I. Háttér:
A szintézis és átmenet korszaka:
London lakossága meghaladja a 200 000 főt.
"Szakrális" helyekenek az utcák és a kocsmák számítanak.
Először Londonban húztak ki két torony között egy drótkötelet, amelyen angyalkákat helyeztek el.
Ezt ismételték meg Brüge-ben, Brüsszelben és Antwerpenben is.
A színházi idő kitöltésére szolgáltak ezek a szórakoztató dolgok, amelyek később a közjáték, az interludium nevet kapták.
Lényege az improvizáció.
Pl. az idő kitöltésére a Krisztust alakító színész valagon rúgta Pilátust.
Tiltották.
Az összes mai színház az angol fogadók mintájára épült fel.
Ezek ebben a korban még a városfalon kívül helyezkedtek el.
Legalább 4 vagy többszögalakúak voltak.
A földszinti ivók mellett helyezkedtek el a vendégszobák, s a fedett folyosók elé húztak egy drapériát. Az előadás előtte zajlott. Az első emelet folyosója is az udvar felé volt nyitott. A cselédség az emeleten élt, innen a karzat elnevezés, míg érdekes módon a baromfit a cselédség fölötti szinten tartották. Erre utal a kakasülő elnevezésünk.
A négy első színház:
1. Swieter Theather
2. Swin (Hattyú) Theather
3. Garden (Kert)
4. Globe Theater
Kb. 500 év alatt jegesedik ki a színház. Ez azt jelenti, hogy a szerzők a színháztérre írják a darabokat.
Jellemzői:
- felül nyitott
- csak férfiak játszottak
- az előbbi miatt sok a nadrágszerep
Így alakul ki a reneszánsz színház, melynek lényege: új típusú színpad + régi dramaturgia, amely az arisztotelészi dramaturgiára épít.
A nézők testközelben vannak, a színész keze, lába és arca felszabadul.
Döntően cselekvéssel jellemez.
Tud pszichofizikai folyamatokat ábrázolni.
A cselekmény idődimenziójában hihetelen sűrítést tud alkalmazni, így tetszés szerinti teret és tág időt képes átölelni egy-egy előadás.
A játékmód lényege: jelzéses díszlet és kellékhasználat.
Ami nagyon lényeges: minden darabot Erzsébet-korabeli jelmezben játszottak, így fejezve ki a tiszteletüket a királynőnek.
Az író tetszés szerinti idő-és jelenettechnikában gondolkodhatott. Pl. 2 munkás és faág = aardeni erdő, nap = rúd, hold= másik rúd.
Egy jelenet a szereplő bejövetelétől a szereplő távozásáig tartott.
Gyakran alkalmaztak jelenetfüzéreket.
Az előadások késő délutántól kora estig, a városkapu zárásáig tartottak.
Shakespeare is a legtöbb darabot este fejezi be, sőt saját maga is szerepet játszik.
A Hamlet eredeti szövegében van egy mondat: "Pedig duci volnék.".Ezt ma figyelmen kívül hagyják a rendezők. Hogy került a szövegbe ez a mondat? Úgy, hogy Shakespeare duci volt, s Ő játszotta a szerepet.
A Globe-ban volt erkély és torony is.
Az 1570-es évek vége és az 1620-as évek eleje között sok dráma és sok szerző volt a "piacon".
A legjelentősebbek:
Cristopher Marlow:
a nevéhez kötődik az ősfaust, ami vándortémává terebélyesedik
John Kyd: Spanyol tragédia (1588: Az Armada pusztulása)
Ben Johson: Volpone
John Webster (Erzsébet és Shakespeare is kedvelték)
A szerzők úgy loptak egymástól, mint a szarkák.
Grafomán mód írtak: Vegyék, vigyék, tessen.
Az írók még be sem fejezték a darabot, már próbáltak is a színészek.
Nyilvános, állandó színházépületek kezdtek el működni Londonban 1576-tól
Londonba tódulnak – világváros, csak itt lehetett érvényesülni.
1567. első állandó színpad
1574. 2 nagy társulat játszott ð Leicester
ø Lord Admirális
1574. 8 fogadóban játszottak (a városfalon kívül)
Erzsébet uralkodása alatt mintegy 150 (!) főurak által patronált együttes jött létre. Pl.:
1599 körül a londoni nagy együtteseken kívül még 17 városi társulat és 79 egyéb rendszeresen működő csoport működött.
A társulatok folyamatosan tudtak működni.
II. A színházak költségvetése, működése:
„részes rendszer” (részvényes) pl.: Burbage a The Theatre-ben, Shakespeare a Globe-ban
- az együttes élén 6-9 fős vezető színész mint részes, övék volt a felelősség és a felügyelet
- ők vásárolták meg az írótól a szövegkönyvet, kifizették az engedélyeket, megvásárolták a díszleteket, jelmezeket, bérelték a színházépületet, alkalmazták a napszámosokat, a könyvelőket, a muzsikusokat
- az ő növendékeik voltak azok a fiatalemberek, akik a női szerepeket alakították
- ha valamelyik rész felszabadult, ők döntöttek, kit vesznek be társnak
· „bérmunka” pl.: Philip Henslowe vezette be (színházi naplójáról híres, 3 londoni színházépület tulajdonosa) Önálló vállalkozóként foglalkoztatta minden színházi alkalmazottját.
Színészek:
- nincs nő, a növendék fiúszínész játssza a női szerepeket
- 10-12 vezetőszínész
- társtulajdonosok – befektet, osztozik a hasznon
- fellépnek: udvarnál, vidéken is turnéznak
- sokat dolgoznak – nagy a repertoár, mindig újra van igény, minden délután más darab (havonta 12 is futott)
egy darab = egy szezon- a tulajdonos annyit keresett, hogy pénzéből öregségére vidéki házat vett, ahová nyugalomba vonult
III. A színház épülete
1576. Theatre 1577. Curtain 1587. Rose 1599. Globe stb.
Kicsi, kezdetleges tákolmány: fából, sárból tapasztott
Építészeti minta: kocsma
Sokszögű hasáb, átló 25 m
Nagyobbik fele: nézőtér (csőcselék)
körbefutó karzat, galériáról jó lelátás (itt igényes nézők)
Kisebbik fele: színpad – ember magasságú, fából
Nincs világítás – nappal játszottak
’’ függöny – csak hátsó, öltözőket takarja
’’ díszlet – nem fér el, a szöveg leírja – hol, mikor, szavak festik a helyszínt
IV.A drámák jellemzői:
Nagy mennyiségű szövegkönyvekre volt igény:
Színpadon van minden a közelmúlt hagyományos színházi formáiból: prológus, epilógus, interlude (’közjáték’), dumbshow (’némajáték’), disguising (’álarcjáték’), középkori farce, clown hagyomány, antik példák (Seneca, Plautus), személetében megőrizte a morality-play jellemábrázolási módszerét, miracle-play szerkezeti eredményei, nyitott kontrasztdramaturgia, mely különbözött a humanista tudósok megoldásaitól
(Shakespeare is e meglévő színjátéktípusokat olvasztotta össze)
Az Erzsébet-korban (e hagyományból) néhány fő drámatípust dolgoztak ki:
- chronicle history (históriás dr. v. királydráma)
- revenge tragedy (bosszú motívumára épülő drámák)
- comedy (minden típusú vígjáték)
- pastoral (vegyes, „romantikus”, tragikomikus művek)
Szerző: - sokszor színész is, részvényes, de mint szerző kevesebb tiszteletnek örvend
- a szöveg kultúrtömegcikk - százával kell a darab – rövid határidőre - nincs jogvédelem – a szöveg annak a prédája, aki ellopja, megfizeti - ea-on jegyzetel
- egy szerző több darabba is beleszól, egy darabot többen is írnak
- a szöveg előadásonként alakul, együtt él a színházzal - önmagában nem érték, csak az előadás
Christopher Marlow:
sok tekintetben úttörő jelentőségű
történelmi tragédiák: Nagy Tamerlán, II. Edward, Doktor Faustus (bemutatóik 1590-1604)
aszketizmusig merészkedő világszemlélet
újítása: blakverse (jambikus lejtésű 10-11 szótagos verssor)
Ben Jonson
Sokáig büszke klasszikus erudícióval közelít tárgyához, az emberi jellem furcsaságához (Volpone).
Majd egy nagy realista kép (Bertalan-napi vásár) után kizárólag az udvar számára írt. masque-ok librettói töltik ki alkotói világát.
V. Shakespeare művei: új bejegyzésben
Önéletrajzi ihletésű verses és prózai műveim, színházi írásaim, verselemzéseim, történelmi, zenetörténeti tanulmányaim, kedvenc idézeteim, olvasmányélményeim képezik a blogjaim zömét. A többi ráadás.
2010. április 23., péntek
2010. április 20., kedd
Lidérces
Szétdőlt, szétesett
karámok deszkatükrében
ezer vágytól fűtve
lángol a lápvilág
millió apró mécse…
Nem tudom,
lidérc-e,
mi szemedben éled,
s holdba mosódik
a vízben.
A parton hontalan
gyümölcsfák
keringőznek,
míg vár a táj,
a végtelen
visszasír múltam
a néma, kortalan
tenyérnyi kozmosz,
s szerelmünk suttogása
hajol homlokunkhoz.
Súlytalan lepkeszárnyad
nem bonthatom
csigolyákra,
hiszen ezerszer
szétrobbant immár halálod ,
s kiterített hétköznapok
ledőlt tetői alól
elköltöztek az oszlopok
és a gerlék is mind elröpültek
Szakad a pillanat.
M. Fehérvári Judit
karámok deszkatükrében
ezer vágytól fűtve
lángol a lápvilág
millió apró mécse…
Nem tudom,
lidérc-e,
mi szemedben éled,
s holdba mosódik
a vízben.
A parton hontalan
gyümölcsfák
keringőznek,
míg vár a táj,
a végtelen
visszasír múltam
a néma, kortalan
tenyérnyi kozmosz,
s szerelmünk suttogása
hajol homlokunkhoz.
Súlytalan lepkeszárnyad
nem bonthatom
csigolyákra,
hiszen ezerszer
szétrobbant immár halálod ,
s kiterített hétköznapok
ledőlt tetői alól
elköltöztek az oszlopok
és a gerlék is mind elröpültek
Szakad a pillanat.
M. Fehérvári Judit
2010. április 19., hétfő
Nevess!
"Egy rendkívül csinos fiatal hölgy repülőgépen tér haza Svájcból. Egy pap mellé szól a jegye, akit megszólít.
- Bocsánat Atya, megtenne nekem egy szívességet?
- Természetesen kisasszony, mit tehetek Önért?
- Van egy dilemmám. Vettem magamnak egy remek elektronikus szőrtelenítő berendezést. Nagyon sokat fizettem érte. Jóval meghaladja a vámmentesen bevihető értékhatárt és attól felek, hogy elkobozzak. De Ön talán titokban át tudná vinni számomra a vámon a reverendája alatt.
- Valóban át tudnám vinni drága, de figyelmeztetnem kell, hogy még sohasem voltam képes hazugságra.
- Önnek olyan becsületes az arca, hogy öntől sohasem fognak kérdezni semmit -monda a hölgy és mar át is adta a szőrtelenítőt.
Leszállás után az Atyára kerül a sor a vámvizsgálatnál.
- Atya, van Önnek bármiféle vámköteles áruja? - kérdezi a vámtiszt.
- A fejem búbjától a derekamig semmiféle vámolni valóm sincs fiam.
A választ furcsállotta a vámtiszt és tovább kérdezi:
- És deréktól lefele?
- Van egy csodálatos szerkezetem, ami nők szolgálatára rendeltetett, de használva még sohasem volt.
A vámtiszt fuldokolva a nevetéstől:
- Rendben van, tessék továbbmenni Atya. Kérem a következőt!"
"Marci váratlanul érkezik haza, és a legjobb barátját Luit az ágyában találja a feleségével. A meglepetéstől nem tud megszólalni, csak dadogni, amikor Lui hirtelen kiugrik az ágyból és félbeszakítja:
- Marci, mielőtt bármit is mondanál, gondold jól meg! Most kinek hiszel? Nekem vagy a szemednek?"
"Egy kilencven éves férfi elmegy az orvoshoz és büszkén meséli:
- Doktor úr, a húsz éves feleségem gyermeket vár.
A doktor megértően bólogat, aztán azt mondja:
- Foglaljon helyet uram, szeretnék önnek elmesélni egy történetet mert kíváncsi vagyok a véleményére. Egy férfi elment vadászni, de fegyver helyett egy esernyőt vitt magával. Hirtelen egy bokorból kiugrott egy medve. A férfi rálőtt és a medve holtan terült el a földön.
A kilencven éves férfi gúnyosan:
- Az nem létezik! Biztos, hogy valaki más lőtte meg a medvét!
Mire az orvos:
- Hát pontosan ezt akartam én is magának mondani!"
- Bocsánat Atya, megtenne nekem egy szívességet?
- Természetesen kisasszony, mit tehetek Önért?
- Van egy dilemmám. Vettem magamnak egy remek elektronikus szőrtelenítő berendezést. Nagyon sokat fizettem érte. Jóval meghaladja a vámmentesen bevihető értékhatárt és attól felek, hogy elkobozzak. De Ön talán titokban át tudná vinni számomra a vámon a reverendája alatt.
- Valóban át tudnám vinni drága, de figyelmeztetnem kell, hogy még sohasem voltam képes hazugságra.
- Önnek olyan becsületes az arca, hogy öntől sohasem fognak kérdezni semmit -monda a hölgy és mar át is adta a szőrtelenítőt.
Leszállás után az Atyára kerül a sor a vámvizsgálatnál.
- Atya, van Önnek bármiféle vámköteles áruja? - kérdezi a vámtiszt.
- A fejem búbjától a derekamig semmiféle vámolni valóm sincs fiam.
A választ furcsállotta a vámtiszt és tovább kérdezi:
- És deréktól lefele?
- Van egy csodálatos szerkezetem, ami nők szolgálatára rendeltetett, de használva még sohasem volt.
A vámtiszt fuldokolva a nevetéstől:
- Rendben van, tessék továbbmenni Atya. Kérem a következőt!"
"Marci váratlanul érkezik haza, és a legjobb barátját Luit az ágyában találja a feleségével. A meglepetéstől nem tud megszólalni, csak dadogni, amikor Lui hirtelen kiugrik az ágyból és félbeszakítja:
- Marci, mielőtt bármit is mondanál, gondold jól meg! Most kinek hiszel? Nekem vagy a szemednek?"
"Egy kilencven éves férfi elmegy az orvoshoz és büszkén meséli:
- Doktor úr, a húsz éves feleségem gyermeket vár.
A doktor megértően bólogat, aztán azt mondja:
- Foglaljon helyet uram, szeretnék önnek elmesélni egy történetet mert kíváncsi vagyok a véleményére. Egy férfi elment vadászni, de fegyver helyett egy esernyőt vitt magával. Hirtelen egy bokorból kiugrott egy medve. A férfi rálőtt és a medve holtan terült el a földön.
A kilencven éves férfi gúnyosan:
- Az nem létezik! Biztos, hogy valaki más lőtte meg a medvét!
Mire az orvos:
- Hát pontosan ezt akartam én is magának mondani!"
Vonnegut: Virágvasárnap
Valamennyi nagy történet nem egyéb, mint csupa nagy beugratás, és az emberek újra meg újra beugranak...Borden Deal barátom nemrégiben heccből írt egy gótikus regényt. Megkérdeztem, mi a cselekmény, mire azt mondta: Egy fiatal nő munkát vállal egy ósdi házban és kitöri a frász...
A többi nem olyan vicces.Valaki bajba kerül, azután kikerül belőle, valaki elveszít valamit, aztán visszakapja; valakivel kitolnak, és bosszút áll...ketten egymásba szeretnek és egy csomó ember beavatkozik; egy erényes embert alaptalanul megvádolnak; egy bűnös alakot alaptalanul erényesnek nyilvánítanak; egy pasas bátran szembenéz a kihívással, és győz vagy elbukik..." - és így tovább..."...semmiféle modern cselekmény sőt ennek hiánya sem nyújt igazi kielégülést az olvasónak, hacsak bele nem csempészik valahogy azokat a régimódi jól bevált elemeket."
A többi nem olyan vicces.Valaki bajba kerül, azután kikerül belőle, valaki elveszít valamit, aztán visszakapja; valakivel kitolnak, és bosszút áll...ketten egymásba szeretnek és egy csomó ember beavatkozik; egy erényes embert alaptalanul megvádolnak; egy bűnös alakot alaptalanul erényesnek nyilvánítanak; egy pasas bátran szembenéz a kihívással, és győz vagy elbukik..." - és így tovább..."...semmiféle modern cselekmény sőt ennek hiánya sem nyújt igazi kielégülést az olvasónak, hacsak bele nem csempészik valahogy azokat a régimódi jól bevált elemeket."
Oriah Hegyi Álmodó, öreg indián törzsfőnök verse
Nem érdekel, miből élsz!
Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel hány éves vagy!
Azt akarom tudni megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, hogy milyen bolygók köröznek a holdad körül!
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e!
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalódás vádját anélkül, hogy megcsalnád a saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ez által megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol állsz, mennyi pénzed van!
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel ki vagy, és hogy kerültél ide!
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz-e meg. Nem érdekel hol, mit és kitől tanultál!
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál.
Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel hány éves vagy!
Azt akarom tudni megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, hogy milyen bolygók köröznek a holdad körül!
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e!
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalódás vádját anélkül, hogy megcsalnád a saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ez által megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol állsz, mennyi pénzed van!
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel ki vagy, és hogy kerültél ide!
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz-e meg. Nem érdekel hol, mit és kitől tanultál!
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál.
Bence Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Bence Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót.
Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót.
Egyes számban kő a kő, többes számban kövek.
Nőnek nők a többese, helytelen a növek.
Többesben a tő nem tők, szabatosan tövek,
Aminthogy a cső nem csők, magyar földön csövek.
Anyós kérdé van két vőm, ezek talán vövek?
Azt se tudom mi a cő, egyes számú cövek?
Csók - ha adják - százával jő, ez benne a jó.
Hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve csó?
Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
Nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.
Miskolcon, ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden,
Mire mindezt megtanulod, beleőszülsz idegen.
Agysebész, ki agyat műt, otthon ír egy művet.
Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tűvet.
Munka után füvet nyír, véletlen sem fűvet.
Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.
Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.
Több szélhámost lefüleltek,
Erre sokan felfüleltek,
Kik a népet felültették,
Mindnyájukat leültették.
Foglár fogán foglyuk van.
Nosza tömni fogjuk.
Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk.
Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.
Főmérnöknek fáj a feje, vagy talán a fője?
Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.
Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,
Reggelenként kávéjukba rút szereket tetetett.
Helyes, kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.
Nemekből, vagy igenekből született a nemiség?
Mekkában egy kába ürge Kába kőbe lövet,
Országának nevében a követ követ követ.
Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg s ridegen,
Néha játszik, nem sajátján, csak idegen idegen.
Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,
Asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.
Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:
Mit válasszon: a Fiatot, fiát vagy a fiúját?
Ingyen strandra lányok mentek,
Minden előítélettől mentek,
Estefelé arra mentek,
Én már fuldoklókat mentek.
Eldöntöttem megnősülök, fogadok két feleséget.
Megtanultam, hogy két fél alkot és garantál egészséget.
Harminc nyarat megértem, mint a dinnye megértem,
Anyósomat megértem, én a pénzem megértem.
Hiba mentes mentő vagyok,
Szőke Tisza partján mentem,
Díszmagyarom vízbe esett,
Díszes mentém menten mentem.
Szövőgyárban kelmét szőnek.
Fent is lent, meg lent is lent.
Kikent-kifent késköszörűs
lent is fent meg fent is fent.
Ha a kocka újfent fordul: fent a lent és lent is fent.
Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,
Hajma lapult kosarában, meg egy adag kőrözött.
Fölvágós a középhátvéd. Három csatárt fölvágott.
Hát belőle vajon mi lesz? Fasírt-é vagy fölvágott?
Díjbirkózó győzött tussal,
Nevét írják vörös tussal,
Lezuhanyzott meleg tussal,
Prímás várja forró tussal.
Határidőt szabott Áron,
Árat venne szabott áron.
Átvág Áron hat határon,
Kitartásod meghat Áron.
Felment - fölment, tejfel - tejföl, ...
Ne is folytasd barátom!
Első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.
Magyarország olyan ország, hol a nemes nemtelen,
Lábasodnak nincsen lába, aki szemes szemtelen.
A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,
Magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.
Daru száll a darujára s lesz a darus darvas.
Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.
Gerinces vagy rovar netán a toportyán féreg?
Egyesben a vakondokok vakond avagy vakondok?
Hasonlókép helyes lesz a kanon meg a kanonok?
Nemileg vagy némileg? Gyakori a gikszer.
"Kedves egész seggedre!" köszönt a svéd mixer.
Arab diák magolja: "tevéd, tévéd, téved,
Merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek.
Pisti így szól: "Kimosta anyukám a kádat!"
Viszonzásul kimossa anyukád a kámat?
Óvodások ragoznak: "Enyém, enyéd, enyé",
Nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié.
A magyar nyelv azt hiszem, meggyőztelek barátom,
Külön leges-legszebb nyelv kerek e nagyvilágon.
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót.
Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót.
Egyes számban kő a kő, többes számban kövek.
Nőnek nők a többese, helytelen a növek.
Többesben a tő nem tők, szabatosan tövek,
Aminthogy a cső nem csők, magyar földön csövek.
Anyós kérdé van két vőm, ezek talán vövek?
Azt se tudom mi a cő, egyes számú cövek?
Csók - ha adják - százával jő, ez benne a jó.
Hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve csó?
Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
Nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.
Miskolcon, ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden,
Mire mindezt megtanulod, beleőszülsz idegen.
Agysebész, ki agyat műt, otthon ír egy művet.
Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tűvet.
Munka után füvet nyír, véletlen sem fűvet.
Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.
Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.
Több szélhámost lefüleltek,
Erre sokan felfüleltek,
Kik a népet felültették,
Mindnyájukat leültették.
Foglár fogán foglyuk van.
Nosza tömni fogjuk.
Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk.
Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.
Főmérnöknek fáj a feje, vagy talán a fője?
Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.
Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,
Reggelenként kávéjukba rút szereket tetetett.
Helyes, kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.
Nemekből, vagy igenekből született a nemiség?
Mekkában egy kába ürge Kába kőbe lövet,
Országának nevében a követ követ követ.
Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg s ridegen,
Néha játszik, nem sajátján, csak idegen idegen.
Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,
Asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.
Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:
Mit válasszon: a Fiatot, fiát vagy a fiúját?
Ingyen strandra lányok mentek,
Minden előítélettől mentek,
Estefelé arra mentek,
Én már fuldoklókat mentek.
Eldöntöttem megnősülök, fogadok két feleséget.
Megtanultam, hogy két fél alkot és garantál egészséget.
Harminc nyarat megértem, mint a dinnye megértem,
Anyósomat megértem, én a pénzem megértem.
Hiba mentes mentő vagyok,
Szőke Tisza partján mentem,
Díszmagyarom vízbe esett,
Díszes mentém menten mentem.
Szövőgyárban kelmét szőnek.
Fent is lent, meg lent is lent.
Kikent-kifent késköszörűs
lent is fent meg fent is fent.
Ha a kocka újfent fordul: fent a lent és lent is fent.
Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,
Hajma lapult kosarában, meg egy adag kőrözött.
Fölvágós a középhátvéd. Három csatárt fölvágott.
Hát belőle vajon mi lesz? Fasírt-é vagy fölvágott?
Díjbirkózó győzött tussal,
Nevét írják vörös tussal,
Lezuhanyzott meleg tussal,
Prímás várja forró tussal.
Határidőt szabott Áron,
Árat venne szabott áron.
Átvág Áron hat határon,
Kitartásod meghat Áron.
Felment - fölment, tejfel - tejföl, ...
Ne is folytasd barátom!
Első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.
Magyarország olyan ország, hol a nemes nemtelen,
Lábasodnak nincsen lába, aki szemes szemtelen.
A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,
Magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.
Daru száll a darujára s lesz a darus darvas.
Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.
Gerinces vagy rovar netán a toportyán féreg?
Egyesben a vakondokok vakond avagy vakondok?
Hasonlókép helyes lesz a kanon meg a kanonok?
Nemileg vagy némileg? Gyakori a gikszer.
"Kedves egész seggedre!" köszönt a svéd mixer.
Arab diák magolja: "tevéd, tévéd, téved,
Merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek.
Pisti így szól: "Kimosta anyukám a kádat!"
Viszonzásul kimossa anyukád a kámat?
Óvodások ragoznak: "Enyém, enyéd, enyé",
Nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié.
A magyar nyelv azt hiszem, meggyőztelek barátom,
Külön leges-legszebb nyelv kerek e nagyvilágon.
Címkék:
Bence Imre,
magyar nyelv,
pünkösdi versek
2010. április 18., vasárnap
A Holocaust Emlékére
"Ez a hatalom szofizmája: végső soron csak egy abszolút, korlátok közé szorított univerzumban hatékony. Ám relatív világegyetemünk alapvető leckéje az, hogy a dolgok változnak. Minden hatalom előbb-utóbb szembekerül egy nálánál nagyobbal."
(Frank Herbert)
Magyar ember vagyok, aki Magyarországon él. Nem vagyok sem roma, sem romaellenes; sem szemita, sem antiszemita; sem hajléktalan, sem hajlékony, csak emlékezem.
Azokkal együtt teszem, akiket egy kor egyszerűen törölni próbált, mintha meg sem születtek volna...
Lépteinkre bukik fejünk,
Felnőtté gyaláztak.
Fekete dalaink
fekszenek
nyirkos utakra.
Lépünk.
Cserepekké zúzott gyászunk.
Hallgatunk.
Kivert sebeink
országút fájdalmai
visszahullnak ránk
határok nélkül,
míg kabátunk ujját földi férgek
rágják,
adalékai kegyelmünk
eltiprott morzsáinak,
s befelé mormolja
kitikkadt ajkunk
egyetelen vágyunk
Adj, Uram
angyali álmot,
szilaj csodát!
Óvd a mögöttem
lévő még szelíd tekintetét,
segítsd az előttem járó
Lázár hitét!
Hints csillagporvágyat
feszült izmainkba,
s ródd, sikítsd
bűneink jussát
fényes katonazubbonyoknak!
Rezzen a nesz is
szisszen az éj
szédül az émelygés
hazakészülődik lassan
a fátyollét
kicsordul szívünk
kamráiból a vér.
Mi Mindig csak Lépünk...
Csattanunk.
Tüdőnkkel levegőt tépünk
Futólépés...
SZÖGESDRÓT.
CSÖND.
Alkonyatkor,
mint visszhang a kútban
csobban a jaj
gleccserek hullnak
búvó könnypatak szemükben
jeges áradat
Cyklon - B
Megbotlik az idő és vacog a szél
Elszáradnak szavaink
Lépünk
Kezünkből fonják kesztyűnk
Vánszorgunk
hitet így remélünk
emléket koldulunk
más időben koppanunk,
s újra egyet lépünk
hasra zuhan eszmélésünk
félelmünk barna csuháját
bús bakók
szíveinkre öltjük.
(S felfedezzük az immár határok nélküli hazát)
M. Fehérvári Judit
(Frank Herbert)
Magyar ember vagyok, aki Magyarországon él. Nem vagyok sem roma, sem romaellenes; sem szemita, sem antiszemita; sem hajléktalan, sem hajlékony, csak emlékezem.
Azokkal együtt teszem, akiket egy kor egyszerűen törölni próbált, mintha meg sem születtek volna...
Lépteinkre bukik fejünk,
Felnőtté gyaláztak.
Fekete dalaink
fekszenek
nyirkos utakra.
Lépünk.
Cserepekké zúzott gyászunk.
Hallgatunk.
Kivert sebeink
országút fájdalmai
visszahullnak ránk
határok nélkül,
míg kabátunk ujját földi férgek
rágják,
adalékai kegyelmünk
eltiprott morzsáinak,
s befelé mormolja
kitikkadt ajkunk
egyetelen vágyunk
Adj, Uram
angyali álmot,
szilaj csodát!
Óvd a mögöttem
lévő még szelíd tekintetét,
segítsd az előttem járó
Lázár hitét!
Hints csillagporvágyat
feszült izmainkba,
s ródd, sikítsd
bűneink jussát
fényes katonazubbonyoknak!
Rezzen a nesz is
szisszen az éj
szédül az émelygés
hazakészülődik lassan
a fátyollét
kicsordul szívünk
kamráiból a vér.
Mi Mindig csak Lépünk...
Csattanunk.
Tüdőnkkel levegőt tépünk
Futólépés...
SZÖGESDRÓT.
CSÖND.
Alkonyatkor,
mint visszhang a kútban
csobban a jaj
gleccserek hullnak
búvó könnypatak szemükben
jeges áradat
Cyklon - B
Megbotlik az idő és vacog a szél
Elszáradnak szavaink
Lépünk
Kezünkből fonják kesztyűnk
Vánszorgunk
hitet így remélünk
emléket koldulunk
más időben koppanunk,
s újra egyet lépünk
hasra zuhan eszmélésünk
félelmünk barna csuháját
bús bakók
szíveinkre öltjük.
(S felfedezzük az immár határok nélküli hazát)
M. Fehérvári Judit
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)