Mintha csak mostanság történülne! Valahonnan származik

A Nagy Politikus (továbbiakban: N.P.) elhalálozott.Az új helyzetben N.P. úgy érezte, nincs mitől félnie. Amikor végre Szent Péter elé került, határozottan kopogott és szinte megállás nélkül akart bevonulni a Mennyek Országába.

- Tetteid és szavaid nem mindig fedték egymást, ezért nem is tudunk
egyértelműen dönteni rólad - mondta a nagy kapus. - Ezért újszerű megoldást választottunk. Egy-egy napig leszel a pokolban és a mennyben, s utána te magad döntesz, hová akarsz menni.

Döntésed végleges, sőt az örökkévalóságra szól.
- Minek ez? A mennyet választom.
- Teheted, de csak a két próba nap után.
N.P. ezért elment a pokolba, s igen meglepődött. Ott voltak a barátai
és barátnői. Joviális öregúr fogadta, vicceket mesélt és camparit ivott.
Megkínált is: enni, inni bőven volt, s a felszolgáló leányok mellett más
hölgyek is voltak, akik szemmel láthatóan készek voltak minden gondot elűzni
N.P.homlokáról. A golfpályán is vidám volt az élet, a zene pedig
vérpezsdítően hatott a klubban. Hamar vége lett a napnak, s N.P. alig akarta hinni, hogy nem a mennyben volt, hanem a pokolban. Másnap a mennyben járt.
Tetszett a nyugalom, a felhőkön repkedő angyalkák kacagása, az áhítatot sugalló zene. Jó volt - de mégis más, a korábbi élettől teljesen eltérő dolog.
A harmadik napon Szent Péter megkérdezte:
- Nos, hogyan döntöttél?
- Szégyellem egy kicsit, és ne is engedd le a hírt a Földre, de a tapasztalataim szerint mégis inkább a poklot választom.
- Legyen, ahogy akarod.
N.P. tehát bevonult a pokolba. A klub helyén hatalmas szeméttelep, s
barátai némi ételmaradék után kutattak, ha ugyan nem a golfpályán
elhelyezett üstökben főttek. Az üstök alatt a tüzet maga a főördög rakta, s N.P. azonnal egy fortyogó üstbe került.
- Hogyan? Hiszen tegnap minden más volt!!
- Ja, az volt a kampány. Most már szavaztál - felelt az ördög.

Valahonnan a netről

"Rossz érzések ellenszere"

Úgy vélem, sokk volt...
Tanulni, dolgozni évtizedeken át...
Kevés munkabérért gürcölni, megmutatni, hogy a szocializmusban így kell és lehet a társadalmi egyenlőség felé törni, mert "ha majd bőség kosarából"...
Várni a Kánaánt...
Megérteni a mechanizmusokat...
1968...
Új fogalmakat tanulni, mint "glásznaszty","pirisztójka" és bruttósítani...
Reménykedni...
Aztán egy napon arra ébredni, hogy lám tombol a vadkapitalizmus...
Hiába a kemény munka, nincsen nyugdíjalap, csak előirányzott életkor növekedés, hátha nem éli meg a magyar az újabb ébredést...
Ugyan látja pillái alól a hírekben a számokat, amelyek elképesztően horribilis költségvetési hiányról, nagyipari tolvajhálózatokról, pártok egyezkedéseiről, tehetetlen kormányzatról szólnak...
És már fényes nappal sem biztonságos sétálgatni egy nagyváros Belvárosában, hogy a falvak megszaporodó tyúkrabló rókáiról ne is beszéljek...
Végül pizsamában ül otthon a társadalom fele jól elreteszelt ajtók mögött...
S magányosan halnak meg az öregek, észrevétlenül...
És megszűnnek a kisiskolák, óvodák és bölcsődék...
Ha beteg leszel, imádkozz, mert mást már nem tehetsz; hiszen kiraknak innen is, onnan is, mert vagy elromlott, vagy nincsen, vagy előjegyzésed halálod utánra szól...
S csak a cinikusoké a világ...
Az emberek gyöngék, a hatalom képmutató...
És ígérnek fűt, fát, bokrot...
Varázsreceptek sora születik lassan vagy hevenyészve...
Harsányak is jönnek, hőbörögnek...
Kurta kocsma hangulat késélen táncol...
És az egész demokrácia beteg: agonizál...
A régi hang pedig sehol: a halk és nyugtató, összefogásra és derűre sarkalló.
Noha érhet még sokk, s talán nem is egyetlen, hanem sok!


Képernyőre vetettem én