Épület
A „színház” szó jelentése: szín = raktár, az első előadások helye
1) Épület előadások tartására.
2) Intézmény, mely előadással foglalkozik
3) feltűnő, nevetséges jelenet: Ne csinálj színházat!
Sajátos rendeltetés
Nem hasonlít se templomhoz, se vásárcsarnokhoz, se lakóházhoz.
Többnyire különálló, körüljárható építmény – tűzrendészeti ok: gázvilágítás idejéből
A külső tagolása semmit sem árul el a belsőből. (díszes homlokzat)
Sok rajta a kapu – tömegek közlekedését szolgálja.
Előcsarnok: pénztárak, ruhatárak, büfé, körfolyosó, lépcsőházak.
Nézőtér: földszinttől a tetőzetig, patkó alakú
Helyosztályok
– földszint (100 évvel ezelőtt még álltak)
– páholy, proszekéneum páholy
– erkély – I. em. közép: legjobban lehet látni – királyi páholyok
– „kakasülő”
– zsöllye: (drágább) párnázott nézőtéri ülőhely; párnázott karosszék
Nagyságát akusztikai, optikai lehetőségek szabják meg.
Csak görögöknek sikerült 20.000 embert befogadó, jó akusztikájú nézőteret építeniük.
Színpad: „nyitott szoba, amelynek a 4. fala hiányzik.” (Kosztolányi)
dobozszínpad (1 oldala nyitott, 3 zárt) (kulisszaszínpad, arénaszínpad)
- portál: négyszögű keret, mely elválasztja a nézőtértől
- előszínpad (proszkéneum), zenekari árok, súgólyuk
- 2 függöny: vasfüggöny (csak szünetben megy le, tűzvédelem)
előfüggöny: bársony, idő tagolására
- forgószínpad: a színpadkép gyors változtatására alkalmas mechanizmus.
2-3 szektorra épített díszlet – sorrendben – kívánt
sorrendben és időben fordították a nézők felé –
dramaturgiai jelentőség van – eltérő sebesség, irány
Tér: sokkal nagyobb tér, mint amit a néző lát: forgószínpad
- kétoldalt: járások (=ún. színpadi utca a díszlet elemei és a takarások
között, melyen a játéktérre lehet be- és kijönni), takarás
- felfelé: zsinórpadlás, vashidak, emelők
felsőgépezet: díszlettartók, ponthúzók
kortina: leengedhető hátteret ábrázoló függöny/vászon
- hátra: kulissza: valódi kulisszát már nem használunk
a színpad 2 oldalán párhuzamosan felállított vászonfalak.
Régen feltett vászoncsík volt, fel a zsinórpadlásig
takarás, díszítő funkció, perspektíva
- lefelé: süllyesztő, forgószínpad szerkezete
Játéktér – a színielőadás helyszíne, több mint a színpad (dobogó, utcasarok), minden felületet és teret magába foglal, ahol megjelennek az előadás jelrendszerének elemei.
A színpadtér hatáspontjai:
Lélektani, pszichológiai okokkal magyarázhatóak a hangsúlypontok.
A színpad és nézőtér egymással mindig szoros kapcsolatban áll.
A hangsúlyos és hangsúlytalan pontok mindig csak a nézőtérből érthetők meg.
Mai viszonyok (barokk óta): patkó alakú nézőtér, enyhén görbülő sorokkal
A földszint székeiről a szem vonala a középponton halad át.
E középpont: a súgólyuk mögött 4-5 méterre fekszik.
Legkényelmesebben ülve, nem kell elfordulni, kitekeredni.
(Az oldalpáholyok 70 %-ából rossz a rálátás.)
A színpadi tér a színésszel válik dramatikus térré.
A színpadtér tisztán optikai elemeit a színész telíti meg szellemi tartalommal.
A színésztől független színpad: mind látványelem.
A színpadnak nem minden pontja egyformán hangsúlyos.
Álló színészek esetében:
Leghangsúlyosabb: a súgólyuk mögött (itt éneklik az áriákat)
Amint a színész távolodik ettől a ponttól, a játék hangsúlya csökken.
A nézőt kizökkenti nyugalmi helyzetéből: nyakizmainak megerőltetésével,
ülőhelyzetének megváltoztatásával tudja követni a színészt.
A néző figyelmét gátló körülménnyel kell megküzdenie.
Horizontálisan:
A jobboldal mindig hangsúlyosabb (bár a középponthoz képes mindkét oldal
hangsúlytalan.) – ok: jobbkezesek vagyunk.
Baloldali proszkéneum a leghangsúlytalanabb pont.
Hátrafelé: a nézőszög nem változik, de a távolság igen. A távolság ad hangsúlytalanságot. Lélektani okokból hangsúlytalanabb. Decrescendo.
A keret függőleges síkot szuggerál a nézőnek, leghangsúlyosabb pontja: előtér
Felfelé: függőlegesen különösen csökken az intenzitás.
A magasban játszott jelenetek nem kerülnek közel.
Nem szabad magasra tenni: Cyrano, Rómeó erkélyét, az Űrt
A színpad padlóját súlyosabbnak érezzük.
Mozgások: (az intenzitás nő)
A mozgás intenzitása balról jobbra nő.
Varieté: fentről le – egyre hangsúlyosabb
Hátulról előre
A hangsúlyos pont is válhat hangsúlytalanná :
ok: figyelem mechanizmusa
Az örökös mozgás vagy középen a mozdulatlanság is lehet egyhangú.
Jó rendező: a hangsúlyos és hangsúlytalan pontok dinamikáját jól alkalmazza.
- a hangsúlyost hangsúlytalan pontból indítja el (így éri el a hatást)
- a jó színész a színpadtér hangsúlypontjait módosíthatja – a fókuszt önmagába helyezheti
- pl.: egy bejövetel (a közép felé) mindig hangsúlyos, sokkal nehezebb egy hangsúlyos kimenetelt csinálni (színészi játék – pl.: Rank doktor a Nórában, vagy Solness az utolsó felvonásban)
- a díszlettervező is eltolhatja a hangsúlyokat
- a világítással is lehet hangsúlypontokat tolni (pl.: reflektor)
De bárhol is van a fókusz – egyszerre csak egy hangsúlyos pont lehet.
Ok: nem tudunk egyszerre többet figyelni.
Az épület másik részébe a néző nem léphet be – körbe
öltözők, műhelyek (szabó, asztalos, fodrász, festő)
raktárak (kelléktár, bútorraktár, jelmeztár)
irodák (adminisztráció), próbatermek (házi színpad – itt: stúdiószínház)
balett-terem, könyvtár, kottatár
Játszóhelyek:
1)
Nagyszínház – forgó színpad, nagy nézőtér
2)
Kamaraszínház: viszonylag kevés néző befogadására épített, kis színpaddal rendelkező színháztípus (a kulisszaszínpad mellett arénaszínpadi v. pódiummegoldással, ill. átalakítható nézőtérrel és színpaddal), mely kevés szereplőt mozgató, korlátozott szcenikai megoldásokat alkalmazó (kamaraművek) előadására alkalmas. Nagyszínházak második játszási helyeként működik általában
3)
Stúdiószínház: Rétegelőadások: pl. avantgárd, elsőműves szerzők, más színházkultúra előadásai. Képzési, oktatási intézmény játszóhelye is lehet. Kis játékterű, kis nézőtérrel, intim, testközeli játékra van lehetőség.
2. Személyzet, társulat
Fenntartó: önkormányzat
Intendáns: (latin, német) az udvari v. állami színházak felügyelő hatósága által a színház szakmai vezetői
(pl. színigazgató) fölé helyezett, azok munkáját szakmailag, gazdaságilag ellenőrző főtisztviselő. A budapesti állami színházaknak (Opera, Nemzeti) 1875-1924 között volt intendánsa.
Koncesszió: (latin) játékengedély: színházirányítási, illetve működési engedély, melyet az uralkodó, majd a
Helytartótanács, Belügyminisztérium (1867-1908), Vallás- és Közoktatási Minisztérium (1908-1949) adott ki minden évadra a színigazgatóknak bizonyos szakmai és anyagi feltételek teljesülése esetén.
A) adminisztratív: (fő)igazgató: élén, többnyire művészeti vezető is - munkáltató
gazdasági feladatok, többnyire van külön gazdasági igazgató: költségvetés, anyagbeszerzés, fizetések, karbantartás, fűtés
B) művészeti személyzet (= társulat): művészeti vezető (igazgató), művészeti titkár
dramaturg („a színház esze”), rendező(k), jelmeztervező, díszlettervező
Tagozatok: a) prózai (szín)társulat: színészek - diplomás, színész 1-3 gyakorlatos, csoportos sz., statiszta
b) opera: magánénekesek, kórus – karvezető, zenekar – karmester
c) tánckar: magántáncosok, balettkar, balettmester
C) műszaki személyzet
színpadi munkások: ügyelő, súgó, világosító, hang (műszak), rendező asszisztens, díszítők, fodrász, kozmetikus (Maszkmester: színházi alkalmazott, fodrász vagy kozmetikus, bonyolultabb maszkokat készíti), öltöztető, asztalos, stb.
3. A művészi alkotómunka
Műsorterv: a színház egy időre (többnyire egy évad) megtervezett játékrendje, amely abból a célból készült, hogy a színház tárgyi-anyagi feltételeit és társulatát a lehető leghatékonyabban tudja felhasználni. A műsorterv tartalmazza az éves bemutatónaptárt, valamint a műsoron szereplő színpadi művek játszási gyakoriságát.
Műsorpolitika: a színházvezetés tudatos művészi tervezése, a műsordarabok kiválasztásának és a műsorrend kialakításának, a színházra jellemző egységes szemlélet, alkotói stílusát fejezi ki.
Sok dolog befolyásolja:
- politikai, művelődési, kulturális
- üzleti, (máshol siker volt)
- ízlés, divat
- rendezői, színészi ambíciók, aktualitás belső erőviszonyok
Magyarországon szinte minden színház
Repertoárszínház: műsora nem egy-egy színpadi mű sorozatos (en suite) előadásaiból alakul ki, hanem több, különböző darab váltja egymást.
Az egyes színháztípusokon belül hangsúlyeltolódás:
- nemzeti színházak: nemzeti drámairodalom
- magánszínházak: profit (zenés)
- művészszínházak: legmodernebb színházi irányzatok
Műfajok:
• vígjáték (klasszikus vagy mai)
• tragédia v. klasszikus próza
• operett
• musical
• opera
• (balett)
• (mesedarab)
Egyéb előadástípusok:
bábjáték
balett
bohózat
daljáték
dokumentumjáték
dramatikus játékok, táncok
egyfelvonásos
egyveleg
előadás
en suite előadás
esztrád
felolvasó-színpadi előadás
iskolai színjáték
kabaré
kamarajáték
népszínmű
operett
revü, revüoperett, revüszínház
Műsorfüzet: a bemutatók alkalmával kiadott nyomtatvány, amely tartalmazza az előadást létrehozó művészek nevét, ismerteti a cselekményt, a keletkezésre vonatkozó írásokat, eddigi színpadi feldolgozásait, fotókat, jelmezterveket stb.
Író:
Benyújtja darabját valamelyik színháznak – sokszor bizonyos színész részére ír
Jogdíj – tantiem: előadások után járó jövedelem, Beaumarchais óta
Dramaturg (idegen nyelven, régen ’drámaíró’):
A színház irodalmi szakértője, tanácsadója.
Feladatai:
- a játékszövegek lektorálása, véleményezése, javasol – beillik-e a műsorpolitikába?
- együttműködés a véső színpadi változat kialakításában a szerzővel = szövegkönyv
- adaptál: külföldi színpadi mű hazai viszonyokra történő átdolgozással egybekötött fordítása
- dramatizál (prózai műből)
- átdolgoz, húz, összevon, szereplők cseréje: régi, új művek
- A műsorpolitika, műsorterv kidolgozásában segít.
Rendező:
A színházi előadás művészi megtervezője, betanítója, a színjáték egységének létrehozója.
A hivatásos színészet kezdeti időszakában nagy tapasztalatú vagy a társulatban vezető szerepet betöltő színészek látták el e funkciót, amely kezdetben a mai ügyelői feladatkörnek felelt meg.
Munkája a 19. századii színházi munkamegosztással vált önállóvá.
1870 óta nevezzük rendezőnek. Addig: játékmester.
Feladatai:
- darabkiválasztás
- szereposztás – megbeszéli az ig.-val – eldől a db. sorsa, vendégszereplő
- összkoncepció
- egyeztet a jelmez- és díszlettervezővel
- színészvezetés – próbafolyamat
Instrukció (rendezői utasítás): (latin) a rendelkező és emlékpróbák alkalmával közli a színészekkel, ügyelővel, műszakkal. Kiterjed valamennyi színjátékelemre, a
színészi kifejezőeszközök (akció és dikció) mindegyikére.
Rendezői példány: rögzíti az instrukciókat, a rendező elképzelése a darabról – üres oldalak – rajzok,állás, világítás, ötletek, megjegyzések, instrukciók ;egyéntől függ, hogy mennyire részletes
Ügyelő:
az előadás technikai lebonyolítását végző alkalmazott, aki a próbafolyamat kezdetétől jelen van.
Ügyelői példányában, mely próbáról próbára születik: feltünteti a játék technikai menetét, a színészek belépése, hang, fény, függöny, statiszták mozgását, végszavak.
Az ügyelői fülkéből (a színpad oldalán) a pulttól vezeti le az előadást. Összeköttetésben áll az összes közreműködővel.
Játékmester:
a rendező munkatársa (gyakran színész), aki elsősorban a szöveg betanításával, a színészi játék részletes kidolgozásával, a csoportos szereplők betanításával foglalkozik a rendező koncepciójának és utasításainak megfelelően, a felújítópróbákat vezeti.
Rendezőasszisztens / segédrendező/:
a rendező közvetlen munkatársa, folyamatosan dokumentálja a rendezőii példányban/ sajátjában, közvetíti a instrukciókat a személyzetnek, a próbafolyamat adminisztrátora, az előadás elindulása után betöltheti az ügyeletes rendezői feladatkört.
Folytatás holnap!!!
2010. április 28., szerda
A színész munkája
Szerepkörök: a színész, énekes alkatának, belső és külső tulajdonságainak leginkább megfelelő szerepek típuscsoportja.
Eredete a commedia dell’arte állandó alakjaira vezethető vissza.
A játékkonvenció állandósulásával a 18-19. sz.-ban teljesedett ki a szerepkörök rendszere. Állandó feladattá váltak, bekerült a színészek szerződésébe. Hatottak a korszak drámairodalmának alakformálására is. A rendszer könnyítette a nagy számú bemutató teljesítését, a runtinszerű eszköztárral gyorsan elkészült az előadás.
A romantika átlényegülő színészideáljának már nem feletek meg, s modorossággá merevedtek.
A modern, 20. sz.-i lélektan hatására, felgyorsul a szerepkörök fellazítása. A modern prózai színjátszás már nem ragaszkodik a szerepkörökhöz, bár a szereposztásnál továbbra is számítanak a színész adottságai. A zenés színpadon (operett, opera) megmaradtak – hangi adottságok erősen korlátozzák, hogy mit játszhat el.
Egyes pályákon az alkati, életkori változásoknak megfelelően szerepkörváltás következik be.
bonviván (németesített fr.):
1. próza: „szeles gavallér”, aki az író többnyire ironikusan, túlzó vonásokkal ábrázol.
Betöltéséhez: virtuóz beszéd- és mozgáskultúra kell (Serteperti /Tempefői/; Karnyóné
kérői; Szélházy /Kisfaludy: Kérők/)
2. zenés vígjátékok és operettek szerelmes hőse, igényes énekszólammal, a primadonna társa
hős: 1. tágabb: a cselekmény szereplője (fő-, mellékszereplő; pozitív v. negatív)
2. szűk: a szerephierarchia csúcsán álló férfi szerepkör,
változatai: - ifjú hősszerelmes (amoroso): Csongor, Rómeó
- jellemhős: Posa márki (Schiller: Don Carlos)
- tragikus: Hamlet, Bánk
hősnő (heroina): a kiemelkedő női főszerep, általában tragikus: Elektra (Szophoklész), Gertrudis
primadonna (olasz): 1. zenés műfajok 1. számú női szereplője, központi alak
2. 19. sz.- végére művészi státusz: = sztár naiva (német), drámai szende: fiatal női szerepkör Természetes gondolkodású, egyszerű leányalak, mely a 18. sz.-i polg.-i dráma kialakulásakor került a szerepek rendjébe. Beolvad
az operett szubrett típusába. – Tünde, Máli (Kisfaludy: A kérők), Mariska (Szigligeti: Liliomfi)
intrikus (fr): cselszövő. Intellektuális jellegű színpadi szerepkör. A cselekmény fordulatait tudatosan és titokban irányítja. – Biberach, Lucifer, Mirigy
táncoskomikus: operettszerepkör. A szubrett partnere. Betöltéséhez: elfogadható énekhang, virtuóz tánctudás és mozgáskultúra, jó színészi adottságok. Eszköztára a komikusé.
karakterszerep,: A hagyományos szerepkör tipizálásától eltérően a színpadi alak egyénített ábrázolását megkövetelő színészi feladat. karakterszínész: színpadi művek részletesen kidolgozott, összetetten jellemzett alakjait megjelenítő, nem csak egyetlen szerepkör követelményeit kielégítő színpadi művész.
epizodista, epizód szerep:
statiszta - némaszereplő
címszereplő: a mű címével azonos szerep eljátszója
díva = sztár
Előadóművészet:
a szavalás művészete v. pódiumművészet (egyszemélyes produkciók, szövegek, dalok előadója)
Játlékstílus:
ripacs: hatásvadász, a külsődleges eszközöket alkalmazó, képzetlen színész gúnyneve.
Eredetileg: Szigligeti József: Csókon szerzett vőlegény c. darabjának egyik alakja, vidéki színész.
manír, modorosság: a színész eszköztárának egy elért művészi szinten történő rögzülése, az eszköztár elemeinek a színjátéktípustól és szereptől független ismétlése azzal a szándékkal, hogy a közönség a már ismert megoldásokra ismételten tetszéssel reagáljon
karikíroz (olasz):
1. egy személy, típus, jár.-i jelenség külső v. belső vonásait eltúlozva, torzítva,szatirikus éllel bemutató ábrázolásmód (karikatúra, persziflázs, travesztia)
2. a színészi játék egyik eszköze, az alakábrázolás egyik módja. A tárgy
közvetett bírálata, erőteljes hatású kritikája a nevetségessé tétel segítségével.
síró-éneklő iskola: a 18. sz. végén, a 19. sz. elején (kb. 1830-ig) a magyar hivatásos színészet előadói stílusa, amely a hangos szóval történő iskolai deklamálás és a német vándorszínészet szövegmondásának hagyományára épült. Lényege: a színpadon elhangzott szöveg tagolt egységei – verssorok v. mondatok – azonos hangmagasságon, azonos hangsúllyal hangozzanak el, függetlenül a szöveg jelentéstartalmától és az ebből következő tagolástól. Művi, a természetestől eltérő hanglejtés. A romantika szorította le.
Egyéb műszavak:
abgang (német): hatásos kimenetel, tapsprovokáló rendezői beállítással
entrèe (fr): hatásos bejövetel
orgánum (gr): 1. a színész hangbéli adottsága, 2. a színész tudatosan fejlesztett hangja mint játékeszköz, és az általa elért hanghatások összessége
pendlizés (német): ingázás. A vendégjáték olyan formája, amikor a színész ugyanazon az estén 2 vagy több helyen lép fel.
Színészi díjak
állami, magánszemélyek, szervezetek alapítása, felajánlása
Állami:
Kossuth-díj Nívó-díj
Kiváló művész
Érdemes művész
Jászai-díj
Jutalomjáték: olyan előadás, melynek jövedelme a társulat valamely tagját illeti meg mellékjövedelemként vagy búcsúajándékként. A vezető színészek a 19. században a szerződésükben kötötték ki a jutalomjátékot, melyben az általuk választott legnépszerűbb szerepükben léptek fel. A színlapon is meghirdették, a közönség is kedveskedett ajándékokkal, versekkel.
Örökös tag: legalább 15, illetve 20 szolgálati év és kimagasló teljesítmény művészeti tevékenységért. Élete végéig (régen) nyugdíj a színháztól, a rendes tagokat megillető kedvezményeket ő is kapta.
Eredete a commedia dell’arte állandó alakjaira vezethető vissza.
A játékkonvenció állandósulásával a 18-19. sz.-ban teljesedett ki a szerepkörök rendszere. Állandó feladattá váltak, bekerült a színészek szerződésébe. Hatottak a korszak drámairodalmának alakformálására is. A rendszer könnyítette a nagy számú bemutató teljesítését, a runtinszerű eszköztárral gyorsan elkészült az előadás.
A romantika átlényegülő színészideáljának már nem feletek meg, s modorossággá merevedtek.
A modern, 20. sz.-i lélektan hatására, felgyorsul a szerepkörök fellazítása. A modern prózai színjátszás már nem ragaszkodik a szerepkörökhöz, bár a szereposztásnál továbbra is számítanak a színész adottságai. A zenés színpadon (operett, opera) megmaradtak – hangi adottságok erősen korlátozzák, hogy mit játszhat el.
Egyes pályákon az alkati, életkori változásoknak megfelelően szerepkörváltás következik be.
bonviván (németesített fr.):
1. próza: „szeles gavallér”, aki az író többnyire ironikusan, túlzó vonásokkal ábrázol.
Betöltéséhez: virtuóz beszéd- és mozgáskultúra kell (Serteperti /Tempefői/; Karnyóné
kérői; Szélházy /Kisfaludy: Kérők/)
2. zenés vígjátékok és operettek szerelmes hőse, igényes énekszólammal, a primadonna társa
hős: 1. tágabb: a cselekmény szereplője (fő-, mellékszereplő; pozitív v. negatív)
2. szűk: a szerephierarchia csúcsán álló férfi szerepkör,
változatai: - ifjú hősszerelmes (amoroso): Csongor, Rómeó
- jellemhős: Posa márki (Schiller: Don Carlos)
- tragikus: Hamlet, Bánk
hősnő (heroina): a kiemelkedő női főszerep, általában tragikus: Elektra (Szophoklész), Gertrudis
primadonna (olasz): 1. zenés műfajok 1. számú női szereplője, központi alak
2. 19. sz.- végére művészi státusz: = sztár naiva (német), drámai szende: fiatal női szerepkör Természetes gondolkodású, egyszerű leányalak, mely a 18. sz.-i polg.-i dráma kialakulásakor került a szerepek rendjébe. Beolvad
az operett szubrett típusába. – Tünde, Máli (Kisfaludy: A kérők), Mariska (Szigligeti: Liliomfi)
intrikus (fr): cselszövő. Intellektuális jellegű színpadi szerepkör. A cselekmény fordulatait tudatosan és titokban irányítja. – Biberach, Lucifer, Mirigy
táncoskomikus: operettszerepkör. A szubrett partnere. Betöltéséhez: elfogadható énekhang, virtuóz tánctudás és mozgáskultúra, jó színészi adottságok. Eszköztára a komikusé.
karakterszerep,: A hagyományos szerepkör tipizálásától eltérően a színpadi alak egyénített ábrázolását megkövetelő színészi feladat. karakterszínész: színpadi művek részletesen kidolgozott, összetetten jellemzett alakjait megjelenítő, nem csak egyetlen szerepkör követelményeit kielégítő színpadi művész.
epizodista, epizód szerep:
statiszta - némaszereplő
címszereplő: a mű címével azonos szerep eljátszója
díva = sztár
Előadóművészet:
a szavalás művészete v. pódiumművészet (egyszemélyes produkciók, szövegek, dalok előadója)
Játlékstílus:
ripacs: hatásvadász, a külsődleges eszközöket alkalmazó, képzetlen színész gúnyneve.
Eredetileg: Szigligeti József: Csókon szerzett vőlegény c. darabjának egyik alakja, vidéki színész.
manír, modorosság: a színész eszköztárának egy elért művészi szinten történő rögzülése, az eszköztár elemeinek a színjátéktípustól és szereptől független ismétlése azzal a szándékkal, hogy a közönség a már ismert megoldásokra ismételten tetszéssel reagáljon
karikíroz (olasz):
1. egy személy, típus, jár.-i jelenség külső v. belső vonásait eltúlozva, torzítva,szatirikus éllel bemutató ábrázolásmód (karikatúra, persziflázs, travesztia)
2. a színészi játék egyik eszköze, az alakábrázolás egyik módja. A tárgy
közvetett bírálata, erőteljes hatású kritikája a nevetségessé tétel segítségével.
síró-éneklő iskola: a 18. sz. végén, a 19. sz. elején (kb. 1830-ig) a magyar hivatásos színészet előadói stílusa, amely a hangos szóval történő iskolai deklamálás és a német vándorszínészet szövegmondásának hagyományára épült. Lényege: a színpadon elhangzott szöveg tagolt egységei – verssorok v. mondatok – azonos hangmagasságon, azonos hangsúllyal hangozzanak el, függetlenül a szöveg jelentéstartalmától és az ebből következő tagolástól. Művi, a természetestől eltérő hanglejtés. A romantika szorította le.
Egyéb műszavak:
abgang (német): hatásos kimenetel, tapsprovokáló rendezői beállítással
entrèe (fr): hatásos bejövetel
orgánum (gr): 1. a színész hangbéli adottsága, 2. a színész tudatosan fejlesztett hangja mint játékeszköz, és az általa elért hanghatások összessége
pendlizés (német): ingázás. A vendégjáték olyan formája, amikor a színész ugyanazon az estén 2 vagy több helyen lép fel.
Színészi díjak
állami, magánszemélyek, szervezetek alapítása, felajánlása
Állami:
Kossuth-díj Nívó-díj
Kiváló művész
Érdemes művész
Jászai-díj
Jutalomjáték: olyan előadás, melynek jövedelme a társulat valamely tagját illeti meg mellékjövedelemként vagy búcsúajándékként. A vezető színészek a 19. században a szerződésükben kötötték ki a jutalomjátékot, melyben az általuk választott legnépszerűbb szerepükben léptek fel. A színlapon is meghirdették, a közönség is kedveskedett ajándékokkal, versekkel.
Örökös tag: legalább 15, illetve 20 szolgálati év és kimagasló teljesítmény művészeti tevékenységért. Élete végéig (régen) nyugdíj a színháztól, a rendes tagokat megillető kedvezményeket ő is kapta.
A színész munkája
Színészi díjak
állami, magánszemélyek, szervezetek alapítása, felajánlása
Állami:
Kossuth-díj
Nívó-díj
Kiváló művész
Érdemes művész
Jászai-díj
Jutalomjáték: olyan előadás, melynek jövedelme a társadalom valamely tagját illeti meg mellékjövedelemként vagy búcsúajándékként. A vezető színészek a 19. sz.-ban a szerződésükben kötötték ki a jutalomjátékot, melyben az általuk választott legnépszerűbb szerepükben léptek fel. A színlapon is meghirdették, a közönség is kedveskedett ajándékokkal, versekkel.
Örökös tag: legalább 15, illetve 20 szolgálati év és kimagasló teljesítmény művészeti tevékenységért. Élete végéig (régen) nyugdíj a színháztól, a rendes tagokat megillető kedvezményeket ő is kapta.
Szerepkörök:
a színész, énekes alkatának, belső és külső tulajdonságainak leginkább megfelelő szerepek típuscsoportja.
Eredete a commedia dell’arte állandó alakjaira vezethető vissza.
A játékkonvenció állandósulásával a 18-19. sz.-ban teljesedett ki a szerepkörök rendszere. Állandó feladattá váltak, bekerült a színészek szerződésébe. Hatottak a korszak drámairodalmának alakformálására is. A rendszer könnyítette a nagy számú bemutató teljesítését, a runtinszerű eszköztárral gyorsan elkészült az előadás
A romantika átlényegülő színészideáljának már nem feletek meg, s modorossággá merevedtek.
A modern, 20. sz.-i lélektan hatására, felgyorsul a szerepkörök fellazítása. A modern prózai színjátszás már nem ragaszkodik a szerepkörökhöz, bár a szereposztásnál továbbra is számítanak a színész adottságai. A zenés színpadon (operett, opera) megmaradtak – hangi adottságok erősen korlátozzák, hogy mit játszhat el.
Egyes pályákon az alkati, életkori változásoknak megfelelően szerepkörváltás következik be.
bonviván (németesített fr.):
1. próza: „szeles gavallér”, aki az író többnyire ironikusan, túlzó vonásokkal ábrázol.
Betöltéséhez: virtuóz beszéd- és mozgáskultúra kell (Serteperti /Tempefői/; Karnyóné
kérői; Szélházy /Kisfaludy: Kérők/)
2. zenés vígjátékok és operettek szerelmes hőse, igényes énekszólammal, a primadonna társa
Hős: 1. tágabb: a cselekmény szereplője (fő-, mellékszereplő; pozitív v. negatív)
2. szűk: a szerephierarchia csúcsán álló férfi szerepkör,
változatai: - ifjú hősszerelmes (amoroso): Csongor, Rómeó
- jellemhős: Posa márki (Schiller: Don Carlos)
- tragikus: Hamlet, Bánk
Hősnő (heroina): a kiemelkedő női főszerep, általában tragikus: Elektra (Szophoklész), Gertrudis
primadonna (olasz): 1. zenés műfajok 1. számú női szereplője, központi alak
2. 19. sz.- végére művészi státusz: = sztár
naiva (német), drámai szende: fiatal női szerepkör Természetes gondolkodású, egyszerű
leányalak, mely a 18. sz.-i polgári dráma kialakulásakor került a szerepek rendjébe. Beolvad
az operett szubrett típusába. – Tünde, Máli (Kisfaludy: A kérők), Mariska (Szigligeti: Liliomfi)
intrikus (fr): cselszövő. Intellektuális jellegű színpadi szerepkör. A cselekmény fordulatait tudatosan és
titokban irányítja. – Biberach, Lucifer, Mirigy
táncoskomikus: operettszerepkör. A szubrett partnere. Betöltéséhez: elfogadható énekhang,
virtuóz tánctudás és mozgáskultúra, jó színészi adottságok. Eszköztára a komikusé.
karakterszerep,: A hagyományos szerepkör tipizálásától eltérően a színpadi alak egyénített ábrázolását megkövetelő színészi feladat. karakterszínész: színpadi művek részletesen kidolgozott, összetetten jellemzett alakjait megjelenítő, nem csak egyetlen szerepkör követelményeit kielégítő színpadi művész.
epizodista, epizód szerep:
statiszta - némaszereplő
címszereplő: a mű címével azonos szerep eljátszója
díva = sztár
Előadóművészet:
a szavalás művészete v. pódiumművészet (egyszemélyes produkciók, szövegek, dalok előadója)
Játékstílus:
ripacs: hatásvadász, a külsődleges eszközöket alkalmazó, képzetlen színész gúnyneve.
Eredetileg: Szigligeti József: Csókon szerzett vőlegény című darabjának egyik alakja, vidéki színész.
manír, modorosság: a színész eszköztárának egy elért művészi szinten történő rögzülése, az eszköztár elemeinek a színjátéktípustól és szereptől független ismétlése azzal a szándékkal, hogy a közönség a már ismert megoldásokra ismételten tetszéssel reagáljon
karikíroz (olasz): 1. egy személy, típus, jár.-i jelenség külső vagy belső vonásait eltúlozva, torzítva,szatirikus éllel bemutató ábrázolásmód (karikatúra, persziflázs, travesztia)
2. a színészi játék egyik eszköze, az alakábrázolás egyik módja. A tárgy
közvetett bírálata, erőteljes hatású kritikája a nevetségessé tétel segítségével.
síró-éneklő iskola: a 18. sz. végén, a 19. sz. elején (kb. 1830-ig) a magyar hivatásos színészet
előadói stílusa, amely a hangos szóval történő iskolai deklamálás és a német vándorszínészet
szövegmondásának hagyományára épült. Lényege: a színpadon elhangzott szöveg tagolt
egységei – verssorok v. mondatok – azonos hangmagasságon, azonos hangsúllyal
hangozzanak el, függetlenül a szöveg jelentéstartalmától és az ebből következő
tagolástól. Művi, a természetestől eltérő hanglejtés. A romantika szorította le.
Egyéb műszavak:
abgang (német): hatásos kimenetel, tapsprovokáló rendezői beállítással
entrèe (fr): hatásos bejövetel
orgánum (gr): 1. a színész hangbéli adottsága, 2. a színész tudatosan fejlesztett hangja mint
játékeszköz, és az általa elért hanghatások összessége
pendlizés (német): ingázás. A vendégjáték olyan formája, amikor a színész ugyanazon az estén 2
v. több helyen lép fel.
beugrás:
egyeztetés:
spét:
állami, magánszemélyek, szervezetek alapítása, felajánlása
Állami:
Kossuth-díj
Nívó-díj
Kiváló művész
Érdemes művész
Jászai-díj
Jutalomjáték: olyan előadás, melynek jövedelme a társadalom valamely tagját illeti meg mellékjövedelemként vagy búcsúajándékként. A vezető színészek a 19. sz.-ban a szerződésükben kötötték ki a jutalomjátékot, melyben az általuk választott legnépszerűbb szerepükben léptek fel. A színlapon is meghirdették, a közönség is kedveskedett ajándékokkal, versekkel.
Örökös tag: legalább 15, illetve 20 szolgálati év és kimagasló teljesítmény művészeti tevékenységért. Élete végéig (régen) nyugdíj a színháztól, a rendes tagokat megillető kedvezményeket ő is kapta.
Szerepkörök:
a színész, énekes alkatának, belső és külső tulajdonságainak leginkább megfelelő szerepek típuscsoportja.
Eredete a commedia dell’arte állandó alakjaira vezethető vissza.
A játékkonvenció állandósulásával a 18-19. sz.-ban teljesedett ki a szerepkörök rendszere. Állandó feladattá váltak, bekerült a színészek szerződésébe. Hatottak a korszak drámairodalmának alakformálására is. A rendszer könnyítette a nagy számú bemutató teljesítését, a runtinszerű eszköztárral gyorsan elkészült az előadás
A romantika átlényegülő színészideáljának már nem feletek meg, s modorossággá merevedtek.
A modern, 20. sz.-i lélektan hatására, felgyorsul a szerepkörök fellazítása. A modern prózai színjátszás már nem ragaszkodik a szerepkörökhöz, bár a szereposztásnál továbbra is számítanak a színész adottságai. A zenés színpadon (operett, opera) megmaradtak – hangi adottságok erősen korlátozzák, hogy mit játszhat el.
Egyes pályákon az alkati, életkori változásoknak megfelelően szerepkörváltás következik be.
bonviván (németesített fr.):
1. próza: „szeles gavallér”, aki az író többnyire ironikusan, túlzó vonásokkal ábrázol.
Betöltéséhez: virtuóz beszéd- és mozgáskultúra kell (Serteperti /Tempefői/; Karnyóné
kérői; Szélházy /Kisfaludy: Kérők/)
2. zenés vígjátékok és operettek szerelmes hőse, igényes énekszólammal, a primadonna társa
Hős: 1. tágabb: a cselekmény szereplője (fő-, mellékszereplő; pozitív v. negatív)
2. szűk: a szerephierarchia csúcsán álló férfi szerepkör,
változatai: - ifjú hősszerelmes (amoroso): Csongor, Rómeó
- jellemhős: Posa márki (Schiller: Don Carlos)
- tragikus: Hamlet, Bánk
Hősnő (heroina): a kiemelkedő női főszerep, általában tragikus: Elektra (Szophoklész), Gertrudis
primadonna (olasz): 1. zenés műfajok 1. számú női szereplője, központi alak
2. 19. sz.- végére művészi státusz: = sztár
naiva (német), drámai szende: fiatal női szerepkör Természetes gondolkodású, egyszerű
leányalak, mely a 18. sz.-i polgári dráma kialakulásakor került a szerepek rendjébe. Beolvad
az operett szubrett típusába. – Tünde, Máli (Kisfaludy: A kérők), Mariska (Szigligeti: Liliomfi)
intrikus (fr): cselszövő. Intellektuális jellegű színpadi szerepkör. A cselekmény fordulatait tudatosan és
titokban irányítja. – Biberach, Lucifer, Mirigy
táncoskomikus: operettszerepkör. A szubrett partnere. Betöltéséhez: elfogadható énekhang,
virtuóz tánctudás és mozgáskultúra, jó színészi adottságok. Eszköztára a komikusé.
karakterszerep,: A hagyományos szerepkör tipizálásától eltérően a színpadi alak egyénített ábrázolását megkövetelő színészi feladat. karakterszínész: színpadi művek részletesen kidolgozott, összetetten jellemzett alakjait megjelenítő, nem csak egyetlen szerepkör követelményeit kielégítő színpadi művész.
epizodista, epizód szerep:
statiszta - némaszereplő
címszereplő: a mű címével azonos szerep eljátszója
díva = sztár
Előadóművészet:
a szavalás művészete v. pódiumművészet (egyszemélyes produkciók, szövegek, dalok előadója)
Játékstílus:
ripacs: hatásvadász, a külsődleges eszközöket alkalmazó, képzetlen színész gúnyneve.
Eredetileg: Szigligeti József: Csókon szerzett vőlegény című darabjának egyik alakja, vidéki színész.
manír, modorosság: a színész eszköztárának egy elért művészi szinten történő rögzülése, az eszköztár elemeinek a színjátéktípustól és szereptől független ismétlése azzal a szándékkal, hogy a közönség a már ismert megoldásokra ismételten tetszéssel reagáljon
karikíroz (olasz): 1. egy személy, típus, jár.-i jelenség külső vagy belső vonásait eltúlozva, torzítva,szatirikus éllel bemutató ábrázolásmód (karikatúra, persziflázs, travesztia)
2. a színészi játék egyik eszköze, az alakábrázolás egyik módja. A tárgy
közvetett bírálata, erőteljes hatású kritikája a nevetségessé tétel segítségével.
síró-éneklő iskola: a 18. sz. végén, a 19. sz. elején (kb. 1830-ig) a magyar hivatásos színészet
előadói stílusa, amely a hangos szóval történő iskolai deklamálás és a német vándorszínészet
szövegmondásának hagyományára épült. Lényege: a színpadon elhangzott szöveg tagolt
egységei – verssorok v. mondatok – azonos hangmagasságon, azonos hangsúllyal
hangozzanak el, függetlenül a szöveg jelentéstartalmától és az ebből következő
tagolástól. Művi, a természetestől eltérő hanglejtés. A romantika szorította le.
Egyéb műszavak:
abgang (német): hatásos kimenetel, tapsprovokáló rendezői beállítással
entrèe (fr): hatásos bejövetel
orgánum (gr): 1. a színész hangbéli adottsága, 2. a színész tudatosan fejlesztett hangja mint
játékeszköz, és az általa elért hanghatások összessége
pendlizés (német): ingázás. A vendégjáték olyan formája, amikor a színész ugyanazon az estén 2
v. több helyen lép fel.
beugrás:
egyeztetés:
spét:
Drámai, színházi fogalomtan
Drámai, színházi fogalomtan
Mitől dráma egy mű?
- cselekmény
- jellemek
- konfliktus
- dialógus
Ha bármelyik hiányzik nem beszélhetünk hagyományos „arisztotelészi” drámáról.
Szorosan összefüggnek: a jellemek közötti konfliktus indítja el a cselekményt, amely párbeszédes formában jelenik meg.
A)Cselekmény:
A cselekvő személyek ellentétes törekvése fejleszti ki. Ha nincsenek jellemek és nem ütköznek össze, nincs cselekmény. A cselekmény a konfliktus kibontása.
Cselekmény = téma
A téma csak a lehetőségeket hordozza, melyből bármilyen műalkotás születhet. (Lessing: Laokon)
Cselekmény = story, mese (ez epikus jellegű) Megszerkesztett eseménysor, aktív cselekménysorozat (a jellemek által végrehajtva)
A mesenélküliség nem jelent cselekménynélküliséget.
Cselekményvezetés:
a, egyszálú - cselekmény-ellencselekmény egy jeleneten belül (Pl: Antigoné, Shakespeare-ig)
b, többszálú - epizódok, mellékszálak. (Pl: Júlia-dajka)
A cselekmény szerkezeti felépítése:
Tetőpont (krízis) Késleltetés
Összeütközés, konfliktus
Bonyodalom
Expozició ( bevezetés) Megoldás
B)Konfliktus
A cselekmény mozgatóereje, motorja.
Két akarat, világrend, erkölcsi rend összeütközése.
a) Konfliktus típusok:
- alapvető ellentmondás Pl.: Kreon - Antigoné
- látszólag egy táboron belüliek ellentéte Pl.: Dajka - Júlia, Nóra - férje
- egy személyiségen belül Pl: Oidipusz
b) A konfliktus mélysége:
Jelzés - kiderül a különbség a két szereplő között
Tény - tudatosul az ellentét
Akció - válság, krízis akcióvá válik, cselekvésbe megy át
c) A konfliktus megoldása:
Tragédia: görög: egyik fél fizikai megsemmisülése
Racine: tragikus bánat ( nem szükséges a fizikai megsemmisülés) Pl.: Bánk bán
Komédia: komikussá válik, erkölcsi bukás
C)Jellemek:
Az egy-egy drámai szerepre vonatkozó valamennyi tulajdonság együttese.
Ezek mozgatják a cselekményt. Mindegyiknek van valamilyen eszköze, hogy megvalósíthassa célját.
A jellemek hierarchiája:
Pozitív hős Intrikus
Negatív hős Pozitív ellenhős
Epizodisták: a cselekmény kibomlását vagy segítik, vagy gátolják
• bizalmasok: jelenlétük alkalmat ad a hősnek vagy ellenfelének, hogy szándékait kifejtse
• epizodisták: tömörített jellemek, karakterszereplők
• rezonőr: írói szócső
Szerep: egy-egy személyhez kapcsolódó szöveg.
Jellem = szerep + színész egyénisége
D)Dialógus:
A dráma szövege.
Formája: - verses (polgári színjátékig, Diderot) ( Shakespeare: Black verse, szolgák prózában!!)
- próza
A dialógus a konfliktus objektivizálódása.
A szerző nincs jelen - másokat beszéltet. A beszéd is egyénít.
A dialógusok egymásutánja a dráma, amelyen belül életre kelnek a karakterek és kibontakozik a konfliktushoz vezető cselekmény. A cselekmény feltételezi a konfliktust, ez formailag dialógusban nyilvánul meg. A konfliktusban jellemek formálódnak meg.
Szétválaszthatatlan kategóriák.
FORMATAN:
A színpadi tér mindig meghatározta a dráma dramaturgiai lehetőségeit. Pl.: van-e előfüggöny, oldaltakarás stb. – e lehetőségek alapján alakultak ki az alapvető formák:
a)jelenettechnika – dramaturgiai egység:
a jelenet – gyorsan pergő jelenetek sora a db. – pl.: görögök, Shakespeare
ok: a színpad 3 oldalról nyitott, csak hátsó takarás, nincs lehetőség leállásra, átdíszítésre, egy huzamban lezajlik az előadás
b)felvonástechnika – drammaturgiai egység:
a felvonás – tudja tagolni, felvonások között átdíszít – feltétele: az előfüggöny megléte, dobozszínpad (3 oldalról zárt, 1 oldalról nyitott) – pl.: francia klasszicista
c)felvonástechnikán belüli jelenettechnika – a felvonások pergő jelenetekre tagolódnak – pl.: spanyol reneszánsz – Lope de Vega
Bécsy Tamás elméleti rendszere
Alapkérdés: Ha valóban a konfliktus a dráma alapkategóriája, s nélküle nincs dráma akkor mit kezdünk a középkori vallásos darabokkal, Csehovval, az abszurddal. Ezek nem drámák? DE.
Megoldás: a drámai mű alapja nem a konfliktus, hanem egy éppen változó viszonyrendszert bemutató szituáció –pl.: Ibsen: Nóra – sokáig jól élnek, a dráma csak arról a rövid (mert sűrítenie kell) időszakról szól, amikor viszonyuk átalakul
Drámamodelleket állít fel:
1) konfliktusos dráma – pl.: Antigoné – két ellentétes akarat csap össze, cselekmény és ellen cselekmény
2) középpontos dráma – pl.: Oidipus, Hamlet – a viszonyok egy központi szereplő körül alakulnak ki
3) kétszintes dráma (ez az újdonság) – pl.: középkori vallásos darabok, abszurd – a viszonyrendszer alapja az evilág és a túlvilág, hit, istenség – a felső szint nem jelenik meg a színpadon, de mindenben meghatározza az eseményeket
Mitől dráma egy mű?
- cselekmény
- jellemek
- konfliktus
- dialógus
Ha bármelyik hiányzik nem beszélhetünk hagyományos „arisztotelészi” drámáról.
Szorosan összefüggnek: a jellemek közötti konfliktus indítja el a cselekményt, amely párbeszédes formában jelenik meg.
A)Cselekmény:
A cselekvő személyek ellentétes törekvése fejleszti ki. Ha nincsenek jellemek és nem ütköznek össze, nincs cselekmény. A cselekmény a konfliktus kibontása.
Cselekmény = téma
A téma csak a lehetőségeket hordozza, melyből bármilyen műalkotás születhet. (Lessing: Laokon)
Cselekmény = story, mese (ez epikus jellegű) Megszerkesztett eseménysor, aktív cselekménysorozat (a jellemek által végrehajtva)
A mesenélküliség nem jelent cselekménynélküliséget.
Cselekményvezetés:
a, egyszálú - cselekmény-ellencselekmény egy jeleneten belül (Pl: Antigoné, Shakespeare-ig)
b, többszálú - epizódok, mellékszálak. (Pl: Júlia-dajka)
A cselekmény szerkezeti felépítése:
Tetőpont (krízis) Késleltetés
Összeütközés, konfliktus
Bonyodalom
Expozició ( bevezetés) Megoldás
B)Konfliktus
A cselekmény mozgatóereje, motorja.
Két akarat, világrend, erkölcsi rend összeütközése.
a) Konfliktus típusok:
- alapvető ellentmondás Pl.: Kreon - Antigoné
- látszólag egy táboron belüliek ellentéte Pl.: Dajka - Júlia, Nóra - férje
- egy személyiségen belül Pl: Oidipusz
b) A konfliktus mélysége:
Jelzés - kiderül a különbség a két szereplő között
Tény - tudatosul az ellentét
Akció - válság, krízis akcióvá válik, cselekvésbe megy át
c) A konfliktus megoldása:
Tragédia: görög: egyik fél fizikai megsemmisülése
Racine: tragikus bánat ( nem szükséges a fizikai megsemmisülés) Pl.: Bánk bán
Komédia: komikussá válik, erkölcsi bukás
C)Jellemek:
Az egy-egy drámai szerepre vonatkozó valamennyi tulajdonság együttese.
Ezek mozgatják a cselekményt. Mindegyiknek van valamilyen eszköze, hogy megvalósíthassa célját.
A jellemek hierarchiája:
Pozitív hős Intrikus
Negatív hős Pozitív ellenhős
Epizodisták: a cselekmény kibomlását vagy segítik, vagy gátolják
• bizalmasok: jelenlétük alkalmat ad a hősnek vagy ellenfelének, hogy szándékait kifejtse
• epizodisták: tömörített jellemek, karakterszereplők
• rezonőr: írói szócső
Szerep: egy-egy személyhez kapcsolódó szöveg.
Jellem = szerep + színész egyénisége
D)Dialógus:
A dráma szövege.
Formája: - verses (polgári színjátékig, Diderot) ( Shakespeare: Black verse, szolgák prózában!!)
- próza
A dialógus a konfliktus objektivizálódása.
A szerző nincs jelen - másokat beszéltet. A beszéd is egyénít.
A dialógusok egymásutánja a dráma, amelyen belül életre kelnek a karakterek és kibontakozik a konfliktushoz vezető cselekmény. A cselekmény feltételezi a konfliktust, ez formailag dialógusban nyilvánul meg. A konfliktusban jellemek formálódnak meg.
Szétválaszthatatlan kategóriák.
FORMATAN:
A színpadi tér mindig meghatározta a dráma dramaturgiai lehetőségeit. Pl.: van-e előfüggöny, oldaltakarás stb. – e lehetőségek alapján alakultak ki az alapvető formák:
a)jelenettechnika – dramaturgiai egység:
a jelenet – gyorsan pergő jelenetek sora a db. – pl.: görögök, Shakespeare
ok: a színpad 3 oldalról nyitott, csak hátsó takarás, nincs lehetőség leállásra, átdíszítésre, egy huzamban lezajlik az előadás
b)felvonástechnika – drammaturgiai egység:
a felvonás – tudja tagolni, felvonások között átdíszít – feltétele: az előfüggöny megléte, dobozszínpad (3 oldalról zárt, 1 oldalról nyitott) – pl.: francia klasszicista
c)felvonástechnikán belüli jelenettechnika – a felvonások pergő jelenetekre tagolódnak – pl.: spanyol reneszánsz – Lope de Vega
Bécsy Tamás elméleti rendszere
Alapkérdés: Ha valóban a konfliktus a dráma alapkategóriája, s nélküle nincs dráma akkor mit kezdünk a középkori vallásos darabokkal, Csehovval, az abszurddal. Ezek nem drámák? DE.
Megoldás: a drámai mű alapja nem a konfliktus, hanem egy éppen változó viszonyrendszert bemutató szituáció –pl.: Ibsen: Nóra – sokáig jól élnek, a dráma csak arról a rövid (mert sűrítenie kell) időszakról szól, amikor viszonyuk átalakul
Drámamodelleket állít fel:
1) konfliktusos dráma – pl.: Antigoné – két ellentétes akarat csap össze, cselekmény és ellen cselekmény
2) középpontos dráma – pl.: Oidipus, Hamlet – a viszonyok egy központi szereplő körül alakulnak ki
3) kétszintes dráma (ez az újdonság) – pl.: középkori vallásos darabok, abszurd – a viszonyrendszer alapja az evilág és a túlvilág, hit, istenség – a felső szint nem jelenik meg a színpadon, de mindenben meghatározza az eseményeket
2010. április 26., hétfő
12. tétel Brecht
BRECHT - Színházi forradalom. Teljes reform.
Az euklideszi geometria meghaladásához hasonlít – nem arisztotelészi dramaturgia.
A 20. sz. másképp nem képezhető le.
Az epikus színház elmélete:
1) Gyakorlat
1919 – színházi kritikus (Augsburg Der Volkswille)
1923 – Müncheni Kamaraszínház dramaturgja
1925 – Berlin: Deutsches Theater – színházi élet központjába kerül
A kor legnagyobb rendezőivel dolgozik: Max Reinhardt, Piscator
I. pályaszakasz:
A dramaturgiai gondolat indulása, az elmélet csak később születik.
Alapgondolat: Lehetséges-e emberség olyan világban, amelynek belső rendszeréből
következik az embertelenség?
Baal (1918) (fogadásból írta)
Dobszó az éjszakában (1919)
A mindenéből kisemmizett, háborúból hazatérő katona belesodródik a forr.-ba, de visszahátrál és megalkuszik. – ebben már benne van Brecht lázadása a konvenciók ellen:
ha a katona helyesen hős forradalmár lesz – a néző megnyugszik
ha helytelenül dönt, meghátrál – a néző gyötrődik, neki kell döntenie v. legalább elgondolkoznia.
A következő felirat fogadta a nézőket: Ne guvasszátok olyan romantikusan a szemeteket!
Koldusopera (1928)
társadalmi és műfajszatíra (John Gray: Koldusoperája 200 évfordulós – kor szatírája)
párhuzam a polgár és betörők világa között
Jellemzői:
- alig van konfliktus
- a darab felszeletelhető jelenetekre „Az epikus művet fel lehet vágni ollóval darabokra és az egyes darabok mégis életképesek maradnak.”
- az egyes jeleneteknek külön címük van
- köztük songok, betétdalok – elválasztás, kommentár, kizökkentés
Kurt Weill zeneszerző – világsiker (Brecht épp ezt nem akarta – az a polgár tapsolt, aki leleplezett)
- itt alkalmazta először az ún. „elidegenítő” effektusokat (Verfremdungs-effekt): feliratok, kiszólások – nem hagy azonosulni, mert nem az érzelmekre akar hatni, hanem az értelemre.
2) Fordulat: 1930 – az epikus színház elméletének megfogalmazása
Piscatorral, a rendezővel dolgozza ki elméletét, akinek elve:
- a színház a közvetlen agitáció helye = Brecht: „A nép között állok, és megmagyarázom, hogyan csapják be.”
- az epikus színház kifejezést is ő találja ki (1927 először)
Mahagonny városának tündöklése és bukása (1930)
E db. jegyzeteiben vázolja fel először az epikus színház elméletét. Korszakos.
1/ A modern kor kifejezésére az epikus színház az alkalmas. A háborúban a személyiség eltűnt, lehetetlen a hagyományos értelemben vett hős megfogalmazása.
2/ Kettéosztja a dráma és színház történetét (marxi Feuerbach-tézisek, 11. tézis)
„arisztotelészi” (katarzis) – „nem arisztotelészi”
„kulináris” (azonosul) – „epikus”
(később)„illúziószínház” – „elidegenítő”
3/ Tragédiaellenes. Katarzisellenes. A rációra, az értelemre épít.
4/ Az újítás nem abszolút ellentéteket mutat be, csupán hangsúlyeltolódást.
Csupán az érzelem primátusát tagadja.
A hagyomány számos eleme jelen van: a tegnapi cserepekből építi az újat.
5/ „Mahagonny” táblázat
A színház drámai formája A színház epikus formája
A színpad megtestesít egy folyamatot elmond
A nézőt bevonja szemlélővé teszi
érzelmekre indítja döntésekre kényszeríti
élményeket közvetít neki ismereteket
szuggesztióval dolgozik érvekkel dolgozik
Az embert ismertnek feltételezi az ember a megismerés tárgya
A figyelem tárgya: kimenetel a menet
Egyik jelenet a másikért mindegyik önmagáért
az esemény egyenes vonalú kanyarog, epizódok
A világ ahogy van ahogy alakul.
Amit az embernek tennie kellene tennie kell
Az ember ösztönei indítóokai.
II. pályaszakasz
Háttér: fasizmus – üldözik baloldali nézetei miatt
Új gyakorlat: a szellemes játék, a felhőtlenség, a téma elevensége ne nyomja el a tanító szándékot.
Antifasiszta darabok: A vágóhidak Szent Johannája, Az anya
3) Az elméleti rendszer továbbfejlesztése (V-effekt)
1935. Moszkva (2. út után) keletkezett írásokban továbbfejleszti az elidegenítés elméletét:
1/ kiemelési technika: a folyamatot nem totalitásában, hanem egy-egy részletében,
elszigetelten mutatja be: *külön jelenetcímek
2/ A látszatvilág áttörése. A beleélés megszüntetése. Távolságtartás. Illúziók lerombolása.
Mert a világ megváltoztatható.
kommentárok, songok, kiszólások, feliratok
3/ Olyan fogások, melyek a nézőt eltávolítják a tárgytól, térben és időben: * Grúzia, Kína
krónikaszerű, példázatszerű, parabolák
paradigmák - kölcsönzött motívumok – Biblia, Villon
„Ne a téma legyen új, hanem a megközelítés”
4/ Távolságtartás a színészi munkában
1936. Megjegyzések a kínai színművészetről - elméletének megfogalmazása színészvezetés, színház
a) a kínai színész ideális: - nem éli bele magát szerepeibe
- kívülről szemléli a karaktert
- arca tabula rasa, gesztusai erős jelzések
- stilizált technika alkalmas parabolisztikus témák elóadása
b) összjáték: nem zajlott le az ének-próza-tánc-mimika-zene különválása
! Nem wagneri Gesamtkuntswerk – nem atmoszférát teremt, érzelmeket kelt.
Főművek: Galilei élete (1938-39)
A szecsuani jólélek (1938-40)
Kurázsi mama és gyermekei (1939) (Állítsátok meg Arturo Uit! 1941)
A kaukázusi krétakör (1949-45)
Nem tanít, hanem meggyőz.
Nem az elidegenítés a meghatározó, hanem az emberi gondolkodás dialektikája.
Az euklideszi geometria meghaladásához hasonlít – nem arisztotelészi dramaturgia.
A 20. sz. másképp nem képezhető le.
Az epikus színház elmélete:
1) Gyakorlat
1919 – színházi kritikus (Augsburg Der Volkswille)
1923 – Müncheni Kamaraszínház dramaturgja
1925 – Berlin: Deutsches Theater – színházi élet központjába kerül
A kor legnagyobb rendezőivel dolgozik: Max Reinhardt, Piscator
I. pályaszakasz:
A dramaturgiai gondolat indulása, az elmélet csak később születik.
Alapgondolat: Lehetséges-e emberség olyan világban, amelynek belső rendszeréből
következik az embertelenség?
Baal (1918) (fogadásból írta)
Dobszó az éjszakában (1919)
A mindenéből kisemmizett, háborúból hazatérő katona belesodródik a forr.-ba, de visszahátrál és megalkuszik. – ebben már benne van Brecht lázadása a konvenciók ellen:
ha a katona helyesen hős forradalmár lesz – a néző megnyugszik
ha helytelenül dönt, meghátrál – a néző gyötrődik, neki kell döntenie v. legalább elgondolkoznia.
A következő felirat fogadta a nézőket: Ne guvasszátok olyan romantikusan a szemeteket!
Koldusopera (1928)
társadalmi és műfajszatíra (John Gray: Koldusoperája 200 évfordulós – kor szatírája)
párhuzam a polgár és betörők világa között
Jellemzői:
- alig van konfliktus
- a darab felszeletelhető jelenetekre „Az epikus művet fel lehet vágni ollóval darabokra és az egyes darabok mégis életképesek maradnak.”
- az egyes jeleneteknek külön címük van
- köztük songok, betétdalok – elválasztás, kommentár, kizökkentés
Kurt Weill zeneszerző – világsiker (Brecht épp ezt nem akarta – az a polgár tapsolt, aki leleplezett)
- itt alkalmazta először az ún. „elidegenítő” effektusokat (Verfremdungs-effekt): feliratok, kiszólások – nem hagy azonosulni, mert nem az érzelmekre akar hatni, hanem az értelemre.
2) Fordulat: 1930 – az epikus színház elméletének megfogalmazása
Piscatorral, a rendezővel dolgozza ki elméletét, akinek elve:
- a színház a közvetlen agitáció helye = Brecht: „A nép között állok, és megmagyarázom, hogyan csapják be.”
- az epikus színház kifejezést is ő találja ki (1927 először)
Mahagonny városának tündöklése és bukása (1930)
E db. jegyzeteiben vázolja fel először az epikus színház elméletét. Korszakos.
1/ A modern kor kifejezésére az epikus színház az alkalmas. A háborúban a személyiség eltűnt, lehetetlen a hagyományos értelemben vett hős megfogalmazása.
2/ Kettéosztja a dráma és színház történetét (marxi Feuerbach-tézisek, 11. tézis)
„arisztotelészi” (katarzis) – „nem arisztotelészi”
„kulináris” (azonosul) – „epikus”
(később)„illúziószínház” – „elidegenítő”
3/ Tragédiaellenes. Katarzisellenes. A rációra, az értelemre épít.
4/ Az újítás nem abszolút ellentéteket mutat be, csupán hangsúlyeltolódást.
Csupán az érzelem primátusát tagadja.
A hagyomány számos eleme jelen van: a tegnapi cserepekből építi az újat.
5/ „Mahagonny” táblázat
A színház drámai formája A színház epikus formája
A színpad megtestesít egy folyamatot elmond
A nézőt bevonja szemlélővé teszi
érzelmekre indítja döntésekre kényszeríti
élményeket közvetít neki ismereteket
szuggesztióval dolgozik érvekkel dolgozik
Az embert ismertnek feltételezi az ember a megismerés tárgya
A figyelem tárgya: kimenetel a menet
Egyik jelenet a másikért mindegyik önmagáért
az esemény egyenes vonalú kanyarog, epizódok
A világ ahogy van ahogy alakul.
Amit az embernek tennie kellene tennie kell
Az ember ösztönei indítóokai.
II. pályaszakasz
Háttér: fasizmus – üldözik baloldali nézetei miatt
Új gyakorlat: a szellemes játék, a felhőtlenség, a téma elevensége ne nyomja el a tanító szándékot.
Antifasiszta darabok: A vágóhidak Szent Johannája, Az anya
3) Az elméleti rendszer továbbfejlesztése (V-effekt)
1935. Moszkva (2. út után) keletkezett írásokban továbbfejleszti az elidegenítés elméletét:
1/ kiemelési technika: a folyamatot nem totalitásában, hanem egy-egy részletében,
elszigetelten mutatja be: *külön jelenetcímek
2/ A látszatvilág áttörése. A beleélés megszüntetése. Távolságtartás. Illúziók lerombolása.
Mert a világ megváltoztatható.
kommentárok, songok, kiszólások, feliratok
3/ Olyan fogások, melyek a nézőt eltávolítják a tárgytól, térben és időben: * Grúzia, Kína
krónikaszerű, példázatszerű, parabolák
paradigmák - kölcsönzött motívumok – Biblia, Villon
„Ne a téma legyen új, hanem a megközelítés”
4/ Távolságtartás a színészi munkában
1936. Megjegyzések a kínai színművészetről - elméletének megfogalmazása színészvezetés, színház
a) a kínai színész ideális: - nem éli bele magát szerepeibe
- kívülről szemléli a karaktert
- arca tabula rasa, gesztusai erős jelzések
- stilizált technika alkalmas parabolisztikus témák elóadása
b) összjáték: nem zajlott le az ének-próza-tánc-mimika-zene különválása
! Nem wagneri Gesamtkuntswerk – nem atmoszférát teremt, érzelmeket kelt.
Főművek: Galilei élete (1938-39)
A szecsuani jólélek (1938-40)
Kurázsi mama és gyermekei (1939) (Állítsátok meg Arturo Uit! 1941)
A kaukázusi krétakör (1949-45)
Nem tanít, hanem meggyőz.
Nem az elidegenítés a meghatározó, hanem az emberi gondolkodás dialektikája.
2010. április 25., vasárnap
Lope de Vega és a spanyol nemzeti dráma (1562-1635)
Lope de Vega és a spanyol nemzeti dráma (1562-1635)
Új drámatípus kialakítása fűződik nevéhez: a népi-nemzeti elemeket magába olvasztó dráma, nem másolja az antikot. A reneszánsz és barokk határán alkot. Közelebb a reneszánszhoz. A mérték és értelem érvényesül műveiben.
1)Élete
Teljes neve: Félix Lope de Vega Carpio - 1562.
Madrid – egyszerű vidéki család – egy spanyol diplomata világszép lányát vette el - alcalai egyetem – kalandos, botrányos élet - katonáskodott, Nagy Armada (20 énekes eposz), titkár – szerelmi botrányok – börtön - Amikor írni kezdett Madridnak 2 színháza volt, élete delelőjén több mint 40 társulat működött.
1587: először szerepeltet nőt – forradalmi újítás, akkor botrány (II. Fülöp másfél évre bezáratja a színházakat) - 2x nősült – de gyerekeinek számát maga sem tudta - lovaggá ütötték - Sorscsapások – hívő katolikus – belép a ferencesek közé - 1635. Madrid – 9 napos gyász
2,Pályája
„a természet csodája” (Cervantes), „A szellem főnixmadara”- termékeny, életkedv, életerő, képzelet, munkabírás
bámulatos termékenység: 1500-2000 drámát írt – 470 maradt fenn, 300-nak a címét ismerjük
Ezen kívül: hősköltemények, eposz, novella, szonett, óda, episztola, elégia, levelek. Volt olyan darabja, amit 1 nap alatt írt.
Munkássága = a spanyol nemzeti dráma születése
téma: - pásztori-mitológiai
- történelmi
- társadalmi (cselszövéses, „köpenyes-kardos”, lovagi tárgyú)
Több magyar témájú, vonatkozású mű: A megkoronázott engedelmesség és magyarországi első Károly, A magyarországi fenevad, Nápolyi Johanna és az akasztófára jutott férj, A törvény parancsa, A szépség jutalma, A magyar korona vagy a méltatlan bosszú
figurái: király, pór, lovag, hölgy, széptevő, aggatyán, inas (gracioso) „jópofa” – talpraesett szolga, népi indíttatás
Életműve felöleli a spanyol múlt és akkori jelen minden számottevő jelenségét, típusait, miliőjét – udvari, lovagi élet, népi – az egész sp. társadalmat hatja át.
Verses értekezése: Arte nuevo de hacer comedias = 1609 A komédia(írás) új nűvészete
A meglevő gyakorlat igazolására vállalkozik. Összefoglalja dramaturgiai elveit.
1)Nép (=közönség=éppen adott nézőtéri befogadó forma), az előadás számára kell írni.
„a nép tapsaira pályázik” – közönségízlés követése = jelenben keresni a témát, a műveket kizárólag előadásra szánta. A kor szokásainak, gondolkodásmódjának megfelelő módon, nem antik minták szerint.
2)„a színház tükör” – cél: az emberek cselekedeteit kell utánozni: „a század szokásait kell festeni”
3, Mivel az élet is ilyen, lehet keverni a tragikus és komikus elemeket – de úgy, hogy a kedvező vég biztosított legyen.
„A tragikusat vígsággal elegyítsük, / Ha Minotaurus lesz is az eredmény”
4)Mivel a becsületbeli ügyek keltik fel a legjobban az érdeklődést – ez a leghatásosabb drámai tárgy. Legtöbb szerelmi bonyodalomból adódik – mindig a becsület sérelme nélkül oldódnak meg a gondok (mániákus királyhűség)
„A legjobbak a becsülete érintő esetek, mert ezek minden társadalmi állású emberre nagy erővel hatnak”
5)A történeteket a cselekmény egysége tartja össze, az idő egysége nem lényeges.
6)Az áttekinthető, feszes szerkezetet a 3 felvonás biztosítja. Ő honosítja meg e formát.
A drámai anyagot világosan el kell rendezni: 1. felvonás: caso „expozícioó”
2. felvonás: bonyodalom (lehet többszörös)
3. felvonás: megoldás - szerencsés
Egy felvonás egy nap alatt. – pergő jelenetek. A felvonások között hosszú idő is eltelhet. A felvonástechnikán belüli jelenettechnika
Jelenetek tematikájának megfelelő versformában. (a váltakozó versforma újítás.) Az „élő beszédet kell utánoznia”. Szövege tiszta, világos, könnyed – a nép is megértse. Drámái verses művek – zene nélkül is operajellegűek
A cselekményvezetésen van gangsúly – bonyodalom, mozgalmas.
Jellemábrázolás: sematikus, tipikus figurák
SEVILLA CSILLAGA
A HŐS FALU (FUENTE OVEJUNA) (1618 előtt) ’juhkút’- főhős: a nép, egy közösség - őstípust alkotott: népi dráma – Tell Vilmos, Borisz Godunov. A tömeget szerepelteti hősként. „az egész spanyol drámairodalomban nincs ennél demokratikusabb alkotás” (Menéndez y Pelago). Színes, üde, falusi jelenetek, parasztlakodalom, mulatság.
DONNA JUANA VAGY DACBÓL TEREM A SZERELEM
A KERTÉSZ KUTYÁJA (EL PERO DEL ORTELANO)
Cím: egy spanyol népi példázat
az egyszeri kutya ugyan nem evett, mégis elmarta a többi kutyát a konctól
Leheletfinom lelki ingadozások, szerelmi közeledés – távolodásról szól.
A maga idején társadalmi töltetű is volt. A szív parancsa erősebb:
„Rang és becsület? Ostoba szavak / Arra valók csak, hogy megcsaljanak,
Itt tipegünk szűk tömlöcünkbe zárva / Hiába vágyik ki szívünk az árva”
Jellemek: típusok, sablonok, tipikus korabeli figurák
Diana: jellemét kifogásolták: szeszélyes, ingatag, hideg-meleg
hitet tesz a szív mellett
Tristán: a talpraesett gracizoso; kedves, szellemes inas-figura
nagy ajándéka a drámairodalomnak (Molière, Beaumarchais)
ravaszkodó, bonyolító – nézőkkel cinkos
Cselekmény: a bonyolítása, izgalmassága, mozgalmassága a fontos
Helyszín: Nápoly
Új drámatípus kialakítása fűződik nevéhez: a népi-nemzeti elemeket magába olvasztó dráma, nem másolja az antikot. A reneszánsz és barokk határán alkot. Közelebb a reneszánszhoz. A mérték és értelem érvényesül műveiben.
1)Élete
Teljes neve: Félix Lope de Vega Carpio - 1562.
Madrid – egyszerű vidéki család – egy spanyol diplomata világszép lányát vette el - alcalai egyetem – kalandos, botrányos élet - katonáskodott, Nagy Armada (20 énekes eposz), titkár – szerelmi botrányok – börtön - Amikor írni kezdett Madridnak 2 színháza volt, élete delelőjén több mint 40 társulat működött.
1587: először szerepeltet nőt – forradalmi újítás, akkor botrány (II. Fülöp másfél évre bezáratja a színházakat) - 2x nősült – de gyerekeinek számát maga sem tudta - lovaggá ütötték - Sorscsapások – hívő katolikus – belép a ferencesek közé - 1635. Madrid – 9 napos gyász
2,Pályája
„a természet csodája” (Cervantes), „A szellem főnixmadara”- termékeny, életkedv, életerő, képzelet, munkabírás
bámulatos termékenység: 1500-2000 drámát írt – 470 maradt fenn, 300-nak a címét ismerjük
Ezen kívül: hősköltemények, eposz, novella, szonett, óda, episztola, elégia, levelek. Volt olyan darabja, amit 1 nap alatt írt.
Munkássága = a spanyol nemzeti dráma születése
téma: - pásztori-mitológiai
- történelmi
- társadalmi (cselszövéses, „köpenyes-kardos”, lovagi tárgyú)
Több magyar témájú, vonatkozású mű: A megkoronázott engedelmesség és magyarországi első Károly, A magyarországi fenevad, Nápolyi Johanna és az akasztófára jutott férj, A törvény parancsa, A szépség jutalma, A magyar korona vagy a méltatlan bosszú
figurái: király, pór, lovag, hölgy, széptevő, aggatyán, inas (gracioso) „jópofa” – talpraesett szolga, népi indíttatás
Életműve felöleli a spanyol múlt és akkori jelen minden számottevő jelenségét, típusait, miliőjét – udvari, lovagi élet, népi – az egész sp. társadalmat hatja át.
Verses értekezése: Arte nuevo de hacer comedias = 1609 A komédia(írás) új nűvészete
A meglevő gyakorlat igazolására vállalkozik. Összefoglalja dramaturgiai elveit.
1)Nép (=közönség=éppen adott nézőtéri befogadó forma), az előadás számára kell írni.
„a nép tapsaira pályázik” – közönségízlés követése = jelenben keresni a témát, a műveket kizárólag előadásra szánta. A kor szokásainak, gondolkodásmódjának megfelelő módon, nem antik minták szerint.
2)„a színház tükör” – cél: az emberek cselekedeteit kell utánozni: „a század szokásait kell festeni”
3, Mivel az élet is ilyen, lehet keverni a tragikus és komikus elemeket – de úgy, hogy a kedvező vég biztosított legyen.
„A tragikusat vígsággal elegyítsük, / Ha Minotaurus lesz is az eredmény”
4)Mivel a becsületbeli ügyek keltik fel a legjobban az érdeklődést – ez a leghatásosabb drámai tárgy. Legtöbb szerelmi bonyodalomból adódik – mindig a becsület sérelme nélkül oldódnak meg a gondok (mániákus királyhűség)
„A legjobbak a becsülete érintő esetek, mert ezek minden társadalmi állású emberre nagy erővel hatnak”
5)A történeteket a cselekmény egysége tartja össze, az idő egysége nem lényeges.
6)Az áttekinthető, feszes szerkezetet a 3 felvonás biztosítja. Ő honosítja meg e formát.
A drámai anyagot világosan el kell rendezni: 1. felvonás: caso „expozícioó”
2. felvonás: bonyodalom (lehet többszörös)
3. felvonás: megoldás - szerencsés
Egy felvonás egy nap alatt. – pergő jelenetek. A felvonások között hosszú idő is eltelhet. A felvonástechnikán belüli jelenettechnika
Jelenetek tematikájának megfelelő versformában. (a váltakozó versforma újítás.) Az „élő beszédet kell utánoznia”. Szövege tiszta, világos, könnyed – a nép is megértse. Drámái verses művek – zene nélkül is operajellegűek
A cselekményvezetésen van gangsúly – bonyodalom, mozgalmas.
Jellemábrázolás: sematikus, tipikus figurák
SEVILLA CSILLAGA
A HŐS FALU (FUENTE OVEJUNA) (1618 előtt) ’juhkút’- főhős: a nép, egy közösség - őstípust alkotott: népi dráma – Tell Vilmos, Borisz Godunov. A tömeget szerepelteti hősként. „az egész spanyol drámairodalomban nincs ennél demokratikusabb alkotás” (Menéndez y Pelago). Színes, üde, falusi jelenetek, parasztlakodalom, mulatság.
DONNA JUANA VAGY DACBÓL TEREM A SZERELEM
A KERTÉSZ KUTYÁJA (EL PERO DEL ORTELANO)
Cím: egy spanyol népi példázat
az egyszeri kutya ugyan nem evett, mégis elmarta a többi kutyát a konctól
Leheletfinom lelki ingadozások, szerelmi közeledés – távolodásról szól.
A maga idején társadalmi töltetű is volt. A szív parancsa erősebb:
„Rang és becsület? Ostoba szavak / Arra valók csak, hogy megcsaljanak,
Itt tipegünk szűk tömlöcünkbe zárva / Hiába vágyik ki szívünk az árva”
Jellemek: típusok, sablonok, tipikus korabeli figurák
Diana: jellemét kifogásolták: szeszélyes, ingatag, hideg-meleg
hitet tesz a szív mellett
Tristán: a talpraesett gracizoso; kedves, szellemes inas-figura
nagy ajándéka a drámairodalomnak (Molière, Beaumarchais)
ravaszkodó, bonyolító – nézőkkel cinkos
Cselekmény: a bonyolítása, izgalmassága, mozgalmassága a fontos
Helyszín: Nápoly
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)