Az én időm valami Más.
néha oson, de mindig
gyalogosan jár.
Tutyimutyi órák
mind elromlottak
a karomon és a falakon
elhagyva, elfeledve
sok-sok víg napom.
Elsirattak engem,
mert eretnek-nóta
dalol ereimben
-fel-felszökkenő artériasugár-
libben a tavasz
loccsan a zápor
csatamezők nyoma
ma már nem lélekvarázs
alamuszi módra
pipogyán zizzen
a zápor
porzik a gyász.
M. Fehérvári Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése