Oravecz Imre
11
12
Első könyv
13
14
A mindenség születése
És látja maga körül Taiova, a Teremtő az ürességet,
és látja, hogy nincsen tér és idő,
és látja, hogy nincsen kezdet és vég,
és látja, hogy nincsen alak és kiterjedés,
és elhatározásra jut Taiova,
és megszünteti maga körül az ürességet,
és megalkotja a teliséget,
és az üresség helyébe teszi,
és lesz tér és idő,
és lesz kezdet és vég,
és lesz alak és kiterjedés,
és tervet sző Taiova,
és terve megvalósításához társra van szüksége,
és terve megvalósításához társat teremt magának,
és társát elnevezi Szotuknangnak,
és összeköti Szotuknang a teret és időt,
és elrendezi Szotuknang a kezdetet és véget,
és alakot ad Szotuknang a kiterjedésnek,
és létrejön a mindenség,
és megvalósul Taiova terve.
15
A földről, tűzről, vízről, levegőről
Föld az, ami föld alakját ölti,
és a föld rendjéhez igazodik a mindenségben,
tűz az, ami a tűz alakját ölti,
és a tűz rendjéhez igazodik a mindenségben,
víz az, ami a víz alakját ölti,
és a víz rendjéhez igazodik a mindenségben,
levegő az, ami a levegő alakját ölti,
és a levegő rendjéhez igazodik a mindenségben.
16
Az első világ teremtése
És elhatározásra jut Taiova,
és parancsot ad helytartójának, Szotuknangnak,
és földet vesz ki Szotuknang a mindenségből,
és a földből megteremti az első világot,
és törvényeket ültet az első világba,
és nevet ad az első világnak,
és a mindenségbe helyezi,
és földet vesz ki Szotuknang az első világból,
és a földből megteremti a növényeket,
és szívósságot ültet a növényekbe,
és nevet ad a növényeknek,
és az első világba helyezi őket,
és földet vesz ki Szotuknang az első világból,
és a földből megteremti az állatokat,
és alázatot ültet az állatokba,
és nevet ad az állatoknak,
és az első világba helyezi őket,
és földet vesz ki Szotuknang az első világból,
és a földből megteremti az embereket,
és bölcsességet ültet az emberekbe,
és nevet ad az embereknek,
és az első világba helyezi őket,
és szemügyre veszi Szotuknang az első világot,
szemügyre veszi
az első világ törvényeit,
az első világ növényeit,
17
az első világ állatait,
az első világ embereit,
és a törvények közül kiválasztja a megértést,
és megteszi az első világ törvényének,
és a növények közül kiválasztja a négylevelet,
és megteszi az első világ növényének,
és az állatok közül kiválasztja a kígyót,
és megteszi az első világ állatának,
és az emberek közül kiválasztja a halászt,
és megteszi az első világ emberének.
18
A teremtésről
A Teremtés ajtó,
amely a semmiből a valamibe nyílik,
és sarokpántján öröktől fogva jár.
19
A teremtés fokozatai
Elhallgat a lágyságokban a cuppogás,
megszólal a keménységekben a zengés,
véget ér a zártságokban a zsugorodás,
elkezdődik a nyitottságokban a tágulás,
elfogy a ritkulásokban a nyugvás,
megnő a sűrűségekben a mozgás,
megszakad a szögletekben a hegyesség,
elterjed a hajlatokban a gömbölyűség,
elapad a szűkületekben a torlódás,
megerősödik a bővültekben az áramlás,
megáll a gyűrődésekben a ráncosodás,
megindul az egyenletességekben a kisimulás,
megakad a mélységekben a süllyedés,
kiszabadul a magasságokban az emelkedés,
megtorpan a közelségekben a maradás,
nekilendül a távolságokban a haladás,
csökken a dermedésekben a hidegség,
megsokszorozódik a hevületekben a melegség,
elhal a törekvésekben a zűrzavar,
megszületik az alakulásokban a rend.
20
Tokpela
Tokpela a végtelen tér,
a föld Tokpelában van,
Tokpela a föld,
a sivatag Tokpelában van,
Tokpela a sivatag,
az ország Tokpelában van,
Tokpela az ország,
a falu Tokpelában van,
Tokpela a falu,
a ház Tokpelában van,
Tokpela a ház,
az ágy Tokpelában van,
Tokpela az ágy,
az asszony Tokpelában van,
Tokpela az asszony,
az öl Tokpelában van,
Tokpela az öl,
a magzat Tokpelában van,
Tokpela a magzat,
a férfi Tokpelában van,
Tokpela a férfi,
a szív Tokpelában van,
Tokpela a szív,
az erő Tokpelában van,
Tokpela az erő,
a lét Tokpelában van,
Tokpela a lét,
az ima Tokpelában van,
Tokpela az ima,
a dicséret Tokpelában van,
Tokpela a dicséret,
21
az út Tokpelában van,
Tokpela az út,
a cél Tokpelában van,
Tokpela a cél,
a vég Tokpelában van,
Tokpela a vég,
a kezdet Tokpelában van,
Tokpela Tokpela,
Tokpela Tokpelában van.
22
Az első emberekről
Az első emberek kezdetben boldogok voltak,
mert a Föld emlőjén éltek,
füvek, magvak és gyümölcsök tejét szívták magukba,
tisztelték az állatokat,
nem éreztek egymás közt különbséget,
és beszéd nélkül megértették egymást.
23
Az első világ pusztulása
És megelégeli Taiova
a sok gonosz cselekedetet,
mely elűzi az emberektől az állatokat,
és megsokallja Taiova
a sok helytelen beszédet,
mely egymás ellen fordítja az embereket,
és kiválasztja a törvénytisztelőket,
és megnyitja bölcsességük csukott kapuját,
és felhő és csillag segélyével
biztonságos helyre,
óriási hangyazsombék méhébe vezérli őket,
és parancsot ad helytartójának, Szotuknangnak,
és Szotuknang kinyitja a tűzhányók hólyagos száját,
és a tűzhányók hólyagos szája
fortyogó tüzet okád az első világra,
és megolvad a kemény föld,
és felforr a hideg víz,
és kiszárad a párás levegő,
és elég az első világ színe, a sárga,
és elég az első világ ásványa, az arany,
és elég az első világ iránya, a nyugat,
és elég az első világ növénye, a négylevél,
és elég az első világ állata, a kígyó.
24
A második világ pusztulása
És megelégeli Taiova
az emberek gőgjét,
mely miatt testük központjaival visszaélnek,
és megsokallja Taiova
az emberek állhatatlanságát,
mely miatt földi útjaikon eltévelyednek,
és kiválasztja a törvénytisztelőket,
és jó meleg ruhát ad rájuk,
és gondviselése erejével
biztonságos helyre,
hatalmas jegesmedvebarlang mélyére rejti őket,
és parancsot ad helytartójának, Szotuknangnak,
és Szotuknang összegyűjti a mindenség minden hidegét,
és a mindenség minden hidege
kövér jeget hizlal a második világra,
és elpattannak az erős zátonyok,
és összetörnek a tömör szigetek,
és meghasadnak a szilárd földrészek,
és megfagy a második világ színe, a kék,
és megfagy a második világ ásványa, az ezüst,
és megfagy a második világ iránya, a dél,
és megfagy a második világ növénye, a fenyő,
és megfagy a második világ állata, a borz.
25
A harmadik világ pusztulása
És megelégeli Taiova
az emberek mohóságát,
hogy mind több jószágot akarnak,
és megsokallja Taiova
az emberek jószágát,
hogy mind nagyobb mohóságra vetemednek,
és kiválasztja a törvénytisztelőket,
és megtölti tarisznyájukat kukoricakenyérrel,
és mindenható kezével
biztonságos helyre,
vastag nádszál üregébe bújtatja őket,
és parancsot ad helytartójának, Szotuknangnak,
és Szotuknang felvonja az ég vizeinek redves zsilipjét
és az ég vizeinek redves zsilipje
hömpölygő árt zúdít a harmadik világra,
és eltűnnek a széles síkok,
és megtelnek a tágas völgyek,
és alámerülnek a magas hegyek,
és megfullad a harmadik világ színe, a piros,
és megfullad a harmadik világ ásványa, a réz,
és megfullad a harmadik világ iránya, a kelet,
és megfullad a harmadik világ növénye, a dohány,
és megfullad a harmadik világ állata, a szarvas.
26
A feljövetel útja
A feljövetel útja hosszú is meg rövid is,
a feljövetel útja távoli is meg közeli is,
a feljövetel útja széles is meg keskeny is,
a feljövetel útja sima is meg göröngyös is,
a feljövetel útja száraz is meg sáros is,
a feljövetel útja népes is meg kihalt is,
a feljövetel útja meleg is meg hideg is,
a feljövetel útja benti is meg kinti is,
a feljövetel útja nyitva is meg zárva is,
a feljövetel útja világos is meg sötét is,
a feljövetel útja néma is meg beszédes is,
a feljövetel útja nyugodt is meg viharos is,
a feljövetel útja új is meg régi is,
a feljövetel útja egyszerű is meg bonyolult is,
a feljövetel útja otthonos is meg idegen is,
a feljövetel útja édes is meg keserű is,
a feljövetel útja véges is meg végtelen is,
a feljövetel útja ellentéteket egyesít magában,
és a kiválasztottak az ellentétek létrafokain jutnak át
az egyik világból a másik világba.
27
A feljövetel jelképéről
A magányos, függőleges vonal a labirintus képzeletbeli tengelye,
és a feljövetel útját jelképezi,
amelyen a kiválasztottak végigmennek,
a labirintus képzeletbeli tengelyének alsó vége a labirintusban van,
és a feljövetel útjának kezdetét jelképezi,
ahonnan a kiválasztottak elindulnak,
a labirintus képzeletbeli tengelyének egy pontja közös a labirintussal,
és a feljövetel útjának közepét jelképezi,
ahol a kiválasztottak megpihennek,
a labirintus képzeletbeli tengelyének felső vége a labirintuson kívül van,
és a feljövetel útjának végét jelképezi,
ahova a kiválasztottak megérkeznek.
28
A sas-nemzetség keletkezése
Vándorlása során egy nemzetség magas hegyre ér,
a hegy tetején sas ül,
a sas maga elé rendeli a nemzetség szószólóit,
és próbát tesz velük,
nyílvesszőt lő a szószólók testébe,
és a nyílvessző átfúrja a szószólók testét,
a szószólók oldalukban a kiálló nyílvesszővel
előveszik fuvolájukat,
és fuvolájukból édes, lágy dallamot csalnak elő,
az édes, lágy dallam megrezegteti a levegőt,
kiveti a szószólók testéből a nyílvesszőt,
és begyógyítja a szószólók sebét,
és látja a sas,
hogy a nemzetség elég erős,
és a nemzetségnek adja a nevét.
29
Oraibi alapítása
Hóna alatt a látomással
kilopakodik a faluból Macsito, a nemzetségfő,
kilopakodik éjjel,
és elindul a holdfényben,
a hiányos rendeltetésben,
és a föld arcán kőbe botlik a lába,
és a kő eligazítja,
és a föld arcán gyökérbe botlik a lába,
és a gyökér eligazítja,
és a föld arcán sündisznóba botlik a lába,
és a sündisznó eligazítja,
és a nagy sziklán
tévedhetetlenül megleli az új lakóhelyet,
és elkeríti hagyománnyal,
és engedélyt ad népének a letelepedésre.
30
A nemzetség erejéről
Az agávéfonál erős,
a gyapotöv erős,
a bölénybőr bocskortalp erős,
az őzbél íjhúr erős,
a Józsué-fa erős,
a kojoti-farkas erős,
a férfikar erős, a kőház erős,
a gránitszikla erős,
de a legerősebb a nemzetség.
31
A három világ három bűne
És a világba helyezte Taiova a kukorica jóságát,
az első világba helyezte a vörös kukorica jóságát,
a második világba helyezte a sárga kukorica jóságát,
a harmadik világba helyezte a fekete kukorica jóságát,
és a világba helyezte Taiova a kukorica bölcsességét,
az első világba helyezte a vörös kukorica bölcsességét,
a második világba helyezte a sárga kukorica bölcsességét,
a harmadik világba helyezte a fekete kukorica bölcsességét,
és a világba helyezte Taiova a kukorica engedelmességét,
az első világba helyezte a vörös kukorica engedelmességét,
a második világba helyezte a sárga kukorica engedelmességét,
a harmadik világba helyezte a fekete kukorica engedelmességét,
de a világ nem élt a kukorica jóságával,
az első világ nem élt a vörös kukorica jóságával,
a második világ nem élt a sárga kukorica jóságával,
a harmadik világ nem élt a fekete kukorica jóságával,
de a világ nem élt a kukorica bölcsességével,
az első világ nem élt a vörös kukorica bölcsességével,
a második világ nem élt a sárga kukorica bölcsességével,
a harmadik világ nem élt a fekete kukorica bölcsességével
de a világ nem élt a kukorica engedelmességével,
32
az első világ nem élt a vörös kukorica engedelmességével,
a második világ nem élt a sárga kukorica engedelmességével,
a harmadik világ nem élt a fekete kukorica engedelmességével,
és elpusztította Taiova a világot,
elpusztította az első világot,
elpusztította a második világot,
elpusztította a harmadik világot.
33
A vékony, rövid kukoricacső legendája
És tudni akarja a Teremtő,
hogy mennyi a mohóság már a népekben,
és összegyűjti a népeket,
és többféle kukoricacsövet tesz eléjük:
kicsit, nagyot, rövidet, hosszút, vékonyat, vastagot,
és megparancsolja nekik,
hogy válasszanak,
és lökdösik, tapossák egymást,
tülekednek a kukoricacsőért a népek,
viszik a nagyot, a hosszút, a vastagot,
de a hopik egy vékony, rövid kukoricacsövet választanak,
mert az a legszívósabb,
és az fejezi ki leghívebben
a Teremtő iránti alázatukat.
34
Hopi középkor
(A negyedik világ pusztulásának kezdete)
A megművelt teraszföldeken túl
a sivatag homokfolyama megáll,
a lapos háztetők, ágaskodó létrák,
kenyérsütő kemencék fölött a forró szél megáll,
a felsöpört főtéren a papmenet
kukoricalisztvonalban megáll,
a henger alakú kivákban
a kígyók édesgetése megáll,
a teremtés titkos helyén
a beavatottak éneke megáll,
a sorban kiültetett
imavesszőkben az üzenet megáll,
a hajtincsek alatt
a koponyatetők lüktetése megáll,
a meleg Földtengelyt forgató
Pöqanghoja és Palöngauhoja megáll,
és a világ déli ajtaján, a mesa lábánál
aranysóváran és vértesen belép
az elveszett fehér testvér, az első hamis pahána.
35
36
Második könyv
37
38
A fontos helyek megnevezése
A falu,
mert oltalmazza az embert,
a ház,
mert otthona az embernek,
az ágy,
mert pihenteti az embert,
a tűzgödör,
mert melegíti az embert,
a kukoricaföld,
mert eteti az embert,
a forrás,
mert itatja az embert,
a füves zacskó,
mert gyógyítja az embert,
az izzasztó kamra,
mert tisztítja az embert,
az ösvény,
mert vezeti az embert,
a sivatag,
mert tanítja az embert,
az erdő,
mert megajándékozza az embert,
a hegytető,
mert felemeli az embert,
a látóhatár,
mert hívja az embert,
a kiva,
mert befogadja az embert.
39
Beavatás
Meztelenül,
arccal keletnek,
állnak az oltár előtt a beavatottak,
állnak a tűzgödör mellett,
állnak a visszafojtott sötétben,
állnak látásuk vizében,
állnak a lét kettős félkörén,
állnak születés és halál között,
állnak egyszerre két helyen:
állnak a felső világban,
állnak az alsó világban.
40
Névfelvétel
A tűz lángját eloltották,
csak a parazsat kímélték meg,
s a zsúfolt kivában tapogatózva
elindulnak a beavatottak,
éreznek mindenféle állatjelmezt,
éreznek szarvat, szőrt, patát, prémet,
mezítláb átkelnek az izzó pirosságon,
de talpuk nem ég meg,
mellkasról mellkasra haladva
végül kezükkel meglelik a rokoni vonzást,
a megfelelő szívdobogást
és immár teljes sötétben
tulajdon állatnevük révébe érnek.
41
Ünnep előtt
Haját mossa jukkaolajban,
arcát festi agyagiszappal,
homlokát övezi faháncskoszorúval,
nyakát ékíti kojotifogakkal,
vállát leplezi gyékénypalásttal,
mellét keresztezi vászonfonállal,
derekát keríti szarvasbőrszíjjal,
szemérmét fedezi gyapotgyolccsal,
csuklóját gyűrűzi gyöngyfüzérrel,
bokáját pántolja kígyóbőrrel,
tenyerét hinti kaktuszvirágporral,
talpát fürdeti harmatban,
szavát éleszti gondolattal,
énekét köti dallammal.
42
Első koan
Oraibi fennsíkon van,
a fennsíkra út visz,
Taiovához nem visz út,
Taiova az út maga.
43
Kis hopi anatómia
Az embernek lába van,
az ember a lábával megy,
az ember lába azért van, hogy bejárja a világot,
az embernek nemiszerve van,
az ember a nemiszervével szaporodik,
az ember nemiszerve azért van, hogy benépesítse a világot,
az embernek tüdeje van,
az ember a tüdejével lélegzik,
az ember tüdeje azért van, hogy sóhajával könnyítsen a világon,
az embernek szíve van,
az ember a szívével érez,
az ember szíve azért van, hogy szeresse a világot,
az embernek keze van,
az ember a kezével fog,
az ember keze azért van, hogy építse a világot,
az embernek nyelve van,
az ember a nyelvével beszél,
az ember nyelve azért van, hogy megszólítsa a világot,
az embernek szeme van,
az ember a szemével lát,
az ember szeme azért van, hogy gyönyörködjék a világban,
az embernek agya van,
az ember az agyával gondolkodik,
az ember agya azért van, hogy megértse a világot.
44
Könyörgés esőért
Nedvesség,
gyűlj össze az ég korsójában,
és légy pára,
pára,
gyűlj össze az ég korsójában,
és légy felhő,
felhő,
gyűlj össze az ég korsójában,
és légy vízcsepp,
vízcsepp,
gyűlj össze az ég korsójában,
és légy eső,
és gyere le a szomjazó földre,
és itasd meg a szomjazó földet,
hadd legyen magja a napraforgónak,
hadd legyen szeme a babnak,
hadd legyen húsa a töknek,
hadd legyen csöve a kukoricának.
45
Második koan
A Kis Kolorádo Holbrooknál nyugatnak fordul,
Winslownál északnak fordul,
akármerre fordul,
a Nagy Kolorádóba folyik.
46
A sivatag leírása
A sivatag lába a szárazság,
a sivatag lába nyomot hagy,
a sivatag dereka a meleg,
a sivatag dereka otthonos,
a sivatag mellkasa a hideg,
a sivatag mellkasa idegen,
a sivatag keze a szél,
a sivatag keze mindenhová elér,
a sivatag szája a homok,
a sivatag szája mindig beszél,
a sivatag tekintete az éjszaka,
a sivatag tekintete mély,
a sivatag homloka a nappal,
a sivatag homlokán világosság fészkel,
a sivatag bánata a felhő,
a sivatag bánata múló,
a sivatag öröme a kék ég,
a sivatag öröme tartós,
a sivatag ajándéka a tágasság,
a sivatag ajándékáért hálával tartozik az ember.
47
Vukoskave
Nyáron kiszárad a Vukoskave,
nem folyik benne víz,
nem súrlódik benne homok,
nem görög benne kő,
de a neve nem szárad ki,
ha a szádra veszed,
a nyelveddel nyáron is érzed,
hogy tovább folyik benne a víz,
tovább súrlódik benne a homok,
tovább görög benne a kő.
48
Sétáló fiatal asszony éneke
Alattam föld, sétálok,
fölöttem ég, sétálok,
mögöttem sivatag, sétálok,
előttem falu, sétálok,
jobb oldalamon szikla, sétálok,
bal oldalamon vízmosás, sétálok,
lábamon őzbőrbocskor, sétálok,
derekamon gyapotszoknya, sétálok,
keblemen háncsblúz, sétálok,
csuklómon rézkarkötő, sétálok,
nyakamon gyöngysor, sétálok,
hajamban ecsetvirág, sétálok,
combomban megadás, sétálok,
ölemben befogadás, sétálok,
hasamban marasztalás, sétálok,
csípőmben hullámzás, sétálok,
emlőmben törekedés, sétálok,
karomban ölelés, sétálok,
ujjamban cirógatás, sétálok,
járásomban kecsesség, sétálok,
bőrömben simaság, sétálok,
arcomon üdeség, sétálok,
tekintetemben büszkeség, sétálok,
hangomban édesség, sétálok,
szívemben melegség, sétálok,
énekemben elégedettség, sétálok.
49
Harmadik koan
Zihi-Dus-Jhini hegye 7100 láb magas,
télen hó fedi,
nyáron elolvad a hó,
és a csúcsig járhatóvá válik az ösvény,
de a csúcsnál nyáron sem jutsz magasabbra.
50
Ja-Ja hatalma
Az állatvilág istene Ja-Ja,
az állatvilág istenének papja Ja-Ja,
az állatvilág istene papjának keze Ja-Ja,
és megérinti a szarvast JaJa,
és könnyűvé válik a szarvas, mint a vadjuh,
és könnyűvé válik a vadjuh, mint a borz,
és könnyűvé válik a borz, mint a nyúl,
és könnyűvé válik a nyúl, mint a kígyó,
és könnyűvé válik a kígyó, mint a varjú,
és könnyűvé válik a varjú, mint a méh,
és könnyűvé válik a méh, mint a levegő,
és könnyűszerrel hazaviszi vállán
zsákmányát éhező családjának a vadász.
51
Könyörgés egy őzsutához aszály idején
Gyere, őzsuta,
vegyél a hátadra,
és vigyél Nuvatukiovi hegyén túlra,
ott biztosan lesz kukorica,
ott biztosan kukoricalepényt ehetek,
gyere, őzsuta,
vegyél a hátadra,
és vigyél az éhség hegyén túlra,
hogy ne kelljen megölnöm téged,
hogy ne kelljen megennem téged,
gyere, őzsuta,
eldobom a fegyverem,
gyere,
ne félj.
52
Július
Lekonyul a kukoricaszár,
elfonnyad a dohánylevél,
megaszalódik a tök,
nem válaszol a föld,
hiába dobbantanak a lábak,
egy kacsina sem jön a felső világra,
hiába hívják szíves szóval,
szentsége árnyékában
napok óta tanácskozik,
és sótalan ételen él
a Sas-, a Borz- s a Medve-pap,
hiba csúszott a szertartásba,
s eső helyett homokot küld
az égből Taiova,
már csak a kígyótánc segíthet,
kikészítik zsákjukat s kettős ölyvtollukat,
és napkeltekor kígyót fogni indulnak
a Kígyó-szekta tagjai.
53
Negyedik koan
A kivába létrán jutsz le,
jófajta ciprusból van,
sima, erős, egyenes,
nem szeged nyakad,
ha fokról-fokra haladsz.
54
Két beszélő
Hopi ifjú mondja:
bőröm feszes,
karom izmos,
derekam egyenes,
szemem, mint a sasé,
egy lövéssel leterítem az őzet,
ha kell, egész álló nap kapálok,
a kivabeli létrát könnyedén meghágom,
a hidegre fittyet hányok, a táncot jól bírom,
a labdajátékban jeleskedem,
tekintetükkel simogatnak a lányok,
az ágyban utolérhetetlen vagyok,
elmém, mint az obszidián-késpenge, éles,
de lelkem kiégetetlen, fénytelen, üres agyagkorsó
Hopi aggastyán mondja:
bőröm ráncos,
karom vézna,
derekam hajlott,
látásom, mint a bagolyé nappal,
az őzet elhibázom,
kapálni csak módjával tudok,
a kivabeli létra engem megziháltat,
az én helyem a tűz mellett van,
a tánc már nem nekem való,
a labdajátékot csak nézőként élvezem,
az asszonyok elfordulnak, ha meglátnak,
55
az ágyban hasznavehetetlen vagyok,
elmém, mint a törött nyílhegy, tompa,
de lelkem kiégetett, fényes, tele agyagkorsó.
56
Kérés egy napraforgóhoz
Napraforgó,
aki állsz földbe eresztett gyökereddel a parcellámon,
ahová vetettelek,
napraforgó,
aki integetsz húsos leveleddel a déli szélben,
amely ölelget,
napraforgó,
aki növekedni igyekszel minden porcikáddal a nyárban,
mikor meleg van,
napraforgó,
aki villogsz sárga-fekete tányéroddal a világban,
ahol a fény az úr,
szánj meg engem,
és teremj magot bőven,
hogy legyen olaj a lámpámban télen,
mikor elárvul a határ,
északira fordul a szél,
visszatér a hideg,
és megnő a sötétség hatalma.
57
Az eltévelyedett keserve
Meddő a mesquite-fa termés nélkül,
iránytalan az akarat cél nélkül.
58
Ötödik koan
A jó gazda időben
letöri a kukoricát,
hazaviszi a mezőről,
és hombárában féregtől,
nedvességtől óvja,
a szeretet hombárában
se féreg, se nedvesség,
a szeretet jó gazda.
59
Amit az őzbak mondott a vadásznak, amikor az halálosan megsebezte
Jöttem, hogy neked adjam húsomat,
neked adom húsomat, hogy húsommal jóllakhass,
jöttem, hogy neked adjam bőrömet,
neked adom bőrömet, hogy bőrömből ruhát varhass,
jöttem, hogy neked adjam csontomat,
neked adom csontomat, hogy csontomból kést hasíthass,
jöttem, hogy neked adjam agancsomat,
neked adom agancsomat, hogy agancsomból nyílhegyet csiszolhass,
jöttem, hogy neked adjam inamat,
neked adom inamat, hogy inamból fonalat fonhass,
jöttem, hogy neked adjam patámat,
neked adom patámat, hogy patámból enyvet főzhess,
jöttem, hogy neked adjam húgyhólyagomat,
neked adom húgyhólyagomat, hogy húgyhólyagomból erszényt száríthass,
jöttem, hogy neked adjam farokszőrömet,
neked adom farokszőrömet, hogy farokszőrömből díszt sodorhass,
jöttem, hogy neked adjam magamat,
neked adom magamat, hogy magammal segítsek rajtad.
60
Csillagóra
A Fiastyúk már megtette útjának felét,
és teljes fénnyel ragyog a Bikában,
felkelt a Kaszás,
és első csillaga most ér
a kiva tetőbejárata fölé,
új szertartás veszi kezdetét.
61
Hatodik koan
Shongopoviból Moencopiba az út Oraibin keresztül vezet,
a gondolkodásból a megértésbe az út az érzésen keresztül vezet.
62
Jelentések a kivában
A gödör a semmit jelenti,
a születés támaszát,
a föld a keménységet jelenti,
a születés akaratát,
a fal a határt jelenti,
a születés terét,
az oszlop a nyugalmat jelenti,
a születés hatalmát,
az oltár az áldozatot jelenti,
a születés válaszát,
a tűz a változást jelenti,
a születés melegét,
a padka a várakozást jelenti,
a születés idejét,
a létra az utat jelenti,
a születés kínját,
a tető a magasságot jelenti,
a születés egét,
a nyílás az irányt jelenti,
a születés célját.
63
Őszi napéjegyenlőség
A Szent-Ferenc-hegység mögött,
nyári házában megveti ágyát,
s nyugovóra tér a nap,
felkúszik a világ csöndje a mesákra,
felkúszik otthonosan
a meredek ösvényen,
a kopár mezőkről autón, lovon, gyalog
hazatér a hét nemzetség,
hazatér a nappali kukorica idejéből az éji kukorica idejébe,
hazatér a nappali dohány idejéből az éji dohány idejébe,
hazatér a nappali tök idejéből az éji tök idejébe,
hazatér a nappali bab idejéből az éji bab idejébe,
hazatér a nappal idejéből az éj idejébe.
64
Hetedik koan
Ha nem esik az eső,
üres a ciszterna,
ha fél napig esik az eső,
félig telik meg a ciszterna,
ha egész nap esik az eső,
egészen megtelik a ciszterna,
ha nem érzel,
nem értesz,
ha félig érzel,
félig értesz,
ha egészen érzel,
egészen értesz.
65
Eső
Esik az eső,
víz folyik az öntözőbarázdákban,
áztatja a bakhátakat,
zöldebbre vált a kukorica,
a sziklarepedésekben fű nő,
Taiova érez.
66
Az utolsó vándorút
Kibéleli szívét szeretettel,
megszelídíti lelkét alázattal,
kifényesíti elméjét értelemmel,
megitatja tekintetét derűvel,
és elindul a hopi a jelentős tájon,
elindul a Nap útját követve,
és ideje lépcsőjén lesétál az azévi alvilágba.
67
Újkori hopi tapasztalat
A növények a föld érzései,
az állatok a föld gondolatai,
az emberek a föld cselekedetei,
a föld érzései jók,
a föld gondolatai nemesek,
de a föld cselekedetei gonoszak.
68
Harmadik könyv
69
70
Palatkvapi iskola
A város közepén,
nagy vörös házban tanítja tanítványait
Eototo és Aholi, a két főkacsina,
tanítja őket szépre, jóra,
tanítja őket a négy hasznos tudományra,
az első emeleten tanítja őket a földtesttudományra,
a második emeleten tanítja őket a növénytesttudományra,
a harmadik emeleten tanítja őket az embertesttudományra,
a negyedik emeleten tanítja őket a csillagtesttudományra,
még sok mindent nem tudnak,
de a beavatás napjára mindent megtanulnak,
és tudásuk ösvényén
elindulnak az első főirányban.
71
Eototo és Aholi Taiováról
Nem tapint, de érez,
nem néz, de lát,
nem figyel, de észlel,
nem gondolkodik, de ért,
nem nyúl, de fog,
nem kér, de kap,
nem beszél, de mond,
nem ad, de jutalmaz,
nem vesz el, de megfoszt,
nem sújt, de büntet,
nem megy, de halad,
nem vár, de marad,
nem eszik, de jóllakik,
nem iszik, de szomját oltja,
nem mozdul, de cselekszik,
nem gerjed, de haragszik,
nem nevet, de örül,
nincs rajta ruha, de fel van öltözve,
nem rak tüzet, de melegszik,
nem céloz, de talál,
nem ejt vadat, de zsákmánnyal tér haza,
nincs háza, de van otthona,
nem követ, de nyomon van,
nem vet, de arat.
72
Nyolcadik koan
Ahol elhallgat a szó,
ott a némaság beszél,
ahol elhallgat a némaság,
ott a Teremtő beszél.
73
Eototo és Aholi a Földtestről
A Földtest négy őselemből:
földből, vízből, tűzből és levegőből áll,
a Földtest otthona a végtelen tér,
ott a kezdete és vége,
ott éli le életét,
a Földtest gömbölyű,
ezért könnyű megérteni,
a Földtestnek tengelye van,
melyet Pöqanghoja és Palönguahoja forgat a kezével,
a Földtest sem kívül, sem belül nem egyforma,
néhol sűrűbb, néhol ritkább,
néhol puhább, néhol keményebb,
néhol melegebb, néhol hidegebb,
a Földtestnek sok rezgésközpontja van,
melyek együtt és külön-külön is
a Teremtő dicséretét zengik,
a Földtestnek négy főiránya van:
kelet és nyugat, észak és dél,
kelet és észak az indulás iránya,
nyugat és dél az érkezés iránya,
a Földtestet különféle élőlények népesítik be,
melyek tisztelik és szeretik a Földtestet,
mert menedéket és táplálékot nyújt nekik.
74
Eototo és Aholi a születés házáról
A születés háza a halál útjának végén
és az élet útjának kezdetén áll,
a születés házának alapja a nyugvás,
a születés házának fala az állandóság,
a születés házának teteje az öröklét,
a születés házának két ajtaja van,
az egyik az érkezésé,
a másik a távozásé,
a születés házának két ablaka van,
az egyik a visszapillantásé,
a másik az előretekintésé,
a születés háza kelet-nyugati fekvésű,
a születés házának őre a Nap,
a születés házának ideje a hajnal,
a születés házának színe a bíborpiros,
a születés házának nyelve a sírás,
a születés házának fekhelye az erőfeszítés,
a születés házának edénye az életrekelés,
a születés házának tűzgödre a visszatérés,
a születés házában mindenki szívesen látott vendég,
a születés háza mindenki előtt nyitva áll.
75
Eototo és Aholi az embertestről
Az embertestnek a Földtesthez hasonlóan tengelye van,
a tengely mentén öt rezgésközpont található,
mely egészséges állapotban a létezés örömét visszhangozza,
betegség esetén viszont figyelmeztető jeleket ad,
az embertest első rezgésközpontja a fejtetőn van,
az első rezgésközponton keresztül
helyezi a Teremtő az életet az emberbe,
és azon át is veszi ki onnan,
az embertest második rezgésközpontja az agyban van,
a második rezgésközponttal az ember
képes magától gondolkodni
és megérteni a Teremtő tervét,
az embertest harmadik rezgésközpontja a torokban van,
a harmadik rezgésközpont révén
az ember ima és ének alakjában
beszélget a Teremtővel,
az embertest negyedik rezgésközpontja a szívben van,
a negyedik rezgésközpont
a Teremtő iránti alázat
érzését kelti az emberben,
az embertest ötödik rezgésközpontja a köldök alatt van,
az ötödik rezgésközpontban
a Teremtő jelen van az emberben,
és irányítja a szervek működését.
76
Eototo és Aholi az emberről
Az embernek teste van,
az ember eredendő bölcsességgel óvja testét,
az embernek anyja és apja van,
az ember eredendő bölcsességgel tiszteli anyját és apját,
az embernek társa van,
az ember eredendő bölcsességgel szereti társát,
az embernek gyermeke van,
az ember eredendő bölcsességgel neveli gyermekét,
az embernek szerszáma van,
az ember eredendő bölcsességgel használja szerszámát,
az embernek elméje van,
az ember eredendő bölcsességgel működteti elméjét,
az embernek gondolatai vannak,
az ember eredendő bölcsességgel megérti gondolatait,
az embernek érzései vannak,
az ember eredendő bölcsességgel táplálja érzéseit,
az embernek tettei vannak,
az ember eredendő bölcsességgel véghez viszi tetteit,
az embernek képességei vannak,
az ember eredendő bölcsességgel fejleszti képességeit,
az embernek természete van,
az ember eredendő bölcsességgel kutatja természetét,
az embernek nyelve van,
az ember eredendő bölcsességgel beszéli nyelvét,
az embernek neve van,
az ember eredendő bölcsességgel viseli nevét,
az embernek terve van,
az ember eredendő bölcsességgel megvalósítja tervét,
az embernek célja van,
az ember eredendő bölcsességgel követi célját,
az embernek útja van,
az ember eredendő bölcsességgel járja útját.
77
Eototo és Aholi azokról, kik értik a Teremtő tervét, és azokról, kik nem értik a Teremtő tervét
Kik szívükben érzik az élet jóságát és céljának komolyságát,
és egymás iránt nemes érzelmeket táplálnak,
és elvetik a nemtelen érzelmeket,
azok értik a Teremtő tervét,
kik szívükben nem érzik az élet jóságát és céljának komolyságát,
és egymás iránt nem táplálnak nemes érzelmeket,
és nem vetik el a nemtelen érzelmeket,
azok nem értik a Teremtő tervét.
78
Eototo és Aholi a szeretetről I.
A szeretet a Teremtő szándékának megértése,
a szeretet színhelye a Földtest,
a szeretet kezdete a világosság,
a szeretet módja az odaadás,
a szeretet eszköze az alázat,
a szeretet útja a követés,
a szeretet iránya a közeledés,
a szeretet jelentése a bizonyosság,
a szeretet célja a tökéletesedés,
a szeretet minden ember kötelessége.
79
Kilencedik koan
A fent fent van,
a közép középen van,
a lent lent van,
a lentet a közép köti össze a fenttel,
az embert a szeretet köti össze Istennel.
80
Eototo és Aholi a sivatagról
A sivatag élőlény,
a sivatagot a Teremtő teremtette,
a sivatag becsületes, szerény és őszinte,
a sivatag becsületességével, szerénységével és őszinteségével védelmet
nyújt a hopiknak a becstelenség, hivalkodás és képmutatás ellen.
81
Tizedik koan
A csúcs fent van,
a völgy lent van,
a csúcs és a völgy közt
félúton füves tisztás van,
a füves tisztás a mérce.
82
Eototo és Aholi a mongkóról
A mongkó jogar,
a mongkó fűzfából, kukoricacsőből, vadpulykatollból és földlabdából van,
a mongkót a nemzetségfők tartják a kezükben,
a mongkó a legfőbb hatalom jelképe,
a mongkó-jelképezte legfőbb hatalom a nemzetségektől ered.
83
Eototo és Aholi az élet útjáról
Az élet útja a születés házában kezdődik,
és az elmúlás házában ér véget,
az élet útján mindenki végigmegy,
aki a születés házából az elmúlás házába jut,
az élet útja a felső világban van,
az élet útja félkör alakú,
az élet útjának napszaka a nappal,
az élet útjának évszaka a nyár,
az élet útját események szegélyezik,
az élet útja kitaposatlan,
az élet útjának iránya nyugat,
az élet útja téren és időn visz keresztül,
az élet útjának folytatása a halál útja,
az élet útján nincs mit javítani,
mert az élet útja tökéletes,
az élet útján nincs mit keresni,
mert az élet útja üres,
az élet útján nem lehet megállni,
mert az élet útja folytonos,
az élet útjáról nem lehet letérni,
mert az élet útja szakadék felett ível,
az élet útját nem szabad megkurtítani,
mert az élet útja ki van szabva,
az élet útját követni kell.
84
Eototo és Aholi a fentekről és lentekről
A felső világ lentje a felső lent,
a felső világ fentje a felső fent,
az alsó világ lentje az alsó lent,
az alsó világ fentje az alsó fent,
könnyebb eljutni
a felső lentről a felső fentre,
az alsó lentről az alsó fentre,
mint a felső lentről az alsó lentre,
mint az alsó lentről a felső lentre.
85
Eototo és Aholi a gondolkodás ösvényéről
A gondolkodás ösvénye a felismerés sivatagából a megvilágosodás hegyláncán át a megértés rónájára vezet,
a gondolkodás ösvénye érzésekkel van kikövezve,
a gondolkodás ösvényén szelídség füvét tiporja a láb,
a gondolkodás ösvényét tapasztalatok pora borítja,
a gondolkodás ösvényén ismeretek virágai virítanak,
a gondolkodás ösvényét tévedések szamártövisei csúfítják,
a gondolkodás ösvénye messze elkerüli a szenvedélyek fennsíkját,
a gondolkodás ösvénye bizonytalanságok erdején halad át,
a gondolkodás ösvénye sugallatok csapása mentén kanyarog,
a gondolkodás ösvénye felett a kíváncsiság napja ragyog és a kétely holdja sápad,
a gondolkodás ösvényén az ember a tanok völgyébe ér, és merít a tudás forrásából,
a gondolkodás ösvényén nincsen szükség társra,
a gondolkodás ösvényét mindenkinek meg kell találnia.
86
Eototo és Aholi a változásról
A változás alakcsere,
a változás kezdettől fogva van,
a változás áthatja a világot,
a leggyakoribb változás a születés, növekedés, öregedés és halál,
a változás ideje a jelen,
a változás híd a múlt és jövő között,
a változásnak iránya van,
a változás a változás irányát követi,
van látható és láthatatlan változás,
a változás elől kitérni nem lehet,
minden változás változással jár,
a változásnak van kezdete és van vége,
a változás kezdete az előző változás vége,
a változás vége a következő változás kezdete,
van kedvező és kedvezőtlen változás,
Isten előtt minden változás egyenlő,
a változás alól a változás sem kivétel,
a változás együtt változik a változással,
a változás változás a változásban.
87
Eototo és Aholi a nagyról és a kicsiről
Ami nagy, az nagynak látszik,
ami kicsi, az kicsinek látszik,
de nem minden nagy látszik,
de nem minden kicsi látszik.
88
Eototo és Aholi a megfelelőről
Ami sem nagy, sem kicsi,
az megfelelőnek látszik,
de nem minden megfelelő,
ami sem nagynak, sem kicsinek nem látszik.
89
Eototo és Aholi a növénytestről
A növénytest tengelye a szár,
a növénytest rezgésközpontjai a levélhónaljakban vannak,
a növénytest a Földtestbe kapaszkodik,
mert a növénytestet a Földtest táplálja,
ha a növénytestet kiszakítjuk a Földtestből,
a növénytest elpusztul,
Földtest nélkül nincsen növénytest,
vannak ehető és ehetetlen növénytestek,
némely növénytestből házat, ruhát, szerszámot lehet készíteni,
ha a növénytestet kiszárítjuk és meggyújtjuk,
tűz keletkezik,
a növénytest tüzénél nemcsak megmelegedhetünk,
hanem növénytestet is főzhetünk vagy süthetünk,
minden növénytestnek külön neve van,
a növénytest neve arra való,
hogy meg lehessen vele nevezni a növénytestet,
vannak különleges növénytestek,
egy részük betegségeket gyógyít,
ezek a gyógyító növénytestek,
másik részük különleges erővel ruházza fel az embertestet,
ezek a szent növénytestek,
90
ha a növénytest magját a Földtestbe ültetjük,
új növénytest lesz belőle,
mely szakasztott mása a régi növénytestnek.
91
Eototo és Aholi a bejáratokról
Ahol a teremtés kiveti magából a semmit,
ott a létezés bejárata,
ahol a létezés kiveti magából a nyugalmat,
ott a mozgás bejárata,
ahol a mozgás kiveti magából a gyengeséget,
ott az erő bejárata,
ahol az erő kiveti magából a meddőséget,
ott a születés bejárata,
ahol a születés kiveti magából a hallgatást,
ott a beszéd bejárata,
ahol a beszéd kiveti magából az idegenséget,
ott az érintkezés bejárata,
ahol az érintkezés kiveti magából a közönyt,
ott a szeretet bejárata,
ahol a szeretet kiveti magából a csüggedést,
ott a hit bejárata,
ahol a hit kiveti magából a hamisat,
ott az igaz bejárata,
ahol az igaz kiveti magából a rosszat,
ott a jó bejárata,
ahol a jó kiveti magából a tévelygést,
ott a tudás bejárata.
92
Eototo és Aholi a szeretetről II.
A szeretet a Teremtő lelkének méze.
93
Eototo és Aholi a kacsinákról
A kacsinák az élet láthatatlan erőinek szellemei,
a kacsinák országa a világegyetem,
a kacsinák száma végtelen,
a kacsináknak sok fajtájuk van,
a kacsinák lehetnek ember-, állat-, növény-, hegy-, felhő- stb. kacsinák
a kacsinák az idő árján sodródnak,
a kacsinák bármiből keletkezhetnek,
a kacsinák születnek és meghalnak,
a kacsinák az év első felét a felső világban, a második felét az alsó világban töltik,
a kacsinák a téli napfordulón jönnek fel a felső világba, és a nyári napfordulón mennek le az alsó világba,
a kacsinák mindenhová elkísérik az embert,
a kacsinák kedvenc tartózkodási helyei a hegycsúcsok,
a kacsinák szívesen időznek barlangok mélyén is,
a kacsinák könnyűszerrel jutnak át egyik világból a másik világba,
a kacsinák hatalma nagy,
a kacsinák a törvények letéteményesei és őrzői,
a kacsinák szigorúak, de igazságosak,
a kacsinák irányítják az esőt, meleget, szelet, születést és növekedést,
a kacsinák továbbítják a Teremtőhöz az ember kérését,
a kacsinákkal a tánc és ének nyelvén lehet beszélni,
a kacsinákkal való beszéd öltözéke a kacsinamaszk,
a kacsinákkal való ismerkedést nem lehet elég korán kezdeni,
a kacsinákkal való ismerkedés első lépcsőfoka a gyermek kacsinababája,
a kacsinákkal ajánlatos jóban lenni.
94
Eototo és Aholi a csillagtestről
A csillagtest fénylény,
a csillagtest belsejében állandó tűz ég,
a csillagtest rezgésközpontjai a tűz fészkei,
a csillagtest rezgésközpontjaiból a rezgéssel együtt forróság árad,
a csillagtest nem áll, hanem mozog,
a csillagtest mozgása a csillagtest útja,
a csillagtest útjának vándora a csillagtest fénye
a csillagtestet senki nem tartja, mégsem esik le,
a csillagtest magától forog a tengelye körül,
a csillagtest hatással van az embertestre,
a csillagtest hatását nem szabad figyelmen kívül hagyni,
aki a csillagtest hatását figyelmen kívül hagyja, az vét maga ellen,
a csillagtest segít az embertestnek eligazodni az éjszakában,
a csillagtest az idő múlását is jelzi,
van magányos és csoportos csillagtest,
a legjelentősebb csillagtest a Nap,
a csillagtestek rendszeres látogatói a kacsinák,
a csillagtest nem él örökké,
mikor a csillagtest megöregszik, akkor meginog és leesik a mindenség alsó részébe, hol nem látni többé.
95
Eototo és Aholi a kacsinává válásról
Aki engedelmesen követi a lét tiszta parancsát,
annak nem kell megjárnia a hét világ útját,
és abból halála után mindjárt kacsina lesz,
aki vonakodva követi a lét tiszta parancsát,
annak meg kell járnia a hét világ útját,
és abból halála után nem lesz mindjárt kacsina,
aki szembeszegül a lét tiszta parancsával,
annak kínok közt kell megjárnia a hét világ útját,
és abból halála után sosem lesz kacsina.
96
Tizenegyedik koan
Ahová a Teremtő megy,
oda nem visz láb,
amiért a Teremtő nyúl,
azt nem éri el kéz,
amit a Teremtő gondol,
azt nem fogja fel elme,
amit a Teremtő érez,
azt nem bírja el szív,
láb nélkül járj,
kéz nélkül nyúlj,
elme nélkül gondolkozz,
szív nélkül érezz,
ha a Teremtőt követed.
97
98
Negyedik könyv
99
100
Tavakvaptiva és Sakvaitiva
Nyár van,
kukoricacímerezés ideje,
kihalt a ház,
a felnőttek a földeken dolgoznak,
csak a kis Tavakvaptiva
és vendége, a kis Sakvaitiva van otthon,
Tavakvaptiva most hat éves,
Sakvaitiva most nyolc éves,
nyúlprémtakarón ülnek a földön,
meztelen lábszárukat csiklandozza a nyúlszőr,
az ablakon át virágport sodor be kintről a szél,
néha tüsszentenek,
azon tanakodnak,
mit csináljanak,
Sakvaitiva új játékot tud,
a barátnőjétől hallotta,
és nagyon tetszik neki,
Tavakvaptiva is érdekesnek találja,
és azt javasolja,
próbálják ki,
Sakvaitiva ledobja szoknyácskáját,
lerúgja bugyiját,
és hanyatt veti magát,
101
Tavakvaptiva letolja gatyácskáját,
kezébe veszi petyüdt kis szerszámát,
és Sakvaitiva térde közé térdel,
Sakvaitiva széthúzza barlangja piciny száját,
és várakozón tekint Tavakvaptivára,
Tavakvaptiva a barlang piciny szájába illeszti petyüdt kis szerszámát,
és megpróbálja belegyömöszölni,
de nem sikerül neki,
Sakvaitiva jobban széthúzza barlangja piciny száját,
és várakozón tekint Tavakvaptivára,
Tavakvaptiva megint a barlang piciny szájába illeszti petyüdt kis szerszámát,
és megint megpróbálja belegyömöszölni,
de megint nem sikerül neki,
Sakvaitiva ügyetlennek nevezi Tavakvaptivát,
és dühében sírva fakad,
Tavakvaptiva ügyetlennek nevezi Sakvaitivát,
és dühében sírva fakad,
azután mindketten felöltöznek,
kibékülnek,
kimennek labdázni az udvarra,
és évtizedekre elfelejtik az egészet.
102
A négy főirány megértése
Elindul Sziliomomo nyugatnak,
megérkezik nyugat sárga felhőházába,
aláveti magát nyugat akaratának,
megérti nyugatot,
és megértése ösvényén hazatér,
elindul Sziliomomo keletnek,
megérkezik kelet piros felhőházába,
aláveti magát kelet akaratának,
megérti keletet,
és megértése ösvényén hazatér,
elindul Sziliomomo északnak,
megérkezik észak fehér felhőházába,
aláveti magát észak akaratának,
megérti északot,
és megértése ösvényén hazatér,
elindul Sziliomomo délnek,
megérkezik dél kék felhőházába,
aláveti magát dél akaratának,
megérti délt,
és megértése ösvényén hazatér.
103
Amit az öreg Tavakvaptiva mondott feleségének, Sakvaitivának arra a régi nyárra emlékezve
Ó,
Sakvaitiva,
hát nem furcsa,
hogy izgatott bennünket,
amit a nyúlprémtakarón még nem tudtunk,
ó,
Sakvaitiva,
hát nem furcsa,
hogy untat bennünket,
amit a nyúlprémtakarón már tudunk.
104
Sziliomomo és Palaomauki I.
Sziliomomónak kukoricafialáskor tetszett meg Palaomauki,
és mindjárt bizsergést érzett az ágyékában,
Palaomauki a szomszéd sort vitte,
és valamivel előtte járt
a zsenge levelek közt hajladozva,
de Sziliomomo azért jól látta,
amint gyapotszoknyája alól ki-kivillan térde-hajlása,
Sziliomomo hiába érte utol Palaomaukit,
és ebéd után is hiába feküdt a közelébe
sajgó derekát egyengetni
a jukka-bokor árnyékába,
Palaomauki hátat fordított neki,
és rá sem hederített,
Sziliomomónak kukoricatörésre mégis sikerült
akkora tüzet raknia Palaomauki hasában,
hogy máig sem tudta eloltani.
105
Amit Palaomauki gondolt lánykorában pironkodva, mikor Sziliomomóhoz menet összetalálkozott Ajauamattal
Úgy jártam,
mint a tüzelő kojoti-szuka,
aki nem törődik a veszéllyel,
ha kant lát.
106
Sziliomomo és Palaomauki II.
Mint hónapok óta minden este,
Sziliomomo kint áll az ablak előtt,
és Palaomaukit nézi,
Palaomauki bent ül a házban,
és őrlőkővel kukoricát őröl,
éppen kedvenc virágjukról
a sündisznókaktusz kehelyalakú
virágjáról beszélgetnek,
Palaomauki úgy találja, hogy cinóberpiros,
Sziliomomo úgy véli, hogy inkább karmazsinpiros,
ezen elvitatkoznak egy darabig,
Sziliomomo már éppen
vissza akarja vonni a véleményét,
mikor Palaomauki váratlanul
abbahagyja a kukoricaőrlést,
kezét ölébe teszi,
és igazat ad Sziliomomónak,
Sziliomomo majd kiugrik a bőréből örömében,
mert Palaomauki ölbe tett kezével végre azt jelzi,
hogy figyelmét teljesen neki szenteli,
és hajlandó hozzámenni feleségül,
a sündisznókaktusz kehelyalakú virága kinyílott.
107
A nyári tölgyerdő hajnali lehelete
(Kojavesima, Sziliomomo testvérbátyja beszéli, aki járt messze északon)
Mihelyt megpillantod a nyári tölgyerdőt, és mondjuk, egy elvirágzott csipkebokrokkal teli füves tisztást keresztezve vagy egy kiszáradt patak medrében felfelé kapaszkodva közeledsz feléje, először szárazságot érzel a levegőben, ha nem látnád, hogy mindent belepett a harmat, azt hihetnéd, dél van, aztán minden átmenet nélkül melegbe ütközöl, fel vagy öltözve, mégis, mint az öledben alvó macska testének hője, áthatol a ruhádon, majd pár lépés megtétele után hirtelen illatok tódulnak az orrodba, száraz avar, harangvirág, vadlucerna, fürtös zanót, rókagomba, meténg, szamóca, és még ki tudja, minek az illata, egyetlen hasonlíthatatlan illatot alkotva, és egyszeriben rájössz, hogy ez a szárazság, ez a meleg, ez az illat együtt a nyári tölgyerdő lehelete, és a felfedezés feletti örömödben a csábításnak engedve, a kötelező óvatosságról megfeledkezve, feszes bőrrel és remegő orrcimpákkal egyre beljebb hatolsz ebbe a leheletbe, egészen addig, amíg a nyári tölgyerdőhöz nem érsz, és az űzött vad nyomát szem elől vesztve magad is leheletté nem válsz.
108
Sziliomomo és Palaomauki III.
Sziliomomo jelet ad Palaomaukinak,
Palaomauki megérti a jelet,
Palaomauki bemegy a házba,
Sziliomomo követi Palaomaukit,
Palaomauki lefekszik az ágyra,
Sziliomomo Palaomauki mellé heveredik,
Sziliomomo szája megkeresi Palaomauki száját,
Palaomauki szája segít Sziliomomónak a keresésben,
Sziliomomo szerelmes szavakat suttog Palaomaukinak,
Palaomaukinak jól esnek a szerelmes szavak,
Sziliomomo megfogja Palaomauki mellét,
Palaomauki megsimogatja Sziliomomo arcát,
Sziliomomónak megmerevedik a vesszője,
Palaomaukinak nedves lesz a lába köze,
Palaomauki leveti szoknyáját,
Sziliomomo leoldja ágyékkötőjét,
Palaomauki széttárja combját,
Sziliomomo Palaomaukiba hatol,
Sziliomomo átöleli Palaomaukit,
Palaomauki Sziliomomo nyakába kapaszkodik
109
Sziliomomo döfködi Palaomaukit,
Palaomauki tűri a döfködést,
Sziliomomo most láthatatlan erők eszköze,
most Palaomauki is láthatatlan erők eszköze,
Palaomauki felsikolt,
Sziliomomo felnyög,
Palaomauki elengedi Sziliomomo nyakát,
Sziliomomo kihúzza Palaomauki dereka alól karját.
Palaomauki hálásan mosolyog Sziliomomóra,
Sziliomomo gyengédséget érez Palaomauki iránt.
110
Polipkoima születése
Előtte való este egy éles kő fölhasította
Sziliomomo kutyájának, Pamösinak a lábát,
Palaomauki és Sziliomomo ezt jeladásnak tekintette,
Sziliomomo gondosan ellátta a sebet,
tiszta lepedőt hozott,
Palaomauki alá terítette,
és kivételesen megengedte Pamösinak,
hogy a házban maradjon,
aztán maga is lefeküdt,
de Pamösi nyöszörgésétől sokáig nem tudott elaludni,
éjféltájban Palaomauki arra ébredt,
hogy elfolyt a magzatvize,
tüstént felköltötte Sziliomomót, és elküldte Csölölért, a bábáért,
Csölöl tüzet rakott,
vizet forralt,
tépést csinált,
kötelet kötött a mestergerendára,
és a kötél végét a guggoló Palaomauki kezébe adta,
hogy legyen mibe kapaszkodnia,
Sziliomomo kiment a házból az udvarra,
Sziliomomo fiút szeretett volna,
és az udvaron megkérte a Földet,
hogy fiút küldjön neki,
111
a Föld a kérést teljesítette,
és Palaomauki napkeltekor fiúgyermeket hozott a világra.
112
Amit Sziliomomo kiáltozott az udvaron, mikor megtudta, hogy fia született
Halljátok,
emberlények,
állatlények,
növénylények,
homoklények,
ásványlények,
hegylények,
síkságlények,
völgylények,
sziklalények,
szurdoklények,
ösvénylények,
levegőlények,
széllények,
felhőlények,
mennydörgéslények,
esőlények,
napsütéslények,
csillaglények,
boldog vagyok,
mert gyerekem született!
113
Pamösi nemzetése
Egy nyárvégi napon
a Papagáj-nemzetségbeli Szijovma kankutyája, Mahu
váratlanul meglátogatta Sziliomomo szűz szukáját, Pokót,
aki éppen tüzelt,
az első pillanatban nyilvánvaló volt,
hogy Pokónak tetszik Mahu,
és Mahu látogatásának jelentősége van,
de Sziliomomo anyósa, Koahvima
arra kérte Sziliomomót,
hogy ne engedje Pokóra Mahut,
mert elég egy kutya a háznál,
Sziliomomo igazat adott Koahvimának,
de mégsem kergette el Mahut,
mert nem akart a Teremtő dolgába avatkozni,
kinek feltett szándéka volt a kutyanépet szaporítani.
114
Tavakvaptiva kérése Szotuknanghoz a halál útjának végén
Rakd össze agyamat,
csinálj bennem helyet a gondolkodásnak,
rakd össze szememet,
csinálj bennem helyet a látásnak,
rakd össze nyelvemet,
csinálj bennem helyet a beszédnek,
rakd össze fülemet,
csinálj bennem helyet a hallásnak,
rakd össze orromat,
csinálj bennem helyet a szaglásnak,
rakd össze szívemet,
csinálj bennem helyet az érzésnek,
rakd össze tüdőmet,
csinálj bennem helyet a légzésnek,
rakd össze gyomromat,
csinálj bennem helyet az emésztésnek,
rakd össze hímvesszőmet,
csinálj bennem helyet a nemzésnek,
rakj össze bennem mindent,
csinálj bennem mindennek helyet,
115
hogy mindennek helye legyen bennem,
mielőtt ismét a születés házába lépek.
116
Polipkoima életének huszadik napja
A huszadik nap hajnalán
bal karjára ülteti újszülött fiát Palaomauki,
Sziliomomo felesége,
kukoricacsövet vesz a jobb kezébe,
és a kukoricacsövet fia köldökétől fia fejéig
négyszer felemeli,
mikor először felemeli, nevet ad fiának,
mikor másodszor felemeli, hosszú életet kíván fiának,
mikor harmadszor felemeli, egészséges életet kíván fiának,
mikor negyedszer felemeli, eredményes életet kíván fiának,
és a kukoricacső oltalma alatt
kiviszi fiát a sötétből a fényre,
kiviszi Föld anyja öléből Nap apja kebelére.
117
A gyógyító növények felfedezése
Megbetegszik Sziliomomo lánya, Hopaqa,
és Sziliomomo megkéri Ajauamatot,
a Medve-nemzetség legöregebb tagját,
hogy gyógyítsa meg Hopaqát,
erőt gyűjt Ajauamat,
és látomását követve kimegy az erdőre,
és az erdőn ismeretlen növényt talál,
az ismeretlen növény tövénél borzlyuk ásít,
az ismeretlen növény fölötti ágon sasfészek sötétlik,
az ismeretlen növény levelén harmatcsöpp csillog,
az ismeretlen növény virágán lepke ül,
az ismeretlen növény levelén napsugár táncol,
az ismeretlen növény közelében patak csobog,
a borzlyuk azt jelenti: ásd ki,
a sasfészek azt jelenti: vidd haza,
a harmatcsöpp azt jelenti: főzd ki,
a lepke azt jelenti: a főzetet itasd meg Hopaqával,
a napsugár azt jelenti: imádkozz,
a patak azt jelenti: tisztítsd meg gondolataidat,
kiássa, hazaviszi és kifőzi
az ismeretlen növényt Ajauamat,
és a főzetet ima és tiszta gondolatok kíséretében,
megitatja Hopaqával és Hopaqa meggyógyul tőle.
118
Sziliomomo és Palaomauki IV.
Sziliomomo összeveszett Palaomaukival,
elhagyta a házat,
és útmutatásért felment Csosovi hegyére,
Sziliomomo négy éjjelt és négy nappalt
töltött Csosovi hegyén,
és dolgavégezetlenül már lemenni készült,
mikor a negyedik napon
nyílalakú felhőt pillantott meg a keleti égen
és íjalakú felhőt pillantott meg a nyugati égen,
Sziliomomo nyomban lement Csosovi hegyéről,
visszatért a házba,
és haladéktalanul kibékült Palaomaukival,
mert megértette a jelet,
mely azt mondta:
annyit ér Sziliomomo és Palaomauki külön-külön,
mint amennyit a nyíl és az íj ér külön-külön.
119
Polipkoima csörgője
Sziliomomo pólyás kisfia, Polipkoima csörgőt kapott,
Polipkoima csörgője félbe vágott, szárított tökből,
kikanyarított, cserzett mókusbőrből,
hántolt fenyőágból,
és sok apró kavicsból van,
Polipkoima csörgője szépen csörög,
de csörgését nem a sok apró kavics,
hanem a Föld megannyi rezgésközpontja okozza,
melynek beszédét a sok apró kavics
a csörgés nyelvére fordítja,
hogy Polipkoima is megértse,
mit üzen a Föld,
Polipkoima örül a csörgőnek.
120
Sziliomomo álma
Sziliomomo álma tegnap éjjel azt mondta Sziliomomónak,
hogy menjen el az Ingó Sziklához,
Sziliomomo ma elment az Ingó Sziklához,
de nem talált semmi útmutatást álma értelmére nézve,
és nem tudta megfejteni álma értelmét,
mert nem a megfelelő utat választotta,
Sziliomomo álma így nyílhegy nélküli nyílvessző maradt,
Sziliomomo kezében a nyílhegy nélküli nyílvesszővel
egész nap bánatosan járt-kelt a faluban.
121
Jahoja és Sivanke
Sziliomomo öccse, Jahoja beleszeretett
Palaomauki bátyjának, Szivingiaumának feleségébe, Sivankéba,
és folyton utána koslatott,
ha Sivanke a földeken dolgozott,
Jahoja a közeli cserjésben tartózkodott,
ha Sivanke otthon szorgoskodott,
Jahoja a ház körül ólálkodott,
Jahoja már annyira nem bírt magával,
hogy egyszer,
mikor Sivanke férje vadászni volt,
Sivanke ablakához lopakodott,
és vetkőzés közben megleste Sivankét,
Jahoja munkáját elhanyagolta,
imavesszőjét eltörte,
a tavaszi áldáskérést elmulasztotta,
a nyári böjtöket megszegte,
az esőtáncot rosszul táncolta,
Sivanke férje nem volt vak,
mindent látott,
és a nemzetségfő már közbe akart lépni,
mikor Jahojának végre sikerült legyőznie
magában a Sivanke iránti vágyat,
Jahoja egy hónap múltán már
közömbösen nézett Sivankéra,
és sehogyan sem értette,
122
hogyan bolondulhatott olyan asszonyért,
akinek – csak akkor vette észre –
szemölcs van az állán.
123
Polipkoima lilioma
Liliom – mondja a kis Polipkoima,
és pillangó száll föl egy kukoricalevélről,
és a kis Polipkoima elhagyja a mesquite-fa tövét,
hová kapáló anyja ültette,
és addig kergeti a pillangót,
míg a liliomot meg nem leli,
mesquite – mondja a kis Polipkoima,
és ökörszem röppen fel egy kaktuszlevélről,
és a kis Polipkoima elhagyja a liliom lelőhelyét,
hová a pillangó vezette,
és addig üldözi az ökörszemet,
míg a mesquite-fát meg nem leli,
a kis Polipkoima délben anyjának ajándékozza a liliomot.
124
Sziliomomo és Palaomauki kérése Taiovához
Ó,
urunk,
add,
hogy legyen még gyerekünk,
add,
hogy legyen még legalább öt gyerekünk,
még öt gyerek elég lenne,
mondjuk,
még négy fiú
meg még egy lány,
persze,
lehet több is,
de ha egy mód van rá,
kevesebb ne legyen,
arra kérünk,
nem mintha nem szeretnénk
azt a kettőt,
Polipkoimát meg Hopaqát,
aki van,
szeretjük mi őket,
nagyon is szeretjük,
csak hát olyan nagy bennünk a szeretet,
hogy úgy érezzük,
túl sok két gyerekre,
még legalább ötre futná belőle,
olyan nagy,
kérünk,
teljesítsd a kérésünket,
125
hidd el,
mindnyájan jól járunk,
nekünk nagyobb lesz az örömünk,
neked meg nagyobb lesz a dicsőséged.
126
Sziliomomo és Palaomauki családjának növekedése
Taiova meghallgatta és teljesítette Sziliomomo és Palaomauki kérését,
és egy évre rá fiuk született,
ki szép volt, mint a virágokkal ékes föld,
ezért beavatáskor a Tuvengiamsi nevet kapta,
mert a Tuvengiamsi Virágokkal Ékes Földet jelent,
és három évre rá fiuk született,
ki fenséges volt, mint a kelő Nap,
ezért beavatáskor a Tuvaletsztiva nevet kapta,
mert a Tuvaletsztiva Kelő Napot jelent,
és négy évre rá fiuk született,
ki tiszta volt, mint a látóhatáron úszó fehér felhő,
ezért beavatáskor a Qöcshongva nevet kapta,
mert a Qöcshongva Látóhatáron Úszó Fehér Felhőt jelent,
és hat évre rá lányuk született,
ki üde volt, mint az álló zöld kukorica,
ezért beavatáskor a Sakhongva nevet kapta,
mert a Sakhongva Álló Zöld Kukoricát jelent,
és nyolc évre rá fiuk született,
ki alázatos volt, mint az oltár előtt álló férfi,
ezért beavatáskor a Pokunjesva nevet kapta,
mert a Pokunjesva Oltár Előtt Álló Férfit jelent,
és nagyobb lett Sziliomomo és Palaomauki öröme,
és nagyobb lett Taiova dicsősége.
127
Sziliomomo tüzet csihol
Sziliomomo előveszi tűzszerszámát:
az árkos, puha fűzdeszkát
és a kemény szömörcepálcát,
a fűzfadeszka lyukába illeszti,
és két kezével pörgetni kezdi a szömörcepálcát,
szétmorzsolódik a fűz,
a morzsa a tűz országa,
átforrósodik a fűz,
a forróság a tűz faluja,
megbarnul a fűz,
a barnaság a tűz utcája,
füstöl a fűz,
a füst a tűz udvara,
elszenesedik a fűz,
a szén a tűz ciszternája,
szikrát vet a fűz,
a szikra a tűz háza,
Sziliomomo száraz taplóval kicsalogatja házából a tüzet,
s a tűz megsüti Sziliomomo és családja vacsoráját.
128
Polipkoima válasza Palaomaukinak arra a kérdésére, hogy mit csinál
Veszem a játékíjamat
meg a játéknyilamat,
kimegyek a játékerdőbe,
játékmadarat lövök,
és hazahozom a játékházamba,
mert a játékfeleségem már türelmetlenül várja,
hogy játékebédet főzzön a játékfiamnak.
129
Sziliomomo és Pavati párbeszéde
(Gensa Zen-mester nyomán szabadon)
Sziliomomo egyszer megkérdezte Pavatit:
Hogyan jutok el Taiovához?
Látod ott azt a rezgő nyárfát? – kérdezte Pavati.
Igen, látom – felelte Sziliomomo.
Így jutsz el – mondta Pavati.
130
Sziliomomo bemutatja Polipkoimának a földet
Ez itt, fiam, a lábad alatt a föld, néhol barna, néhol fehér, néhol sárga, néhol vörös, attól függően, hogy milyen ásványokat tartalmaz, ha kedved tartja, egyik helyről a másik helyre mehetsz rajta, átvághatsz a főtéren, végighaladhatsz a házak közt, ki a faluból, le az ösvényen, egészen a nagy vízmosás fenekéig és vissza, házat építhetsz rá, árkot húzhatsz, csapdát állíthatsz, szaladhatsz, ugrálhatsz, táncolhatsz rajta, ráülhetsz, sőt, még rá is feküdhetsz, ha elfáradtál, de ha helyesen akarod használni a földet, akkor ásóbottal fúrj bele lyukat, ne túl mélyet, ne túl széleset, és a lyukba vess magot: kukoricát, tököt, napraforgót, gyapotot vagy babot, takard be, ha rendszeresen öntözöd, és gondosan ápolod, növény lesz belőle, terméséből ételt, ruhát készíthetsz magadnak, hogy életben maradhass, és méltó társa légy a földnek.
131
Ahogy Sziliomomo imádkozott a Teremtőhöz, mikor Palaomauki elhagyta
Istenem,
tekints le rám,
bűnbánó hívedre,
ki itt állok előtted,
hajadonfőtt, mezítláb,
megtépett ruhában,
ebben a hideg sziklazugban,
mindenkitől távol,
hogy ember ne lásson,
de hozzád mindenkinél közelebb,
hogy észrevegyél,
és meghallgass,
dolgoznék, de nem tudok,
pihennék, de nem tudok,
ülnék, de nem tudok,
feküdnék, de nem tudok,
ennék, de nem tudok,
gondolkodnék, de nem tudok,
énekelnék, de nem tudok,
örülnék, de nem tudok,
úgy elhatalmasodott rajtam a bánat,
úgy legyengített,
hogy minden porcikám reszket,
és semmihez sincs erőm,
se éjjelem, se nappalom,
és már attól tartok,
hogy kezet emelek magamra,
és örökre elkárhozom,
132
kérlek,
segíts rajtam,
és engeszteld meg irántam Palaomaukit,
ahogy engem megengeszteltél iránta,
ébressz a szívében szeretetet,
és vezéreld őt vissza hozzám,
hogy ismét a férje lehessek,
ő pedig a feleségem,
miként te rendelted,
mikor házasságunkat
gyermekáldással megszentelted.
133
Sziliomomo kérdése Pavatihoz
Van földem, van házam, van fegyverem, van asszonyom, van gyerekem, van egészségem, van tehetségem, a faluban becsülnek, földművelési ügyekben kikérik a véleményemet, tagja vagyok a Kék Fuvola-szektának, a Taiovához vezető utat ismerem, miért van hát, hogy mégis elégedetlen vagyok?
134
Pavati válasza Sziliomomónak
Értem, amit mondasz, és legjobb tudásom szerint megfelelek, azért vagy elégedetlen, mert nyughatatlan vagy, nyughatatlan meg azért vagy, mert még fiatal vagy, mert a fiatalság nyughatatlanság, olyan mint a fazék víz, amelybe melegítés céljából felhevített követ vetsz, forr, pezseg, buzog, majdhogy el nem szalad, míg le nem hűl a kő, az öregség hozza majd meg a nyugalmat, a nyugalom pedig a bölcsességet, amellyel ezidőszerint még szintén nem rendelkezel.
135
Sziliomomo meggyógyítása
Jön Kvauiki, a sámán,
és a beteg Sziliomomo rezgésközpontjaira teszi a kezét,
először teszi az első rezgésközpontra,
és a keze azt mondja,
az első rezgésközpont elég erős,
másodszor teszi a második rezgésközpontra,
és a keze azt mondja,
a második rezgésközpont elég erős,
harmadszor teszi a harmadik rezgésközpontra,
és a keze azt mondja,
a harmadik rezgésközpont elég erős,
negyedszer teszi a negyedik rezgésközpontra,
és a keze azt mondja,
a negyedik rezgésközpont nem elég erős,
és Kvauiki addig tartja a negyedik rezgésközponton a kezét,
amíg a keze meg nem mondja a baj okát,
és a negyedik rezgésközpont meg nem erősödik.
136
A tűzrakás szépsége
(Sziliomomo mondja Polipkoimának)
Először tenyerünkkel tisztára söpörjük a földet, ezzel eltávolítjuk az útban álló akadályokat és zavaró egyenetlenségeket, azután a bokrok alján vagy nyílt tisztáson szedett maroknyi tavalyi száraz füvet két-, a hosszúságától függően esetleg háromrét hajtjuk, és a kiszemelt és kellően előkészített helyre tesszük, majd a fák alatt gyűjtött, ugyancsak száraz rőzsét egyenlő hosszúságúra tördeljük és jobbról balra, illetőleg balról jobbra haladva és a széloldalon gyújtónyílást hagyva kúpalakban szellősen a fű fölé rakjuk oly módon, hogy felső végükkel ne a fűre, hanem egymásra támaszkodjanak, ezt követően vesszük kezünkbe a vastagabb és még vastagabb faágakat, és a már ismertetett módon rétegesen a rőzsére helyezzük, és máris kész a kicsiny máglya, csak be kell gyújtani.
A tűzrakás szépsége a felhasznált anyagok alkalmasságában, az elhelyezés célszerűségében, a műveletek helyes sorrendjében, a mozdulatok összhangjában és a kívánt eredmény elérésében rejlik.
137
Piphö
Piphö,
Sziliomomo második unokatestvére,
nős,
három gyerek apja,
jó nyomolvasó,
és a földműveléshez is van érzéke,
de felfuvalkodott,
indulatos
és hiú,
azonkívül
csalja a feleségét,
veri a gyerekeit,
trágár szavakat használ,
tiszteletlen a szüleivel szemben,
és a szertartásokon csak ímmel-ámmal vesz részt,
Piphö rossz úton jár,
és megbünteti majd a Teremtő,
eddig csak azért nem büntette meg,
mert Nöönával volt elfoglalva,
aki még Piphönél is nehezebb eset.
138
Sziliomomo beszéde Pavatihoz
Majd húsz esztendeje, hogy barátságodba fogadtál, nagyot fordult azóta a világ, hogy mást ne mondjak, te nagyapa lettél, én meg apa, csak két dolog maradt a régi, napi teendőim mellett én még mindig fazekaskodom, te pedig továbbra is szereted a cserépedényeket, azt mondják rólam, hogy tehetséges vagyok, te terjesztetted el, tréfálkozhatnék most, ha volna kedvem tréfálkozni, lehet, hogy így van, olykor már magam is elhiszem, mindenesetre akad vevőm, ha nem is sok, de nem tudom, miért, csak akkor adok ki egy munkát nyugodt lélekkel a kezemből, ha te már láttad, nem mintha mindig meg volnál velem elégedve, nem vagy, látom én azt a szemedről, olyankor is, ha merő nagyvonalúságból nem korholsz, bizony, az évek során rászoktattál, hogy kíváncsi legyek és adjak a véleményedre, az első sikerületlen próbálkozásoktól kezdve egészen a kiérlelt formákig, annál nehezebb most a szívem, mikor úgy veszem észre, mintha az utóbbi időben, egészen pontosan a téli napforduló óta meglazultak volna barátságunk kötelékei, ritkán vagy egyáltalán nem látjuk egymást, és ha véletlenül mégis összefutunk, mindenféle elfoglaltságra hivatkozol, nekem azonban az az érzésem, mintha szándékosan kerülnéd a velem való találkozást, mintha valami kivetnivalót fedeztél volna fel bennem, amiről én nem tudok, persze lehet, hogy másról van szó, viszont tény, hogy sokat változtam az utóbbi időben, és nem mindig a javamra, művészet dolgában például óvatosabb lettem, de, és bocsáss meg, hogy fiatalabb létemre erre figyelmeztetlek, változtál te is, és nem mindig a javadra, újabban például olyan fazekasok munkáit is dicséred, akik aligha elégíthetik ki kifinomult ízlésedet, akárhogyan is van, kérlek, légy elnéző velem szemben, ha valamivel megbántottalak, és ne a hibáimért, hanem az erényeimért szeress, tudom, nehéz a kettőt szétválasztani, de én is ezt teszem, mikor így szólok veled.
139
Sziliomomo számadása az ó-esztendő végén
A termést betakarítottam,
a vetőmagnak valót kiválasztottam,
a házat megtapasztottam,
a ciszternát kitisztítottam,
az öntözőcsatornát megigazítottam,
a bőröket kicserzettem,
az agyagedényeket kiégettem,
a szerszámaimat megjavítottam,
a bocskoromat megfoltoztam,
a tűzifát hazahordtam,
a gyógyító növényeket begyűjtöttem,
a feleségemnek kagylófüzért ajándékoztam,
a fiaimat vadászni tanítottam,
a törvényeknek engedelmeskedtem,
a tisztségviselőket tiszteltem,
a szertartásokon részt vettem,
a kegyhelyeket felkerestem,
a sastollakat összeszedtem,
az imavesszőket kiültettem,
a kacsinákkal beszélgettem,
a földet megérintettem,
a jót megcselekedtem,
a rosszat elvetettem,
az élet útján továbbmentem,
bizakodva tekintek az új esztendő elé.
140
Vikvaja gondolata
Vikvajának, Palaomauki idősebb bátyjának
az a gondolata támadt,
hogy meg kell változtatni a kígyó-táncot,
ahol a táncosok jobbra fordulnak,
ott forduljanak balra,
ahol négyet lépnek,
ott lépjenek ötöt,
és így tovább,
Vikvaja nem tud szabadulni a gondolattól,
éjjel-nappal az jár a fejében,
Vikvaja nem szabad többé.
141
Amit Sziliomomo mondott Pavatinak, mikor elhibázta az őzet
Ma elhibáztam az őzet,
de nem szidott össze érte
otthon a feleségem, Palaomauki,
és nem mondta,
hogy ez annak a jele,
hogy öregszem,
szerintem ez annak a jele,
hogy ő is öregszik,
és egyre jobban megérti,
hogy öregszem.
142
Sziliomomo öregkorában
Itt ülök kint,
a ház előtt,
a nagy, viharverte,
töredezett szélű, lapos homokkövön,
amelyet még néhai apai nagyapám,
Maszaviszteva görgetett fel ide
a völgyből ülőkének,
és amely része a földnek,
itt ülök,
és néhai apai nagyapámra,
Maszavisztevára gondolok,
aki után csak ez a nagy, viharverte,
töredezett szélű, lapos homokkő maradt,
amikor maga is része lett a földnek.
143
144
Ötödik könyv
145
146
Sziliomomo énekeiből
Tavaszi ének
A sárga Nap-házban meleg-gyermek ül és játszik,
a fehér felhő-házban eső-gyermek ül és játszik,
a kék levegő-házban szél-gyermek ül és játszik,
a fekete föld-házban csíra-gyermek ül és játszik,
a piros szív-házban öröm-gyermek ül és játszik.
Böjti ének
Uram, könyörülj rajtam,
vedd el éhemet,
vedd el szomjamat,
hogy minden gondolatomat
neked szentelhessem.
Ének legénykorából
Csosovi hegyén felhő ül,
az oldalban süt a Nap,
de a csúcs felett borult az ég,
ma nem láttam Palaomaukit,
az arcom mosolyog,
de a lelkem bánatos,
Csosovi hegyén felhő ül.
147
Amelyben köszönetet mond anyjának, Sakvaitivának
Hasadban voltam,
világra hoztál,
köszönöm, amit értem tettél,
éhes voltam,
enni adtál,
köszönöm, amit értem tettél,
piszkos voltam,
megmosdattál,
köszönöm, amit értem tettél,
fáztam,
betakartál,
köszönöm, amit értem tettél,
néma voltam,
beszédre tanítottál,
köszönöm, amit értem tettél,
ügyetlen voltam,
gyámolítottál,
köszönöm, amit értem tettél,
félénk voltam,
bátorítottál,
köszönöm, amit értem tettél,
szomorú voltam,
vigasztaltál,
köszönöm, amit értem tettél,
148
tudatlan voltam,
felvilágosítottál,
köszönöm, amit értem tettél.
Etetőének Hopagának
Csipegesd, csipegesd,
kis vadpulykám
a finom fűmagot.
Együgyű ének az idő múlásáról
A hajnalból kilépek,
a nappalba belépek,
a nappalból kilépek,
az estébe belépek,
az estéből kilépek,
az éjszakába belépek,
az éjszakából kilépek,
a hajnalba belépek.
Tél előtt
Üres a határ,
hideg szél fúj,
zörög a szederlevél,
varjúcsapat károg,
a kürtőkből kék füst száll,
dér lepi be a földet.
149
Amelyben Palaomauki szépségét dicséri
Hajad selymes,
mint a kukorica bojtja,
– beletúrtam,
szemed tündöklő,
mint a szivárvány,
– belenéztem,
nyakad pihés,
mint a kolibrifióka,
– ráleheltem,
melled feszes,
mint a gyapot bimbója,
– megsimogattam,
kezed finomívű,
mint a szitakötő szárnya,
– kezemben tartottam,
derekad karcsú,
mint a cirbolyafenyő törzse,
– átöleltem,
öled forró,
mint a füles szarvas horpasza,
– benne melegedtem,
combod hosszú,
mint a kaszáspók lába,
– közé férkőztem.
150
Látomás jó termésről
Gyönyörű kukoricatáblát látok,
bogárzöld kukoricalevelek integetnek,
kövér kukoricacsövek beszélgetnek,
a kukoricatáblába megyek,
kukorica leszek,
én is bogárzöld leszek,
én is beszélgetek.
Ének fiának, a kis Polipkoimának betegségekor
Bánatos vagyok,
mert nem repül az én sasfiókám.
Ének a gyermekkorról
Nincsen felhő,
csak napsütés,
nincsen bánat,
csak öröm,
nincsen színlelés,
csak őszinteség,
nincsen csüggedés,
csak bizakodás,
nincsen veszély,
csak biztonság,
151
nincsen munka,
csak játék,
nincsen múlt,
csak jelen,
nincsen gondolat,
csak érzés,
nincsen vágy,
csak kielégülés.
Altatóének
Becsukódott már a kürtvirág,
betakarta bibéjét,
aludjál,
elhallgatott már a poszáta,
szárnya alá dugta fejét,
aludjál,
üregébe bújt már a nyúl,
hátracsapta fülét,
aludjál,
lepihent már a kabóca,
puha levélhónalj az ágya,
aludjál,
lement már a Nap a hegyek mögött,
magával vitte sugarait,
aludjál,
152
elmúlt már a hőség,
fuvallatok járnak,
aludjál,
itt van már az éjszaka,
sötét lett a világ,
aludjál,
feljött már a Hold,
kigyúltak a csillagok,
aludjál,
csönd van már a faluban,
mindenki lefeküdt,
aludjál,
jön már az úton az álom,
feléd közeleg,
aludjál,
álmodban veled leszek,
vigyázok rád,
aludjál.
Siratóének apjának, Tavakvaptivának halálára
Fekszel mozdulatlan,
nem köszöntöd már a napot,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem eszel már kukoricakenyeret,
jaj, jaj.
153
fekszel mozdulatlan,
nem iszol már forrásvizet,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem fűtöd már a kemencét,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem javítgatod már a házat,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem ásol már öntözőcsatornát,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem ajzol már íjat,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem ejtesz már őzet,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem állítasz már csapdát,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem cserzel már bőrt,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem mégy már az izzasztókamrába,
jaj, jaj,
154
fekszel mozdulatlan,
nem látsz már álmot,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem lejtesz már táncot,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem zengesz már éneket,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem mondasz már imát,
jaj, jaj,
fekszel mozdulatlan,
nem vagy már a felső világban,
jaj, jaj.
Apjának, Tavakvaptivának emlékére
Míg élt,
tele volt vele a felső világ,
mióta meghalt,
tele van vele az alsó világ.
Álmodott ének
Gyöngyházhernyó mászik a kezemre,
a gyanakvás gyöngyházhernyója ez,
lepöckölöm,
155
kengurupatkány ugrik a mellemre,
a hitetlenség kengurupatkánya ez,
elkergetem,
csörgőkígyó tekeredik a nyakamra,
a gyűlölet csörgőkígyója ez,
letépem,
ásóbagoly száll a vállamra,
az önzés ásóbaglya ez,
elhessentem,
orrszarvúbogár esik a fejemre,
a bánat orrszarvúbogara ez,
lesöpröm,
és gyanakvástól, hitetlenségtől,
gyűlölettől, önzéstől, bánattól
ment leszek.
Amelyben elpusztult kutyáját, Pamösit siratja
Ha elmentem,
őrizted a házat,
ki őrzi a házat most már?
ha megjöttem,
örömödben csaholtál,
ki csahol örömében most már?
ha vadásztam,
nyomra vezettél,
ki vezet nyomra most már?
156
ha kiültem az udvarra,
a lábamhoz hevertél,
ki hever a lábamhoz most már?
ha bánatos voltam,
jó kedvre derítettél,
ki derít jó kedvre most már?
ha bajba jutottam,
segítséget hoztál,
ki hoz segítséget most már?
ha mulatságra vágytam,
szórakoztattál,
ki szórakoztat most már?
ha rossz voltam hozzád,
mindig megbocsájtottál,
ki bocsájt meg mindig most már?
ha veled beszéltem,
szavak nélkül megértettél,
ki ért meg szavak nélkül most már?
Amelyben a világ mulandóságára gondol
A napraforgó termést hoz,
és kiszárad,
a szarvasgida megnő,
és elejtik,
a Nap felkel,
és lenyugszik,
157
a szél feltámad,
és elül,
az eső megered,
és eláll,
a tűz fellobban,
és kialszik,
a ruha elkészül,
és szétfoszlik,
az étel megfől,
és salakká változik,
az álom meglátogat,
és eltávozik,
az érzés átforrósodik,
és kihidegszik,
az erő megjön,
és elhagy,
az ember megszületik,
és meghal.
Látomás közben szerzett ének
Az űrből kilép a végtelenség és jön felém,
az égből kilép a magasság és jön felém,
a nappalból kilép a világosság és jön felém,
a levegőből kilép az áttetszőség és jön felém,
a fákból kilép a sudárság és jön felém,
158
a füvekből kilép az üdeség és jön felém,
a földből kilép a melegség és jön felém,
a vizekből kilép a lágyság és jön felém,
az állatokból kilép a szelídség és jön felém,
az emberekből kilép a szeretet és jön felém,
a szellemekből kilép az örökkévalóság és jön felém,
én is kilépek magamból és megyek magam felé.
Búcsú az ifjúságtól
Jó volt az izmok rugalmassága,
a feszülés
és ernyedés,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a csontok szilárdsága,
a tartás
és keménység,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a láb fáradhatatlansága,
a könnyűség
és fürgeség,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a kéz biztossága,
a nyugalom
és rezzenetlenség,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a szem élessége,
a megpillantás
és felismerés,
búcsúzom tőled, ifjúság,
159
jó volt az elme fogékonysága,
a kíváncsiság
és merészség,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a gondolatok szárnyalása,
a magasság
és mélység,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a szív tisztasága,
a gyanútlanság
és őszinteség,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt az érzések izzása,
az öröm
és elragadtatás,
búcsúzom tőled, ifjúság.
Egy fenyőfához
Fenyőfa,
ki itt állsz a házam előtt,
fenn a kopasz hegytetőn,
dacolva hideggel, szárazsággal, széllel,
szép vagy,
törzsed sudár,
koronád szabályos,
ágaid fejlettek,
leveleid fényesek,
kérged egészséges,
tobozaid hibátlanok,
gyantád tiszta,
160
illatod kellemes,
zúgásod megnyugtató,
gyökereidet nem látom,
de azok is épek és erősek lehetnek,
különben nem tudtad volna velük feltolni
ezt a szikladarabot,
amelyen tőled pár lépésre állok,
és merően nézlek,
hát,
nem hittem volna,
hogy megeredsz,
és így megnőlsz,
amikor egy őszi napon kiástalak,
és hazahoztalak az erdőről
– emlékszel még, kis földlabdádba
kapaszkodva, hogy remegtél? –
és ebbe a sovány földbe ültettelek,
fenyőfa,
kérlek,
bocsásd meg kishitűségemet,
és engedd meg nekem,
hogy egész életemben gyönyörködjem benned.
Agg férfi éneke
Vegyétek el tőlem a kapát,
mert nincsen hozzá erőm,
adjatok botot a kezembe,
mert támaszra szorulok,
ültessetek a tűz mellé,
mert mindig fázom,
161
gyertek közel hozzám,
mert gyengén látok,
hajoljatok a fülemhez,
mert nagyot hallok,
figyelmeztessetek a teendőimre,
mert mindent elfelejtek,
kíméljetek a rossz hírektől,
mert nyugalomra vágyom,
adjatok könnyű ételt,
mert nehezen emésztek,
legyetek velem türelmesek,
mert nyűgös vagyok,
segítsetek le a kivába,
mert gyámoltalan vagyok,
vegyetek tőlem búcsút,
mert hosszú útra indulok.
Haldokló dala I.
Éltem,
nem bánom hát,
hogy meghalok.
Haldokló dala II.
Hosszú utat kell megtennem a haláltól a születésig.
De nem félek, mert megint lesz erőm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése