűlj össze az ég korsójában,
és légy pára,
pára,
gyűlj össze az ég korsójában,
és légy felhő,
felhő,
gyűlj össze az ég korsójában,
és légy vízcsepp,
vízcsepp,
gyűlj össze az ég korsójában,
és légy eső,
és gyere le a szomjazó földre,
és itasd meg a szomjazó földet,
hadd legyen magja a napraforgónak,
hadd legyen szeme a babnak,
hadd legyen húsa a töknek,
hadd legyen csöve a kukoricának.
45
Második koan
A Kis Kolorádo Holbrooknál nyugatnak fordul,
Winslownál északnak fordul,
akármerre fordul,
a Nagy Kolorádóba folyik.
46
A sivatag leírása
A sivatag lába a szárazság,
a sivatag lába nyomot hagy,
a sivatag dereka a meleg,
a sivatag dereka otthonos,
a sivatag mellkasa a hideg,
a sivatag mellkasa idegen,
a sivatag keze a szél,
a sivatag keze mindenhová elér,
a sivatag szája a homok,
a sivatag szája mindig beszél,
a sivatag tekintete az éjszaka,
a sivatag tekintete mély,
a sivatag homloka a nappal,
a sivatag homlokán világosság fészkel,
a sivatag bánata a felhő,
a sivatag bánata múló,
a sivatag öröme a kék ég,
a sivatag öröme tartós,
a sivatag ajándéka a tágasság,
a sivatag ajándékáért hálával tartozik az ember.
47
Vukoskave
Nyáron kiszárad a Vukoskave,
nem folyik benne víz,
nem súrlódik benne homok,
nem görög benne kő,
de a neve nem szárad ki,
ha a szádra veszed,
a nyelveddel nyáron is érzed,
hogy tovább folyik benne a víz,
tovább súrlódik benne a homok,
tovább görög benne a kő.
48
Sétáló fiatal asszony éneke
Alattam föld, sétálok,
fölöttem ég, sétálok,
mögöttem sivatag, sétálok,
előttem falu, sétálok,
jobb oldalamon szikla, sétálok,
bal oldalamon vízmosás, sétálok,
lábamon őzbőrbocskor, sétálok,
derekamon gyapotszoknya, sétálok,
keblemen háncsblúz, sétálok,
csuklómon rézkarkötő, sétálok,
nyakamon gyöngysor, sétálok,
hajamban ecsetvirág, sétálok,
combomban megadás, sétálok,
ölemben befogadás, sétálok,
hasamban marasztalás, sétálok,
csípőmben hullámzás, sétálok,
emlőmben törekedés, sétálok,
karomban ölelés, sétálok,
ujjamban cirógatás, sétálok,
járásomban kecsesség, sétálok,
bőrömben simaság, sétálok,
arcomon üdeség, sétálok,
tekintetemben büszkeség, sétálok,
hangomban édesség, sétálok,
szívemben melegség, sétálok,
énekemben elégedettség, sétálok.
49
Harmadik koan
Zihi-Dus-Jhini hegye 7100 láb magas,
télen hó fedi,
nyáron elolvad a hó,
és a csúcsig járhatóvá válik az ösvény,
de a csúcsnál nyáron sem jutsz magasabbra.
50
Ja-Ja hatalma
Az állatvilág istene Ja-Ja,
az állatvilág istenének papja Ja-Ja,
az állatvilág istene papjának keze Ja-Ja,
és megérinti a szarvast JaJa,
és könnyűvé válik a szarvas, mint a vadjuh,
és könnyűvé válik a vadjuh, mint a borz,
és könnyűvé válik a borz, mint a nyúl,
és könnyűvé válik a nyúl, mint a kígyó,
és könnyűvé válik a kígyó, mint a varjú,
és könnyűvé válik a varjú, mint a méh,
és könnyűvé válik a méh, mint a levegő,
és könnyűszerrel hazaviszi vállán
zsákmányát éhező családjának a vadász.
51
Könyörgés egy őzsutához aszály idején
Gyere, őzsuta,
vegyél a hátadra,
és vigyél Nuvatukiovi hegyén túlra,
ott biztosan lesz kukorica,
ott biztosan kukoricalepényt ehetek,
gyere, őzsuta,
vegyél a hátadra,
és vigyél az éhség hegyén túlra,
hogy ne kelljen megölnöm téged,
hogy ne kelljen megennem téged,
gyere, őzsuta,
eldobom a fegyverem,
gyere,
ne félj.
52
Július
Lekonyul a kukoricaszár,
elfonnyad a dohánylevél,
megaszalódik a tök,
nem válaszol a föld,
hiába dobbantanak a lábak,
egy kacsina sem jön a felső világra,
hiába hívják szíves szóval,
szentsége árnyékában
napok óta tanácskozik,
és sótalan ételen él
a Sas-, a Borz- s a Medve-pap,
hiba csúszott a szertartásba,
s eső helyett homokot küld
az égből Taiova,
már csak a kígyótánc segíthet,
kikészítik zsákjukat s kettős ölyvtollukat,
és napkeltekor kígyót fogni indulnak
a Kígyó-szekta tagjai.
53
Negyedik koan
A kivába létrán jutsz le,
jófajta ciprusból van,
sima, erős, egyenes,
nem szeged nyakad,
ha fokról-fokra haladsz.
54
Két beszélő
Hopi ifjú mondja:
bőröm feszes,
karom izmos,
derekam egyenes,
szemem, mint a sasé,
egy lövéssel leterítem az őzet,
ha kell, egész álló nap kapálok,
a kivabeli létrát könnyedén meghágom,
a hidegre fittyet hányok, a táncot jól bírom,
a labdajátékban jeleskedem,
tekintetükkel simogatnak a lányok,
az ágyban utolérhetetlen vagyok,
elmém, mint az obszidián-késpenge, éles,
de lelkem kiégetetlen, fénytelen, üres agyagkorsó
Hopi aggastyán mondja:
bőröm ráncos,
karom vézna,
derekam hajlott,
látásom, mint a bagolyé nappal,
az őzet elhibázom,
kapálni csak módjával tudok,
a kivabeli létra engem megziháltat,
az én helyem a tűz mellett van,
a tánc már nem nekem való,
a labdajátékot csak nézőként élvezem,
az asszonyok elfordulnak, ha meglátnak,
55
az ágyban hasznavehetetlen vagyok,
elmém, mint a törött nyílhegy, tompa,
de lelkem kiégetett, fényes, tele agyagkorsó.
56
Kérés egy napraforgóhoz
Napraforgó,
aki állsz földbe eresztett gyökereddel a parcellámon,
ahová vetettelek,
napraforgó,
aki integetsz húsos leveleddel a déli szélben,
amely ölelget,
napraforgó,
aki növekedni igyekszel minden porcikáddal a nyárban,
mikor meleg van,
napraforgó,
aki villogsz sárga-fekete tányéroddal a világban,
ahol a fény az úr,
szánj meg engem,
és teremj magot bőven,
hogy legyen olaj a lámpámban télen,
mikor elárvul a határ,
északira fordul a szél,
visszatér a hideg,
és megnő a sötétség hatalma.
57
Az eltévelyedett keserve
Meddő a mesquite-fa termés nélkül,
iránytalan az akarat cél nélkül.
58
Ötödik koan
A jó gazda időben
letöri a kukoricát,
hazaviszi a mezőről,
és hombárában féregtől,
nedvességtől óvja,
a szeretet hombárában
se féreg, se nedvesség,
a szeretet jó gazda.
59
Amit az őzbak mondott a vadásznak, amikor az halálosan megsebezte
Jöttem, hogy neked adjam húsomat,
neked adom húsomat, hogy húsommal jóllakhass,
jöttem, hogy neked adjam bőrömet,
neked adom bőrömet, hogy bőrömből ruhát varhass,
jöttem, hogy neked adjam csontomat,
neked adom csontomat, hogy csontomból kést hasíthass,
jöttem, hogy neked adjam agancsomat,
neked adom agancsomat, hogy agancsomból nyílhegyet csiszolhass,
jöttem, hogy neked adjam inamat,
neked adom inamat, hogy inamból fonalat fonhass,
jöttem, hogy neked adjam patámat,
neked adom patámat, hogy patámból enyvet főzhess,
jöttem, hogy neked adjam húgyhólyagomat,
neked adom húgyhólyagomat, hogy húgyhólyagomból erszényt száríthass,
jöttem, hogy neked adjam farokszőrömet,
neked adom farokszőrömet, hogy farokszőrömből díszt sodorhass,
jöttem, hogy neked adjam magamat,
neked adom magamat, hogy magammal segítsek rajtad.
60
Csillagóra
A Fiastyúk már megtette útjának felét,
és teljes fénnyel ragyog a Bikában,
felkelt a Kaszás,
és első csillaga most ér
a kiva tetőbejárata fölé,
új szertartás veszi kezdetét.
61
Hatodik koan
Shongopoviból Moencopiba az út Oraibin keresztül vezet,
a gondolkodásból a megértésbe az út az érzésen keresztül vezet.
62
Jelentések a kivában
A gödör a semmit jelenti,
a születés támaszát,
a föld a keménységet jelenti,
a születés akaratát,
a fal a határt jelenti,
a születés terét,
az oszlop a nyugalmat jelenti,
a születés hatalmát,
az oltár az áldozatot jelenti,
a születés válaszát,
a tűz a változást jelenti,
a születés melegét,
a padka a várakozást jelenti,
a születés idejét,
a létra az utat jelenti,
a születés kínját,
a tető a magasságot jelenti,
a születés egét,
a nyílás az irányt jelenti,
a születés célját.
63
Őszi napéjegyenlőség
A Szent-Ferenc-hegység mögött,
nyári házában megveti ágyát,
s nyugovóra tér a nap,
felkúszik a világ csöndje a mesákra,
felkúszik otthonosan
a meredek ösvényen,
a kopár mezőkről autón, lovon, gyalog
hazatér a hét nemzetség,
hazatér a nappali kukorica idejéből az éji kukorica idejébe,
hazatér a nappali dohány idejéből az éji dohány idejébe,
hazatér a nappali tök idejéből az éji tök idejébe,
hazatér a nappali bab idejéből az éji bab idejébe,
hazatér a nappal idejéből az éj idejébe.
64
Hetedik koan
Ha nem esik az eső,
üres a ciszterna,
ha fél napig esik az eső,
félig telik meg a ciszterna,
ha egész nap esik az eső,
egészen megtelik a ciszterna,
ha nem érzel,
nem értesz,
ha félig érzel,
félig értesz,
ha egészen érzel,
egészen értesz.
65
Eső
Esik az eső,
víz folyik az öntözőbarázdákban,
áztatja a bakhátakat,
zöldebbre vált a kukorica,
a sziklarepedésekben fű nő,
Taiova érez.
66
Az utolsó vándorút
Kibéleli szívét szeretettel,
megszelídíti lelkét alázattal,
kifényesíti elméjét értelemmel,
megitatja tekintetét derűvel,
és elindul a hopi a jelentős tájon,
elindul a Nap útját követve,
és ideje lépcsőjén lesétál az azévi alvilágba.
67
Újkori hopi tapasztalat
A növények a föld érzései,
az állatok a föld gondolatai,
az emberek a föld cselekedetei,
a föld érzései jók,
a föld gondolatai nemesek,
de a föld cselekedetei gonoszak.
68
Harmadik könyv
69
70
Palatkvapi iskola
A város közepén,
nagy vörös házban tanítja tanítványait
Eototo és Aholi, a két főkacsina,
tanítja őket szépre, jóra,
tanítja őket a négy hasznos tudományra,
az első emeleten tanítja őket a földtesttudományra,
a második emeleten tanítja őket a növénytesttudományra,
a harmadik emeleten tanítja őket az embertesttudományra,
a negyedik emeleten tanítja őket a csillagtesttudományra,
még sok mindent nem tudnak,
de a beavatás napjára mindent megtanulnak,
és tudásuk ösvényén
elindulnak az első főirányban.
71
Eototo és Aholi Taiováról
Nem tapint, de érez,
nem néz, de lát,
nem figyel, de észlel,
nem gondolkodik, de ért,
nem nyúl, de fog,
nem kér, de kap,
nem beszél, de mond,
nem ad, de jutalmaz,
nem vesz el, de megfoszt,
nem sújt, de büntet,
nem megy, de halad,
nem vár, de marad,
nem eszik, de jóllakik,
nem iszik, de szomját oltja,
nem mozdul, de cselekszik,
nem gerjed, de haragszik,
nem nevet, de örül,
nincs rajta ruha, de fel van öltözve,
nem rak tüzet, de melegszik,
nem céloz, de talál,
nem ejt vadat, de zsákmánnyal tér haza,
nincs háza, de van otthona,
nem követ, de nyomon van,
nem vet, de arat.
72
Nyolcadik koan
Ahol elhallgat a szó,
ott a némaság beszél,
ahol elhallgat a némaság,
ott a Teremtő beszél.
73
Eototo és Aholi a Földtestről
A Földtest négy őselemből:
földből, vízből, tűzből és levegőből áll,
a Földtest otthona a végtelen tér,
ott a kezdete és vége,
ott éli le életét,
a Földtest gömbölyű,
ezért könnyű megérteni,
a Földtestnek tengelye van,
melyet Pöqanghoja és Palönguahoja forgat a kezével,
a Földtest sem kívül, sem belül nem egyforma,
néhol sűrűbb, néhol ritkább,
néhol puhább, néhol keményebb,
néhol melegebb, néhol hidegebb,
a Földtestnek sok rezgésközpontja van,
melyek együtt és külön-külön is
a Teremtő dicséretét zengik,
a Földtestnek négy főiránya van:
kelet és nyugat, észak és dél,
kelet és észak az indulás iránya,
nyugat és dél az érkezés iránya,
a Földtestet különféle élőlények népesítik be,
melyek tisztelik és szeretik a Földtestet,
mert menedéket és táplálékot nyújt nekik.
74
Eototo és Aholi a születés házáról
A születés háza a halál útjának végén
és az élet útjának kezdetén áll,
a születés házának alapja a nyugvás,
a születés házának fala az állandóság,
a születés házának teteje az öröklét,
a születés házának két ajtaja van,
az egyik az érkezésé,
a másik a távozásé,
a születés házának két ablaka van,
az egyik a visszapillantásé,
a másik az előretekintésé,
a születés háza kelet-nyugati fekvésű,
a születés házának őre a Nap,
a születés házának ideje a hajnal,
a születés házának színe a bíborpiros,
a születés házának nyelve a sírás,
a születés házának fekhelye az erőfeszítés,
a születés házának edénye az életrekelés,
a születés házának tűzgödre a visszatérés,
a születés házában mindenki szívesen látott vendég,
a születés háza mindenki előtt nyitva áll.
75
Eototo és Aholi az embertestről
Az embertestnek a Földtesthez hasonlóan tengelye van,
a tengely mentén öt rezgésközpont található,
mely egészséges állapotban a létezés örömét visszhangozza,
betegség esetén viszont figyelmeztető jeleket ad,
az embertest első rezgésközpontja a fejtetőn van,
az első rezgésközponton keresztül
helyezi a Teremtő az életet az emberbe,
és azon át is veszi ki onnan,
az embertest második rezgésközpontja az agyban van,
a második rezgésközponttal az ember
képes magától gondolkodni
és megérteni a Teremtő tervét,
az embertest harmadik rezgésközpontja a torokban van,
a harmadik rezgésközpont révén
az ember ima és ének alakjában
beszélget a Teremtővel,
az embertest negyedik rezgésközpontja a szívben van,
a negyedik rezgésközpont
a Teremtő iránti alázat
érzését kelti az emberben,
az embertest ötödik rezgésközpontja a köldök alatt van,
az ötödik rezgésközpontban
a Teremtő jelen van az emberben,
és irányítja a szervek működését.
76
Eototo és Aholi az emberről
Az embernek teste van,
az ember eredendő bölcsességgel óvja testét,
az embernek anyja és apja van,
az ember eredendő bölcsességgel tiszteli anyját és apját,
az embernek társa van,
az ember eredendő bölcsességgel szereti társát,
az embernek gyermeke van,
az ember eredendő bölcsességgel neveli gyermekét,
az embernek szerszáma van,
az ember eredendő bölcsességgel használja szerszámát,
az embernek elméje van,
az ember eredendő bölcsességgel működteti elméjét,
az embernek gondolatai vannak,
az ember eredendő bölcsességgel megérti gondolatait,
az embernek érzései vannak,
az ember eredendő bölcsességgel táplálja érzéseit,
az embernek tettei vannak,
az ember eredendő bölcsességgel véghez viszi tetteit,
az embernek képességei vannak,
az ember eredendő bölcsességgel fejleszti képességeit,
az embernek természete van,
az ember eredendő bölcsességgel kutatja természetét,
az embernek nyelve van,
az ember eredendő bölcsességgel beszéli nyelvét,
az embernek neve van,
az ember eredendő bölcsességgel viseli nevét,
az embernek terve van,
az ember eredendő bölcsességgel megvalósítja tervét,
az embernek célja van,
az ember eredendő bölcsességgel követi célját,
az embernek útja van,
az ember eredendő bölcsességgel járja útját.
77
Eototo és Aholi azokról, kik értik a Teremtő tervét, és azokról, kik nem értik a Teremtő tervét
Kik szívükben érzik az élet jóságát és céljának komolyságát,
és egymás iránt nemes érzelmeket táplálnak,
és elvetik a nemtelen érzelmeket,
azok értik a Teremtő tervét,
kik szívükben nem érzik az élet jóságát és céljának komolyságát,
és egymás iránt nem táplálnak nemes érzelmeket,
és nem vetik el a nemtelen érzelmeket,
azok nem értik a Teremtő tervét.
78
Eototo és Aholi a szeretetről I.
A szeretet a Teremtő szándékának megértése,
a szeretet színhelye a Földtest,
a szeretet kezdete a világosság,
a szeretet módja az odaadás,
a szeretet eszköze az alázat,
a szeretet útja a követés,
a szeretet iránya a közeledés,
a szeretet jelentése a bizonyosság,
a szeretet célja a tökéletesedés,
a szeretet minden ember kötelessége.
79
Kilencedik koan
A fent fent van,
a közép középen van,
a lent lent van,
a lentet a közép köti össze a fenttel,
az embert a szeretet köti össze Istennel.
80
Eototo és Aholi a sivatagról
A sivatag élőlény,
a sivatagot a Teremtő teremtette,
a sivatag becsületes, szerény és őszinte,
a sivatag becsületességével, szerénységével és őszinteségével védelmet
nyújt a hopiknak a becstelenség, hivalkodás és képmutatás ellen.
81
Tizedik koan
A csúcs fent van,
a völgy lent van,
a csúcs és a völgy közt
félúton füves tisztás van,
a füves tisztás a mérce.
82
Eototo és Aholi a mongkóról
A mongkó jogar,
a mongkó fűzfából, kukoricacsőből, vadpulykatollból és földlabdából van,
a mongkót a nemzetségfők tartják a kezükben,
a mongkó a legfőbb hatalom jelképe,
a mongkó-jelképezte legfőbb hatalom a nemzetségektől ered.
83
Eototo és Aholi az élet útjáról
Az élet útja a születés házában kezdődik,
és az elmúlás házában ér véget,
az élet útján mindenki végigmegy,
aki a születés házából az elmúlás házába jut,
az élet útja a felső világban van,
az élet útja félkör alakú,
az élet útjának napszaka a nappal,
az élet útjának évszaka a nyár,
az élet útját események szegélyezik,
az élet útja kitaposatlan,
az élet útjának iránya nyugat,
az élet útja téren és időn visz keresztül,
az élet útjának folytatása a halál útja,
az élet útján nincs mit javítani,
mert az élet útja tökéletes,
az élet útján nincs mit keresni,
mert az élet útja üres,
az élet útján nem lehet megállni,
mert az élet útja folytonos,
az élet útjáról nem lehet letérni,
mert az élet útja szakadék felett ível,
az élet útját nem szabad megkurtítani,
mert az élet útja ki van szabva,
az élet útját követni kell.
84
Eototo és Aholi a fentekről és lentekről
A felső világ lentje a felső lent,
a felső világ fentje a felső fent,
az alsó világ lentje az alsó lent,
az alsó világ fentje az alsó fent,
könnyebb eljutni
a felső lentről a felső fentre,
az alsó lentről az alsó fentre,
mint a felső lentről az alsó lentre,
mint az alsó lentről a felső lentre.
85
Eototo és Aholi a gondolkodás ösvényéről
A gondolkodás ösvénye a felismerés sivatagából a megvilágosodás hegyláncán át a megértés rónájára vezet,
a gondolkodás ösvénye érzésekkel van kikövezve,
a gondolkodás ösvényén szelídség füvét tiporja a láb,
a gondolkodás ösvényét tapasztalatok pora borítja,
a gondolkodás ösvényén ismeretek virágai virítanak,
a gondolkodás ösvényét tévedések szamártövisei csúfítják,
a gondolkodás ösvénye messze elkerüli a szenvedélyek fennsíkját,
a gondolkodás ösvénye bizonytalanságok erdején halad át,
a gondolkodás ösvénye sugallatok csapása mentén kanyarog,
a gondolkodás ösvénye felett a kíváncsiság napja ragyog és a kétely holdja sápad,
a gondolkodás ösvényén az ember a tanok völgyébe ér, és merít a tudás forrásából,
a gondolkodás ösvényén nincsen szükség társra,
a gondolkodás ösvényét mindenkinek meg kell találnia.
86
Eototo és Aholi a változásról
A változás alakcsere,
a változás kezdettől fogva van,
a változás áthatja a világot,
a leggyakoribb változás a születés, növekedés, öregedés és halál,
a változás ideje a jelen,
a változás híd a múlt és jövő között,
a változásnak iránya van,
a változás a változás irányát követi,
van látható és láthatatlan változás,
a változás elől kitérni nem lehet,
minden változás változással jár,
a változásnak van kezdete és van vége,
a változás kezdete az előző változás vége,
a változás vége a következő változás kezdete,
van kedvező és kedvezőtlen változás,
Isten előtt minden változás egyenlő,
a változás alól a változás sem kivétel,
a változás együtt változik a változással,
a változás változás a változásban.
87
Eototo és Aholi a nagyról és a kicsiről
Ami nagy, az nagynak látszik,
ami kicsi, az kicsinek látszik,
de nem minden nagy látszik,
de nem minden kicsi látszik.
88
Eototo és Aholi a megfelelőről
Ami sem nagy, sem kicsi,
az megfelelőnek látszik,
de nem minden megfelelő,
ami sem nagynak, sem kicsinek nem látszik.
89
Eototo és Aholi a növénytestről
A növénytest tengelye a szár,
a növénytest rezgésközpontjai a levélhónaljakban vannak,
a növénytest a Földtestbe kapaszkodik,
mert a növénytestet a Földtest táplálja,
ha a növénytestet kiszakítjuk a Földtestből,
a növénytest elpusztul,
Földtest nélkül nincsen növénytest,
vannak ehető és ehetetlen növénytestek,
némely növénytestből házat, ruhát, szerszámot lehet készíteni,
ha a növénytestet kiszárítjuk és meggyújtjuk,
tűz keletkezik,
a növénytest tüzénél nemcsak megmelegedhetünk,
hanem növénytestet is főzhetünk vagy süthetünk,
minden növénytestnek külön neve van,
a növénytest neve arra való,
hogy meg lehessen vele nevezni a növénytestet,
vannak különleges növénytestek,
egy részük betegségeket gyógyít,
ezek a gyógyító növénytestek,
másik részük különleges erővel ruházza fel az embertestet,
ezek a szent növénytestek,
90
ha a növénytest magját a Földtestbe ültetjük,
új növénytest lesz belőle,
mely szakasztott mása a régi növénytestnek.
91
Eototo és Aholi a bejáratokról
Ahol a teremtés kiveti magából a semmit,
ott a létezés bejárata,
ahol a létezés kiveti magából a nyugalmat,
ott a mozgás bejárata,
ahol a mozgás kiveti magából a gyengeséget,
ott az erő bejárata,
ahol az erő kiveti magából a meddőséget,
ott a születés bejárata,
ahol a születés kiveti magából a hallgatást,
ott a beszéd bejárata,
ahol a beszéd kiveti magából az idegenséget,
ott az érintkezés bejárata,
ahol az érintkezés kiveti magából a közönyt,
ott a szeretet bejárata,
ahol a szeretet kiveti magából a csüggedést,
ott a hit bejárata,
ahol a hit kiveti magából a hamisat,
ott az igaz bejárata,
ahol az igaz kiveti magából a rosszat,
ott a jó bejárata,
ahol a jó kiveti magából a tévelygést,
ott a tudás bejárata.
92
Eototo és Aholi a szeretetről II.
A szeretet a Teremtő lelkének méze.
93
Eototo és Aholi a kacsinákról
A kacsinák az élet láthatatlan erőinek szellemei,
a kacsinák országa a világegyetem,
a kacsinák száma végtelen,
a kacsináknak sok fajtájuk van,
a kacsinák lehetnek ember-, állat-, növény-, hegy-, felhő- stb. kacsinák
a kacsinák az idő árján sodródnak,
a kacsinák bármiből keletkezhetnek,
a kacsinák születnek és meghalnak,
a kacsinák az év első felét a felső világban, a második felét az alsó világban töltik,
a kacsinák a téli napfordulón jönnek fel a felső világba, és a nyári napfordulón mennek le az alsó világba,
a kacsinák mindenhová elkísérik az embert,
a kacsinák kedvenc tartózkodási helyei a hegycsúcsok,
a kacsinák szívesen időznek barlangok mélyén is,
a kacsinák könnyűszerrel jutnak át egyik világból a másik világba,
a kacsinák hatalma nagy,
a kacsinák a törvények letéteményesei és őrzői,
a kacsinák szigorúak, de igazságosak,
a kacsinák irányítják az esőt, meleget, szelet, születést és növekedést,
a kacsinák továbbítják a Teremtőhöz az ember kérését,
a kacsinákkal a tánc és ének nyelvén lehet beszélni,
a kacsinákkal való beszéd öltözéke a kacsinamaszk,
a kacsinákkal való ismerkedést nem lehet elég korán kezdeni,
a kacsinákkal való ismerkedés első lépcsőfoka a gyermek kacsinababája,
a kacsinákkal ajánlatos jóban lenni.
94
Eototo és Aholi a csillagtestről
A csillagtest fénylény,
a csillagtest belsejében állandó tűz ég,
a csillagtest rezgésközpontjai a tűz fészkei,
a csillagtest rezgésközpontjaiból a rezgéssel együtt forróság árad,
a csillagtest nem áll, hanem mozog,
a csillagtest mozgása a csillagtest útja,
a csillagtest útjának vándora a csillagtest fénye
a csillagtestet senki nem tartja, mégsem esik le,
a csillagtest magától forog a tengelye körül,
a csillagtest hatással van az embertestre,
a csillagtest hatását nem szabad figyelmen kívül hagyni,
aki a csillagtest hatását figyelmen kívül hagyja, az vét maga ellen,
a csillagtest segít az embertestnek eligazodni az éjszakában,
a csillagtest az idő múlását is jelzi,
van magányos és csoportos csillagtest,
a legjelentősebb csillagtest a Nap,
a csillagtestek rendszeres látogatói a kacsinák,
a csillagtest nem él örökké,
mikor a csillagtest megöregszik, akkor meginog és leesik a mindenség alsó részébe, hol nem látni többé.
95
Eototo és Aholi a kacsinává válásról
Aki engedelmesen követi a lét tiszta parancsát,
annak nem kell megjárnia a hét világ útját,
és abból halála után mindjárt kacsina lesz,
aki vonakodva követi a lét tiszta parancsát,
annak meg kell járnia a hét világ útját,
és abból halála után nem lesz mindjárt kacsina,
aki szembeszegül a lét tiszta parancsával,
annak kínok közt kell megjárnia a hét világ útját,
és abból halála után sosem lesz kacsina.
96
Tizenegyedik koan
Ahová a Teremtő megy,
oda nem visz láb,
amiért a Teremtő nyúl,
azt nem éri el kéz,
amit a Teremtő gondol,
azt nem fogja fel elme,
amit a Teremtő érez,
azt nem bírja el szív,
láb nélkül járj,
kéz nélkül nyúlj,
elme nélkül gondolkozz,
szív nélkül érezz,
ha a Teremtőt követed.
97
98
Negyedik könyv
99
100
Tavakvaptiva és Sakvaitiva
Nyár van,
kukoricacímerezés ideje,
kihalt a ház,
a felnőttek a földeken dolgoznak,
csak a kis Tavakvaptiva
és vendége, a kis Sakvaitiva van otthon,
Tavakvaptiva most hat éves,
Sakvaitiva most nyolc éves,
nyúlprémtakarón ülnek a földön,
meztelen lábszárukat csiklandozza a nyúlszőr,
az ablakon át virágport sodor be kintről a szél,
néha tüsszentenek,
azon tanakodnak,
mit csináljanak,
Sakvaitiva új játékot tud,
a barátnőjétől hallotta,
és nagyon tetszik neki,
Tavakvaptiva is érdekesnek találja,
és azt javasolja,
próbálják ki,
Sakvaitiva ledobja szoknyácskáját,
lerúgja bugyiját,
és hanyatt veti magát,
101
Tavakvaptiva letolja gatyácskáját,
kezébe veszi petyüdt kis szerszámát,
és Sakvaitiva térde közé térdel,
Sakvaitiva széthúzza barlangja piciny száját,
és várakozón tekint Tavakvaptivára,
Tavakvaptiva a barlang piciny szájába illeszti petyüdt kis szerszámát,
és megpróbálja belegyömöszölni,
de nem sikerül neki,
Sakvaitiva jobban széthúzza barlangja piciny száját,
és várakozón tekint Tavakvaptivára,
Tavakvaptiva megint a barlang piciny szájába illeszti petyüdt kis szerszámát,
és megint megpróbálja belegyömöszölni,
de megint nem sikerül neki,
Sakvaitiva ügyetlennek nevezi Tavakvaptivát,
és dühében sírva fakad,
Tavakvaptiva ügyetlennek nevezi Sakvaitivát,
és dühében sírva fakad,
azután mindketten felöltöznek,
kibékülnek,
kimennek labdázni az udvarra,
és évtizedekre elfelejtik az egészet.
102
A négy főirány megértése
Elindul Sziliomomo nyugatnak,
megérkezik nyugat sárga felhőházába,
aláveti magát nyugat akaratának,
megérti nyugatot,
és megértése ösvényén hazatér,
elindul Sziliomomo keletnek,
megérkezik kelet piros felhőházába,
aláveti magát kelet akaratának,
megérti keletet,
és megértése ösvényén hazatér,
elindul Sziliomomo északnak,
megérkezik észak fehér felhőházába,
aláveti magát észak akaratának,
megérti északot,
és megértése ösvényén hazatér,
elindul Sziliomomo délnek,
megérkezik dél kék felhőházába,
aláveti magát dél akaratának,
megérti délt,
és megértése ösvényén hazatér.
103
Amit az öreg Tavakvaptiva mondott feleségének, Sakvaitivának arra a régi nyárra emlékezve
Ó,
Sakvaitiva,
hát nem furcsa,
hogy izgatott bennünket,
amit a nyúlprémtakarón még nem tudtunk,
ó,
Sakvaitiva,
hát nem furcsa,
hogy untat bennünket,
amit a nyúlprémtakarón már tudunk.
104
Sziliomomo és Palaomauki I.
Sziliomomónak kukoricafialáskor tetszett meg Palaomauki,
és mindjárt bizsergést érzett az ágyékában,
Palaomauki a szomszéd sort vitte,
és valamivel előtte járt
a zsenge levelek közt hajladozva,
de Sziliomomo azért jól látta,
amint gyapotszoknyája alól ki-kivillan térde-hajlása,
Sziliomomo hiába érte utol Palaomaukit,
és ebéd után is hiába feküdt a közelébe
sajgó derekát egyengetni
a jukka-bokor árnyékába,
Palaomauki hátat fordított neki,
és rá sem hederített,
Sziliomomónak kukoricatörésre mégis sikerült
akkora tüzet raknia Palaomauki hasában,
hogy máig sem tudta eloltani.
105
Amit Palaomauki gondolt lánykorában pironkodva, mikor Sziliomomóhoz menet összetalálkozott Ajauamattal
Úgy jártam,
mint a tüzelő kojoti-szuka,
aki nem törődik a veszéllyel,
ha kant lát.
106
Sziliomomo és Palaomauki II.
Mint hónapok óta minden este,
Sziliomomo kint áll az ablak előtt,
és Palaomaukit nézi,
Palaomauki bent ül a házban,
és őrlőkővel kukoricát őröl,
éppen kedvenc virágjukról
a sündisznókaktusz kehelyalakú
virágjáról beszélgetnek,
Palaomauki úgy találja, hogy cinóberpiros,
Sziliomomo úgy véli, hogy inkább karmazsinpiros,
ezen elvitatkoznak egy darabig,
Sziliomomo már éppen
vissza akarja vonni a véleményét,
mikor Palaomauki váratlanul
abbahagyja a kukoricaőrlést,
kezét ölébe teszi,
és igazat ad Sziliomomónak,
Sziliomomo majd kiugrik a bőréből örömében,
mert Palaomauki ölbe tett kezével végre azt jelzi,
hogy figyelmét teljesen neki szenteli,
és hajlandó hozzámenni feleségül,
a sündisznókaktusz kehelyalakú virága kinyílott.
107
A nyári tölgyerdő hajnali lehelete
(Kojavesima, Sziliomomo testvérbátyja beszéli, aki járt messze északon)
Mihelyt megpillantod a nyári tölgyerdőt, és mondjuk, egy elvirágzott csipkebokrokkal teli füves tisztást keresztezve vagy egy kiszáradt patak medrében felfelé kapaszkodva közeledsz feléje, először szárazságot érzel a levegőben, ha nem látnád, hogy mindent belepett a harmat, azt hihetnéd, dél van, aztán minden átmenet nélkül melegbe ütközöl, fel vagy öltözve, mégis, mint az öledben alvó macska testének hője, áthatol a ruhádon, majd pár lépés megtétele után hirtelen illatok tódulnak az orrodba, száraz avar, harangvirág, vadlucerna, fürtös zanót, rókagomba, meténg, szamóca, és még ki tudja, minek az illata, egyetlen hasonlíthatatlan illatot alkotva, és egyszeriben rájössz, hogy ez a szárazság, ez a meleg, ez az illat együtt a nyári tölgyerdő lehelete, és a felfedezés feletti örömödben a csábításnak engedve, a kötelező óvatosságról megfeledkezve, feszes bőrrel és remegő orrcimpákkal egyre beljebb hatolsz ebbe a leheletbe, egészen addig, amíg a nyári tölgyerdőhöz nem érsz, és az űzött vad nyomát szem elől vesztve magad is leheletté nem válsz.
108
Sziliomomo és Palaomauki III.
Sziliomomo jelet ad Palaomaukinak,
Palaomauki megérti a jelet,
Palaomauki bemegy a házba,
Sziliomomo követi Palaomaukit,
Palaomauki lefekszik az ágyra,
Sziliomomo Palaomauki mellé heveredik,
Sziliomomo szája megkeresi Palaomauki száját,
Palaomauki szája segít Sziliomomónak a keresésben,
Sziliomomo szerelmes szavakat suttog Palaomaukinak,
Palaomaukinak jól esnek a szerelmes szavak,
Sziliomomo megfogja Palaomauki mellét,
Palaomauki megsimogatja Sziliomomo arcát,
Sziliomomónak megmerevedik a vesszője,
Palaomaukinak nedves lesz a lába köze,
Palaomauki leveti szoknyáját,
Sziliomomo leoldja ágyékkötőjét,
Palaomauki széttárja combját,
Sziliomomo Palaomaukiba hatol,
Sziliomomo átöleli Palaomaukit,
Palaomauki Sziliomomo nyakába kapaszkodik
109
Sziliomomo döfködi Palaomaukit,
Palaomauki tűri a döfködést,
Sziliomomo most láthatatlan erők eszköze,
most Palaomauki is láthatatlan erők eszköze,
Palaomauki felsikolt,
Sziliomomo felnyög,
Palaomauki elengedi Sziliomomo nyakát,
Sziliomomo kihúzza Palaomauki dereka alól karját.
Palaomauki hálásan mosolyog Sziliomomóra,
Sziliomomo gyengédséget érez Palaomauki iránt.
110
Polipkoima születése
Előtte való este egy éles kő fölhasította
Sziliomomo kutyájának, Pamösinak a lábát,
Palaomauki és Sziliomomo ezt jeladásnak tekintette,
Sziliomomo gondosan ellátta a sebet,
tiszta lepedőt hozott,
Palaomauki alá terítette,
és kivételesen megengedte Pamösinak,
hogy a házban maradjon,
aztán maga is lefeküdt,
de Pamösi nyöszörgésétől sokáig nem tudott elaludni,
éjféltájban Palaomauki arra ébredt,
hogy elfolyt a magzatvize,
tüstént felköltötte Sziliomomót, és elküldte Csölölért, a bábáért,
Csölöl tüzet rakott,
vizet forralt,
tépést csinált,
kötelet kötött a mestergerendára,
és a kötél végét a guggoló Palaomauki kezébe adta,
hogy legyen mibe kapaszkodnia,
Sziliomomo kiment a házból az udvarra,
Sziliomomo fiút szeretett volna,
és az udvaron megkérte a Földet,
hogy fiút küldjön neki,
111
a Föld a kérést teljesítette,
és Palaomauki napkeltekor fiúgyermeket hozott a világra.
112
Amit Sziliomomo kiáltozott az udvaron, mikor megtudta, hogy fia született
Halljátok,
emberlények,
állatlények,
növénylények,
homoklények,
ásványlények,
hegylények,
síkságlények,
völgylények,
sziklalények,
szurdoklények,
ösvénylények,
levegőlények,
széllények,
felhőlények,
mennydörgéslények,
esőlények,
napsütéslények,
csillaglények,
boldog vagyok,
mert gyerekem született!
113
Pamösi nemzetése
Egy nyárvégi napon
a Papagáj-nemzetségbeli Szijovma kankutyája, Mahu
váratlanul meglátogatta Sziliomomo szűz szukáját, Pokót,
aki éppen tüzelt,
az első pillanatban nyilvánvaló volt,
hogy Pokónak tetszik Mahu,
és Mahu látogatásának jelentősége van,
de Sziliomomo anyósa, Koahvima
arra kérte Sziliomomót,
hogy ne engedje Pokóra Mahut,
mert elég egy kutya a háznál,
Sziliomomo igazat adott Koahvimának,
de mégsem kergette el Mahut,
mert nem akart a Teremtő dolgába avatkozni,
kinek feltett szándéka volt a kutyanépet szaporítani.
114
Tavakvaptiva kérése Szotuknanghoz a halál útjának végén
Rakd össze agyamat,
csinálj bennem helyet a gondolkodásnak,
rakd össze szememet,
csinálj bennem helyet a látásnak,
rakd össze nyelvemet,
csinálj bennem helyet a beszédnek,
rakd össze fülemet,
csinálj bennem helyet a hallásnak,
rakd össze orromat,
csinálj bennem helyet a szaglásnak,
rakd össze szívemet,
csinálj bennem helyet az érzésnek,
rakd össze tüdőmet,
csinálj bennem helyet a légzésnek,
rakd össze gyomromat,
csinálj bennem helyet az emésztésnek,
rakd össze hímvesszőmet,
csinálj bennem helyet a nemzésnek,
rakj össze bennem mindent,
csinálj bennem mindennek helyet,
115
hogy mindennek helye legyen bennem,
mielőtt ismét a születés házába lépek.
116
Polipkoima életének huszadik napja
A huszadik nap hajnalán
bal karjára ülteti újszülött fiát Palaomauki,
Sziliomomo felesége,
kukoricacsövet vesz a jobb kezébe,
és a kukoricacsövet fia köldökétől fia fejéig
négyszer felemeli,
mikor először felemeli, nevet ad fiának,
mikor másodszor felemeli, hosszú életet kíván fiának,
mikor harmadszor felemeli, egészséges életet kíván fiának,
mikor negyedszer felemeli, eredményes életet kíván fiának,
és a kukoricacső oltalma alatt
kiviszi fiát a sötétből a fényre,
kiviszi Föld anyja öléből Nap apja kebelére.
117
A gyógyító növények felfedezése
Megbetegszik Sziliomomo lánya, Hopaqa,
és Sziliomomo megkéri Ajauamatot,
a Medve-nemzetség legöregebb tagját,
hogy gyógyítsa meg Hopaqát,
erőt gyűjt Ajauamat,
és látomását követve kimegy az erdőre,
és az erdőn ismeretlen növényt talál,
az ismeretlen növény tövénél borzlyuk ásít,
az ismeretlen növény fölötti ágon sasfészek sötétlik,
az ismeretlen növény levelén harmatcsöpp csillog,
az ismeretlen növény virágán lepke ül,
az ismeretlen növény levelén napsugár táncol,
az ismeretlen növény közelében patak csobog,
a borzlyuk azt jelenti: ásd ki,
a sasfészek azt jelenti: vidd haza,
a harmatcsöpp azt jelenti: főzd ki,
a lepke azt jelenti: a főzetet itasd meg Hopaqával,
a napsugár azt jelenti: imádkozz,
a patak azt jelenti: tisztítsd meg gondolataidat,
kiássa, hazaviszi és kifőzi
az ismeretlen növényt Ajauamat,
és a főzetet ima és tiszta gondolatok kíséretében,
megitatja Hopaqával és Hopaqa meggyógyul tőle.
118
Sziliomomo és Palaomauki IV.
Sziliomomo összeveszett Palaomaukival,
elhagyta a házat,
és útmutatásért felment Csosovi hegyére,
Sziliomomo négy éjjelt és négy nappalt
töltött Csosovi hegyén,
és dolgavégezetlenül már lemenni készült,
mikor a negyedik napon
nyílalakú felhőt pillantott meg a keleti égen
és íjalakú felhőt pillantott meg a nyugati égen,
Sziliomomo nyomban lement Csosovi hegyéről,
visszatért a házba,
és haladéktalanul kibékült Palaomaukival,
mert megértette a jelet,
mely azt mondta:
annyit ér Sziliomomo és Palaomauki külön-külön,
mint amennyit a nyíl és az íj ér külön-külön.
119
Polipkoima csörgője
Sziliomomo pólyás kisfia, Polipkoima csörgőt kapott,
Polipkoima csörgője félbe vágott, szárított tökből,
kikanyarított, cserzett mókusbőrből,
hántolt fenyőágból,
és sok apró kavicsból van,
Polipkoima csörgője szépen csörög,
de csörgését nem a sok apró kavics,
hanem a Föld megannyi rezgésközpontja okozza,
melynek beszédét a sok apró kavics
a csörgés nyelvére fordítja,
hogy Polipkoima is megértse,
mit üzen a Föld,
Polipkoima örül a csörgőnek.
120
Sziliomomo álma
Sziliomomo álma tegnap éjjel azt mondta Sziliomomónak,
hogy menjen el az Ingó Sziklához,
Sziliomomo ma elment az Ingó Sziklához,
de nem talált semmi útmutatást álma értelmére nézve,
és nem tudta megfejteni álma értelmét,
mert nem a megfelelő utat választotta,
Sziliomomo álma így nyílhegy nélküli nyílvessző maradt,
Sziliomomo kezében a nyílhegy nélküli nyílvesszővel
egész nap bánatosan járt-kelt a faluban.
121
Jahoja és Sivanke
Sziliomomo öccse, Jahoja beleszeretett
Palaomauki bátyjának, Szivingiaumának feleségébe, Sivankéba,
és folyton utána koslatott,
ha Sivanke a földeken dolgozott,
Jahoja a közeli cserjésben tartózkodott,
ha Sivanke otthon szorgoskodott,
Jahoja a ház körül ólálkodott,
Jahoja már annyira nem bírt magával,
hogy egyszer,
mikor Sivanke férje vadászni volt,
Sivanke ablakához lopakodott,
és vetkőzés közben megleste Sivankét,
Jahoja munkáját elhanyagolta,
imavesszőjét eltörte,
a tavaszi áldáskérést elmulasztotta,
a nyári böjtöket megszegte,
az esőtáncot rosszul táncolta,
Sivanke férje nem volt vak,
mindent látott,
és a nemzetségfő már közbe akart lépni,
mikor Jahojának végre sikerült legyőznie
magában a Sivanke iránti vágyat,
Jahoja egy hónap múltán már
közömbösen nézett Sivankéra,
és sehogyan sem értette,
122
hogyan bolondulhatott olyan asszonyért,
akinek – csak akkor vette észre –
szemölcs van az állán.
123
Polipkoima lilioma
Liliom – mondja a kis Polipkoima,
és pillangó száll föl egy kukoricalevélről,
és a kis Polipkoima elhagyja a mesquite-fa tövét,
hová kapáló anyja ültette,
és addig kergeti a pillangót,
míg a liliomot meg nem leli,
mesquite – mondja a kis Polipkoima,
és ökörszem röppen fel egy kaktuszlevélről,
és a kis Polipkoima elhagyja a liliom lelőhelyét,
hová a pillangó vezette,
és addig üldözi az ökörszemet,
míg a mesquite-fát meg nem leli,
a kis Polipkoima délben anyjának ajándékozza a liliomot.
124
Sziliomomo és Palaomauki kérése Taiovához
Ó,
urunk,
add,
hogy legyen még gyerekünk,
add,
hogy legyen még legalább öt gyerekünk,
még öt gyerek elég lenne,
mondjuk,
még négy fiú
meg még egy lány,
persze,
lehet több is,
de ha egy mód van rá,
kevesebb ne legyen,
arra kérünk,
nem mintha nem szeretnénk
azt a kettőt,
Polipkoimát meg Hopaqát,
aki van,
szeretjük mi őket,
nagyon is szeretjük,
csak hát olyan nagy bennünk a szeretet,
hogy úgy érezzük,
túl sok két gyerekre,
még legalább ötre futná belőle,
olyan nagy,
kérünk,
teljesítsd a kérésünket,
125
hidd el,
mindnyájan jól járunk,
nekünk nagyobb lesz az örömünk,
neked meg nagyobb lesz a dicsőséged.
126
Sziliomomo és Palaomauki családjának növekedése
Taiova meghallgatta és teljesítette Sziliomomo és Palaomauki kérését,
és egy évre rá fiuk született,
ki szép volt, mint a virágokkal ékes föld,
ezért beavatáskor a Tuvengiamsi nevet kapta,
mert a Tuvengiamsi Virágokkal Ékes Földet jelent,
és három évre rá fiuk született,
ki fenséges volt, mint a kelő Nap,
ezért beavatáskor a Tuvaletsztiva nevet kapta,
mert a Tuvaletsztiva Kelő Napot jelent,
és négy évre rá fiuk született,
ki tiszta volt, mint a látóhatáron úszó fehér felhő,
ezért beavatáskor a Qöcshongva nevet kapta,
mert a Qöcshongva Látóhatáron Úszó Fehér Felhőt jelent,
és hat évre rá lányuk született,
ki üde volt, mint az álló zöld kukorica,
ezért beavatáskor a Sakhongva nevet kapta,
mert a Sakhongva Álló Zöld Kukoricát jelent,
és nyolc évre rá fiuk született,
ki alázatos volt, mint az oltár előtt álló férfi,
ezért beavatáskor a Pokunjesva nevet kapta,
mert a Pokunjesva Oltár Előtt Álló Férfit jelent,
és nagyobb lett Sziliomomo és Palaomauki öröme,
és nagyobb lett Taiova dicsősége.
127
Sziliomomo tüzet csihol
Sziliomomo előveszi tűzszerszámát:
az árkos, puha fűzdeszkát
és a kemény szömörcepálcát,
a fűzfadeszka lyukába illeszti,
és két kezével pörgetni kezdi a szömörcepálcát,
szétmorzsolódik a fűz,
a morzsa a tűz országa,
átforrósodik a fűz,
a forróság a tűz faluja,
megbarnul a fűz,
a barnaság a tűz utcája,
füstöl a fűz,
a füst a tűz udvara,
elszenesedik a fűz,
a szén a tűz ciszternája,
szikrát vet a fűz,
a szikra a tűz háza,
Sziliomomo száraz taplóval kicsalogatja házából a tüzet,
s a tűz megsüti Sziliomomo és családja vacsoráját.
128
Polipkoima válasza Palaomaukinak arra a kérdésére, hogy mit csinál
Veszem a játékíjamat
meg a játéknyilamat,
kimegyek a játékerdőbe,
játékmadarat lövök,
és hazahozom a játékházamba,
mert a játékfeleségem már türelmetlenül várja,
hogy játékebédet főzzön a játékfiamnak.
129
Sziliomomo és Pavati párbeszéde
(Gensa Zen-mester nyomán szabadon)
Sziliomomo egyszer megkérdezte Pavatit:
Hogyan jutok el Taiovához?
Látod ott azt a rezgő nyárfát? – kérdezte Pavati.
Igen, látom – felelte Sziliomomo.
Így jutsz el – mondta Pavati.
130
Sziliomomo bemutatja Polipkoimának a földet
Ez itt, fiam, a lábad alatt a föld, néhol barna, néhol fehér, néhol sárga, néhol vörös, attól függően, hogy milyen ásványokat tartalmaz, ha kedved tartja, egyik helyről a másik helyre mehetsz rajta, átvághatsz a főtéren, végighaladhatsz a házak közt, ki a faluból, le az ösvényen, egészen a nagy vízmosás fenekéig és vissza, házat építhetsz rá, árkot húzhatsz, csapdát állíthatsz, szaladhatsz, ugrálhatsz, táncolhatsz rajta, ráülhetsz, sőt, még rá is feküdhetsz, ha elfáradtál, de ha helyesen akarod használni a földet, akkor ásóbottal fúrj bele lyukat, ne túl mélyet, ne túl széleset, és a lyukba vess magot: kukoricát, tököt, napraforgót, gyapotot vagy babot, takard be, ha rendszeresen öntözöd, és gondosan ápolod, növény lesz belőle, terméséből ételt, ruhát készíthetsz magadnak, hogy életben maradhass, és méltó társa légy a földnek.
131
Ahogy Sziliomomo imádkozott a Teremtőhöz, mikor Palaomauki elhagyta
Istenem,
tekints le rám,
bűnbánó hívedre,
ki itt állok előtted,
hajadonfőtt, mezítláb,
megtépett ruhában,
ebben a hideg sziklazugban,
mindenkitől távol,
hogy ember ne lásson,
de hozzád mindenkinél közelebb,
hogy észrevegyél,
és meghallgass,
dolgoznék, de nem tudok,
pihennék, de nem tudok,
ülnék, de nem tudok,
feküdnék, de nem tudok,
ennék, de nem tudok,
gondolkodnék, de nem tudok,
énekelnék, de nem tudok,
örülnék, de nem tudok,
úgy elhatalmasodott rajtam a bánat,
úgy legyengített,
hogy minden porcikám reszket,
és semmihez sincs erőm,
se éjjelem, se nappalom,
és már attól tartok,
hogy kezet emelek magamra,
és örökre elkárhozom,
132
kérlek,
segíts rajtam,
és engeszteld meg irántam Palaomaukit,
ahogy engem megengeszteltél iránta,
ébressz a szívében szeretetet,
és vezéreld őt vissza hozzám,
hogy ismét a férje lehessek,
ő pedig a feleségem,
miként te rendelted,
mikor házasságunkat
gyermekáldással megszentelted.
133
Sziliomomo kérdése Pavatihoz
Van földem, van házam, van fegyverem, van asszonyom, van gyerekem, van egészségem, van tehetségem, a faluban becsülnek, földművelési ügyekben kikérik a véleményemet, tagja vagyok a Kék Fuvola-szektának, a Taiovához vezető utat ismerem, miért van hát, hogy mégis elégedetlen vagyok?
134
Pavati válasza Sziliomomónak
Értem, amit mondasz, és legjobb tudásom szerint megfelelek, azért vagy elégedetlen, mert nyughatatlan vagy, nyughatatlan meg azért vagy, mert még fiatal vagy, mert a fiatalság nyughatatlanság, olyan mint a fazék víz, amelybe melegítés céljából felhevített követ vetsz, forr, pezseg, buzog, majdhogy el nem szalad, míg le nem hűl a kő, az öregség hozza majd meg a nyugalmat, a nyugalom pedig a bölcsességet, amellyel ezidőszerint még szintén nem rendelkezel.
135
Sziliomomo meggyógyítása
Jön Kvauiki, a sámán,
és a beteg Sziliomomo rezgésközpontjaira teszi a kezét,
először teszi az első rezgésközpontra,
és a keze azt mondja,
az első rezgésközpont elég erős,
másodszor teszi a második rezgésközpontra,
és a keze azt mondja,
a második rezgésközpont elég erős,
harmadszor teszi a harmadik rezgésközpontra,
és a keze azt mondja,
a harmadik rezgésközpont elég erős,
negyedszer teszi a negyedik rezgésközpontra,
és a keze azt mondja,
a negyedik rezgésközpont nem elég erős,
és Kvauiki addig tartja a negyedik rezgésközponton a kezét,
amíg a keze meg nem mondja a baj okát,
és a negyedik rezgésközpont meg nem erősödik.
136
A tűzrakás szépsége
(Sziliomomo mondja Polipkoimának)
Először tenyerünkkel tisztára söpörjük a földet, ezzel eltávolítjuk az útban álló akadályokat és zavaró egyenetlenségeket, azután a bokrok alján vagy nyílt tisztáson szedett maroknyi tavalyi száraz füvet két-, a hosszúságától függően esetleg háromrét hajtjuk, és a kiszemelt és kellően előkészített helyre tesszük, majd a fák alatt gyűjtött, ugyancsak száraz rőzsét egyenlő hosszúságúra tördeljük és jobbról balra, illetőleg balról jobbra haladva és a széloldalon gyújtónyílást hagyva kúpalakban szellősen a fű fölé rakjuk oly módon, hogy felső végükkel ne a fűre, hanem egymásra támaszkodjanak, ezt követően vesszük kezünkbe a vastagabb és még vastagabb faágakat, és a már ismertetett módon rétegesen a rőzsére helyezzük, és máris kész a kicsiny máglya, csak be kell gyújtani.
A tűzrakás szépsége a felhasznált anyagok alkalmasságában, az elhelyezés célszerűségében, a műveletek helyes sorrendjében, a mozdulatok összhangjában és a kívánt eredmény elérésében rejlik.
137
Piphö
Piphö,
Sziliomomo második unokatestvére,
nős,
három gyerek apja,
jó nyomolvasó,
és a földműveléshez is van érzéke,
de felfuvalkodott,
indulatos
és hiú,
azonkívül
csalja a feleségét,
veri a gyerekeit,
trágár szavakat használ,
tiszteletlen a szüleivel szemben,
és a szertartásokon csak ímmel-ámmal vesz részt,
Piphö rossz úton jár,
és megbünteti majd a Teremtő,
eddig csak azért nem büntette meg,
mert Nöönával volt elfoglalva,
aki még Piphönél is nehezebb eset.
138
Sziliomomo beszéde Pavatihoz
Majd húsz esztendeje, hogy barátságodba fogadtál, nagyot fordult azóta a világ, hogy mást ne mondjak, te nagyapa lettél, én meg apa, csak két dolog maradt a régi, napi teendőim mellett én még mindig fazekaskodom, te pedig továbbra is szereted a cserépedényeket, azt mondják rólam, hogy tehetséges vagyok, te terjesztetted el, tréfálkozhatnék most, ha volna kedvem tréfálkozni, lehet, hogy így van, olykor már magam is elhiszem, mindenesetre akad vevőm, ha nem is sok, de nem tudom, miért, csak akkor adok ki egy munkát nyugodt lélekkel a kezemből, ha te már láttad, nem mintha mindig meg volnál velem elégedve, nem vagy, látom én azt a szemedről, olyankor is, ha merő nagyvonalúságból nem korholsz, bizony, az évek során rászoktattál, hogy kíváncsi legyek és adjak a véleményedre, az első sikerületlen próbálkozásoktól kezdve egészen a kiérlelt formákig, annál nehezebb most a szívem, mikor úgy veszem észre, mintha az utóbbi időben, egészen pontosan a téli napforduló óta meglazultak volna barátságunk kötelékei, ritkán vagy egyáltalán nem látjuk egymást, és ha véletlenül mégis összefutunk, mindenféle elfoglaltságra hivatkozol, nekem azonban az az érzésem, mintha szándékosan kerülnéd a velem való találkozást, mintha valami kivetnivalót fedeztél volna fel bennem, amiről én nem tudok, persze lehet, hogy másról van szó, viszont tény, hogy sokat változtam az utóbbi időben, és nem mindig a javamra, művészet dolgában például óvatosabb lettem, de, és bocsáss meg, hogy fiatalabb létemre erre figyelmeztetlek, változtál te is, és nem mindig a javadra, újabban például olyan fazekasok munkáit is dicséred, akik aligha elégíthetik ki kifinomult ízlésedet, akárhogyan is van, kérlek, légy elnéző velem szemben, ha valamivel megbántottalak, és ne a hibáimért, hanem az erényeimért szeress, tudom, nehéz a kettőt szétválasztani, de én is ezt teszem, mikor így szólok veled.
139
Sziliomomo számadása az ó-esztendő végén
A termést betakarítottam,
a vetőmagnak valót kiválasztottam,
a házat megtapasztottam,
a ciszternát kitisztítottam,
az öntözőcsatornát megigazítottam,
a bőröket kicserzettem,
az agyagedényeket kiégettem,
a szerszámaimat megjavítottam,
a bocskoromat megfoltoztam,
a tűzifát hazahordtam,
a gyógyító növényeket begyűjtöttem,
a feleségemnek kagylófüzért ajándékoztam,
a fiaimat vadászni tanítottam,
a törvényeknek engedelmeskedtem,
a tisztségviselőket tiszteltem,
a szertartásokon részt vettem,
a kegyhelyeket felkerestem,
a sastollakat összeszedtem,
az imavesszőket kiültettem,
a kacsinákkal beszélgettem,
a földet megérintettem,
a jót megcselekedtem,
a rosszat elvetettem,
az élet útján továbbmentem,
bizakodva tekintek az új esztendő elé.
140
Vikvaja gondolata
Vikvajának, Palaomauki idősebb bátyjának
az a gondolata támadt,
hogy meg kell változtatni a kígyó-táncot,
ahol a táncosok jobbra fordulnak,
ott forduljanak balra,
ahol négyet lépnek,
ott lépjenek ötöt,
és így tovább,
Vikvaja nem tud szabadulni a gondolattól,
éjjel-nappal az jár a fejében,
Vikvaja nem szabad többé.
141
Amit Sziliomomo mondott Pavatinak, mikor elhibázta az őzet
Ma elhibáztam az őzet,
de nem szidott össze érte
otthon a feleségem, Palaomauki,
és nem mondta,
hogy ez annak a jele,
hogy öregszem,
szerintem ez annak a jele,
hogy ő is öregszik,
és egyre jobban megérti,
hogy öregszem.
142
Sziliomomo öregkorában
Itt ülök kint,
a ház előtt,
a nagy, viharverte,
töredezett szélű, lapos homokkövön,
amelyet még néhai apai nagyapám,
Maszaviszteva görgetett fel ide
a völgyből ülőkének,
és amely része a földnek,
itt ülök,
és néhai apai nagyapámra,
Maszavisztevára gondolok,
aki után csak ez a nagy, viharverte,
töredezett szélű, lapos homokkő maradt,
amikor maga is része lett a földnek.
143
144
Ötödik könyv
145
146
Sziliomomo énekeiből
Tavaszi ének
A sárga Nap-házban meleg-gyermek ül és játszik,
a fehér felhő-házban eső-gyermek ül és játszik,
a kék levegő-házban szél-gyermek ül és játszik,
a fekete föld-házban csíra-gyermek ül és játszik,
a piros szív-házban öröm-gyermek ül és játszik.
Böjti ének
Uram, könyörülj rajtam,
vedd el éhemet,
vedd el szomjamat,
hogy minden gondolatomat
neked szentelhessem.
Ének legénykorából
Csosovi hegyén felhő ül,
az oldalban süt a Nap,
de a csúcs felett borult az ég,
ma nem láttam Palaomaukit,
az arcom mosolyog,
de a lelkem bánatos,
Csosovi hegyén felhő ül.
147
Amelyben köszönetet mond anyjának, Sakvaitivának
Hasadban voltam,
világra hoztál,
köszönöm, amit értem tettél,
éhes voltam,
enni adtál,
köszönöm, amit értem tettél,
piszkos voltam,
megmosdattál,
köszönöm, amit értem tettél,
fáztam,
betakartál,
köszönöm, amit értem tettél,
néma voltam,
beszédre tanítottál,
köszönöm, amit értem tettél,
ügyetlen voltam,
gyámolítottál,
köszönöm, amit értem tettél,
félénk voltam,
bátorítottál,
köszönöm, amit értem tettél,
szomorú voltam,
vigasztaltál,
köszönöm, amit értem tettél,
148
tudatlan voltam,
felvilágosítottál,
köszönöm, amit értem tettél.
Etetőének Hopagának
Csipegesd, csipegesd,
kis vadpulykám
a finom fűmagot.
Együgyű ének az idő múlásáról
A hajnalból kilépek,
a nappalba belépek,
a nappalból kilépek,
az estébe belépek,
az estéből kilépek,
az éjszakába belépek,
az éjszakából kilépek,
a hajnalba belépek.
Tél előtt
Üres a határ,
hideg szél fúj,
zörög a szederlevél,
varjúcsapat károg,
a kürtőkből kék füst száll,
dér lepi be a földet.
149
Amelyben Palaomauki szépségét dicséri
Hajad selymes,
mint a kukorica bojtja,
– beletúrtam,
szemed tündöklő,
mint a szivárvány,
– belenéztem,
nyakad pihés,
mint a kolibrifióka,
– ráleheltem,
melled feszes,
mint a gyapot bimbója,
– megsimogattam,
kezed finomívű,
mint a szitakötő szárnya,
– kezemben tartottam,
derekad karcsú,
mint a cirbolyafenyő törzse,
– átöleltem,
öled forró,
mint a füles szarvas horpasza,
– benne melegedtem,
combod hosszú,
mint a kaszáspók lába,
– közé férkőztem.
150
Látomás jó termésről
Gyönyörű kukoricatáblát látok,
bogárzöld kukoricalevelek integetnek,
kövér kukoricacsövek beszélgetnek,
a kukoricatáblába megyek,
kukorica leszek,
én is bogárzöld leszek,
én is beszélgetek.
Ének fiának, a kis Polipkoimának betegségekor
Bánatos vagyok,
mert nem repül az én sasfiókám.
Ének a gyermekkorról
Nincsen felhő,
csak napsütés,
nincsen bánat,
csak öröm,
nincsen színlelés,
csak őszinteség,
nincsen csüggedés,
csak bizakodás,
nincsen veszély,
csak biztonság,
151
nincsen munka,
csak játék,
nincsen múlt,
csak jelen,
nincsen gondolat,
csak érzés,
nincsen vágy,
csak kielégülés.
Altatóének
Becsukódott már a kürtvirág,
betakarta bibéjét,
aludjál,
elhallgatott már a poszáta,
szárnya alá dugta fejét,
aludjál,
üregébe bújt már a nyúl,
hátracsapta fülét,
aludjál,
lepihent már a kabóca,
puha levélhónalj az ágya,
aludjál,
lement már a Nap a hegyek mögött,
magával vitte sugarait,
aludjál,
152
elmúlt már a hőség,
fuvallatok járnak,
aludjál,
itt van már az éjszaka,
sötét lett a világ,
aludjál,
feljött már a Hold,
kigyúltak a csillagok,
aludjál,
csönd van már a faluban,
mindenki lefeküdt,
aludjál,
jön már az úton az álom,
feléd közeleg,
aludjál,
álmodban veled leszek,
vigyázok rád,
aludjál.
Siratóének apjának, Tavakvaptivának halálára
Fekszel mozdulatlan,
nem köszöntöd már a napot,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem eszel már kukoricakenyeret,
jaj, jaj.
153
fekszel mozdulatlan,
nem iszol már forrásvizet,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem fűtöd már a kemencét,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem javítgatod már a házat,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem ásol már öntözőcsatornát,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem ajzol már íjat,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem ejtesz már őzet,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem állítasz már csapdát,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem cserzel már bőrt,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem mégy már az izzasztókamrába,
jaj, jaj,
154
fekszel mozdulatlan,
nem látsz már álmot,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem lejtesz már táncot,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem zengesz már éneket,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem mondasz már imát,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem vagy már a felső világban,
jaj, jaj.
Apjának, Tavakvaptivának emlékére
Míg élt,
tele volt vele a felső világ,
mióta meghalt,
tele van vele az alsó világ.
Álmodott ének
Gyöngyházhernyó mászik a kezemre,
a gyanakvás gyöngyházhernyója ez,
lepöckölöm,
155
kengurupatkány ugrik a mellemre,
a hitetlenség kengurupatkánya ez,
elkergetem,
csörgőkígyó tekeredik a nyakamra,
a gyűlölet csörgőkígyója ez,
letépem,
ásóbagoly száll a vállamra,
az önzés ásóbaglya ez,
elhessentem,
orrszarvúbogár esik a fejemre,
a bánat orrszarvúbogara ez,
lesöpröm,
és gyanakvástól, hitetlenségtől,
gyűlölettől, önzéstől, bánattól
ment leszek.
Amelyben elpusztult kutyáját, Pamösit siratja
Ha elmentem,
őrizted a házat,
ki őrzi a házat most már?
ha megjöttem,
örömödben csaholtál,
ki csahol örömében most már?
ha vadásztam,
nyomra vezettél,
ki vezet nyomra most már?
156
ha kiültem az udvarra,
a lábamhoz hevertél,
ki hever a lábamhoz most már?
ha bánatos voltam,
jó kedvre derítettél,
ki derít jó kedvre most már?
ha bajba jutottam,
segítséget hoztál,
ki hoz segítséget most már?
ha mulatságra vágytam,
szórakoztattál,
ki szórakoztat most már?
ha rossz voltam hozzád,
mindig megbocsájtottál,
ki bocsájt meg mindig most már?
ha veled beszéltem,
szavak nélkül megértettél,
ki ért meg szavak nélkül most már?
Amelyben a világ mulandóságára gondol
A napraforgó termést hoz,
és kiszárad,
a szarvasgida megnő,
és elejtik,
a Nap felkel,
és lenyugszik,
157
a szél feltámad,
és elül,
az eső megered,
és eláll,
a tűz fellobban,
és kialszik,
a ruha elkészül,
és szétfoszlik,
az étel megfől,
és salakká változik,
az álom meglátogat,
és eltávozik,
az érzés átforrósodik,
és kihidegszik,
az erő megjön,
és elhagy,
az ember megszületik,
és meghal.
Látomás közben szerzett ének
Az űrből kilép a végtelenség és jön felém,
az égből kilép a magasság és jön felém,
a nappalból kilép a világosság és jön felém,
a levegőből kilép az áttetszőség és jön felém,
a fákból kilép a sudárság és jön felém,
158
a füvekből kilép az üdeség és jön felém,
a földből kilép a melegség és jön felém,
a vizekből kilép a lágyság és jön felém,
az állatokból kilép a szelídség és jön felém,
az emberekből kilép a szeretet és jön felém,
a szellemekből kilép az örökkévalóság és jön felém,
én is kilépek magamból és megyek magam felé.
Búcsú az ifjúságtól
Jó volt az izmok rugalmassága,
a feszülés
és ernyedés,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a csontok szilárdsága,
a tartás
és keménység,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a láb fáradhatatlansága,
a könnyűség
és fürgeség,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a kéz biztossága,
a nyugalom
és rezzenetlenség,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a szem élessége,
a megpillantás
és felismerés,
búcsúzom tőled, ifjúság,
159
jó volt az elme fogékonysága,
a kíváncsiság
és merészség,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a gondolatok szárnyalása,
a magasság
és mélység,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a szív tisztasága,
a gyanútlanság
és őszinteség,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt az érzések izzása,
az öröm
és elragadtatás,
búcsúzom tőled, ifjúság.
Egy fenyőfához
Fenyőfa,
ki itt állsz a házam előtt,
fenn a kopasz hegytetőn,
dacolva hideggel, szárazsággal, széllel,
szép vagy,
törzsed sudár,
koronád szabályos,
ágaid fejlettek,
leveleid fényesek,
kérged egészséges,
tobozaid hibátlanok,
gyantád tiszta,
160
illatod kellemes,
zúgásod megnyugtató,
gyökereidet nem látom,
de azok is épek és erősek lehetnek,
különben nem tudtad volna velük feltolni
ezt a szikladarabot,
amelyen tőled pár lépésre állok,
és merően nézlek,
hát,
nem hittem volna,
hogy megeredsz,
és így megnőlsz,
amikor egy őszi napon kiástalak,
és hazahoztalak az erdőről
– emlékszel még, kis földlabdádba
kapaszkodva, hogy remegtél? –
és ebbe a sovány földbe ültettelek,
fenyőfa,
kérlek,
bocsásd meg kishitűségemet,
és engedd meg nekem,
hogy egész életemben gyönyörködjem benned.
Agg férfi éneke
Vegyétek el tőlem a kapát,
mert nincsen hozzá erőm,
adjatok botot a kezembe,
mert támaszra szorulok,
ültessetek a tűz mellé,
mert mindig fázom,
161
gyertek közel hozzám,
mert gyengén látok,
hajoljatok a fülemhez,
mert nagyot hallok,
figyelmeztessetek a teendőimre,
mert mindent elfelejtek,
kíméljetek a rossz hírektől,
mert nyugalomra vágyom,
adjatok könnyű ételt,
mert nehezen emésztek,
legyetek velem türelmesek,
mert nyűgös vagyok,
segítsetek le a kivába,
mert gyámoltalan vagyok,
vegyetek tőlem búcsút,
mert hosszú útra indulok.
Haldokló dala I.
Éltem,
nem bánom hát,
hogy meghalok.
Haldokló dala II.
Hosszú utat kell megtennem a haláltól a születésig.
De nem félek, mert megint lesz erőm.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)