Hegyeink ormai alatt elpilledt a völgy.
Még fagyos a pitymallat, de odalent már felütötte
fejét a hóvirág, a nefelejcs és a kikerics.
Mikor még én is innen számláltam léptem,
és a város párás gyomrában nőttek napjaim,
kemény volt cipőm sarka, nem koptatta el az út szele.
Most lelkem hideg, lábbelim szakadt,
kertem sarkában a tulipán már kidugta fejét,
mégis hamvadni készül a mákvirág.
Ditta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése